Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-26 / 120. szám, péntek

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 26. FIGYELŐ Mečiar bűnöző, Fico bolsevik így jellemezte Mikuláš Dzu- rinda kormányfő a két ellen­zéki pártelnököt a cseh Lido- vé Novinynak adott interjú­ban. Elmondta, a választások után szeretné folytatni a re­formokat közösen az MKP- val és a KDH-val. Hogy Ro­bert Fico ne tehesse tönkre az eddigi eredményeket, el­képzelhetőnek tartja, hogy a HZDS támogasson egy ki­sebbségi kormányt, ám a Mečiarral való kormányzás­hoz nem fűlik a foga. Hozzá­tette, a gyilkosság mindig gyilkosság marad, és az em­berrablás, valamint a gazda­sági bűnözés sem évül el, a Smer elnökének retorikája pedig Klement Gottwaldot juttatja eszébe, (ú) Akadémikusok bírálják Klaust Hatvanhat vezető cseh aka­démikus és egyetemi tanár nyílt levelet küldött Václav Maus köztársasági elnöknek, amelyben nyugtalanságukat fejezték ki, hogy nyilatkoza­taiban szüntelenül bírálja az Európai Uniót, s azt állítja, hogy a tagság Csehország számára nem kifizetődő. „Nem igazolódtak az aggá­lyok, hogy a csatlakozás után gazdasági problémák várha­tók. Ellenkezőleg, a gazdasá­gi fejlődés felgyorsult”. A nemzetközileg elismert tu­dósok és kutatók szerint Ma­us azon állítása sem felel meg a valóságnak, hogy Csehországot egyre inkább szorongatnák a brüsszeli hi­vatalnokok. Maus nézetét, hogy a mai európai integrá­ciós törekvések nagyon ha­sonlatosak a volt szovjet blokk integrációs törekvései­hez, az akadémikusok eluta­sítják. „Szükségesnek vél­tük, hogy a hallgató többség is megszólaljon. A művelt embereknek más vélemé­nyük van az Európai Unióról, s az elnöknek nincs monopó­liuma a gondolatok közlésé­re” - mondta a Právo című lapnak Václav Hoŕejší, im­munológus, aki szintén aláír­ta a dokumentumot, (kés) Bocsánatot kért egy kanadai lap Bocsánatot kért egy kanadai lap mert tévesen azt állítot­ta: Irán megkülönböztető jelzés viselésére kötelezte az országban élő nem muzul­mánokat. „Világossá vált, hogy a hír nem igaz” - írta a visszakozó torontói National Post főszerkesztője. A cikk arról szólt, hogy az iráni zsi­dóknak sárga, a kereszté­nyeknek piros, a zoroasztriá- nusoknak pedig kék szövet­csíkot kötelező viselniük a felsőruházatukon. A cikk alapján Stephen Harper ka­nadai és John Howard auszt­rál miniszterelnök is felhá­borodott kijelentést tett, mi­közben elismerték: nem győződtek meg az állítás hi­telességéről. A miniszterel­nöki nyilatkozatok nyomán Kanada iráni nagykövetét behívatták a teheráni kül­ügyminisztériumba, és tilta­koztak Harper kormányfő „meggondolatlan kijelenté­sei” miatt. (mti) Egyelőre várni kell, mert korrupció gyanúja merült fel az átvilágítási bizonylatokat kiadó osztályunkon (Peter Gossónyi rajza) A 100 dolláros olajárat se zárja ki a katonai-biztonsági helyzetről szóló jelentés Mikorra készülhet el az iráni atomfegyver? Londoni elemzők szerint Iránnak az évtized végére lehet elegendő nukleáris alapanyaga ahhoz, hogy atomfegyvert állíthasson elő. A Stratégiai Tanulmá­nyok Nemzetközi Intézete (ÜSS) szerdán tette közzé a világ katonai-biztonsági helyzetéről évente összeál­lított átfogó jelentésének idei kiadását. MTl-HÁTTÉR A vüág egyik legnagyobb straté­giai elemző műhelyének 440 olda­las jelentése (Military Balance 2006) szerint a fő kérdés az, hogy mennyi idő alatt képes Irán egy atomtöltethez elegendő, 20-25 ki- logrammnyi magasan dúsított urá­nium előállítására. Az IISS becslé­se szerint ez 2010-re lehetséges, de a jelentés szerzői megjegyzik, hogy az ismeretlenek számát te­kintve a 2009-re vagy akár a 2008- ra vonatkozó más előrejelzések is a hibahatáron belül lehetnek. John Chipman, az IISS vezér- igazgatója a jelentést ismertető londoni sajtótájékoztatón azt mondta: az Európai Unió nemré­giben .javított” ösztönző csoma­got állított össze Iránnak, ez azonban gyakorlatilag a teheráni vezetés által már tavaly augusz­tusban előre elvetett ajánlat át­csomagolt változata. Valószínűtlen, hogy Irán ezúttal hajlékonyabb lenne az ügyben, az urániumdúsítás abbahagyását cél­zó újabb csomag elvetése azonban megerősítené az Egyesült Államok és az EU nevében tárgyaló három hatalom - Nagy-Britannia, Német­ország és Franciaország - érveit Oroszország és Mna meggyőzésé­re arról, hogy újabb ENSZ-intéz- kedésekre van szükség. Chipman szerint jó eséllyel el­képzelhető, hogy júniusig meg­születik a VII. fejezetre alapozott biztonsági tanácsi határozat, amely előírja Iránnak az urándú­sítás újbóli felfüggesztését. Az ENSZ alapokmányának VH. feje­zete a BT-határozatok szankciók­kal, illetve globális biztonsági fe­nyegetés esetén erővel történő ér­vényesítését is lehetővé teszi. Az IISS vezetője szerint való­színű, hogy Oroszország - meg­akadályozandó a nyolc vezető ipari hatalom (G8) júliusi szent­pétervári csúcstalálkozójának „szétesését” - nem fog vétót emel­ni a VII. fejezetre alapuló BT-hatá- rozat, vagy az azt követő, politikai jellegű szankciós lépések ellen. Az iráni atomválság esetleges eszkalálódásáról korábban más független londoni elemzők is erő­sen borúlátó előrejelzéseket ad­tak. Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gaz­dasági előrejelző és elemző háza - néhány hete Londonban közzétett havi világgazdasági elemzésében „több mint egyharmados” esélyt adott arra, hogy katonai akcióba torkollik az iráni atomprogram feletti vita, és a cég szerint ezért rövid távra nem zárható ki a 100 dolláros olajár sem. Észak-Koreának az IISS szerdán kiadott éves jelentése szerint már most 5-11 atomfegyverhez ele­gendő plutóniumkészlete van. Az ország 5 megawattos kísérleti atomreaktora évente 7,5 küo- grammnyi további plutónium­mennyiséget állít elő. Ráadásul ha Észak-Korea há­rom-négy éven belül be tudja fe­jezni az új, 50 megawattos atom­erőművének építését, amit koráb­ban befagyasztott, az évente to­vábbi 56 kilogramm - 5-10 atom­fegyver gyártásához elégséges - plutóniumot állíthat elő. Az iraki helyzetről az IISS azt ál­lapította meg, hogy a decemberi választások és a kormány megala­kítása között eltelt öt hónap vesz­élyes űrt teremtett, amelynek ered­ményeként tovább terjedt a radiká­lis iszlám ideológia által egyre erősebben tüzelt felkelés. A 20 ezer fősre becsült fegyveres ellenállás 10 százaléknyi külföldi tagja a fe­lelős a legsúlyosabb károkat okozó felekezeti erőszakért. Az iraki had­sereg és rendőrség állománya ugyanakkor - éppen a gyors ütemű létszámemelés miatt - nem megfe­lelően kiképzett és nem is kellően kormányhű ahhoz, hogy felül tud­jon emelkedni a felekezeti küzdel­meken - áll a jelentésben. Pénzbírság fenyegeti a hivatalnokokat, kereskedőket, újságírókat, politikusokat Orosz hazafias támadás a dollár ellen MT1-F1GYELŐ Az orosz alsóház első olvasat­ban elfogadott két olyan tör­vénytervezetet, amelyek pénz­bírsággal fenyegetik azokat a po­litikusokat, hivatalnokokat, ke­reskedőket és újságírókat, akik külföldi pénzben adják meg a ru­belben is meghatározható össze­geket. A duma ellenszavazat nélkül adta előzetes áldását a kormány­ról szóló törvényben tervezett hazafias módosításra, amely megtiltja a minisztereknek, hogy dollárban fejezzék ki a költségve­tési kiutalásokat, belföldi árakat és más pénzügyi adatokat. Valamivel több vitát kavart a másik tervezet, amely a rubel fo­galmának használatát írja elő minden rendű és rangú hivatal­noknak, továbbá a keres­kedőknek és az újságíróknak is. Pavel Krasenyinnikov, a jogalko­tási bizottság elnöke kifogásolta, hogy a médiát is büntessék a de­vizában való kalkulálásért, ki­váltképpen külgazdasági kérdé­sek boncolgatása esetén. Az oroszokat az 1990-es évek hiperinflációs pénzügyi válságai késztették arra, hogy dollárban gondolkodjanak. Bár az elmúlt évek olajkonjunktúrája stabilizál­ta, sőt túlértékelte a rubelt, egyes üzletekben és vendéglátóhelyek­ben még mindig „egyezményes egységekben” tüntetik fel az ára­kat. Ennek a törvény hatályba lé­pése véget fog vetni. A tervezet szerzői rámutattak, hogy ezzel a fogyasztók jól járnak, mert a ke­reskedők gyakran önkényesen ha­tározzák meg az egyezményes egységet. Ez jobbára a dollár és az euró árfolyama közé esik, vagyis 30 rubel körül alakul. A duma képviselői előzőleg má­sodik olvasatban jóváhagytak egy olyan törvénytervezetet is, amely előírja a rubel jelképének megal­kotását, ezt a központi bankra bízta. Ez a kezdeményezés általá­nos helyeslésre talált, s egyes tö­megtájékoztató eszközök megpá­lyáztatták olvasóikat. A számos izgalmas ötlet között volt a bohó- kás sarló-kalapács is. KOMMENTÁR Vízmegosztók és zsarolók S1DÓ H. ZOLTÁN Ahogy gomba módra szaporodnak nálunk a külföldi vállalatok, úgy gyarapodnak a róluk szerzett ismereteink. Örülünk, ha va­lamelyik nagyberuházó térségünk fölött körözve végül nálunk köt ki, kevésbé lelkesedünk, ha kiderül, milyen jelentős állami segítség árán landolt a Tátra alatt. Hízelgő, ha egy világvi­szonylatban is jelentős társaság nálunk akar privatizálni, ám kissé elkeserít bennünket, ha rájövünk: nem a mi szűkre sza­bott országos érdekeinket veszi figyelembe, hanem a globális erők hatásainak engedelmeskedik. Mára az is világossá vált, hogy néhányan csupán addig maradnak itt, amíg tart az adó- kedvezmények időszaka, sőt napjainkban eljutottunk odáig, hogy munkaerőnk túl drágának találtatott, és a cégek inkább Románia vagy Mna felé veszik az irányt. A Rimaszombatnak búcsút intő német Dráxlmaier után újabb két társaság borzolja a kedélyeket, az egyik a ciprusi bejegyzésű Kronospan fafeldolgozó, a másik pedig az olasz Énei energiaóri­ás. Az Enel, mint a Szlovák Villamos Művek új többségi tulajdo­nosa egy Benetton vagy egy Versace eleganciájával tekert egyet a Duna vízszabályozását befolyásoló csapon, és a folyam öreg medrébe a magyar-szlovák államközi szerződést megszegve a kelleténél sokkal több vizet engedett. Ezzel a bősi erőművet működtető Vízgazdálkodási Vállalatot hozta nehéz helyzetbe, mivel a főmederben maradt kisebb víztömeg értelemszerűen ke­vesebb áram termelését teszi lehetővé. A napokig tartó különös vízmegosztás nem az olaszok lazaságára vezethető vissza, ép­pen ellenkezőleg. A Bősnél termelt áramból az Éneinek jóval ki­sebb a bevétele, mint az atomerőművekben termelt energiából, lévén hogy Bős az állam kezében van, ezért profitorientáltan, ám törvénysértő módon az atommáglyákat részesíti előnyben a (kék) Duna helyett. A szabályok értelmében ugyan a villamos műveknek Bőst folyamatosan csúcsra kell járatniuk, azonban az Énei bizonyára gyors számolással rájött arra, hogy számára a büntetés kifizetése rentábilisabb. Az sem kizárt, az olasz óriás az izmait próbálgatja, arra kíváncsi, mekkora mozgástere van. Egyelőre nincs tapasztalatunk céggigászok megzabolázásával, most úgy látszik, kénytelenek leszünk beletanulni. A Kronospan ügye egyszerűbb. A Zólyomban és Eperjesen mű­ködő, napjainkban mintegy 550 főt foglalkoztató ciprusi faipari cég bejelentette: ha nem kap állami segítséget, akkor továbbáll, ha viszont az állam a zsebébe nyúl, akkor bővíti itteni kapacitá­sait. A kormány e héten úgy döntött, hogy a Monospan által le­begtetett 12 milliárd koronás invesztíciót bizony megtámogatja bő 3 milliárddal. Igaz, nem közvetlen pénzinjekcióról van szó, hanem 10 éves adómentes időszakról. Ha utánaszámolunk, hogy a cég által létrehozandó további 500 munkahelyet 3 milli­árd koronával segítjük elő, akkor rögvest kiderül: ilyen drágán még nem teremtett az állam munkahelyeket, mint most. Ehhez képest a dél-koreai Hankook gumiabroncsgyártó követelése igazán csekélység volt. Csakhogy a végül Dunaújvárosba távo­zott Hankook óta bejelentette távozását a somorjai Samsonite, Rimaszombatnak hátat fordított a Dráxlmaier és összeomlott a Vihorlat Snina gépgyártó. Ha memóriánk nem csal, akkor a jövő hónapban parlamenti választások lesznek, ezért több vesz­teséget már nem akar elkönyvelni a kormány. Tanulság: elég jó időben zsarolni, és akkor még a garasoskodó pénzügyi tárca is kinyitja a bukszáját. JEGYZET Émmmmmmmmmmmmmissmmaxmmsmeemsiáaeemimm Egy kis lovaglás JUHÁSZ KATALIN Kassai nagyáruház, délután négy óra. Közvetlenül a bejárat mellett, a lehető legforgalma­sabb helyen egy amolyan gyer­mekszórakoztató automata, pénzbedobós póniló, négy éven felülieknek ajánlva. Két perc tíz korona, a hülyének is megéri, ráadásul sokkal egészségesebb, mint mondjuk egy nyalókát nyomni a hüppögő gyerek ke­zébe a nagybevásárláson való zokszó nélküli részvétel ellen­értékeként. A kissrácok imád­ják ezt a fehér ródeó-paripát, igazi presztízsnek számít ráül­ni, mivel a bölcsődés kis tak- nyosokat a másik oldalon par­koló zenélő autóba irányítják az áruház biztonsági emberei. Egy ötéves forma, sötét bőrű gyereket ültet fel épp a mamá­ja, megtörli a gyerek orrát, az­tán fenyegetőleg meglengeti te­nyerét, majd távozik az élelmi­szerosztály irányába. A gesztus félreérthetetlen: jól viselkedj nekem, amíg visszajövök, mert különben...! A fiúcska kényel­mesen elhelyezkedik a pónin, majd elkezdi sorban leszólítani az arra járókat. Bácsi, dobjon már be egy tízest! Néni, legyen szíves tíz koronát! A vásárlók döbbenten lassítanak, nem akatják elhinni, hogy valaki csak úgy ráülteti a gyerekét a pónira, aztán a társadalomra bízza a rajkó szórakoztatását. A helyzet valóban meglehető­sen furcsa, ez ugyanis nem te­kinthető koldulásnak, hiszen a pénzérmét meghatározott célra kunyerálja ez a gyönyörű, feke­te szemű, mosolygós csöppség. Látszik rajta, hogy nem először lovagol adományokból. Tizenöt perc alatt hárman is akadnak, akik meglovagoltatják, egyi­kük, egy idős hölgy sokáig sze­retettel nézi, ahogy a srác vidá­man sarkantyúzza a pónit. A fiatal biztonsági őrök is mo­solyognak, láthatóan tetszik nekik az ötlet. Aztán megjele­nik az édesanya két szatyorral, int a gyereknek, aki lekászáló­dik a nyeregből, és engedelme­sen szalad utána. Kap egy kiflit a kezébe. Feltehetően ez a mai vacsora. Távozáskor az asszony barátságosan odaköszön az egyik őrnek: viszlát, Mirko! A vásárlóközönség sokáig bá­mul utánuk.

Next

/
Thumbnails
Contents