Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-18 / 113. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2006. május 18., csütörtök 3. évfolyam 20. szám Az irodalmi és kommunikációs nevelési módszer Zsolnai József Komáromban JANK0V1C NÓRA A komáromi Selye János Egye­tem tanárai hangsúlyt helyeznek arra, hogy az intézmény falai kö­zött olyan kulturálisan és tudo­mányosan inspiráló rendezvé­nyek, illetve előadások résztvevői lehessenek a diákok, melyek szel­lemiségük, gondolatviláguk pozi­tív irányú fejlesztésén kívül felejt- heteden élményt is nyújtanak. Méltán sorolható ide az a nívós előadás is, melyet Zsolnai József professzor emeritus, a MTA dok­tora, a Veszprémi Egyetem Peda­gógiai Kutatóintézetének igazga­tója, JPTE Tanárképző Intézeté­nek igazgatója, tanszékvezető egyetemi docens, az általa alapí­tott Törökbálinti Kísérleti Iskola kutatásvezetője, a közismert Nyelvi, irodalmi és kommunikáci­ós nevelési (NYIK) program kifej­lesztője és megalkotója tartott - Dobay Beáta tanárnő felkérésére -, május 16-án az egyetem hallga­tóinak és a megjelent gyakorló pe­dagógusoknak. Az előadáson Zsolnai a XXI. szá­zad információs társadalmában vergődő, megújulásra váró, de ez­zel a feladattal egyelőre megbir­kózni nem bíró iskola- és oktatás­ügyi gondokat elemezte - megle­pően gyermekcentrikus megköze­lítéssel - Bibó István idézetéből ki­indulva, mely szerint „az iskola egy kényszerintézmény”, mely ha nem működik valamilyen szem­pontból megfelelően, az ott tanu­lók kerülnek hátrányos pozícióba. Ezt követően ismertette az általa kidolgozott pedagógiai progra­mok közül a négy legismertebbet. A nyelvi, irodalmi és kommuniká­ciós nevelési módszer (NYIK) melynek alkalmazása igencsak el­terjedt a szlovákiai magyar tan­nyelvű alapiskolákban is, hiszen 1984-től akkreditált módszertan, - a kultúra teljességét igyekszik nyújtani, abból kiindulva, hogy a gyermekek képességei tízéves ko­rig a leginkább fejleszthetők. Erre a módszerre alapozta az anya­nyelvi oktatást az értékközvetítő és képességfejlesztő sikerprog­ramjában, melyet ma már Japán­tól Finnországig számos iskolá­ban oktatnak. Zsolnai professzor előadását A Zsolnai professzor elő­adását A magyar tudo­mány tudománypedagó­giai szemléje CD-ROM is­mertetésével zárta. magyar tudomány tudománype­dagógiai szemléje CD-ROM ismer­tetésével zárta, melyen 329 ma­gyar szerző műve és életrajza sze­repel, tudományfilozófiáról, tudo­mányos szaknyelvről, tudomány- és tudásszociológiáról, tudomány­rendszerezésről. Jókai Mór vers- és prózamondó tábor A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2006. július 8-tól 13-ig Komáromban harmadik alkalommal szervezi a Jókai Mór vers- és prózamondó tábort az alapiskolák tanulói számára. A fog­lalkozásokat hazai és magyarországi szakemberek végzik. Jelent­kezni az SZMPSZ honlapjáról ( www.szmpsz.sk ) letölthető jelent­kezési lapon lehet 2006. június 14-ig. Bővebb információt Jókai Ti­bor irodavezető ad a 035/7714 755 vagy a 035/7713 572 telefon­számokon. Jelentkezési cím: SZMPSZ P.O.BOX 49, 945 01 Komár­no vagy az szmpsz@szmpsz.sk . (jt) A Kincskereső kreativitást igénylő pályázat volt A verseny résztvevői elismerést érdemelnek ÚJ SZÓ-1NFORAAÁC1Ó Kincskeresők - regionális érté­keket kutató diákok címmel meg­hirdetett pályázat eredményhirde­tését múlt pénteken tartották Po­zsonyban, ahol Szigeti László ok­tatási miniszter gratulált az orszá­gos döntőbe jutott diákoknak. A Szülőföld Alap és a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok Szövetsége ál­tal meghirdetett megmérettetésbe alapiskolás és középiskolás tanu­lók kapcsolódhattak be. Örvende­tes tény, hogy a gimnáziumok mellett több szakiskolából is je­lentkeztek diákok. Szanyi Mária néprajzkutató, a verseny ötletgaz­dája és főszervezője kiemelte: na­gyon sok értékes munkát hallhat- tak-olvashattak az elmúlt néhány hónapban, és külön öröm, hogy az egész ország területéről érkeztek pályamunkák a Kassai-vidéki já­rástól kezdve Dunaszerdahelyiig. „Rengeteg munkát, időt, kreativi­tást igénylő pályázatról lévén szó, nehéz, sőt nem is lehet győztesek­ről vagy vesztesekről beszélni, hi­szen mindenki nagyon sok, szülő­földjével kapcsolatos új informáci­óval gazdagodott. Tényleg, csak gratulálni tudok mindegyikük­nek” - mondta Szanyi Mária. A zsűri éppen ezért sávokba so­rolta a munkákat, és több első he­lyezést is kiosztott. Az alapiskolá­sok kategóriájában az első sávban végzett: Magyar János (munkájá­nak címe: Mécs László, a költő), a Sütő Zsuzsanna, Kovács Balázs, Ko­vács Gábor és Kanyicska Enikő al­kotta csapot (A kürti szőlőhegy), a Baracskay Tünde és Taksonyi Szil­via alkotta csapat (A nagymácsédi erdő), a Papp Tímea és Vincze Bri­gitta alkotta csapat (Mátyusföldi gyermekjátékok), valamint a Tóth Lilla, Jenei Réka és Mezei Mária al­kotta csapat (Komáromi mestersé­gek - szekeresgazdák). A középis­kolások mezőnyében három mun­kát sorolt az első sávba a szakmai zsűri: Kosa Kinga (munkájának cí­me: Kicsinyek magyarságtudatra nevelő apja - Lukács Pál életrajza), Antalicz Anikó (... 850 év kapcsán, Palást), valamint Hrbáček Tünde (Bornemissza Péter, a semptei pré­dikátor). (vkm) A rossz nyelvek szerint festőművészek is rendszeresen látogatják a kiállítást, innen merítenek ötleteket Csallóközi Színes Ceruzák Téved, aki azt hiszi, hogy azért, mert óvodások rajz­versenyéről van szó, ez az írás nem való az Iskola Ut­cába. Ide való, mert iskolá­ról is szól, mégpedig a szer­vezés és a jó ügy iránti lel­kesedés magasiskolájáról. VOJTEK KATALIN Akinek rossz a kedve, ajánlom, menjen el a dunaszerdahelyi Csal­lóközi Múzeum hátsó pavüonjába, a holnap nyíló Csallóközi Színes Ceruzák 2005-2006 kiállításra. Nem létezik, hogy ne derüljön jó kedvre a háromtól hatéves korú gyerekek rajzai láttán, annyira vi­dámak, kedvesek, eredetiek, fantá­ziadúsak. És azok a színek! A rossz nyelvek szerint festőművészek is rendszeresen látogatják a kiállítást, innen merítenek ötleteket. „Jó ötleteket meríteni nem szé­gyen” - mosolyodik el Rácz László festőművész, a verseny titkára, öt­letgazdája, szervezője és mindene­se, a dunaszerdahelyi Csallóközi Népművelési Központ munkatár­sa, amikor arról faggatom, igaz-e ez a fáma. Rácz László nevét sokan ismerik, ő kezdeményezte és ve­zette vagy harminc évig a nyárasdi képzőművészeti tábort, ahol szinte mindenki megfordult, aki jelent valamit a szlovákiai képzőművé­szetben. Gyermekraj z-galéria „Az utolsó táborokba már ma­gammal vittem azokat a gyereke­ket is, akik a képzőművészeti olim­pián nyertek helyezést, nagyon jól elvoltak a felnőttekkel. Ott merült fel bennem, hogy a legkisebbekkel is kellene foglalkozni. Óvodáskorú­ak rendszeres országos, sőt nem­Rácz László: az idei dunaszerdahelyi versenyre több mint 1500 alkotás érkezett Szlovákia minden részéről (Kanovits Gábor felvétele) zetközi rajzversenye vüágszerte rit­kaságnak számít, pedig milyen cso­dákat képes produkálni épp ez a korosztály! Már az első felhívásnak nagy visszhangja volt, özönlettek hozzánk a munkák. Azóta minden évben megrendezzük a versenyt, az idén hetedik alkalommal, eddig csak egyszer történt meg, hogy pénzhiány miatt elmaradt. Már harmadik éve Dunaszerdahely vá­rosa a fő szponzorunk, ezenkívül a Nagyszombati megye központtól, a kulturális és az oktatási minisztéri­umtól kapunk támogatást” - mondja Rácz László. Nem egy gyermekrajz-kiállítást láttam, de ilyen csínnal, gonddal elrendezettet még soha. „Az ösz- szes kép a népművelési központ­ban, az irodámban van letétben, paszpartukban, évek szerint. Vala­mennyi gyönyörű, és abban re­ménykedem, hogy egyszer egy gyermekraj z-galéria anyaga lesz. Ez a nagy vágyam - vallja be Rácz László -, amióta láttam Magyaror­szágon a zánkai gyermekrajz-galé- riát, ahol a világ minden tájáról vannak munkák, mert az országos mellett kétévenként nemzetközi versenyt is rendeznek. Drága autók, gyönyörű babák Az idei dunaszerdahelyi verseny­re több mint 1500 alkotás érkezett Szlovákia minden részéről, de még Magyar- és Csehországból is. A hét éve változatlan összetételű, művé­szettörténészekből, képzőművé­szekből, rajzpedagógusokból álló, hattagú zsűri kétszázhatvanat vá­lasztott ki közülük és negyvenet ér­demesített díjazásra. A díjak már ott várakoznak egy üres teremben: nem akármilyenek, drága mecha­nikusjátékok, autók, gyönyörű ba­bák. „Voltak, akik azt tanácsolták, vásároljunk festékeket, rajztömbö­ket a gyerekeknek, de úgy gondol­tuk, azokat könnyebben megveszi a szülő, mint az ezer koronán felüli játékot. Öröm látni a gyerekeket a díjkiosztásnál, ahogy az egyik ke­zükben az oklevelet, a másikban a díjat szorongatják, és látszik rajtuk, alig várják, hogy végre kicsomagol­hassák a játékot” - mondja Rácz László, hozzátéve, hogy minden al­kalommal műsort is szerveznek a kicsiknek, az idén a tévé népszerű gyermekműsora, az Elá, hop! köz­reműködőit hívták meg. Az idei év­től a legsikeresebb, legtöbb gyer­mekrajzot küldő óvodák, művésze­ti alapiskolák is kapnak díjat. Az utóbbiak pedagógusai eljárnak az óvodákba, foglalkoznak a kicsik­kel, és Rácz László szerint meg is látszik az eredmény a határozot­tabb, biztosabb ecsetvonáson, ösz- szefogottabb kompozíción. A szer­vező tele van tervekkel. Az egyik: egy nemzetközi gyorsvonatban szeretné kiállítani a gyermekrajzo­kat, hogy minél több országban, minél többen lássák. Jó ödet. És de jó, hogy vannak emberek, akik ilye­neken törik a fejüket. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Dadog a fiam A kisfiam tízéves és beszédhi­bás. Négyéves koráig szépen be­szélt, ám utána dadogni kezdett. Évről évre jobban dadog, meg­akad beszéd közben, és mindig új szokásokat vesz fel. A szavak kimondása közben lábát emelge­ti, nyelvét nyújtogatja, mire ki tudja ejteni a szót. Kiskorától rendszeresen tartjuk a kapcsola­tot pszichológussal, neurológus­sal, logopédussal és pedopszi- chiáterrel. Hónapok, évek telnek el gyógyszerek szedésével, or­voshoz járással, de semmi nem segít. A fiam ettől depressziós és agresszív. A doktornőtől taná­csot, gyógymódot és vigaszt sze­retnénk kérni. Hova és kihez for­dulhatnék segítségért, esetleg hasonló gondokkal küzdő szülők segítségéért, akiknek gyermekei pozitív eredményt értek el - akár Magyarországon is. Jelige: Kétségbeesett szülők A dadogást a nyelv neurózisa­ként tartják számon, amely a szó­tagok, esetleg egész szavak görcsös ismételgetésében nyüvánul meg, vagy az első hangzó túlzott meg­nyújtásával. Az artikuláció abban a pillanatban nagy nehézségekbe üt­közik. Különféle intenzitású meg­nyilvánulásai lehetnek, ami főleg attól függ, hogy éppen mekkora lel­ki nehézségekkel kell megküzdenie a gyereknek. A dadogás általában akkor szokott romlani, ha a gyerek­nek idegennel ismeretlen helyzet­ben kell szóba állnia, s főleg ha is- mereden dolgokról kell beszélnie. Ha suttog vagy énekel, akkor a da­dogás tünetei nem manifesztálód­nak. Ezért ha dadogóssal beszélge­tünk, ne lepődjünk meg rajta, s in­kább azt próbáljuk tudtára adni, hogy minket nem is zavar a dado­gása, és tulajdonképpen szimpati­zálunk vele, tehát nincs is miért Dr. Hadas Katalin pszichológus szégyellnie magát. Mi is beszéljünk vele nyugodtan, lassan, őt se siet­tessük. A dadogás fiziológiai oka már nem annyira egyértelmű. Több in­dok is adódik: az idegrendszer gyengébb felépítése, a beszédköz­pont lassúbb fejlődése. Sok nehéz­séget okozhat a nem megfelelő szo­ciális környezet is. Általában há­roméves kor körül szokott jelent­kezni a dadogás, és hullámzó lefo­lyású, hol javul, hol pedig rosszab­bodik az állapota, attól függően, hogy müyen tempóban érik az idegrendszer. A logopédiai kivizs­gáláson túl ajánlatos elvinni a gye­reket fül-, orr-, gégeszakorvoshoz is. A gyógyításnak azonban komp­lexnek kell lennie, lényeges össze­tevője a család és az iskola koordi­nált nevelő hatása, amelynek a le­hető legkevesebb frusztrációt kell tartalmaznia. Teljesen ki kell iktat­ni a figyelmeztetést és büntetést a rossz beszéd miatt. A dadogás mint a neurózis egy fajtája ahhoz az elképzeléshez vonzza az embert, hogy a gyermek életében feltétlenül kell lennie va­lamilyen neurotikus tényezőnek, amely ezt kiváltotta. Ha hosszabb ideig kutatunk, minden családban találunk olyan neurotizáló helyze­tet, amely közrejátszhatott a dado­gás kialakulásánál. A klinikai gya­korlat azonban elveti ezeket a felte­véseket, csak elvétve egy-egy való­ban bizonyítható esetnél hagyja jó­vá a dadogás pszichogén eredetét. Sokkal termékenyebbnek tűnik az idegrendszer funkcióira, mint egészre való odafigyelésnek. A da- dogós gyerekeknek általában gyen­ge vagy legyengült az idegrend­szerük. Ez a gyengeség egyéb funk­ciókban is megnyilvánul, amik már a dadogás előtt is létezhettek ugyan, de ennek ellenére jelentő­sen hozzájárultak a dadogás kiala­kulásához, és továbbra is hozzájá­rulnak annak fenntartásához. Azoknál az eseteknél, amikor a da­dogás bizonyos időszakokban fel­erősödik, ez a felerősödés időben egybeesik az idegrendszer legyen- gülésével vagy diszharmonikus működésével. Ha viszont a dado­gás javul, akkor az egész szervezet harmonikusan működik, ami ter­mészetesen az idegrendszerre is ér­vényes. Az idegrendszer gyengülé­sét érzelmi túlterhelés vagy leter­helés is okozhatja. Az idegrend­szerre is ugyanaz érvényes, mint a láncra, amely minden terhelésnél a leggyengébb láncszemnél szakad el. Ha a szervezetben ez a leggyen­gébb láncszem, akkor ne csodál­kozzunk, hogy minden baj itt üt ki. Lazító, relaxációs gyakorlatok, amelyek az egész szervezet har­monikus működését segítik elő, közvetve kihatnak a beszédre, a beszédközpont működésére is. Próbálják úgy terhelni a gyereket, hogy szinte észre se vegye a terhe­lést, s játszva győzze le a stresszt és a frusztrációt. Nem lehet min­den nehézséget kikerülni az élet­ben, de ha kellőképpen fel lesz vértezve, ezek a nehézségek nem a kárát, hanem a hasznát fogják majd szolgálni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents