Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-20 / 115. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 20. www.ujszo.com SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Chicago vasárnap 15 MOZI POZSONY MLADOSŤ: Első a szerelem (ang.) sz., v. 18.15, 20.15 PÓLUS - ISTROPOUS CINEMA CENTER: A da Vinci-kód (am.) sz., v. 13, 16, 17,18,19, 20, 21 Mission: Impossible ül (am.) sz., v. 13.50,16.20, 18.50.21.20 Fűrész 2 (am.) sz., v. 17.50,21.40 Bizonyítás (am.) sz., v. 19.20, 21.30 Fegyvemepper (am.) sz., v. 14.20, 18.20 Egy gésa emlékiratai (am.) sz., v. 20.30 Első a szerelem (ang.) sz., v. 19.40 Csajozós film (am.) sz., v. 16.40, 20.50 Vadkaland (am.) sz., v. 15.20.17.20 Jégkorszak 2. - Az olvadás (am.) sz., v. 16.50,18.40 KASSA DRUŽBA: A da Vinci-kód (am.) sz., v. 16.30, 19.30, 22.15 CAPI­TOL: A da Vinci-kód (am.) sz., v. 16,19 ÚSMEV: Vadkaland (am.) sz., v. 16,17.45 Soha ne add fel (am.) sz., v. 19.45 IMPULZ: Csiki- csuki bosszú (am.) sz., v. 16.15,19.15 PÉL-SZLOVÁK1A GALÁNTA - VMK: V mint vérbosszú (am.-ném.) sz., v. 19 DU- NASZERDAHELY - LUX: Elemi ösztön 2. (ném.-sp.-ang.-am.) sz. 19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: V mint vérbosszú (am.-ném.) sz., v. 17.19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hé, haver, ki főz itt? (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Büszkeség és balítélet (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Raftingolók (cseh) sz., v. 19 GYŐR PLAZA: Afrikai szeretők (ném.) sz., v. 19.45 Anyám nyakán (am.) sz., v. 20 A da Vinci-kód (am.) sz., v. 14.30, 16, 17.30, 19, 20.30 Horrorra akadva 4. (am.) sz., v. 16.15,18.15,20.15 Jégkorszak 2. - Az olvadás (am.) sz., v. 17.45 Mission: Impossible III (am.) sz., v. 17.30,20 Összekutyulva (am.) sz., v. 14,16,18,20 A rózsaszín pár­duc (am.) sz., v. 17.45 Silent Hill - A halott város (jap.-am.-fr.a) sz., v. 19.45 Sziklák szeme (am.) sz., v. 18, 20.15 Underworld: Evolúció (am.) sz., v. 18.15,20.15 Vadkaland (am.) sz., v. 16.15,18.15 Balról Cillian Murphy ír színész, Orla Fitzgerald ír színésznő, Ken Loach brit rendező, Liam Cunningham ír színész, valamint Padrai Delaney ugyancsak ír színész fotósoknak pózolnak a The Wind that Shakes the Barley című film bemutatója előtt (TASR/EPA-felvétel) Politikai filmekkel kezdődött meg a cannes-i fesztivál Párizsi szerelmek MT1-TUDOS1TAS Az Arany Pálmáért versengő húsz film közül a brit Ken Loach és a kínai Lou Ye politikai és szerelmi témájú filmjeinek bemutatójával csütörtökön megkezdődött az 59. cannes-i filmfesztivál hivatalos programja. A fesztivál doyenjének számító, az elkötelezett filmekről ismert brit Ken Loach The Wind that Shakes the Barley című műve a múlt szá­zadelő ír függetlenségi háborújá­nak idején játszódik. A hivatalos versenyprogram má­sik csütörtöki bemutatója egyszer­re .a szerelemről és a politikáról szóló alkotás volt. A kínai Lou Ye Summer Palace (Nyári palota) cí­mű mozija két fiatal gyűlölettel teli szerelmét meséli el 1987 és 2003 között. Középpontjában az 1989-es kínai diáklázadás és a pekingi Tienanmen téri vérengzés áll. A fil­met az általuk megtekintett kópia rossz minőségére hivatkozva a ha­tóságok egyelőre nem engedték ve­títeni Kínában. A rendező Cannes- ban elmondta: kész bármit meg­tenni azért, hogy filmjét a kínai mo­zikban is bemutassák. Véleménye szerint a film szerelmi jelenetei és politikai utalásai egyformán prob­lémát jelentenek a cenzúra számá­ra, de a rendező - elmondása sze­rint - szívesen kivágja azokat a filmből, ha a cenzúra úgy kívánja. A második legrangosabb váloga­tás, a filmnyelvet megújító alkotá­sok Un certain regard (Egy bizo­nyos tekintet) elnevezésű kategóri­ája a világ más-más tájáról szárma­zó 18 rendező által jegyzett Párizs szeredek című közös alkotásával nyűt meg csütörtök este. A francia újhullám előtt tisztelgő film alkotói között találhatóak a Coen testvérek, Frédéric Auburtin, Gus Van Sant, West Craven, Olivier Assayas, Isabel Coixet, Ettore Scola. Mindegyikük egy tíz percnél rövidebb, tragikus, vicces vagy éppen megható törté­netben mesél el egy szerelmi talál­kozást a sokszínű és soknemzetisé­gű francia főváros egy-egy kerületé­ben. A jelenetekben feltűnik többek között Marianne Faithfull, Juliette Binoche, Gena Rowlands, Fanny Ardant, Bob Hoskins, Isabella Rossellini, Maria de Medeiros, Nick Nolte és a Latin negyedről szóló rész társrendező-főszereplőjeként Gérard Depardieu is. Nem ilyen királyról tanultunk: a kiállítás olyan Zsigmond-képet mutat, amely a réginél sokkal pozitívabb Ritka kincsek pazar seregszemléje Jékely Zsombor: „Zsigmond uralkodása alatt Magyarország virágko­rát élte, ami tükröződik a művészetben is, kiállításunk leginkább épp erről SZÓI" (Képarchívum) Luxemburgi Zsigmond - mű­vészet és kultúra a sárkány­lovagok korában 1387-1437 címmel június 18-ig pazar ki­állítás látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A ritka kincseket, csodálatos műtárgyakat felvonultató rendezvényről Jékely Zsom­bor, a Szépművészeti Múze­um művészettörténésze, a kiállítás egyik kurátora tájé­koztatta lapunkat VOJTEK KATALIN Generációk sora olyan törté­nelemtankönyvekből tanult, amelyek rendkívül negatív képet festettek Zsigmondról. Az elmúlt évtizedekben változott valami a megítélésében? Zsigmond negatív megítélésé­ben szerepet játszott a Húsz János­sal kapcsolatos történet, másrészt az, hogy idegen eredetű uralkodó volt, és sokáig úgy érezték, Ma­gyarországot kevésbé tartotta fon­tosnak, inkább a külföldi ügyekre figyelt. A kortársak között is rossz híre volt, főleg pazarlása és nő­ügyei miatt. A történészek közül Engel Pál volt az, aki a leginkább igyekezett változtatni ezen a nega­tív képen. Az, hogy mi itt komoly történelmi kutatásokra támaszkod­hatunk, nagyrészt az ő érdeme. En­nek köszönhetően olyan Zsig­mond-képet tudunk felmutatni, amely a réginél sokkal pozitívabb, hisz az alatt az ötven év alatt, amíg Magyarország trónján ült, a kora­beli Európa legfontosabb politiku­sává vált, diplomáciai tevékenysé­ge európai jelentőségű és rangú volt. Uralkodása alatt Magyaror­szág virágkorát élte, ami tükröző­dik a művészetben is, kiállításunk leginkább épp erről szól. Ez a kiállítás úgy valósult meg, mint Luxemburg és Magyaror­szág közös rendezvénye. Melyik volt a kezdeményező fél? A kezdeményezés még 1996-ra vezethető vissza. Magyarország és Luxemburg között valamiféle kap­csolódási pontot keresve egy diplo­mata, Perényi János fejében szüle­tett a gondolat, hogy erre a célra Zsigmond személye lenne a legal­kalmasabb, bár, hajói tudom, ő Lu­xemburg területén sohasem járt, uralkodóként sem játszott ott sze­repet, csupán luxemburgi nagyher­cegi címe volt egy időszakban. Hosszú ideig tartott, amíg sikerült megvalósítani ezt a tervet. A két ál­lam egyenlő arányban biztosította a költségvetést, ennek megfelelően három hónapig látható a kiállítás Budapesten, és három hónapig Lu­xemburgban. Érte valamilyen meglepetés a kiállítás anyagának összegyűjtő­it? Kezdettől fogva tudtuk, hogy na­gyon nagy anyaggal számolha­tunk, nagy mértékben támaszkod­hattunk ugyanis az 1987-ben Bu­dapesten rendezett Zsigmond-kiál- lítás katalógusára. Túdtuk azt is, hogy ez nem csupán egy történelmi kiállítás lesz, hanem olyan rendez­vény, amely az 1400 körüli időszak magyar királyságának művészetét is teljes körűen bemutatná, az pe­dig köztudott, hogy ebből a kor­szakból igen jelentős számú emlék­anyag maradt fenn. Tehát kezdet­től fogva egy nagyszabású kiállítás­nak készült, és ennek megfelelően sikerült is megvalósítani. Nem egész húsz év elteltével érdemes ismét ugyanarról a sze­mélyről nagyszabású kiállítást csinálni? Mindenképpen érdemes, két ok­ból is: az egyik, hogy a történelmi kutatás épp a nyolcvanas években kezdett el kitüntetetten Zsigmond­dal foglalkozni, tehát sok új infor­mációnk van róla és az egész kor­ról. A másik: a budapesti Történeti Múzeumban 1987-ben rendezett kiállításon még nem volt lehetőség olyan kiterjedt nemzetközi köl­csönzésre, mint most. A műtárgyak mintegy fele Magyarországról szár­mazik, a többi külföldről, 18 ország több műit száz intézményéből ér­kezett. Itt kiemelném azt az igen pozitív kapcsolatot, amely a kör­nyező országok múzeumaival ki­alakult. Azt hiszem, soha nem volt még arra példa, hogy Szlovákiából, Romániából vagy Horvátországból ilyen nagy számban érkezzenek na­gyon fontos műtárgyak. Azt vártam, hogy elsőként Csehországot említi, hisz Zsig­mond a csehek által a haza atyjá­nak nevezett IV. Károly fia volt, később maga is cseh király. Sajnos, egyedül a brünni múze­umnál jártunk sikerrel, a prágai intézmények gyakorlatilag az ösz- szes kérésünket visszautasították. Most Prágában is van egy, a Lu- xemburg-dinasztiával foglalkozó kiállítás, IV. Károllyal a közép­pontban, de kiterjed egészen Zsig­mond idejéig. Hogy ezért-e, vagy más okból nem kaptunk kölcsön műtárgyakat Prágából, nem tu­dom. Szerettünk volna a két kiállí­tás között partneri viszonyt kiala­kítani, számos tárgyalást folytat­tunk, de eredmény nélkül. A prágai kiállítást kultúrbot- ránynak minősítette a cseh sajtó, mert a nagyközönség nem lát­hatja. A múzeum igazgatója ugyanis, attól tartva, hogy nem lesz iránta érdeklődés, az ösz- szes jegyet iskoláknak adta el, és most a felbecsülhetetlen értékű műtárgyak között csintalankodó nebulók idegileg teljesen kikészí­tik a múzeum személyzetét. Önök nem tartottak a lanyha ér­deklődéstől? Lehet, hogy Zsigmond mint sze­mélyiség nem a legjobb reklám, de bíztunk abban, hogy maga a kor­szak és hallatlanul gazdag művé­szeti kultúrája vonzó lesz az em­berek számára. Ez beigazolódni látszik, szép számmal jönnek az érdeklődők, noha Budapesten most több nagy kiállítás is zajlik, itt, a Szépművészeti Múzeumban is van egy jelentős spanyol festé­szeti kiállítás. Láthatók olyan tárgyak, ame­lyek bizonyíthatóan kapcsolód­nak Zsigmond személyéhez? Zsigmondhoz számos tárgy köt­hető, így például az a kard, amelyet Yorkból kölcsönöztünk, ezt ő aján­dékozta az angol királynak. A kiál­lítást három évi kutatómunka előz­te meg, amely során számos újdon­ságra bukkantunk. Elsősorban olyan kódexekre, amelyek Zsig- mondnak szóló dedikációs ábrázo­lásokat tartalmaznak, ezek a pári­zsi Bibliotheque Nationale-ból ke­rültek elő. Ide sorolható az a Zsig- mondnak ajánlott prágai kódex is, amelyet a Vatikán őriz: a szakma ugyan tudott róla, de a szélesebb nyilvánosság nem. Nagyon sok ér­dekes dolgot találtunk a pozsonyi levéltárakban, ahonnan hosszú ideig elveszettnek hitt címeres le­velek kerültek elő, ezek közül töb­bet bemutatunk. Ha egy kiállítás rendezőivel beszélget az ember, mindig az a benyomása, hogy számukra ma­gánál a kiállításnál is fontosabb a katalógus. Persze, mert az megmarad, és nemcsak pár hónapig tart, mint a kiállítás. Itt is elkészült egy 800 ol­dalas katalógus. Az 1987-essel szemben nemcsak magyarul, ha­nem német és francia nyelven is, így a nemzetközi tudományos köz­vélemény számára is hozzáférhető­vé teszi az anyagot. Befejeződött a somorjai zsinagóga tetőszerkezetének cseréje, az At Home Gallery újra várja a közönséget Világzenei koncert és táncszínházi előadás MISLAY EDIT Május vége felé járunk, a ko­rábbi években ilyentájt már javá­ban zajlottak a somorjai At Home Gallery rendezvényei a zsinagó­gában. Idén későbbre tolódott a tavaszi szezonnyitás, és ennek nyomós oka volt. Kiss Csaba, az At Home Gallery vezetője elmondta: márciustól nagyszabású felújítási munkálatokat végeztek az épüle­ten, új tetőszerkezetet kapott a zsinagóga. A rekonstrukcióra egy londoni alapítványtól kaptak tá­mogatást, ezenkívül a költségek egy részét a szlovák kulturális mi­nisztériumhoz beadott Sikeres pá­lyázat révén fedezték. A rekonst­rukció egy hete befejeződött, s a zsinagógában ismét elkezdődnek a kulturális programok. Az At Home Gallery és a Pria­telia Zeme (A Föld barátai) társu­lás közös szervezésében már hol­nap délután 17 órától koncert vár­ja az érdeklődőket: két mul­tiinstrumentális muzsikus, a Maok művésznevet használó szlo­vák Martin Tesák és a portugál Joao révén egy kellemes, kalan­dos világzenei utazás részesei le­hetnek. A besztercebányai kortárs tánc- művészeti együttes, a Štúdio tanca a közelmúltban azzal for­dult Kiss Csabáékhoz, hogy szíve­sen fellépnének a zsinagóga kü­lönleges atmoszférát sugárzó fa­lai között. így május 23-án, azaz kedden megnyitása óta első ízben lesz táncszínházi est színhelye az At Home Gallery. A besztercebá­nyaiak 20 órától a Double evening II. című előadással lépnek fel Somorján két sikeres, külföldön is elismert fiatal szlovák koreográ­fus, Tomáš Krivošík és Anton Lachký előadásával, melyet mind­ketten kifejezetten a társulat tag­jaira szabva készítettek. Krivošík Muscosus című, előítéleteket és sztereotípiákat romboló koreog­ráfiája az érzelmi győzelmekről és vereségekről szól, míg Lachký Belső szem című koreográfiája „fizikai színház, amely az emberi test és a nem kapcsolatait szabá­lyozó határok túllépésének vá­gyából született”. A zsinagóga épülete a felújított tetőszerkezettel (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents