Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-26 / 120. szám, péntek
8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 26. www.ujszo.com Sofia Coppola filmjét kifütyülték Cannes-ban Marie Antoinette bukása A modern művészet kedvelőinek izgalmas hétvégi program lehet a Chefs-d'oeuvers kiállítás megtekintése Rejtett narratívákat kutatva Felvételünkön Ange Leccia Akarom, amitakarok című alkotása (Képarchívum) ČTK-HÍR Cannes. A cannes-i filmfesztiválon nagy érdeklődéssel várt alkotás, a Marie Antoinette című amerikai film az AFP hírügynökség szerint még fagyosabb fogadtatásban részesült, mint múlt héten A da Vinci-kód. A tragikus sorsú francia királyné serdülőkorát feldolgozó film sajtóvetítésének végén füttyszó is hallatszott. A rendező, Sofia Coppola bevallotta, csalódást okozott neki a publikum reakciója. „A langyos reakció helyett azonban számomra elfogadhatóbb, ha valakinek nagyon tetszik a film vagy egyáltalán nem” - mondta a vetítés utáni sajtótájékoztatón. Marie Antoinette-et Kirsten Dunst alakítja. A film, amelynek egy részét Versailles-ban forgatták, a bécsi környezetéből kiragadott és a francia királyi udvar ké- nye-kedvének alávetett serdülő lányként ábrázolja a franciák utolsó királynéját, akit férje, a félénk és nevetséges XVII. Lajos elhanyagol. A királyné az ünnepségekben, a vásárlásban, a haja fé- sültetésében leli örömét. A film az AFP szerint napjainkat is tükrözi, mivel rockzene szól benne. Sofia Coppola egy örök témát választott, a felnőtté érés korszakát, ám a közönség egy részének véleménye szerint ez a rendezése nem éri el korábbi munkái (Elveszett jelentés, Öngyilkos szüzek) színvonalát, írta az AFP. Chefs-d’oeuvers címmel rendeztek kiállítást a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában a Saint- Étienne Métropole-i Modern Művészeti Múzeum anyagából. A francia intézmény igazgatója, Hegyi Lóránd művészettörténész, a tárlat kurátora tíz neves művész huszonegy munkáját válogatta be a műtárgykollekcióba. TALLÓSl BÉLA Hegyi Lóránt, aki rengeteget tett a kelet-közép-európai művészet nyugati népszerűsítéséért, a kiállítás jelentőségét a kölcsönös megismerés fontosságával magyarázta. „Magyarországon születtem, ott végeztem az iskoláimat, aztán Bécsbe kerültem, tizenkét évig voltam a Modern Művészetek Múzeuma igazgatója, onnan mentem Franciaországba, így bizonyos értelemben az én életem morálisan kötelez engem arra, hogy a közép-kelet-európai művészetet Nyugat-Európában bemutassam. De ezen túlmenően nem hiszek az Ostkunst és Westkunst kategóriákban, nem hiszek abban, hogy az ún. nyugati művészet alapvetően más lenne, mint az ún. keleti művészet. Tudniillik maga a kategória sem tiszta, mivelhogy a nyugati művészet sem egységes, hiszen van a mediterrán kultúrkör a maga sajátos tradíciójával, van az angolszász, a francia, a német kultúra. A keleti és nyugati kategóriák általánosítások: egy politikai státusra épülnek, a hidegháború évei alatt kettéosztott Európára. Most viszont a megváltozott körülmények között ki kell használnunk az alkalmat, hogy minél többet mutassunk abból a kulturális értékvilágból, amiben itt élünk. Abban a szellemben, hogy minden autentikus művészet saját érték, ezért mindenkinek mindenütt helye van. Hiszen ide Pozsonyba is ugyanúgy jönnek külföldi, ún. nyugati művészek, amiképpen ez a kiállítás is mutatja.” A Chefs-d’oeuvers kb. húszévnyi periódust, a 80-as, 90-es évek időszakát mutatja be, de a legutolsó mű, az extravagáns alkotópáros, Gilbert és George 2003- ban készült műve már a 21. század szelét érzékelteti. Ahogy Hegyi Lóránd elmondta, a bemutatott művek és alkotóik alapvetően három csoportra oszthatók. Az első a Marcel Duchamp-i ready made-hagyományokra reflektál, arra a konceptuális tradícióra, hogy a művész valóságos tárgyakkal, ipari késztermékekkel helyettesíti a kézzel létrehozott műalkotást. Ezekkel az objektekkel a művészet funkciójára kérdez rá, s annak funkcionalitását demonstrálja. A második csoportba a líraibb, személyesebb hangvételű művészet tartozik. Ez az irány az európai modern festészet újragondolása és újraértékelése. A kurátor szavai szerint ebbe a fotográfia, az objektek és a szobrok is beletartoznak. Vagyis mindaz a vizuális anyag, ameíy a modern művészet fejlődésében, a különböző irányzatokban, izmusokban felhalmozódott, hiszen azzal a mai művész, mint egy hatalmas tárházzal rendelkezik, s a dekonst- rukciós módszer alapján eklektikusán válogat a technikák és a stílusok között. „A harmadik, számomra talán a legfontosabb része a kiállításnak - mondta Hegyi Lóránd - az ún. individuális mitológiák művészete, például Christian Boltanski vagy Gilbert és George munkássága. Ez az irány a nagy kollektív narratívák krízisének idején alakult ki, mégpedig azzal, ahogy a művész felfedezi az egyéni történelmet, felfedezi a mikrotör- ténelmet, vagyis felfedezi a minden partikuláris világban benne rejlő kulturális és antropológiai értékeket.” Boltanski Pozsonyban kiállított, Az elhunyt svájciak archívuma című művével a memória hatalmas archívumát hozza létre eltűnt, általunk ismeretlen emberek kis fényképét felragasztva apró dobozokra, amelyek sírba vitt titkukat rejtik. Gilbert és George monumentális képe, a Tizenöt akasztott ugyanúgy a kis történeteket, a rejtett narratívákat kutatja, ironiku- sabb hangvétellel, frivolabb és an- golszászabb attitűddel. De ugyanarra kérdez rá: hol élünk, mi az a rengeteg ezernyi apróságból ösz- szetevődő valóság, amelyben leéljük az életünket, az életünket, amelyben minden apróság érték. Kirsten Dunst, a Marie Antoinette címszereplője és Sofia Coppola, a film rendezője Cannes-ban (SITA/AP-felvétel) www.mkp.sk Gyula frakcióvezető es 2006 17 MAGYAR KOALÍCIÓ PARTJA STRANA MAĎARSKEJ KOALÍCIE parlamenti választások június BP-6-11894
