Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-22 / 116. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 22. Vélemény és háttér 5 Dzurinda nyolc éve (Elek Tibor rajza) Egykori miniszterelnöki főtanácsadója nyílt levelet intézett a Fidesz vezetőjéhez Osztódjon az Orbán-párt FIGYELŐ A vezércikkírás nagyvezérei Méltatta a világsajtó kiemel­kedő tehetségű vezércikkíróit a Financial Times (FT), amely hétvégi mellékletében felraj­zolta az általa legbefolyáso- sabbnak tartott huszonkét új­ságíró portréját. A londoni üz­leti napilap szerint a jó vezér- cikkíró elsősorban élesen látja a jelent, rendelkezik jövőkép­pel, és e kettőt vegyíti. Józan ésszel kell bírnia, de tévedhet is elemzéseiben, sőt önmagá­nak is ellentmondhat, mint például a német Hans-Ulrich Jörges (Stern). De soha nem lehet híján a szellemnek és a stílusnak. És végül bátornak kell lennie, hogy cikkeinek le­gyen hatása, ennek tipikus esete a kínai Hu Su-li (Hu Shu- li). Az egyidejűleg rettegett és csodált kínai újságírónő öt éve rántja le leplet a csalásokról, a környezet szennyezéséről, va­lamint merészkedik át az álla­mi nagyvállalatok vezetői fel­ett a kommunista párt által gyakorolt ellenőrzés rendkívül kényes témájának területére. Az FT a pacifista nézetei miatt sokáig bírált izraeli Akiva El- dart, a Háárec című napüap újságíróját emelte ki olyan ve­zércikkíróként, aki képes szembemenetelni saját orszá­gának közvéleményével. Tre­vor Kavanagh, a legnagyobb példányszámú brit napilap, a Sun vezércikkírója viszont a népszerűségre alapozta sike­rét. „Nagy-Britannia legbefo­lyásosabb újságírója méretével (a lap hatalmas példányszá­mának köszönhetően) uralja az olvasóközönséget, munká­jával és írásaival, amelyek át­törték a határt a tények és a kommentár között” - írta az FT. A politikai súly tipikus kép­viselőjeként említette a Finan­cial Times Charles Krautham- mert, a The Washington Post újságíróját, valamint a kom­munizmus 1989-es megbukta­tásában kulcsfontosságú sze­repet játszott lengyel Adam Michniket. Egyes kommentá­torok sokkal ismertebbek kül­földön, mint hazájukban. Ilyen például a nigériai Dele Olojede, aki a Ruandáról ké­szült, az amerikai Newsday című napilapban publikált cikkeivel kiérdemelte a Pulit- zer-díjat. Ami a The New York Times sztárújságíróját, Tho­mas Friedmant illeti, ő a leg­befolyásosabb... Indiában, az országról írt könyvének kö­szönhetően. Franciaországból Nicolas Bavarez történészt emelte ki az FT. Bavarez rend- szertelen időközökben ír kü­lönböző újságokba, és a Fran­ciaország hanyadásáról írt, 2003-ban megjelentetett esszéje tartós vitát váltott ki az országban. A lengyelországi Adam Mich­nik is ász (Képarchívum) A Fidesz kettéválását, két utódpárt létrehozását java­solja Elek István közíró Or­bán Viktorhoz írt nyűt leve­lében, melyet a Magyar Nemzet szombati száma és a gondola.hu internetes portál tett közzé. MT1-F1GYELŐ Elek István, aki Orbán Viktor miniszterelnöki főtanácsadója volt, azt hangsúlyozza, hogy „vissza kell térni a jobbközép összefogás eredeti eszméjéhez”, mert Orbán Viktor és a Fidesz „rossz útra” tért. „Nem most, a kampányidőszakban, nem is az előző választási vereség után, ha­nem még 1996-ban”, amikor fel­hagytak „a szuverén jobbközép politikai pártok egymáshoz köze­ledését ösztönző szereppel”. A „szellemi és személyi alternatí­vák” kialakítását szorgalmazva fogalmazza meg a mai Fi- desz-Magyar Polgári Párt két új pártra történő szakadásának le­hetőségét. A Fidesz egyik újon­nan létrejövő utódpártja „egy erőteljesebb ökoszociális elköte­Václav Klaus cseh államfő úgy véli, ha a júniusi parlamenti vá­lasztás után esetleg csak kisebbsé­gi kormány tud alakulni Csehor­szágban, akkor annak valamiféle szerződéses alapon kellene biztosí­tania működését. „Véleményem szerint a kisebbségi kormánynak, hogy legyen valamiféle értelme és ne legyen olyasmi, mint amit most a képviselőházban a szocialisták és a kommunisták mutatnak nekünk, szerződésen kellene alapulnia” - mondta Klaus abban az interjú­ban, amelyet szombaton közölt a Lidové noviny című konzervatív cseh napüap. A politikus elképze­lését nem pontosította. Klaus kije­lentésével minden bizonnyal Jirí Paroubek szociáldemokrata kor­mányfő elképzeléseire reagál, aki több ízben kijelentette: a Cseh Szo­ciáldemokrata Párt kész a kisebb­ségi kormányzásra, s a parlament­ben elsősorban a kommunistákra lezettséget tanúsító vidékcentri­kus konzervatív párt” lehetne, amelynek magját „a Nemzeti Fó­rum, a Kisgazda Polgári Egyesü­let és a Magosz mai képviselői al­kothatnák”. A Fidesz másik utód­pártja pedig visszatérhetne az 1998-ban nyertes szabadelvű konzervatív, polgári párti egyéni­séghez, arculathoz. „S e két ala­kulatnak és a KDNP-nek kellene létrehoznia egy, a mai Fi- desz-KDNP kapcsolatnál lazább, hárompárti szövetséget” - fejti ki Orbán Viktor egykori főtanácsa­dója, majd így folytatja: ennek a A haza, a nemzet „nem érdemelte meg, hogy megint ne kapjon lehetőséget a boldogulás­ra, az önépítésre". szövetségnek a választások előtt az „aktuális erőviszonyaikat tük­röző” közös ernyőszervezetet kel­lene alkotnia. „Ennek a létreho­zandó ernyőszervezetnek, illetve önálló elemeinek párbeszédre késznek kell lenniük az MDF irá­támaszkodna, de esetenként más pártok támogatását is elfogadná. A Lidové noviny megemlíti, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjá­nak vezetése csütörtökön hivatalos nyilatkozatban megerősítette, kész az esetleges szociáldemokrata kor­mányt ellenzékből támogatni. Kor­mánykoalícióra a szociáldemokrá­ciával a kommunisták nem lépné­nek, mert úgy látják, a jelenlegi helyzetben nem lenne lehetőségük saját programjuk megvalósítására. Paroubeknek azonban nem tet­szik, hogy ezt az esedeges együttműködést az államfő szerződésben akarná rögzíttetni a szociáldemokráciával. „Ha bármi­féle szerződést kötnénk a kommu­nistákkal, akkor kizárnánk az együttműködést a Polgári Demok­ratikus Párttal olyan esetekben, amikor ők tudnának támogatni né­hány kezdeményezésű’ - mondta a lapnak a kormányfő. Vojtech Filip kommunista pártelnök viszont egy üyen szerződés megkötését nem nyában is” - jegyzi meg, hozzáté­ve: egy ilyen egyenjogúságon ala­puló új szövetségnek „az MDF is részese lehet valamikor”. A nyílt levél szerzője írását azzal a meg­állapítással kezdi, hogy a Fidesz nem próbálhatja meg újra előad­ni „azt a felelősségelhárító mis­másolást”, amivel négy éve állt elő. „A Fidesz és Orbán Viktor megérdemelte a vereséget” - vé­lekedik Elek István hangsúlyoz­va: a párt támogatóinak többsége és a haza, a nemzet „nem érde­melte meg, hogy megint ne kap­jon lehetőséget a boldogulásra, az önépítésre”. Sürgősen abba kell hagyni „a szánalmas önsajná­latot és önáltatást”, s a kíméletlen őszinteséget a Fidesz a szövetségi politikájának vizsgálatával kezd­heti - írja Elek, aki bírálja Orbán Viktornak azt a kijelentését, mely szerint „az MDF az MSZP egyik tagozata” lenne. Elek István Or­bán Viktorhoz intézett írása saját szavai szerint nem más, mint az április 11-én, az országgyűlési vá­lasztások két fordulója között Dá­vid Ibolyának írt, a Fidesz és az MDF közötti partneri viszony ki­alakítását szorgalmazó nyílt leve­lének „a párja”. utasítaná el. Klaus az interjúban kifejtette: attól tart, a jelenlegi erőviszonyok alapján egyik fél - sem a szociáldemokrácia, sem a polgári demokrácia - nem szerez olyan számú mandátumot, hogy akár egy kis párttal is öSszeállva megfelelő többsége legyen. A nagykoalíciót egyelőre mindkét fél kizárja, bár Klaus szerint minden eshetőséget nyitva kell hagyni. Václav Havel volt államfő nyüatko- zatára reagálva, aki kijelentette, hogy a választáson a Zöldek Párt­ját fogja támogatni, Klaus az inter­júban leszögezte: üzenem, hogy én a Polgári Demokratikus Pártra fogok szavazni. Az államfő a párt alapítója, s államfői funkciójában is a párt tiszteletbeli elnöke. A leg­utóbbi felmérések szerint úgy a kormányzó szociáldemokraták, mint az ellenzéki polgári demokra­ták támogatottsága 30 százalék körül mozog. A polgári demokra­táké egy-két százalékkal maga­sabb, mint a kormánypárté. Klaus szerint minden eshetőséget nyitva kell hagyni, még a nagykoalícióét is Szerződéses cseh kisebbségi kabinet? KOKES JANOS KOMMENTÁR Nem vehet be akármit...! BARAK LÁSZLÓ Mármint a választó. Ellenkező esetben Magyarországon is bevette volna azt a népbutító maszlagot, hogy egy konkrét pártra leadott szavazatának fejében, csecsszopóként pátyolgatja majd őt a bölcsőtől a sírig valami földöntúli „államanya”... Lefogadható, hogy itt sem lesz falánk, sem pedig hülye a választó. Nyomuljon bárhogy Robert Fico (Smer), ez a „nemzeti-szocialista” kontár, ringyóival, a hatalomért nedvedző szakszervezeti mozgalomárokkal együtt, ko­rántsem lehet olyan biztos a dolgában, mint ahogy azt a közvéle­mény-kutatók ígérik neki. Vagy itt van Pavol Hrušovský (KDH), aki­nek tömjénre, mirhára gerjedő nyáját oly vehemenciával terelgeti templomszerte az önérdekű korteskedésre szegődött szlovák katoli­kus püspöki kar. Pofára eshetnek ők is, aztán mehetnek a jóistenhez panaszra. Amint Ján Slota (SNS), aki szánalmas magyarellenes frö- csögésével sokkal inkább egy mosdadan szájú őrmestert idéz, mint­sem egy kicsit is normális fazont. A szellemüeg elaggott Mečiarról (HZDS) ne is beszéljünk... Az áüagos választó ugyanis természete­sen legalább olyan önző, mint a politikusok. Mert mindenekelőtt a személyes érdekeit tartja majd szem előtt, amikor bemegy a szava­zófülkébe. Már ha bemegy... Tételezzük azonban fel, hogy lesznek számosán, akik - két fociderbi (június hava elsősorban a futbaüvébé- é), egyéb típusú nyári ejtőzések, drink, numera, miegymás között - elmennek szavazni. Ha viszont már elmegy valaki „dönteni”, általá­ban sztereotípiák, a legalább viszonylagos nyugalom és biztonság vágya, több-kevesebb nemzeti hevület, s az értelmi képességei befo­lyásolta más szimpátiák lesznek a döntését befolyásoló vezérelvek. Nem pedig az, hogy a hivatásos vagy önként fölkínálkozó agymosók müyen vastag és hosszú mézesmadzaggal édesgették őt addig. Vél­hetően sokkal komolyabb eséllyel számolhatnak azok a politikai gruppok június 17-én, amelyek nem ígérik most nyakló nélkül a pénzt, paripát, fegyvert, no és a magyar szomszédjaik kecskéinek ri­tuális kinyuvasztását... Nem utolsósorban, viszonylag állandó, a rendszerváltás óta többször is letesztelt, mozgósítható választói bá­zissal rendelkeznek. Nem mintha az üyen pártokon belül sokkal kü­lönb emberek gályáznának, mint általában. Hiszen, a közheüyel szólva, aki lovásznak áh, annak előbb-utóbb ganés lesz a lábbelije - minimum... Miért ne vonatkozna ez a „mi virgonc Dzurindánkra” (SDKÚ) s persze Bugárékra (MKP) is. A fogpasztareklám-mosolyú Martináková asszony (SF), aki azért léceit le anno a kormánykoalí­ció istállójából, mert rászóltak, hogy ne lopja a zabot, szintén böl- csebb maradt volna, ha haügatott volna... Dettó Rusko (ANO), az ugyancsak lefülelt lókötő...! Persze akármi előfordulhat. A lehető legszerencsétlenebb végkifejlet az lenne, hogy mégis bevesznek ezt- azt a választók, és június 17-én - ne adj’ isten! - ágynak esnek. Vagy úgy begurulnak, hogy tesznek a választásokra, azaz önsorsukra. De hát, a választó, ugye, nem lehet ostoba, mégsem vehet be akármit... JEGYZET Az olvasó szabadsága NÉMETH ZOLTÁN Olvasom, hogy a labdarúgó-vi­lágbajnokság idején mennyire felszökik a betegszabadságok miatt otthon maradó férfiak szá­ma. A módszer meglepően hasz­nos lehet, főként az irodalmárok számára, de az irodalomszerető nagyközönség is élhet vele. Ja­vaslom, József Attila összes ver­seinek olvasására legalább egy hét betegszabadságot szánjunk, kritikáinak, tanulmányainak, jegyzeteinek elolvasására, sze­rintem, óvatosságból, inkább két hetet. Nem maradhat ki termé­szetesen Balassi, Kazinczy, Cso­konai, Berzsenyi, Arany, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Pi­linszky, Nemes Nagy Ágnes, Es­terházy Péter sem. A versekre, csupán teijedelmi okok miatt, elég egy hét. A prózai munkák esetében egy héttől két-három hónapig, esetleg fél évig (Jókai, Krúdy) teijedő időintervaüum tervezhető be. És mit ér a csu­pasz, meztelen testű vers, próza, dráma olvasása a megfelelő sza­kirodalom, értelmezés, tovább­gondolások, reakciók nélkül? Minimum egy hónap per alkotó, maximum öt-tíz év. Nézzünk szétavüágirodalomban! Homé­rosz: egy hónap Iliász, egy hó­nap Odüsszeia, csak magyarul, szakirodalommmal, ha eredeti­ben szeretnénk olvasni mindent, plusz húsz-harminc év. Joyce Ulyssese egy hónap, de már Tolsztoj Háború és békéje leg­alább kettő, Prousttól Az eltűnt idő nyomában három; és akkor még nem is eredetiben olvastuk őket, csupán törékeny fordítá­sokban. Egy kultuszregény: Pynchontól a Gravity’s Rainbow legalább másfél év, nyelvtanu­lással, még nincs lefordítva. Ma- hábhárata, Rámájana... Kb. hat­száznyolcvan év magasságában be lehet tervezni a tavaly megje­lent nagysikerű Spiró-regényt, a Fogságot, valamint Nádas Péter Párhuzamos történetekjét. Hét­száz év múlva eljutok Csehy Zol­tán Hecatelegiumáig. Mit keres akkor most a kezemben?! TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az USA és az európai hatalmak megosztottak az iráni atom­dosszié ügyében: George Bush elnök kormányának nem tetszik az Iránnak szóló új európai aján­lat, amely szerint megalkotná­nak egy közel-keleti biztonsági „kereted’, ha Teherán hajlandó volna felhagyni nukleáris tevé­kenységével. A washingtoni kor­mány elutasítja a javaslatnak az európai cégekre vonatkozó ré­szét is. Ez a kitétel úgy szól, hogy az USA nem büntetné meg azo­kat a vállalatokat, amelyek üzleti szerződést körnek Iránnal, (m)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents