Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-20 / 115. szám, szombat

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 20. itffÉGME Csőbe húznak, riszálnak KOMMENTÁR Félelem és reszketés SERES LÁSZLÓ Utoljára talán a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán vette körül akkora áhítat a „reform” szót, mint az elmúlt pár hétben. A kifejezés megszabadult a pártállami hangzatos pepecselés aurájá­tól és önálló, rendszerváltó életre kelt, mindenld mást ért alatta, de azért kezd kialakulni egy jól körülhatárolható jelentésmezeje is. Nem utolsósorban azok kínálják most a megoldást, akik az el­múlt pár évben a córesz legnagyobb részét előidézték, ez jó hír. A parlamenti választások egyik legérdekesebb, sajnálatosan kevés figyelmet érdemlő momentuma volt, hogy a szavazók - a magyar rendszerváltás óta először - a kevésbé ígérgetős, kevésbé populis­ta pártra szavaztak, bár jegyezzük meg, szoros volt a verseny. A kis liberális és a kis konzervatív párt tartotta magát az elveihez és a középosztályhoz, a piachoz, a magántulajdonhoz és az elenged­hetetlen reformokhoz, de az emberek ugye valamiért a nagy nép­pártokat szeretik. (Én nem.) Talán a kampány félidejénél történt, hogy - a Fidesznél eleve ke­vésbé piacellenes - szocik visszafogottabb, a közeljövő EU-pénzei- re bazírozott fejlesztési elképzelésekkel álltak elő, míg a magát „polgári”, konzervatív pártnak tartó Fidesz egy olyan, sok ezer milliárdos kiadással járó, állambarát, jóléti paradicsomot vizio­nált a Kárpát-medence ránk eső 93 ezer négyzetkilométerére, hogy az már saját szlogenjét („rosszabbul élünk, mint négy éve”) is hiteltelenítette. A választók azonban nem vették be azt, hogy a gigantikus büdzséhiányt és az elmaradó reformokat még nagyobb hiánnyal és még kevesebb reformmal kellene gyógyítani, így bi­zalmat szavaztak annak a Gyurcsány Ferencnek, aki kor­mányfőként, de még elődje, Medgyessy Péter tanácsadójaként is abszolúte felelős az eddigi pénzszórásért, a négyéves stagnálá­sért, az elmaradt átalakulásért. Az MSZP nem azzal kampányolt persze, hogy „szörnyű az állam- háztartás helyzete, hiába, mi okoztuk, és még a nagy elosztó rendszereket is jól felforgatjuk”, de már az ún. 100 lépés program­jában is többet érzékeltetett a reformokból, mint a helyzet dráma- iságával kampányoló, ugyanakkor mindent érintetlenül hagyni akaró „polgári” ellenlábasa. Most tehát „reform” jön, egyelőre to­tál titokban, a tervezetet egy titkos kormányfői csapat kompilálta össze, maga a kormányfő pedig a hivatalos szamizdattá előlépő lelkes, de borzalmas blogján kommunikál az ő népével. Reform lesz tehát, a bürokrácia reszket, és ez a legjobb hír azóta, hogy Kádár János meghalt. Magyarország szörnyű hely: évtizedek óta nem változik semmi. Az állam- és közigazgatás elektronikusan is emberek igazgatását jelenti. Állami bürokraták tízezreit kellene elküldeni, az állam fel­adatait drasztikusan átgondolni és csökkenteni. Szlovák mintára flat tax kell, azonnal. Az államosított egészségügy maga a halál, mégis mindenki elveti a privatizációt, a hálapénzt pedig a szocia­lizmusból ránk maradt szervüis mosollyal becsúsztatják az orvos- és nővérzsebekbe. Nem övezi köztisztelet az egyént, a magántu­lajdont, a joguralmat, a piacot, a versenyt. A bürokrácia, a kis­hitűség, a szociális irigység és a depresszív közöny megöl min­dent, ami egy kreatív, jókedvű szabadpiaci kapitalizmus felé len­díthetné ezt á traumatizált kis ká-európai hazát. Van abban valami szórakoztató, hogy az előttünk álló, sok apró reformlépésből és szükségszerű megszorításból álló kapitalista forradalmat egy volt ifjúkommunistából lett sikeres vállalkozó fogja lemenedzselni, nem pedig az a lánglelkű, rendszerváltó, egykor radikálisan liberális fiatalember, aki mára megfáradt, többnyire antikapitalista, népbarát lózungokat ad el politika cí­mén. Mindegy. Valakinek el kell takarítani az évek romjait. A szerző a hirszerzo.hu főszerkesztője FIGYELŐ TALLÓZÓ Izraeli-amerikai nézeteltérés A Háárec napüap szerint Izrael és az Egyesült Államok nézet- eltérésbe került egy amerikai javaslat miatt, amely a nukleá­ris fegyverek gyártására alkal­mas dúsított plutónium vagy urán gyártásának befagyasztá­sát kezdeményezi. Az izraeli újság szerint a javaslatot, amellyel kapcsolatban Izrael ellenvetéssel élt, csütörtökön Genfben az ENSZ Leszerelési Bizottságában teijesztette be az Egyesült Államok. A zsidó állam attól tart, hogy a javaslat kárt okoz nukleáris program­jának, anélkül hogy befolyá­solná Irán nukleáris törekvése­it. Külföldi közlések szerint Iz­rael kétszáz nukleáris robba­nótöltettel rendelkezik, a zsi­dó állam azonban ezt sohasem ismerte el, ugyanakkor mindig azt hangoztatja, hogy a közel- keleti térségben nem vetne be elsőként atomfegyvert, (mti) Aranyat érő bányabezárás Miközben a román kormány bejelentette a verespataki álla­mi aranybánya bezárását és 427 alkalmazottja elbocsátá­sát, a szintén Verespatakra aranybányát tervező RMGC benyújtotta hatástanulmányát a szaktárcához a sok vihart ka­vart befektetésről, írta az Új Magyar Szó. Az RMGC arra számít, hogy az idei év első fe­lében megkapják az enge­délyt, és 2008 végén, 2009 elején már termelhet a bánya. A vezérigazgató, Alan R. Hill bejelentette: a hatástanul­mány elkészítésénél figyelem­be vették az EU legújabb hulla­dékkezelési előírásait is. Ép­pen akkorra időzítette találko­zóját a Fehér megyei tanácsel­nökkel, amikor nyilvánossá vált, hogy bezárják a verespa­taki állami aranybányát és a bánya 427 dolgozóját elbo­csátják. A Rosiamintől a dolgo­zók végkielégítéssel távozhat­nak, valamint kéthavi átlagfi­zetést és póüólagos juttatáso­kat is kapnak. A bányát öt hó­nappal a tervezett idő előtt zár­ják be, mivel rekordnagyságú, 50 milliárd lejes kifizetetlen áramszámlát halmozott fel. A múlt év vége óta nem tudta ér­tékesíteni aranykoncentrátu- mát sem, miután a magyaror­szági ciánszennyezésért felelős nagybányai Transgold - amely nyersanyagot vásárolt a cégtől -megszűnt, (mti) Ellenszenves EU-bővítés Az Európai Unió alkotmányos szerződéséről tavaly rendezett és negatív eredményt hozott népszavazás után egy évvel a hollandok többségének még mindig ellenszenves a további EU-bővítés. A De Telegraafban megjelent felmérés szerint a lakosság több mint fele nem támogatja Bulgária (54 száza­lék), Románia (52) és Horvát­ország (52) felvételét, míg Tö­rökország befogadása a 100 ezres minta szerint 69%-nak nem tetsző ödet. További bal­káni államok - Albánia, Szer­bia -, valamint Ukrajna felvéte­lét ugyancsak 60%-nál maga­sabb arányban ellenzik. Az al­kotmányról tavaly június 1-jén tartott voksoláson a lakosság 62%-a mondott nemet, (mti) Nyakunkon a választás, négy hét múlva urnázunk. Már aki umázik. Mert vala­hogy alacsony a szavazó­kedv. Pedig mégiscsak be kellene húznia a csőbe a pártoknak a választót. Mi lenne, ha kiderülne, már azt sem tudják, ami eddig tökéletesen ment nekik. Csöveket a politikusoknak! MOLNÁR NORBERT Amúgy meg tökmindegy, meny­nyien mennek el választani, ered­mény mindenképpen lesz.' Már most biztosnak tűnik az is, hogy egy-két lúzert (SNS, KSS) leszá­mítva mindenki mindenkivel koa­líciót alkothat, értsd, egy nagy po­litikai gruppent fognak ezek összehozni. Az egyik oldalon min­denki riszálni fog, a másikon min­denki macsó lesz; s akit még érde­kel a politika, az nagyon jókat szórakozhat majd. Komolyan mondom, rém erős konkurenciát jelentenek majd a koalíciós tár­gyalások a focivébének. Túdna Maradok városi TALLÓSl BÉLA Egy időben eltávolodtam. Pö­rögtem eszelősen, ráhangolódva a nagyvárosi élettempóra. Azt hittem, ez a csúcs. Csak így le­het, csak így szabad élni. Nem kell gyalogolni vagy biciklizni egyik helyről a másikra, visz a villamos, a troli. Minden hely­ben van, minden közel van, min­den elérhető. Nem kell kapálni, permetezni, nem kell félteni a termést a jégveréstől, csak le kell menni a zöldségboltba, van ott minden. Nem kell havat lapátol­ni, udvart söpörni, nem kell liba-, kacsa- és tehénpiszkot kerülgetni az aszfalton. Nincs se süó-, se trá­gyaszag. Köszönni se kell min­denkinek, aki szembejön. Nem ismer mindenki, nem tesznek fel kutakodó kérdéseket, és nem tud rólam mindenki mindent. Igen, városi lettem. Büszkén, boldogan, és ezerrel élvezve az mesélni erről az egyik fogadóiro­da is. Egyik ismerősöm kisebb összeget tett három tutira: ki lesz a miniszterelnök, ki nem jut be a parlamentbe, és hány százalékot szerez az MKP. Hét és fél ezret hoz neki a biznisz, pontosan annyit, amennyit egy másik ismerősöm nyert azon, hogy megtette: a BL döntőjének első félidejében 1:0- ra vezet az Arsenal, de a végén 2:l-gyel hozza a meccset a Barce­lona. Ennek így kellett történnie: az év legszebb fociját játszó csapa­ta lett a legjobb csapat Európában. Ha minden üyen szépen jönne, és ennyire kiszámítható lenne... Szlovákiában lesz a 2011-es ho- kivb - kiütötte a nyeregből a ha­talmas jégkorongmúlttal és -je­lennel rendelkező Magyarorszá­got! Most már csupán fel kell épí­teni Pozsonyban egy jégstadiont, Kassán meg néhány szállodát. Csak nehogy úgy járjon Szlovákia, mint Ausztria, amely eddig két­szer rendezett A csoportos világ- bajnokságot, s mindkétszer ki is esett az elitcsoportból. És ha már az elitnél tartunk: majd szédoccsant az ország poli­tikai elitjének agyveleje, amikor új otthont. Azt hittem, mindig így marad. Ám mind inkább kezdek haza­vágyni az egykori otthonba. Csakhogy az már annyira más. Megyek a régi utcán, és már nem ismer mindenki, nem kö­szön minden szembejövő. Nem kérdezi senki, hogy hazajöttél pihenni egy kicsit. Hallgatva, fe­jet lehajtva vagy elfordítva hagy­juk el egymást. Műiden megvál­tozott. Azon kapom magam, hogy a vü- lanykarókon kezdtem lemérni vagy felmérni a civilizációs fejlő­dést. Legkorábbi emlékeimből földbe ásott, fáradt olajjal be­kent villanypóznák derengenek fel, amelyekre bakancsra csatol­ható, a karót körbefogó, éles fogazató fémpofákkal másztak fel a villanyszerelők. És másztak gyakran, mert sokszor volt hiba, gyakran volt áramkiesés, s kel­lett a karó tetején biztosítékot cserélni. Később a karó mellé négyszögletű betontámasztékot ástak a földbe. A karót a talajfel­szín fölött elfűrészelték - így védték a korai elkorhadástól. meghallották, az MKP ismét felve­tette a Beneš-dekrétumok kérdé­sét. Ahelyett, hogy elgondolkod­tak volna. Lehet, hogy megkövez­nek, de mégis így van: a szlováki­ai magyarok nagy részének min­dennapjait nem befolyásolják a dekrétumok, igazából nem is érintik. Nem is a mi szégyenünk, hogy még mindig léteznek, ha­nem azoké, akik életben akarják tartani. Persze, ahhoz ki kellene nőni a pelust, hogy ezt megértsék. Kizárta az ügyvédi kamara azt az ügyvédet, áld lebuktatta kor­rupt kollégáját. Mert így van ez jól: aki köp, röpüljön. Szálljon a férgese, a mocsok majd meggon­dolja, hogy az igazságszolgáltatás részeként legközelebb is segíti-e kideríteni az igazságot. Hát nem fogja. Úgyis benne van a köpőgé­pezetben, menjen el zsarunak, ha már eddig is nekik dolgozott, vagy valami más alantas melót vállal­jon, de ügyvéd ne legyen az, aki le­buktat egy korrupt kollégát! Sze­métdombra az érzéketlenekkel! Egy csepp szolidaritás sem szorult beléjük? Pedig milyen szépen osz­tozhattak volna.., Ennyit az igaz­ságszolgáltatás logikájáról. Évek múltával újból elért ben­nünket a korszerűsítés szele, a faoszlopok helyébe időtálló be­tonkarók kerültek. Azért kezdtem e vülanypózna- történetírásba, hogy elmond­hassam újkori fejezetét is. Most, hogy esztendők kihagyásával is­mét kint jártam a természetben, döbbenten láttam a holtfolyó partján a magasfeszültségű táv­vezetékeket tartó toronyszerű, fémvázas szerkezetet. Fák haltak meg miatta: ámulva néztem a holtvidéket. Nem nagy ügy, hi­szen van, akinek a fa csak fa. Ra- pancsos kérgű törzs, szétterülő lombkoronával. De nekem év­gyűrűk egymásra rakodása. Ahogy együtt cseperedtem ve­lük. Ahogy évről évre „megte­remték” a téli tűzifát. Ahogy a törzsükben kialakult lyukban madárfészkeket rejtettek. Ahogy árnyat adtak. Ezeknek az évgyű­rűknek már oda. S ezek nélkül az évgyűrűk nélkül már nem folytatható. Ma már ugyan nem ezerrel élvezve, de maradok vá­rosi. Itt még nincsenek fáim. Ki­vágható fájdalmaim. Václav Havel a zöldekre szavaz Václav Havel volt cseh köztár­sasági elnök bejelentette, hogy a júniusi választáson a Zöldek Pártját fogja támogatni. A cseh Hospodárské Novinyban meg­jelent interjújában döntését az­zal indokolta, hogy szeremé, ha a cseh politikában felfrissülne a levegő, és új emberek kerülné­nek a közéletbe. - Fiatal korom óta „zöld vagyok”, programju­kat közelinek érzem - jelentette ki Havel. Hozzátette: „A mi po­litikai életünk kissé bűzös, ál­landóan ugyanazok az embe­rek. Úgy vélem, szükség lenne egy kis friss levegőre, s néhány új arcra.” Bár az exállamfő vál­tozásokat sürget, azt nem tartja feltédenül szükségesnek, hogy a mai kormányzó Cseh Szociál­demokrata Párt ellenzékbe ke­rüljön. Úgy véli: nem lenne a legrosszabb, ha a szociálde­mokraták kisebb pártokkal együtt hatalmon maradnának, és a kommunisták háttértámo­gatását is el tudja máj képzelni. „Nekünk, akik megéltük a kom­munista időszakot, ez nem na­gyon kedves. Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy ez lenne a legnagyobb veszély, ami az országot fenyegeti” - je­lentette ki Havel, aki elnöki tisztségében sosem tárgyalt a kommunistákkal. Szerinte a cseh kommunista párt ma olyan, mint amüyen a francia vagy az olasz volt 30-40 évvel ezelőtt. Nem fenyegették a de­mokratikus rendszert, s talán ilyen irányú a cseh kommunis­ták fejlődése is. „Természetesen azért jobbnak tartanám, ha sem a kormány, sem az elnök nem függnének a kommunistáktól” - mondta Havel. A Hospodárské Noviny Havel kommunistákról kifejtett véleményét meglepő­nek, nyugtalanítónak és elfo­gadhatatlannak nevezte. Havel ez alkalommal sem rejtette véka alá, hogy nem kedveli a jobbol­dali Polgári Demokratikus Pár­tot, amelyet Václav Klaus alapí­tott, s amelynek államfőként is tiszteletbeli elnöke, (-kés) JEGYZET

Next

/
Thumbnails
Contents