Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-24 / 118. szám, szerda

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 24. www.ujszo.cotn Elhunyt Galgóczy Tibor Ismerősök, barátok hitetlen- kedve fogadták a szomorú hírt, hogy Galgóczy Tibor, a sokak ál­tal tiszteletben tartott kiváló ember és művész 83 éves korá­ban elhunyt. Hitetlenkedve, mert nemrég még munkássága elismeréséről, kitüntetéséről szóltak a hírek. Néhány eszten­deje már Kassán élt ugyan, de nem szakadt el Nagykapostól. Amikor csak tehette, hazaláto­gatott. Visszahúzta a szíve, az emlékek: itt volt fiatal, itt szere­tett és itt alkotott. Eredeti szakmáját tekintve okleveles közgazdász volt. Elis­mert szakember, aki makacs hit­tel és erővel valósította meg el­képzeléseit. Már gyerekként rá­csodálkozott a falusi pásztorle­gény faragott botjára, ostorára és egyéb tárgyaira. És ő is pró­bálkozott, kezdetben csak apró tárgyak faragásával. Felnőttként már tudatosan tanulmányozta a pásztorművészetet, mint a nép­művészet egyik ágazatát. Sze­mélyesen megismerkedett híres faragó pásztordinasztiákkal, fel­kutatott mintegy tizenöt olyan mestert, akiknek munkái azelőtt ismeretlenek voltak a szakiroda- lomban. Túdományos kutatásai­nak eredményéről tanulmányo­kat írt magyar és szlovák nyel­ven, melyek ma már az adott té­mában alapműnek számítanak. A nagyközönség csodálatát az általa készített, faragott tár­gyakkal nyerte el. Alig van Szlo­vákiában múzeum, ahol ne ta­lálkoznánk munkáival, a szaru­ból készült kürtökkel, nyakékek­kel, karperecekkel, brossokkal. De külföldre is jócskán kerültek alkotásaiból, Európa több orszá­gába, sőt az Amerikai Egyesült Államokba is. A sors kegyes volt hozzá. Művészetét a hozzáértő szakmai közösség elismerte. 1979-től a „népművészet meste­re”, 1980-tól a „népművészet ki­váló mestere” cím lett. Helyi civil szervezetek kezdeményezésére májusban Nagykapos díszpolgá­rává avatták, sajnos már csak in memoriam. Nagykapos, 2006. május 15. Demjénné Kovács Erna Felvetődött a partnervárosi kapcsolat létesítése Az első lépés a tenger felé JUHASZ KATALIN Az első városi síneket 1891-ben rakták le Kassán a lóvasút számára. Sokáig áruszállításra is szolgált a villamos. Városnézés villamoson zötyögve A villamosok „pihenőhelyét" a közönséges utas nem láthatja Kassa. A horvátországi Split ugyanazon a napon, május 7-én ünnepelte alapításának évforduló­ját, mint Kassa. Ebből az alkalom­ból Eugen Čuňo alpolgármester meghívást kapott a tengerparti vá­ros hivatalos ünnepségsorozatára, amelyről felvillanyozva és ötletek­kel telve tért haza. „Split városa idén 1700 éves. Fantasztikus volt látni azt az erős, egészséges lokálpatriotizmust, amely spontán módon nyilvánult meg azokban a napokban. A szer­vezett programok, kulturális, egy­házi, közéleti események mentén igazi népünnepély alakult ki, szó szerint az egész város lakossága ünnepi hangulatban volt. Kassán kissé hiányolom ezt a lelkesedést, Tornaija. Tornaijai Kulturális Nyár címmel április végén, az Ifjú Szivek előadásaival indult a városi hivatal és a helyi művelődési köz­pont rendezvénysorozata a gömöri városban. A különféle kulturális, tudományos és közművelődési ren­dezvények sorában - a szervezők reményei szerint - mindenki meg­találhatja a kedvére valót. Az el­múlt hét végén Sajószámya város­részben az R-Go együttes adott in­gyenes koncertet, melyre mintegy 2000-2500 ember volt kíváncsi. Ugyancsak az elmúlt héten Tornaija adott otthont a Cigány és nem cigány kultúrák együttélése Közép- és Kelet-Európábán elneve­zésű kétnapos tudományos tanács­kozásnak. A résztvevőket a város polgármestere, Dubovszky László köszöntötte a városháza felújított dísztermében. A tanácskozáson lske. Az 1297-ben előbukkanó Iske névforma, bár olykor kisebb torzítással (1427 - ízke) a további századokban is fennmaradt. Majd 1920-ban, az újszülött és történel­az itteni emberek talán kevésbé kö­tődnek városukhoz, mert feltehető­en kevesebbet is tudnak róla” - véli az alpolgármester. Eugen Čuňo találkozott az adriai város polgármesterével, Zvonimir Puličcsal, és a tárgyalás során felve­tődött egy esedeges partnervárosi kapcsolat lehetősége. Kassa jelen­leg tizennégy várossal ápol hivata­los partnerkapcsolatot az Egyesült Államoktól Bulgárián át Törökor­szágig, Horvátország azonban egy­előre hiányzik a „listáról”, amelyen ráadásul egyeden tengerparti vá­ros sem szerepel még.„Kassa most tette meg az első lépést a tenger fe­lé” - nyilatkozta tréfásan az alpol­gármester, ám a partnervárosi együttműködésnek szerinte a turiz­mus élénkítése mellett jóval na­gyobb távlatai is lehetnek. A huszadik Kolcun-féle vá­rosnéző sétát a „kerek év­forduló” tiszteletére a szer­vezők egy aprósággal tették kellemesebbé. A résztvevők lábizmainak kímélése céljá­ból villamos várta az addig hűségesen barangoló cso­portokat. A téma pedig ter­mészetesen a városi tömeg- közlekedés története volt. KOZSÁR ZSUZSANNA Kevesen tudják, hogy az ország területén Kassa büszkélkedhet a legrégebbi közlekedési vállalattal, az első városi síneket 1891-ben rakták le. Persze a boldog béke­időkben még nem villamos áram hajtotta a járgányokat, hanem egy mélabúsan ballagó szürke vagy barna paci húzta. A város legelső tömegközlekedési útvonala a vas­útállomástól a Fő utcán át a Ko- menský utca feléig tartott, később meghosszabbították egészen a Csermelyig. Persze a kezded idők­ben nem is annyira a „tömegek közlekedtek”, mint inkább a város gyárait és üzemeit látták el áruval. Ä lóvasút „melléktermékei” azon­ban nyüván nem nyerték el külö­nösebben a városi polgárok tetszé­sét, ezért már a következő évben átállt a városi tömegközlekedés a gőzmeghajtásra. Az igazi villamo­sok 1913-ban kezdtek fúrni a város utcáin, és még a hatvanas évek kö­zepéig kihasználták a szerelvénye­ket áruszállításra is. A dohánygyár, maláta-, kávé-, tégla- és gépgyár mind rendelkezett saját sínekkel, melyek az üzem udvarába vezet­tek. A régi sínek és régi gyárak ma­radványait itt-ott ma is látni még. A Fő utcai sínpárok ma is megvan­nak, de utoljára valódi villamos Szepsi. A Bódva menti városban is kialakították az eMagyar pontot, mely a magyar ajkú lakosság ingye­nes vagy olcsó közösségi internet- hozzáférését biztosítja. Az országban jelenleg 26 eMa­gyar pont működik, Kelet-Szlová- kia területén Nagykapos, Királyhel- mec, Kassa, Torna és Rozsnyó mel­lett mostantól Szepsiben is. A pon­tok kialakítását a magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisz­1986-ban járt rajtuk. A városköz­pont műemlékeinek nem tett jót a szerelvények okozta rázkódás, a dóm és más épületek védelme ér­dekében ezért a síneket máshová helyezték át. Ma a régi lóvasút em­lékére a nyári turisztaszezonban ismét jár a Fő utcán az egy lóerős jármű, mellyel ha gyorsabban, mint gyalog, nem is, de legalább kényelmesebben el lehet jutni a Fő utca egyik végéről a másikra. Virágkorát a villamosközleke­dés a hatvanas és hetvenes évek­ben élte. Az akkori Kelet-szlováki­ai Vasmű miatt megépült a sín egészen a gyárig, és az ország te­rületén csak itt próbálkoztak há­rom villamosszerelvény összekap­térium kezdeményezte hazai minta alapján, mivel kiemelt fontosságú­nak tartja a határon túli magyarság információs társadalomba való be­kapcsolódását. A pontok szolgáltatásait elsősor­ban magyar intézmények veszik igénybe, különösképpen a pályáza­tok leadásának idején. Ám nem rit­ka az sem, hogy diákok használják ki az intemetszolgáltatást. Mivel a kezdeményezés csak két éve indult, még kevesen ismerik az eMagyar pontok előnyeit. A pontok létreho­csolásával. Az R jelzésű villamo­sok háromvagonos változatban ma már nem járnak, estik két va­gont kapcsolnak össze, sőt nem ritka, hogy kevésbé forgalmas órákban csak egy szerelvény gu­rul a várakozó utasok elé. A virág­korban 150 jármű csörömpölt Kassa utcáin, ma ennek egyhar- madával kell az utasoknak megelégednük, a jegyárak pedig a hajdani szocialista idők egykoro­nás jegyéhez képest ma 12 és 16 korona. A tömegközlekedést te­kintve van Kassán néhány Közép- Európában egyedinek számító je­lenség. Az egyik a vülamos- és trolivezetékének kereszteződése, a másik pedig a Szepsi úti körfor­zói szerinti elképzelés az, hogy egy nagy közös portálon keresztül az érdeklődő hozzájuthasson minden magyar kulturális, művészeti, tu­dományos kezdeményezéshez, mely a világhálón hozzáférhető. A www.magyar.sk gyűjtőoldal segít­ségével nemcsak többféle aktuális rendezvényről szerezhet tudomást a látogató, hanem egyes intézmé­nyek, szervezetek, iskolák honlap­ját is megkeresheti, illetve turiszti­kai információkat is találhat. A szlovákiai magyar sajtó digitalizált galom, ahol a villamos mind a négy irányban közlekedhet. Az or­szág területén sajnos Kassa jegyzi a legnagyobb villamosbalesetet is. 1978. október 30-án, a kora regge­li órákban történt. A „Terasa”-lakó- telepről lefelé jövet a tömött, két- vagonos villamos annyira felgyor­sult, hogy az amfiteátrum melletti kanyart már nem tudta bevenni, kisiklott, és felborult. A mintegy 80 kilométeres sebességgel sodródó járművet a fák és villanyoszlopok állították meg. A 26 éves vezetőnő és kilenc utas életét vesztette, a tíz súlyos és nyolcvan könnyebb sérült pedig nyilván sohasem felejti el azt a reggelt. Az eset feljegyzései ma már nincsenek meg, mivel húsz év eltelte után megsemmisítik az üyen jellegű iratokat. Ma már csak találgatni lehet, müyen műszaki megíúbásodás vezethetett a sze­rencsétlenséghez, illetve hogy va­lóban a vezető volt-e a hibás. A se­besültek számát is sokan vitatják, mivel a várakozó utasok egy része már fel sem fért a villamosra, any- nyira tele volt a jármű, és egy va­gonba többen fémek be száz em­bernél. De az igazság már örökre homályban marad. Kassa azonban nem felejt. A nagykórház melletti domb aljában ma minden villamos lelassít és megáll, pedig ott nem vehet fel utasokat. Ä baleset emlé­kére és újabb szerencsétlenségek megelőzése érdekében iktatták be ezt a rövid, biztonsági megállót. A mai Kassán persze autóbu­szok és trolik is járnak. Mostanság némelyikük éppen villamospótló járatként szolgál, mert a sínek egy részét javítják. A tömegközlekedés további fejlődéséről persze van­nak különböző tervek, ám ezek gyakran változnak. Egy biztos. Metró a közeljövőben még nem lesz Kassán. változatához szintén hozzájuthat, de akár a Magyar Elektronikus Könyvtár kiadványait is szemügyre veheti. Az eMagyarország-háló- zatban 2700 hozzáférési pont kínál lehetőséget azoknak, akiknek oda­haza vagy munkahelyükön nem áll módjukban az interneten tájéko­zódni. A határon túli magyarok lak­ta településeken összesen 180 pont kialakítását tervezik, ebből Szlová­kiának 32 jut. Az első szlovákiai hozzáférési pontot Somoiján adták át 2005 májusában, (kozs) Tudományos konferencia, koncert, színház, táncshow Tornaijai Kulturális Nyár ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Valószínűleg személynévből származik Helységnevek - Iske BOGOLY JÁNOS részt vevő kutatók megismerked­hettek az Epeijesi Egyetem Nemze­tiségi és Regionális Intézetének, va­lamint a pilzeni Nyugat-Csehorszá­gi Egyetem Bölcsészettudományi Karának roma kutatási programjai­val is. Egy, a témához kapcsolódó fényképkiállítás is megnyílt, ahol a csoltói cigány hagyományőrző együttes műsorát is meghallgathat­ták az egybegyűltek. A konferenci­án elhangzott előadások - kiegé­szítve a már említett gömöri ci­gánykutatás eredményeiről számot adó dolgozatokkal - hamarosan egy szlovák nyelvű tanulmánykö­tetben lámák napvilágot. A Tornaijai Kulturális Nyár ren­dezvénysorozat a komáromi Jókai Színház bemutatójával, majd a Republic együttes koncertjével folytatódik. De lesz itt ír táncshow, dzsesszfesztivál, fellép az Edda, Demjén Ferenc, illetve a tervek sze­rint az Elán együttes is. (ú) mét kereső Csehszlovákiában a kü­lönös Ižka nevet kapta, amit aztán a következetesebb „keresztapák” 1927-ben a ma is hivatalos Ižkovce névre változtattak. Nevének erede­te ismeretien, valószínűleg birto­kos személynévből származik. A legmodernebb villamosba háromszázan is beférnek (Szűcs Éva felvételei) A tervezett 32 hozzáférési pontból Szepsiben a huszonhatodikat adták át, a kezdeményezés két éve indult Újabb eMagyar pontot adtak át Szlovákiában ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS

Next

/
Thumbnails
Contents