Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-18 / 113. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 18. www.ujszo.com Szombaton meghosszabbított nyitva tartas A múzeumok éjszakája UJ SZ0-H1R Pozsony. 1978 óta május 18. a múzeumok nemzetközi napja. Pozsony is csatlakozott azokhoz az európai városokhoz, amelyek ebből az alkalomból megrendezik A múzeumok és galériák éjszakája elnevezésű projektet, amelynek a célja, hogy minél több látogatót vonz- zanak be ezen a napon a múzeumokba és a galériákba. A szlovák fővárosban második éve tartják meg A múzeumok és galériák éjszakáját egyebek között a Szlovák Nemzeti Múzeumban - így természetesen a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában is, A Szlovák Nemzeti Galériában, a Pozsonyi Városi Múzeumban, valamint a Pozsonyi Városi Galériában. A projektbe bekapcsolódó intézmények A múzeumok és galériák éjszakája napján, vagyis május 20- án, szombaton egyrészt meghosz- szabbított nyitva tartással, 10-től 22 óráig várják a látogatókat, valamint egyetlen belépő megfizetésével lehetővé teszik a többi intézmény meglátogatását is. Az egységes belépő ára 50, gyerekek, diákok és nyugdíjasok számára 30, a családi belépő pedig 100 korona. Az egyes múzeumokban és galériákban az állandó és időszaki kiállítások látogathatók, ezenkívül különféle kísérőprogramokat és tárlatvezetéseket kínálnak. A Szlovák Nemzeti Galériában az érdeklődők az intézmény állandó kiállításait nézhetik meg tárlatvezetéssel 17 órától, a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermeiben pedig 16 órától a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesületet bemutató tárlatot. A Szlovák Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeuma Emberek a régmúltból, csontvázak és múmiák címmel 17.30-tól, 19 órától, valamint 20.30-tól indít programot szakvezetéssel az antropológiai raktárba. Szombaton a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában is 10 órától 22 óráig tekinthető meg a Hagyományok és értékek - A magyarok Szlovákiában című állandó kiállítás, valamint a Szlovákiai magyar könyvillusztráció 1990-2005 című időszaki tárlat, (tb) A Da Vinci-kód főszereplői: Audrey Tautou és Tom Hanks (ČTK/AP) A kritikusoknál megbukott A Da Vinci-kód Mától a hazai mozikban MTl-TUDÓSÍTÁS A Da Vinci-kód című film nem nyerte meg a kritikusok tetszését a cannes-i filmfesztiválon számukra rendezett előzetes bemutatón: a kedd esti vetítéstől az ítészek nem voltak elragadtatva, s utólag általában úgy vélekedtek, hogy a feszültség elfogadható, a melodráma viszont túlzott. A filmet hatalmas várakozás előzi meg, nem utolsósorban azért is, mert az egyház is támadja a benne elbeszélt történet miatt. Keddi hír szerint szerdán este, az 59. cannes- i fesztivál nyitófilmjeként (versenyen kívül) került első ízben a közönség elé. A kínai bemutató egy órával megelőzi a cannes-it, aztán következik egész Franciaország, majd Európa, holnap pedig az Egyesült Államokban is a mozikba kerül. Baz Bamigboye, a Daüy Mail című londoni lap kritikusa szerint „a film arról szól, hogy a világ legnagyobb sztorija igaz-e, vagy sem, de a film nem a legnagyobb”. A fehérorosz Igor Uszmanov úgy vélekedett: „Lehet, hogy holnapra elfelejtem, de ma egész jó szórakozás volt.” James Rocchi, a San Francis- có-i CBS5 televízió kritikusa pedig kijelentette: „Olyan, mint az a szárazelemet reklámozó rózsaszín nyuszi, amely csak megy, csak megy, de valahogy nem jól. Ron Howard filmjei helyesek. Nem rosszak, de nem remekművek”. Dan Brown bestsellere, amely a film alapjául szolgált, akörül forog, hogy Jézus tulajdonképpen feleségül vette Mária Magdalénát, s gyermekeik is születtek, amely titkot évezredeken át titkos társaságok őriznek. Főleg az ázsiai keresztények körében váltott ki tiltakozásokat a könyv, de még inkább a film, s Thaiföldön például - még a bemutatás előtt - a cenzúra elrendelte a film végének eltávolítását, némely képaláírás átszerkesztését, valamint azt, hogy a mozikban figyelmeztetni kell arra a nézőket, hogy fikcióról, vagyis a fantázia szüleményéről van szó. (A forgalmazó fellebbezett, s lehet, hogy nem is mutatják be a filmet az országban.) Ugyanakkor Dél-Koreában, ahol közel 18 millió keresztény él, egy bíróság úgy döntött, hogy a keresztény csoportoknak a film betiltását szorgalmazó keresete megalapozatlan. Indiában még nincs döntés az ügyben. Görögországban tüntetések voltak, s a keresztény szervezetek számos helyen a film bojkottjára szólítják fel híveiket. Megszólalt a film kapcsán a könyvben szereplő Opus Dei is: a katolikus hit tévesztésére és erősítésére alakult, kevéssé átlátható világi szervezet annak a nézetének adott hangot, hogy a film „bumeráng lesz az egyház ellenségei számára”. Számos katolikus méltóság is felemelte a szavát a film ellen, de a Vatikán nem foglalt állást. (Képarchívum) Bécsi koncertje után május 23-án Budapesten lép fel az 11 Divo. Frenetikusán énekelnek Mégis pop az opera? Alig három éve, hogy megalakultak, rajongóik tábora azonban már most sem kisebb, mint az egykor volt királyi trió, Pavarotti, Domingo, Carreras ma is egész világra kiterjedő közönsége. Operát énekelnek popos hangvételben. Vagy fordítva: popot operásítva. Kifordítom-befordítom, mégis pop az opera? SZABÓ G. LÁSZLÓ II Divo-koncert Bécsben, a Wiener Stadthalléban. Egy órával a műsor kezdete előtt özönlik a nép a sportcsarnokba. Ennyi embert tíz egymást követő előadáson sem tudna fogadni a helybéli Állami Opera. Négy férfi, akik egyik napról a másikra hódították meg a világot: Urs Bühler, David Miller, Carlos Marin, Sebastian Izam- bard. Svájci az egyik, amerikai a másik, spanyol a harmadik, francia a negyedik. Olasz nincs köztük, mégis olasz nevet választottak: II Divo. Talán mert üyen sem volt még. Férfidívák. De nem kontratenorok és nem is férfi szopránok. Három erőteljes tenor és egy energikus bariton. Négyen együtt: irgalmatlan hangerő. S ami egy dívónál elengedhetetlen: megjelenésükkel is hatni tudnak. Arcuk, alakjuk elválaszthatatlan része a produkciónak. Fél nyolcig helyfoglaló. Már az is öröm, ha az ember elsőre rátalál ajegyen megadott pontos címre. Aztán felmér, töpreng, terepszemléz. Lát-e, hall-e, mert hatalmas a Halle. A megadott kezdési időpont után negyed órával minden kiderül: a hangot azonnal megtalálja, a képet viszont jobban élvezné, ha ki lenne nagyítva. De nincs. Dolgozzon csak a szem, ha már a fül tökéletes kényeztetésben részesül. Előénekes van. Nő. Új-zélandi. Valami Hayley. Nem héli, hájli! De mint egy üstökös! ír népdallal kezd, új-zélandi „törzsivel” végez. Fél óra a zene legszebb tartományában. Szép, fényes, érzelmekkel teli hang, méltó a négy dívóhoz. Kíváncsi lennék Sarah Brightman arcára, amikor Hayleyt hallja. A lánya lehetne, maga a földöntúli csoda. Megveszem a felemelt árú, tizenöt eurós műsorfüzetet, csak hogy tudjam, ki ez a lány, honnan jött, és merre tart. Azt mondja: Hayley Westenra. Első albumából kétmillió darabot adtak el a világban, Angliában és Japánban még most, két évvel a megjelenése után is töretlen sikere van. Tizenegy országban listavezető. A New York Times kritikusa szerint „angyali hang birtokosa”. Tizenkilenc éves. Háromszor énekelt az angol királynőnek, de Bili Clintonnak és Tony Blairnek is ő a kedvence. Mostantól nekem is, ha ez egy kicsit is számít. Duettet énekelt Carrerasszal és Bocellivel, s most hat hónapon át az II Divóval turnézik a világban. Értem a fiúkat. Egy üyen hang még őket is feldobja. Plusz a hamvas arc, az ifjonti báj, a ragyogás! Tökéletes egymásra találás. Félórás szünet a vüág egyik legszebb hangja után. Talán, hogy ott legbelül a helyére tegyük, és készen legyünk a nagy négyesfogat befogadására. S amíg ők a torkukat köszörülik a kulisszák mögött, kint a Halle előterében javában megy az üzlet. II Divo-kellékek minden mennyiségben. Csecsebecsék a fotóikkal. Poharak, neszesz- szerek, trikók, különböző alátétek, elegáns kis szőnyeg a komputeregérnek, dzsoggingnadrág, táska és persze CD-k, DVD-k. Van miből válogatnia a népnek. Én egy mojito mellett döntök, mert „szabad a gazda”. Be lehet vinni, elegáns ital. Limet, baccar- di, mentalevél, cukorszirup, jég és szóda. Közben eltűnt a bíborszínű háttérfüggöny a színpadról, a négy fiúnak más dukál: egy romos aréna festői oszlopsora. Köztük a tenger hullámai, olykor átvonuló felhők, a Nap tüze, minden dalhoz valami más. Urs, David, Carlos és Sebastian ezerrel nyomják. Mintha az életükért énekelnének. Két lemezükről tizenvalahány dalt adnak elő, élő kísérettel. Itt nincs átverés. Ez maga a tökély. Vagy ahogy a műsorfüzetben szerepel: egyszerűen rendkívüli. Szerénytelenül hangzik, ám igaz! Ők valóban kivételesek. És decensek, szellemesek, romantikusak. Nem tenyérbe- mászók, és mégis tenyérből etetik a közönséget. Urs a salzburgi fesztiválon Claudio Abbado vezényletével kórusban szólózott. Hét évet töltött a Holland Operában. David Rodolfót énekelte a Bohéméletben, feliépet a Broadwayn és a milánói Scalában. Carlos Madridban volt primo baritono. Sebastian a párizsi Olympia színpadán énekelt. 2003-ban aztán létrehozták az II Divót, és már első fellépésükkel meghódították a vüágot. Nem spórolnak sem a hangjukkal, sem az érzelmeikkel, a minőség maradandó márkajegyük. Nem mennek alá, nem futnak mellé, nincs már fölé. Elképesztő énekesek. Tehetségük, stílusuk, fellépésük valóban lekörözhetetlenné teszi őket. Korunk jeles trubadúijai, akik még a vájtfülűeket is lefegyverzik. A nők pedig omlanak és bomlanak, érzéki vágyaik nyomása alatt szabadon ájuldoznak. „Négytagú bécsi asszonykórus” ült mellettem a lelátón. Amikor egyikük észrevette, hogy leraktam a mojitós poharat, elnézést kérő mosollyal lehajolt, belenyúlt, és egy kecses csuklómozdulattal kimarkolta belőle az összes jeget. Becsületére legyen mondva, nemcsak magára gondolt. Társainak is adott belőle, szinte dekára pontosan. Aztán mind a négy nő finoman elkezdte a „nagy hadműveletet”. Lángoló arcukat jegelték. Igazi gengszterek? címmel Barak László verseiből rendezett zenés hangjátékot Gágyor Péter „Megyünk a pokolba, a mennybe” MISLAY EDIT Retúr a pokolba címmel tavaly jelent meg Barak László modem gengszterballadája a Kalligram Kiadó gondozásában. A kötet verseinek „ihletője” - bár ez a fennkölt kifejezés kicsit furcsán hat ebben a kontextusban - a néhány évvel ezelőtti véres dunaszerdahelyi maffialeszámolás volt. Barak Lászlóról köztudott: nem az a költő, aki elefántcsonttoronyban ülve „csak saját maga bír verseinek hőse lenni”, mert ha be is vonul a toronyba, nem sokáig bírja ott. Sokkal inkább izgatja-vonzza-nyugtalanítja az, ami a tornyon kívül történik, és éles szemmel pontos, kíméletlen korleletet nyújt. A Retúr a pokolba nagyon mélyre, mai társadalmunk egy olyan szférájába vezet, amelyben mocsok, vér, arany és fekete márvány csillogása keveredik visz- szataszító masszává, ahol az erkölcs, másról szól, mint máshol. Ahol talán már a „betyárbecsület” is csupán értékét vesztett, üres szó, és lehet, hogy „Villon pajtás, a gyilkos zseni” is meghökkenne a kegyetlen játékszabályokon. A kötet versei alapján Igazi gengszterek? címmel zenés hangjáték született Gágyor Péter rendezésében. A két hangra feldolgozott gengszterballadában, amely a Nap Kiadó műhelyében jelent meg, Gál Tamás és Tóth Rita, a Gágyor Péter által vezetett Szerdahelyi Városi Színház (SZEVASZ) művészei kalauzolják a hallgatókat „a pokolba, a mennybe”. Komor, kiábrándító 21. századi krónikásének az Igazi gengszterek? De nem csupán krónikásének: Gágyor Péter szavai szerint Barak verseinek Örkény István szövegével való párosítása révén egy egyetemesebb, filozofikusabb értelemmel, üzenettel akarta gazdagítani a modern balladát. A hangjátékot remekül „támasztja alá” a zenéje, amely Zsákovics László munkáját dicséri. A népmeséi hagyományokat idézi a hangjátékban Örkény állandóan ismétlődő motívumként fel-felhangzó szövegrészlete: „volt egyszer egy szegény özvegyasz- szony, és annak két szép szál fia”. Persze, már Örkény sem a népmesék hőseiről mesél, a legkisebb fiúról, aki elindul szerencsét próbálni, és becsületessége, bátorsága elnyeri méltó jutalmát. A baraki hősök antihősök, egy antimese hősei, ahol a legkisebb fiú (meg az első, meg a középső is akár) elindulnak szerencsét próbálni, de az ő útjuk nagyon mélyre vezet. (Kérdés, nem túl optimista dolog-e üyen helyre indulva retúrjegyet váltani.) A Férfi és a Nő a versek révén mintha egymással vitatkozna. Vagy talán sokszor nem is vitatkoznak. Mintha nem is hallanák egymást. Mintha nem is lenne fontos, hogy hallják egymást. Saját magukkal beszélgetnek inkább. Ha viszont szót váltanak, egy megalázó, üres, hideg, érzelmeket nélkülöző viszony képét festi a Férfi hőzöngő, hányaveti, öntelt monológja és a Nő fásult, reményveszett hangja. Figyelmeztetésképp közlöm: nem egy szívderítő utazás ez a 30 perc. De ki ígért üyesmit? Azon viszont elgondolkozhatunk az Igazi gengszterek? meghallgatása után: nem mindegy, hová váltunk jegyet. Mert amikor már robog velünk a járgány, nehéz kiugrani.
