Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-18 / 113. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 18. www.ujszo.com Szombaton meghosszabbított nyitva tartas A múzeumok éjszakája UJ SZ0-H1R Pozsony. 1978 óta május 18. a múzeumok nemzetközi napja. Po­zsony is csatlakozott azokhoz az európai városokhoz, amelyek eb­ből az alkalomból megrendezik A múzeumok és galériák éjszakája el­nevezésű projektet, amelynek a cél­ja, hogy minél több látogatót vonz- zanak be ezen a napon a múzeu­mokba és a galériákba. A szlovák fővárosban második éve tartják meg A múzeumok és galériák éjszakáját egyebek között a Szlovák Nemzeti Múzeumban - így természetesen a Szlovákiai Ma­gyar Kultúra Múzeumában is, A Szlovák Nemzeti Galériában, a Po­zsonyi Városi Múzeumban, vala­mint a Pozsonyi Városi Galériában. A projektbe bekapcsolódó intézmé­nyek A múzeumok és galériák éj­szakája napján, vagyis május 20- án, szombaton egyrészt meghosz- szabbított nyitva tartással, 10-től 22 óráig várják a látogatókat, vala­mint egyetlen belépő megfizetésé­vel lehetővé teszik a többi intéz­mény meglátogatását is. Az egysé­ges belépő ára 50, gyerekek, diá­kok és nyugdíjasok számára 30, a családi belépő pedig 100 korona. Az egyes múzeumokban és galé­riákban az állandó és időszaki kiál­lítások látogathatók, ezenkívül kü­lönféle kísérőprogramokat és tár­latvezetéseket kínálnak. A Szlovák Nemzeti Galériában az érdeklődők az intézmény állandó kiállításait nézhetik meg tárlatvezetéssel 17 órától, a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermei­ben pedig 16 órától a Pozsonyi Kép­zőművészeti Egyesületet bemutató tárlatot. A Szlovák Nemzeti Múze­um Természettudományi Múzeu­ma Emberek a régmúltból, csont­vázak és múmiák címmel 17.30-tól, 19 órától, valamint 20.30-tól indít programot szakvezetéssel az antro­pológiai raktárba. Szombaton a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában is 10 órától 22 óráig tekinthető meg a Hagyo­mányok és értékek - A magyarok Szlovákiában című állandó kiállí­tás, valamint a Szlovákiai magyar könyvillusztráció 1990-2005 című időszaki tárlat, (tb) A Da Vinci-kód főszereplői: Audrey Tautou és Tom Hanks (ČTK/AP) A kritikusoknál megbukott A Da Vinci-kód Mától a hazai mozikban MTl-TUDÓSÍTÁS A Da Vinci-kód című film nem nyerte meg a kritikusok tetszését a cannes-i filmfesztiválon számukra rendezett előzetes bemutatón: a kedd esti vetítéstől az ítészek nem voltak elragadtatva, s utólag általá­ban úgy vélekedtek, hogy a feszült­ség elfogadható, a melodráma vi­szont túlzott. A filmet hatalmas várakozás elő­zi meg, nem utolsósorban azért is, mert az egyház is támadja a benne elbeszélt történet miatt. Keddi hír szerint szerdán este, az 59. cannes- i fesztivál nyitófilmjeként (verse­nyen kívül) került első ízben a kö­zönség elé. A kínai bemutató egy órával megelőzi a cannes-it, aztán következik egész Franciaország, majd Európa, holnap pedig az Egyesült Államokban is a mozikba kerül. Baz Bamigboye, a Daüy Mail cí­mű londoni lap kritikusa szerint „a film arról szól, hogy a világ legna­gyobb sztorija igaz-e, vagy sem, de a film nem a legnagyobb”. A fehér­orosz Igor Uszmanov úgy véleke­dett: „Lehet, hogy holnapra elfelej­tem, de ma egész jó szórakozás volt.” James Rocchi, a San Francis- có-i CBS5 televízió kritikusa pedig kijelentette: „Olyan, mint az a szá­razelemet reklámozó rózsaszín nyuszi, amely csak megy, csak megy, de valahogy nem jól. Ron Howard filmjei helyesek. Nem rosszak, de nem remekművek”. Dan Brown bestsellere, amely a film alapjául szolgált, akörül forog, hogy Jézus tulajdonképpen felesé­gül vette Mária Magdalénát, s gyermekeik is születtek, amely tit­kot évezredeken át titkos társasá­gok őriznek. Főleg az ázsiai keresztények kö­rében váltott ki tiltakozásokat a könyv, de még inkább a film, s Thaiföldön például - még a bemu­tatás előtt - a cenzúra elrendelte a film végének eltávolítását, némely képaláírás átszerkesztését, vala­mint azt, hogy a mozikban figyel­meztetni kell arra a nézőket, hogy fikcióról, vagyis a fantázia szüle­ményéről van szó. (A forgalmazó fellebbezett, s lehet, hogy nem is mutatják be a filmet az országban.) Ugyanakkor Dél-Koreában, ahol közel 18 millió keresztény él, egy bíróság úgy döntött, hogy a keresz­tény csoportoknak a film betiltását szorgalmazó keresete megalapo­zatlan. Indiában még nincs döntés az ügyben. Görögországban tünte­tések voltak, s a keresztény szerve­zetek számos helyen a film bojkott­jára szólítják fel híveiket. Megszólalt a film kapcsán a könyvben szereplő Opus Dei is: a katolikus hit tévesztésére és erősí­tésére alakult, kevéssé átlátható vi­lági szervezet annak a nézetének adott hangot, hogy a film „bume­ráng lesz az egyház ellenségei szá­mára”. Számos katolikus méltóság is felemelte a szavát a film ellen, de a Vatikán nem foglalt állást. (Képarchívum) Bécsi koncertje után május 23-án Budapesten lép fel az 11 Divo. Frenetikusán énekelnek Mégis pop az opera? Alig három éve, hogy meg­alakultak, rajongóik tábo­ra azonban már most sem kisebb, mint az egykor volt királyi trió, Pavarotti, Domingo, Carreras ma is egész világra kiterjedő kö­zönsége. Operát énekelnek popos hangvételben. Vagy fordítva: popot operásítva. Kifordítom-befordítom, mégis pop az opera? SZABÓ G. LÁSZLÓ II Divo-koncert Bécsben, a Wie­ner Stadthalléban. Egy órával a műsor kezdete előtt özönlik a nép a sportcsarnokba. Ennyi embert tíz egymást követő előadáson sem tudna fogadni a helybéli Állami Opera. Négy férfi, akik egyik nap­ról a másikra hódították meg a vi­lágot: Urs Bühler, David Miller, Carlos Marin, Sebastian Izam- bard. Svájci az egyik, amerikai a másik, spanyol a harmadik, fran­cia a negyedik. Olasz nincs köz­tük, mégis olasz nevet választot­tak: II Divo. Talán mert üyen sem volt még. Férfidívák. De nem kontratenorok és nem is férfi szopránok. Három erőteljes tenor és egy energikus bariton. Négyen együtt: irgalmatlan hangerő. S ami egy dívónál elengedhetetlen: megjelenésükkel is hatni tudnak. Arcuk, alakjuk elválaszthatatlan része a produkciónak. Fél nyolcig helyfoglaló. Már az is öröm, ha az ember elsőre ráta­lál ajegyen megadott pontos cím­re. Aztán felmér, töpreng, terep­szemléz. Lát-e, hall-e, mert hatal­mas a Halle. A megadott kezdési időpont után negyed órával min­den kiderül: a hangot azonnal megtalálja, a képet viszont jobban élvezné, ha ki lenne nagyítva. De nincs. Dolgozzon csak a szem, ha már a fül tökéletes kényeztetés­ben részesül. Előénekes van. Nő. Új-zélandi. Valami Hayley. Nem héli, hájli! De mint egy üstökös! ír népdallal kezd, új-zélandi „törzsivel” végez. Fél óra a zene legszebb tartomá­nyában. Szép, fényes, érzelmekkel teli hang, méltó a négy dívóhoz. Kíváncsi lennék Sarah Brightman arcára, amikor Hayleyt hallja. A lánya lehetne, maga a földöntúli csoda. Megveszem a felemelt árú, tizenöt eurós műsorfüzetet, csak hogy tudjam, ki ez a lány, honnan jött, és merre tart. Azt mondja: Hayley Westenra. Első albumából kétmillió darabot adtak el a világ­ban, Angliában és Japánban még most, két évvel a megjelenése után is töretlen sikere van. Tizen­egy országban listavezető. A New York Times kritikusa szerint „an­gyali hang birtokosa”. Tizenkilenc éves. Háromszor énekelt az angol királynőnek, de Bili Clintonnak és Tony Blairnek is ő a kedvence. Mostantól nekem is, ha ez egy ki­csit is számít. Duettet énekelt Carrerasszal és Bocellivel, s most hat hónapon át az II Divóval tur­nézik a világban. Értem a fiúkat. Egy üyen hang még őket is feldobja. Plusz a ham­vas arc, az ifjonti báj, a ragyogás! Tökéletes egymásra találás. Félórás szünet a vüág egyik leg­szebb hangja után. Talán, hogy ott legbelül a helyére tegyük, és ké­szen legyünk a nagy négyesfogat befogadására. S amíg ők a torku­kat köszörülik a kulisszák mögött, kint a Halle előterében javában megy az üzlet. II Divo-kellékek minden mennyiségben. Csecsebe­csék a fotóikkal. Poharak, neszesz- szerek, trikók, különböző aláté­tek, elegáns kis szőnyeg a kompu­teregérnek, dzsoggingnadrág, tás­ka és persze CD-k, DVD-k. Van mi­ből válogatnia a népnek. Én egy mojito mellett döntök, mert „szabad a gazda”. Be lehet vinni, elegáns ital. Limet, baccar- di, mentalevél, cukorszirup, jég és szóda. Közben eltűnt a bíborszínű háttérfüggöny a színpadról, a négy fiúnak más dukál: egy romos aréna festői oszlopsora. Köztük a tenger hullámai, olykor átvonuló felhők, a Nap tüze, minden dalhoz valami más. Urs, David, Carlos és Sebastian ezerrel nyomják. Mintha az életü­kért énekelnének. Két lemezükről tizenvalahány dalt adnak elő, élő kísérettel. Itt nincs átverés. Ez ma­ga a tökély. Vagy ahogy a műsor­füzetben szerepel: egyszerűen rendkívüli. Szerénytelenül hang­zik, ám igaz! Ők valóban kivétele­sek. És decensek, szellemesek, ro­mantikusak. Nem tenyérbe- mászók, és mégis tenyérből etetik a közönséget. Urs a salzburgi fesz­tiválon Claudio Abbado vezényle­tével kórusban szólózott. Hét évet töltött a Holland Operában. David Rodolfót énekelte a Bohémélet­ben, feliépet a Broadwayn és a mi­lánói Scalában. Carlos Madridban volt primo baritono. Sebastian a párizsi Olympia színpadán éne­kelt. 2003-ban aztán létrehozták az II Divót, és már első fellépésük­kel meghódították a vüágot. Nem spórolnak sem a hangjukkal, sem az érzelmeikkel, a minőség mara­dandó márkajegyük. Nem men­nek alá, nem futnak mellé, nincs már fölé. Elképesztő énekesek. Tehetsé­gük, stílusuk, fellépésük valóban lekörözhetetlenné teszi őket. Ko­runk jeles trubadúijai, akik még a vájtfülűeket is lefegyverzik. A nők pedig omlanak és bomla­nak, érzéki vágyaik nyomása alatt szabadon ájuldoznak. „Négytagú bécsi asszonykórus” ült mellettem a lelátón. Amikor egyikük észre­vette, hogy leraktam a mojitós po­harat, elnézést kérő mosollyal le­hajolt, belenyúlt, és egy kecses csuklómozdulattal kimarkolta be­lőle az összes jeget. Becsületére le­gyen mondva, nemcsak magára gondolt. Társainak is adott belőle, szinte dekára pontosan. Aztán mind a négy nő finoman elkezdte a „nagy hadműveletet”. Lángoló arcukat jegelték. Igazi gengszterek? címmel Barak László verseiből rendezett zenés hangjátékot Gágyor Péter „Megyünk a pokolba, a mennybe” MISLAY EDIT Retúr a pokolba címmel tavaly jelent meg Barak László modem gengszterballadája a Kalligram Ki­adó gondozásában. A kötet versei­nek „ihletője” - bár ez a fennkölt kifejezés kicsit furcsán hat ebben a kontextusban - a néhány évvel ez­előtti véres dunaszerdahelyi maffi­aleszámolás volt. Barak Lászlóról köztudott: nem az a költő, aki ele­fántcsonttoronyban ülve „csak sa­ját maga bír verseinek hőse lenni”, mert ha be is vonul a toronyba, nem sokáig bírja ott. Sokkal in­kább izgatja-vonzza-nyugtalanítja az, ami a tornyon kívül történik, és éles szemmel pontos, kíméletlen korleletet nyújt. A Retúr a pokolba nagyon mélyre, mai társadalmunk egy olyan szférájába vezet, amely­ben mocsok, vér, arany és fekete márvány csillogása keveredik visz- szataszító masszává, ahol az er­kölcs, másról szól, mint máshol. Ahol talán már a „betyárbecsület” is csupán értékét vesztett, üres szó, és lehet, hogy „Villon pajtás, a gyil­kos zseni” is meghökkenne a ke­gyetlen játékszabályokon. A kötet versei alapján Igazi gengszterek? címmel zenés hang­játék született Gágyor Péter ren­dezésében. A két hangra feldolgo­zott gengszterballadában, amely a Nap Kiadó műhelyében jelent meg, Gál Tamás és Tóth Rita, a Gágyor Péter által vezetett Szerda­helyi Városi Színház (SZEVASZ) művészei kalauzolják a hallgató­kat „a pokolba, a mennybe”. Komor, kiábrándító 21. századi krónikásének az Igazi gengszte­rek? De nem csupán krónikásének: Gágyor Péter szavai szerint Barak verseinek Örkény István szövegé­vel való párosítása révén egy egye­temesebb, filozofikusabb értelem­mel, üzenettel akarta gazdagítani a modern balladát. A hangjátékot remekül „támasztja alá” a zenéje, amely Zsákovics László munkáját dicséri. A népmeséi hagyományokat idézi a hangjátékban Örkény ál­landóan ismétlődő motívumként fel-felhangzó szövegrészlete: „volt egyszer egy szegény özvegyasz- szony, és annak két szép szál fia”. Persze, már Örkény sem a népme­sék hőseiről mesél, a legkisebb fiú­ról, aki elindul szerencsét próbál­ni, és becsületessége, bátorsága el­nyeri méltó jutalmát. A baraki hő­sök antihősök, egy antimese hő­sei, ahol a legkisebb fiú (meg az első, meg a középső is akár) elin­dulnak szerencsét próbálni, de az ő útjuk nagyon mélyre vezet. (Kér­dés, nem túl optimista dolog-e üyen helyre indulva retúrjegyet váltani.) A Férfi és a Nő a versek révén mintha egymással vitatkozna. Vagy talán sokszor nem is vitatkoz­nak. Mintha nem is hallanák egy­mást. Mintha nem is lenne fontos, hogy hallják egymást. Saját ma­gukkal beszélgetnek inkább. Ha vi­szont szót váltanak, egy megalázó, üres, hideg, érzelmeket nélkülöző viszony képét festi a Férfi hőzöngő, hányaveti, öntelt monológja és a Nő fásult, reményveszett hangja. Figyelmeztetésképp közlöm: nem egy szívderítő utazás ez a 30 perc. De ki ígért üyesmit? Azon vi­szont elgondolkozhatunk az Igazi gengszterek? meghallgatása után: nem mindegy, hová váltunk jegyet. Mert amikor már robog velünk a járgány, nehéz kiugrani.

Next

/
Thumbnails
Contents