Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-13 / 109. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 13. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A megtisztító víz ÉDES ÁRPÁD Ige: '„Mond meg Izrael fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet... Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse azt ki a táboron kívülre, és vágják le... Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvát, helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre, és legyen az Izrael fiai közösségéé, hogy vétektől megtisztító vizet készítsenek vele. ” (4Mózes 19,2-9.) A közmondás szerint a tisztaság fél egészség. Megboldogult zenetanárom ezt úgy bővítette ki, a zenében a tisztaság az egészség. Ott nem lehet valami csupán félig tiszta, mert ami ezen kívül esik, az már hamis. A tisztaságot általában valamihez viszonyítva szoktuk vizsgálni. Ilyenkor a tavaszi kerti munkák idején palántázástól sáros kezünkkel bátran megfogjuk az öntözőkannát, és nem félünk attól, hogy ennek valamilyen következménye lehet. Ám ugyanezzel a kézzel már nem nyúlnánk az ünneplő ruhánkhoz, mert azt már alaposan beszennyeznénk vele. Ha a gyermekünknek készítünk ételt, még a látszatra tiszta kezünket is megmossuk, nehogy valami olyan szennyeződés kerüljön az ételébe, mely bár szemmel nem látható, mégis betegséget okozhat. Volt egy orvos, akit az anyák megmentőjeként tartunk számon, Semmelweis Ignác. Ő az által lett naggyá, hogy rájött, az amúgy tisztának hitt kézen is számtalan baktérium és kórokozó lehet, amely szüléskor az édesanyák halálához vezethetett. A megoldás rendkívül egyszerű volt: a lehető legtisztább kézzel segítkezni a szülésben. Isten azt mondta az ő népének, hogy szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Az ő szentségéhez viszonyítva minden elvétett dolog, nyüvánvaló bűn vagy hitszegés tisztátalanná tesz. Ezért Izráel fiainak szigorú rendelkezéseket adott a kultikus tisztaság tekintetében. A környező népeknél a halállal, illetve a halottal való érintkezés egyfajta beavatottsá- got jelenteti, kapcsolatot a túlvilággal, a holtak birodalmával. Ezzel szemben Isten azt mondta, hogy mindaz, ami a halállal, a túlvilággal kapcsolatos, tisztátalan. S mind annak, aki ezzel érintkezésbe került, meg kellett tisztulnia. Ennek eszköze volt a vörös tehén hamvából készült megtisztító víz. Aki tisztátalan volt, kirekesztődött mindennemű kultikus közösségből. Ezzel a tisztító vízzel meghintve azonban tisztává válhatott ember, hajlék és minden eszköz. A mai korban furcsa kettősségnek lehetünk tanúi. Az egyik oldalon betegesen vigyázunk a tisztaságra. A legkülönlegesebb szerekkel fertőtlenítjük környezetünket, olyannyira hogy ez a folyamat már a visszájára fordul, és az ingerszegény élettér az immunrendszer gyengüléséhez, az allergiák terjedéséhez vezet. A másik oldalon a mai ember alig ügyel lelke tisztaságára. A Szentírás szerint a szív teljességéből szól a száj. Beszédünk pedig úgy megtelt mocsokkal, szennyel, trágársággal, hogy az már szinte fáj. Amit régen még a kocsistól is rosszallottak, az ma már irodalmi „érték”, a sajtóban, a kereskedelmi televíziókban és rádiókban teljesen elfogadott. Az erőszak, az erkölcstelenség mindennapos látnivalóvá vált a hírekben és filmekben. Hiába kongatják a gyermekpszichológusok a vészharangot, a mesék és rajzfilmek is felsorakoztak az előzőekhez. Pedig ma is igaz az Úr szava: én szent vagyok, ti is szentek legyetek! Nekünk az újszövetség népének Isten jobbat, sokkal különbet készített. A zsidókhoz üt levélben így olvassuk: „ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.” (Zsid 9, 13-17). Semmelweis Ignácnak az élet volt a lényeg, itt az öröklét a tét. A szerző református lelkész * Leginkább az anyák azok, akik fizikailag és lelkileg kimerülnek, depressziósakká válnak, megbetegszenek Szülők könyve - A testvérek „És ha az sem lesz egészséges? Elbújuk-e ezt a lelki terhet? A párom is bizonytalankodott, úgy mint én. Több orvosi vizsgálat szerint ugyanannyi esélyünk volt egy egészséges gyermekre, mint másnak. Ugyanannyi! De mi már tudtuk, hogy lehet baj is!” BORBÉLY-JÁSZBERÉNYI-KEDL .Azután nagyon szerettünk volna még egy gyermeket. Lehet-e, szabad-e vállalnunk? Kinek lesz jó? A nagyobb fiunknak volt is testvére, nem is. Nem volt partner a beteg testvér. A terhekből, a gondokból - bármennyire is igyekeztem megóvni - csak át-átsütött rá is.” .Anyám már az első gyermek előtt is úgy vélekedett a férjemről: ennek az embernek nem szülnék. Lenézte, megvetette a páromat. Ezt a férjemmel soha nem beszéltem meg. Elég volt nekem szomorkodni ezen. Aztán, remélem, több nem . lesz - mondta megint anyám. Lett, és ezúttal nem is egészséges. Mindig azt mondta, sajnálja, hogy így van, neki is fájdalom, de sem fizikailag, sem lelkileg nem volt segítségemre. Inkább támadott.” ,A harmadik gyermek jövetelét anyám dühödten fogadta: teljesen őrült vagyok, majd nem fogok törődni a »beteggel«, majd eldobom.” , A gyalázatomat a második gyermek szüntette meg az emberek szemében. Egészséges és szuperbaba. 11,5 év a korkülönbség - nagy idő.” Ha az egyik gyermek sérült, a szülők nemcsak a vele kapcsolatos problémákkal - a másképpen fejlődő gyermek aktuális állapotával - kénytelenek szembenézni, ha- Előfordulhat, hogy a testvérek jobban megbirkóznak a sors által rájuk nem azzal is, milyen hatással van, rótt új feladattal, mint a szülők (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) illetve lehet ennek a gyermeknek a léte az ép testvérekre: mit jelent felnőni egy fogyatékos testvénei? Ilyenkor nem mindegy, hogy V a másképpen fejlődő gyermek idő- sebb-e vagy fiatalabb testvérénél (testvéreinél); ** hány testvérre oszlik a tény súlya; V a család anyagi helyzete milyen. Az sem mindegy, hogy a család izoláltan vagy integráltan él tágabb környezetében. S főleg nem mindegy, hogy az eltéHasznos kézikönyv folytatásokban A Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1998-ban Borbély Sjoukje-Jászberényi Márta-Kedl Márta szerzőhármas tollából a Szülők könyve, mely értelmüeg sérült gyermekek neveléséhez ad a szülőknek tanácsokat erejüket meghaladó munkájukhoz. A Családi Kör a Carissimi jótékonysági alap jóvoltából folytatásokban közli ezt a könyvet, hogy eljuthasson azokhoz a szlovákiai magyar szülőkhöz is, akikhez egyébként nem jutna. Mert mi is segíteni szeretnénk! rő fejlődésű gyermek mennyi többletenergiát igényel Önöktől, a szülőktől és a testvérektől. A sérült gyermek születését követően a szülők - több szempontból is érthető okokból - általában nehezen, legfeljebb egy gyermeket vállalnak. így az eltérő fejlődésű gyermeknek gyakran csak egy testvére van. Tapasztalataink szerint a kétgyermekes családban az ép gyermeket - főleg, ha idősebb - könnyen túlzottan alkalmazkodó- nak nevelik, a gyermek érettségét figyelmen kívül hagyva. Ez köny- nyen érthető... A szülők megterhelhetik őt a fogyatékos testvér jövőjével, amelyben gondozó, támogató szerepet szánnak neki. Hiszen nem tudják még, hogy mit hoz a jövő. „Próbálom neki megmagyarázni, hogy ez nem úgy van, hogyha te felnősz, akkor veszed a kalapod és mész a magad útján, hanem ez a felelősség lesz rajtad, és neked több lesz a felelősséged, mint másnak” - fejtette ki egyszer álláspontját nekünk egy ép és egy fogyatékos gyermek édesanyja, s még sokan vélekednek hasonlóan, talán Ön is. Mégsem jó ez. Ha mód van rá, keressen kívülről segítséget! Az ép testvér csak annyit vállaljon kötelező jelleggel, amennyit akkor kellene, ha testvére is ép lenne. Előfordulhat, hogy a testvérek jobban megbirkóznak a sors által rájuk rótt új feladattal, mint a szülők. Ez akkor fordulhat elő köny-' nyen, ha a testvér(ek) idősebb(ek), s a korkülönbség nagyobb, s főleg, ha a nagyobb testvér(ek) lány(ok). Ők másképpen élik meg a személyes sérülést, mint szüleik, akik a sors által becsapva érezve magukat még sokáig vergődhetnek érzelmi ambivalenciájukkal. Nehezebben barátkoznak meg a fogyatékossággal azok, akiknek testvérét már korán intézetben helyezték el, azokhoz képest, akik gyermekkorukat otthon, együtt töltik sérült testvérükkel. Néhány külföldi kutató azt a következtetést vonta le, hogy ha a család képes megoldani a sérült gyermekkel járó tennivalókat anélkül, hogy túlterhelné az ép gyermeket, akkor az utóbbi jobban alkalmazkodik - kisebb a bűntudata és boldogabb -, ha fogyatékos testvére otthon marad, mintha intézetben helyezik el. Türelemre, kitartásra, a másság elfogadására, önzetlen szeretetre tanított, arra, hogy ezen a földön minden élőlénynek joga van a neki megfelelő élethez Bubi, a családtag elment... NAGY ILDIKÓ Tudom, az állatok általában kimúlnak, de a mi Bubink családtag, ő volt a negyedik gyermek, s így távozása ebből az ámyékvilág- ból sokkal inkább emberi, mint állati volt. Mindnyájan megsirattuk. A szomorú hír hallatán Éva lányom a távoli Angliában zokogott a telefonba. Bubi tulajdonképpen az ő kutyája volt, hiszen nyolc évvel ezelőtt az ő kérésére kerestünk bokszer- kölyköt. S bár Bubiról hamarosan kiderült, hogy csak kevés köze van ehhez a fajtához, számunkra ez nem csökkentette értékét. Egészen különös volt kettőjük kapcsolata. Mivel nagylányom már rég elkerült hazulról, műiden találkozásuk ünnepszámba ment. Ilyenkor Bubi különleges nyalánkságokat kapott - kutyacsokit, kutyakekszet - és Évi lábánál alhatott az ágyban. Viccelődve azt mondogattuk, hogy szerelmesek egymásba. De Bubi Julcsi kutyája is volt, hiszen együtt nőttek fel. Kisebbik lányom neki köszönheti, hogy megismerte és megszerette a kutyákat, hogy nem fél tőlük, s hogy elmúlt a szőrallergiája. Minden napot együtt kezdtek: a kutya a szobaajtót kaparva jelezte, hogy itt az ideje felkelni és kicsit vele is törődni. A reggeli készülődésből is kivette a részét, ha mással nem, lábatlankodással. Velünk reggelizett: hálásan küefetyelte a tejet, vagy a tálkája mellett ülve jelezte, hogy elfeledkeztünk az ő italáról. Induláskor az ajtóig kísérte Julcsit, és ugyanitt fogadta hazatértekor, mindennap egyformán kitörő lelkesedéssel. Sok estét töltöttek együtt, a jó házőrző szerepét is vállalta a mi Bubink. Mert bár nem volt nagy kutya, olyan öblös hangon ugatott, hogy az ajtónkon kívül állót minden alkalommal megijesztette. Ám soha senkit nem bántott, s ha valaki megsimogatta és megvakargatta a hátát, annak nyert ügye volt. Az évek során megtanulta a barát szó jelentését, s akit ezzel illettünk, még ha ellenfélnek számító kankutya volt is, arra épp csak férfiúi büszkeségből morgott kicsit. Bubi András fiamé is volt, együtt jártak a nagy kirándulásokra: táborozni, őzet kergetni, a Dunán csónakázni - az ilyen férfias kalandokat többnyüe ketten élték meg. S ha a család egy része olyan helyre ment nyaralni, ahová Bubit nem vihettük magunkkal, akkor Andris átvállalta teljes ellátását. Fiam adta meg kutyánknak a végtisztességet is: ott temette el, egy olyan erdőHiánya óriási, mert üres nélküle a lakás, nincs kivel úttalan utakon járni, s nincs miért az ismeretlen gazdikkal ismerkedni. részben, ahová szívesen jártak, s ahol Bubiban előjöhettek az ősi vadászösztönök. Merthogy állítólag afrikai oroszlánvadász, úgynevezett ridgeback fajta - is - volt. Az állatorvoshoz is Andris vitte el, s mikor a műtőasztalon meghalt, megsiratta. Megértem, hiszen sok kaland kötötte össze őket, élete egy jelentős szakaszában játszott komoly szerepet a kutya. Nemcsak lányokat lehetett könnyebben sétálni hívni Bubi társaságában, hanem kötelességtudatra, a más iránt érzett felelősségre is nevelt - akaratlanul is - ez a kedves jószág. Bubi kicsit a férjemé is volt, bár ő mutatta ki legkevésbé érzelmi kötődését. Falusi fiú lévén otthon mindig volt kutyájuk, de az az udvaron, bódéban lakott, feladata a házőrzés, és talán senki nem érzett iránta semmit. Egy városi kutyának a harmadik emeleti lakásban egész más a helyzete. Ő az udvarra nyíló erkélyen leste, mikor fordul be a család autója. S egy kis biztatás után szívesen letrappolt három emeletet, hogy a kapuban fogadja az érkező családtagokat. Bubinak bérelt helye volt a nappali heverő- jén meg persze saját kosarában is, de szeretett a szőnyegen, lábközeiben elfeküdni, így fejezve ki ragaszkodását hozzánk. Szép, barna szemével mindent el tudott mondani, s amit nem, ahhoz segítségül hívta az orrát. Ezzel bökött meg, amikor üdvözölt, vagy amikor a kaját köszönte meg. Türelmesen ülve tálja mellett jelezte, hogy éhes vagy szomjas. Kitűnő hallással reagált a ruhadarabok suhogására, s tudta, melyik a kutyasétáltató ruhám. S ha valami miatt hirtelen megváltozott közös programunk, lehorgasz- tott fejjel, de tudomásul vette a megmásíthatadan tényt. Bubi az enyém is volt. A legtöbb időt velem töltötte, hisz kölyökko- rában otthon dolgoztam, így alig volt egyedül. Bevallom, néha tehernek éreztem a napi többszöri, ötven-hatvan perces, sétának nem igen nevezhető, jó tempójú trappot. Később úgy döntöttem, ez lesz az én tréningem, s közben az évszakok változását figyelhettem, és megismerhettem városrészünk minden zugát. Bubinak voltak kedvenc útvonalai, és ő szabhatta meg az hányt. Póráz nélkül az utcákon nem szaladgálhatott, de igyekeztem nem fékezni tempóját. Néha beszélgettünk is, mert értette a mondandómat, ezt merem állítani. S hogy mire tanított meg? Türelemre, kitartásra, a másság elfogadására, bizonyos fajta jelbeszédre, az önzeden szeretetre. Arra, hogy ezen a földön minden élőlénynek joga van a neki megfelelő élethez. A hosszú, hideg tél őt is megviselte, volt pedig vízhadan mellénykéje, csak mintha nagyfiú létére szégyellte volna. A tavasz bekö- szöntével kicsit lefogyott, étvágya sem volt, játékos kedve is alábbhagyott. Arra gondoltam, talán a pár- választás lehetedensége kínozza, mert városi kutyáknak - és gazdáiknak - ez komoly gondot okoz. Ám a baj sokkal nagyobb volt, s ezt Bubi talán ösztönösen megérezte. A kutyáknak ugyanis hűségüknél csak az ösztönük erősebb. Gyarló emberként nem értettem meg üzenetét, s nem tudtuk megmenteni. Hiánya óriási, mert üres nélküle a lakás, nincs kivel úttalan utakon járni, s nincs hogyan, miért az is- meretíen ismerős gazdikkal leállni beszélgetni. Fájó szívvel nézek ki reggelenként az udvarunkon szaglászó kutyákra. S közben arra gondolok, Bubink az örök vadászmezőkön kergeti, fajtájához híven, az oroszlánokat. Vagy legalább a csábos kutyalányokat.