Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-20 / 115. szám, szombat

12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 20. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A da Vinci-kód HA11KO JÓZSEF Mikor vagy két éve egy ifjúsági összejövetelen megkérdeztek, olvastam-e A da Vinci-kódot, nemleges választ adtam. Még hogy da Vinci-kód! Talán valami matematikai értekezésről van szó? Vagy érdekességek az emlí­tett férfi életéből? Esetleg re­gény? Regény, valóban az. És vannak regények, melyek meg­rengetik a világot. Ám általában nem a korrekt tudományos kuta­tásokon alapuló munkák, se nem tiszteletre méltó, elismert nagy szerzők művei szoktak az ilyenek lenni, hanem legtöbbször az ügyesen komponált kitalációk. Ilyen az amerikai szerző, Dán Brown említett műve is, melynek első kiadásai bár tartalmazzák azt az állítást, hogy dokumentál­ható tények alapján íródott, en­nek ellenére nem ismer határo­kat a fantáziálásban. No, de miért is kellene ennek gondot okoznia? Talán nincs joga egy re­gényírónak ahhoz, hogy elejétől a végéig kitalált történetet újon meg? Hi­szen azért úó, nem pedig dokumentarista. Valójában ez így igaz mindaddig, míg erkölcsi­leg kétségbe vonható elegye nem történik a kitalált események va­lós személyekkel és intézmé­nyekkel való összekapcsolásá­nak. Amikor a szerző saját fantá­ziájának szüleményét létező dol­gokra ruházza fel. Sőt, amikor nemcsak hogy létező, hanem nagy tisztelemek, elismerésnek örvendő személyeket, sőt szente­ket rágalmaz és gyaláz meg. Brown mindezt a tények és a fik­ció mesteri összemosásával lebi­lincselő módon műveli: Leonar­do da Vinci festménye az utolsó vacsoráról tény, de az az abszurd csere Szent Jánosról Mária Mag- dolnára, csak Brownnak jutott az eszébe. Mint ahogy a vezeklő ön- ostorozás is létezik, csakhogy nem olyan szadomazochista be­állításban, amint azt a szerző is­mételten megrajzolja. Ám a re­gény legszomorúbb motívuma, amikor a szenzációhajhászás ér­dekében magát Jézus Krisztust keveri kétes regényes színbe, azt, akú e bolygón emberek milliárd- ja tisztel nemcsak mint történel­mi alakot, hanem mint Győzőt, Feltámadottat, Jelenvalót. Ezért aztán a kereszténynek nemcsak az az alapjaiban konstruált há­zasság tűnhet káromlásnak Má­ria Magdolnával, nemcsak az, hogy utódaik a mai napig élnek valahol Franciaországban, ha­nem főleg az a meggyőző áltör­ténelmi állítás, mely kétségbe vonja Jézus istenségét, melyet ál­lítólag az egyház és Konstantin császár „vezetett be" hatalmuk­nak megerősítésére. Figyelemre méltó egybeesése a körülményeknek, hogy épp a napokban, amikor a mozik világ­szerte bemutatják a regény film- változatát, a világ műiden katoli­kus templomában, így holnap is, János evangéliumának tizenötö­dik fejezetét olvassák, mely mintha válaszolna Brown igazta- lanságaira, főleg Krisztust illető­en. Bemutatja mély egységét az Atyaistennel, az ő kölcsönös sze- retetüket, Jézus, a szőlőtő és az Atyaisten, a szőlő­műves közelségét, s hang­súlyozza mélységes azo­nosulását az Atya akara­tával. És igencsak aktuá­lis az a jézusi megállapí­tás is, hogy gyűlölni fogják őt és üldözni. Lehetséges, hogy A da Vinci-kód is ennek egy fajtája? Hiszen az üldözés nem csak az oroszlánok elé vettetés a római Colosseumban, esetleg a szabad­ság korlátozása a politikai fogság rácsai mögött. A tiszteledenség, a rágalmazás, a valóság megté­vesztő elferdítése - ez is formája lehet az üldözésnek, a szavak szintjén. Dan Brown a vének ta­nácsának azok mögé a tagjai mö­gé sorakozott be, akik ravasz mó­don megpróbálták elfedni az Úr feltámadását. S bár most a fiatal amerikai úó híressé vált és meggazdagodott, könyvét egykor majd, mint meg­annyi hazugságot, a feledés pora lepi be. Nem úgy a Bibliát, me­lyet megpróbált kétségbe vonni: az továbbra is a legnagyobb si­kerkönyv marad, lapjait emberek millió forgatják nap mint nap. És nem szerzőjének elszabadult fantáziavilága úánt érdeklődve, hanem az Igazságra szomjazva. Az élet szavát szomjazva. Krisz­tusért, aki Isten fia. Valóságos, nem kitalált. A szerző római katolikus pap A LELKI EGÉSZSÉG LIGÁJA Előadás és filmvetítés TÁJÉKOZTATÓ A hagyományos vitaestek iránt, amelyeken neves pszichológusok és elmeszakértők a lelki egészségről, a lelki megbetegedések hátte­réről, a kezelés lehetőségeiről számolnak be, egyre többen érdek­lődnek. A Lelki Egészség Ligája ligetfalui székházában (Ševčenkova 21., a REMA1000 üzlet mögött, mindig este 18 órakor) 2006. május 25-én a Kor ellen nincs orvosság című előadáson Éva Jaruková pszi­chiáter és Izabela Mátéffy gerontológus az öregedéssel járó kérdé­sekkel foglalkozik majd. Áz Oscar-díjas spanyol film, A tenger hívása után - június 1-jén - az eutanázia kérdését elemzi Kristína Križa- nová onkológus, Anton Heretik pszichológus professzor és Andrea Marsalová pszichiáter. A családi erőszakról, a védekezés módszerei­ről Jana Štúrová és Hana Bartová pszichológusok tartanak előadást. Az emberi kishitűségről, rasszizmusról, de a reményről is szóló Seb- bel-lobbal című cseh filmet dr. Gabriel Bianchi és dr. Mária Krýslová elemzi, (erf) ZA DVJStVlSt ZDRAViE Szülők könyve — értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez Kinek jó, ha intézetbe adjuk? „Egy, tán máig tartó őrlő- dés: el kell valahova vinni, mert így jobb mindenkinek. De neki is joga van itt élni, itthon, közöttünk; nézd a másik gyereket, nézd a be­teg gyereket; mit tegyek, mit tettem jól? Ezek az ér­zések vibrálnak állandóan.” BORBÉLY-JÁSZBERÉNYl-KEDL Tapasztalataink szerint a fenti kérdés mérlegelése és a döntés kín­zó önvádakkal járó folyamat, mely gyakran évekig erősen foglalkoz­tatja a szülőket, és sok energiájukat lekötheti. Számos oka lehet annak, ha egy sérült gyermeket idővel mégiscsak intézetbe helyeznek. Erre elsősor­ban azért lehet szükség, mert a kör­nyéken nincs számára óvoda, isko­la, nincs olyan intézmény, amely vállalná a gyermek szakszerű fej­lesztését, nevelését. A jól fejlődő gyermekekhez hasonlóan neki is szüksége van arra, hogy meglevő képességei kibontakozhassanak, hogy megtanulja azt, amire megta­nítható, hogy erőltetés nélkül ugyan, de folyamatosan fejlesszék. Ehhez ma még speciális iskolák, in­tézetek, megfelelően szakosodott gyógypedagógusok szükségesek, s minél kevésbé gyakori a gyermek fogyatékossága, annál messzebb lehet az a hely, ahol fejleszthető. Jelenleg ez a helyzet pl. akkor áll elő, amikor a gyermek vakon szüle­tett vagy korán megvakult. Ma Ma­gyarországon még csak egy iskolá­ja, egy speciális óvodája van a vak gyermekeknek. így minden Buda­pesten kívül élő gyermek szülei ar­ra kényszerülnek, hogy vak kis­gyermeküket még óvodáskorban „beadják”, s jó esetben hétvégen­ként órákig utazzanak, hogy két napra hazavihessék. A súlyosan Az irányadó egy-egy súlyos döntésnél: szem előtt kell tartani valamennyi családtag érdekét, meg kell előzni, hogy bárki is összeroppanjon a ránehezedő terhek súlya alatt (Archívum) hallássérült gyermekek helyzete hasonló, csakhogy nekik már több intézetük, iskolájuk van. Az értel­mileg sérült gyermekek számára pedig megyénként működnek ugyan intézetek, de ezek gyakran nehezen megközelíthető kis tele­pülésen találhatók, és még nem minden intézet működik a modem gyógypedagógiai alapelveknek megfelelően családias jelleggel. Különösen óvodás- és kisiskolás- korban nagy a család dilemmája: tegyék-e ki a gyermeket a szaksze­rű fejlesztés, nevelés érdekében a családtól való elválással, a diákott­honi élettel járó összes problémá­nak, vagy pedig keressenek a laká­sukhoz, lakóhelyükhöz közeli böl­csődét, óvodát vagy iskolát. Az intézeti elhelyezés igénye gyakran ott fogalmazódik meg, ahol a gyermek nem enyhén, nem közepesen, hanem igen súlyosan, elsősorban értelmileg, de gyakran többszörösen is akadályozott. Eny­hébb fokban sérült, de súlyos ma­gatartászavarban szenvedő gyer­mekek is hozhatják olyan állapotba családjukat, hogy kezdeményezzék gyermekük intézetbe adását. Leg­inkább az anyák azok, akik fizikai­lag és lelkileg kimerülnek, depresz- sziósakká válnak, megbetegsze­nek. Tapasztalataink szerint az apák másképpen dolgozzák fel a nehéz tényeket: kevésbé szenved­nek a mindennapi gondoktól, mint házastársuk, és igen nehezen fogal­mazzák meg ellentmondásos érzel­meiket fogyatékos gyermekükkel kapcsolatban. Vigyázat, ők kevésbé látványosan ugyan, de szintén ösz- szeroppanhatnak, az utóbb emlí­tett tényező miatt. Akár apa, akár anya Ön, az egész családnak Önök az alappillérei. Ha nem tudnak ott­hon a megfelelő segítséghez jutni - akár pszichológiai vagy gyógype­dagógiai, akár szociális segítségről legyen szó akkor lehet, hogy a sé­rült gyermeket átmenetileg inté­zetbe kell adni. Bármilyen fájdal­mas is ez a döntés, szem előtt kell tartani valamennyi családtag érde­két, meg kell előzni, hogy bárki is összeroppanjon a ránehezedő ter­hek súlya alatt. (Medicina, 1998) A Carissimi segíteni szeretne a Szlovákiában élő magyar szülőknek, családoknak mindennapi gondjaikban Tanácskozás és jótékonysági gálaműsor Füleken HR1TZ JÚLIA Mint azt már a Családi Kör olva­sói jól tudják, a Carissimi jóté­konysági alapot az a szándék ve­zérli, hogy főként a szlovákiai ma­gyar egészségkárosodott gyere­keknek és szüleiknek segítsen sú­lyos gondjaik enyhítésében. Ter­mészetesen ehhez a tevékenység­hez anyagi forrásokra is szükség van, ezért már harmadik alkalom­mal szervezi meg a Carissimi jóté­konysági gálaműsorát, amelyre 2006. május 27-én, szombaton délután 16 órakor kerül sor a Füleki Művelődési Központ nagy­termében. Ezt 9 órai kezdettel szakmai fórum előzi meg a kiste­remben, egy szűk szakmai kör és az egészségkárosodott gyermekek szülei, hozzátartozói számára. A szakmai tanácskozás két témát érint, elsősorban a jogi lehetőségeket tárgyalja szlovákiai viszonylatban, és azokat az elvárá­sokat, amelyeket a szülőkkel szem­ben támasztanak. Ezen a fórumon a szülők a szakemberekkel közö­sen keresik az utat, hogy minél jobban segíthessenek beteg gyer­mekeiken. Az egyik témakör, amit a szakmai tanácskozás érint majd, A jótékonysági gálaműsoron befolyt összeg a Carissimi jó­tékonysági alap számláját gyarapítja, mellyel azokon a családokon segítenek, ahol egészségkárosult gyermeket nevelnek. az autisták témaköre, az autizmus- sal élő gyermekek, azok szülei és családja. A szülők kérdéseire ma­gyarországi szakemberek adnak választ, akik a gyakorlatban is be tudják mutatni, melyek azok a le­hetőségek és technikák, amelyek­kel jól lehet úányítani, bizonyos mértékben kezelni a gyerekeket. A Salgótarjáni Gyógypedagógiai Központ munkatársai már huszon­hét éve foglalkoznak fogyatékkal élő gyermekekkel, tizenhárom éve működik autistaközpontjuk, és az ott dolgozó szakemberek napi kap­csolatban vannak a szülőkkel. A szülő és szakember találkozó meg­szervezésével a Carissimi segíteni szeretne a Szlovákiában élő ma­gyar szülőknek, családoknak min­dennapi gondjaikban. Hiszen az autista gyermek életének nagy ré­szét a családban éli le, a természe­tes szociális közegbe nehezen tud beilleszkedni. Jótékonysági gála A délután 16 órakor kezdődő jó­tékonysági ünnepi gálaműsor első részében egészségkárosult fiatalok szerepelnek, bemutatják, mennyi­re le tudják küzdeni hátrányaikat. Akik, eljönnek Fülelge, azoknak te­hát nem kis élményben lesz részük. A gála másik felében hivatásos mű­vészek lépnek színpadra, természe­tesen lemondva tiszteletdíjukról. Herencsár Viktória, a Cimbalom Világszövetség elnöke muzsikál, de hallhatják Húoshi Saito, japán ze­neszerző, zongora- és cimbalom- művész játékát, sőt a két művész duóját is élvezhetik majd. KÖPÉS AJÁNDÉKÖTLETEK Egész evben virágzó fácska BENE VALÉRIA Anyagszükséglet: ♦ konyhai papírtörlő kemény belseje (illetve fólia, alufólia stb. után maradt papírtekercs), ♦ bar­na papírragasztó, * olló, * rózsa­szín karton, ♦ zöld színes papú, ♦ fehér szalvéta, ♦ rózsaszín filctoll. Elkészítés: 1. A papírtörlő henger alakú bel­sejét bevonjuk barna papírral. 2. Sablon alapján kirajzoljuk és kinyírjuk a fa köralakú koronáját. 3. Dupla soros szalvétából ki­nyírjuk a virágokat, majd felra­gasztjuk őket úgy, hogy két-két réteg együtt maradjon. 4. Köréje zöld leveleket ragasz­tunk, amelyeket maradék zöld pa­pírból készítünk. 5. A virágok közepébe rózsa­szín filctollal pöttyöket teszünk. 6. Végül a hengerre felragaszt­juk a fa koronáját. (Farkas Ottó felvételei’

Next

/
Thumbnails
Contents