Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-13 / 109. szám, szombat

Családikor 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 13. Otthon ülve utazás A sokszínű Párizs és környéke Reims lévén, csaknem kilencven kilomé­terre láthattunk el. A bulvár Városnézésünk során ugyancsak elkápráztatott bennünket a bulvá­rok, impozáns terek, körutak sok­színűsége, különösen a Nagybul­vár, a Concorde tér, közepén a hu­szonhárom méter magas és há­romezer-kétszáz évesre becsült lu­xod obeliszk, valamint a Vedome tér, egy oszlop tetején Napóleon szobrával, az Etoüe tér, közepén a Diadalívvel, ahonnan csillagszerű­en indulnak ki a szélrózsa minden bányában a fasorokkal szegélye­zett sugárutak, köztük a Champs- Élysées. Egészen más világot mutat a La Defense negyed megtekintése, amelyet a világ legmodernebb épí­tészeti együtteseként tartanak szá­mon mind műszaki megoldása ré­vén, múld pedig esztétikai és kör­nyezetvédelmi szempontból. Ezzel kapcsolatban szólnunk kell arról is, hogy a város parkjai rendkívül ren­dezettek, csupán az a baj, hogy ke­vés van belőlük, amit a város illeté­kesei parkerdők kialakításával igyekeznek pótolni. Híres városok Párizs után ellátogattunk még az ország több városába, mindenek­előtt a székesegyházáról híres Reimsbe, Rouenbe és Nancyba, megtekintettük és megcsodáltuk a francia királyok egykori székhe­lyét, Versailles-t, melynek parkjá­ban napjainkban is hatszáz szökő­kút működik, kertészei pedig éven­te mintegy százötvenezer virágot ültetnek ki, míg Le Havre városá­nak óriási tengeri kikötője ejtett mindnyájunkat bámulatba. Ugyan­csak elzarándokoltunk Lourdes-ba, Franciaország s egyszersmind a ke­resztény-katolikus világ egyik leg­ismertebb és leglátogatottabb Má- ria-kegyhelyére, ahol a Mária-jele- nések óta a különböző források szerint számos csodálatos gyógyu­lás történt. Végezetül nem mulaszt­hattuk el megnézni a tengerből ki­ugró Szent Mihály hegyét sem, melynek tövében egyetlen falucska húzódik meg egyeden utcácskájá­val, míg a hegy tetején az ezeréves apátsági kolostor büszkélkedik. De bárhová mentünk is az országban, a franciák segítőkészsége hozzájá­rult utazásunk sikeréhez. Párizsi bolyongásaim során az volt az érzésem, nem sok olyan város van a világon, ahol a múlt és a jelen, a ha­gyományok ápolása és a modern törekvések támo­gatása oly szervesen fonód­na össze, mint éppen itt. KOHÁN ISTVÁN Hiszen ez a rohamosan fejlődő világváros nemcsak az ország poli­tikai és gazdasági központja, ha­nem a különböző kultúrák egyik legjelentősebb gyűjtőhelye is. Az állandó változások ellenére képes volt megőrizni mind saját emlékeit, mrnd pedig a távoli földrészek mű­kincseit. Talán nem túlzás, amikor saját tapasztalataim alapján azt ál­lítom, hogy ebben a városban úgy­szólván mindenki, még az ide láto­gató külföldi is, valahogy vidá­mabbnak, szebbnek, gondtala­nabbnak érzi az életét, s úgyszól­ván megtalálja mindazt, amit leg­inkább kíván. Három arculat Kiadós sétáim során a városnak lényegében három arculatával ta­lálkoztam: a történelmi városmag­gal, a Szajnától északra fekvő kul­turális, kereskedelmi és szórakoz­tató negyeddel, valamint a folyó déli partján elterülő, főként politi­kai és tudományos központok vá­rosrészével. A Párizsba látogatók egyik legfontosabb célpontja a Not- re-Dame székesegyház, a gótika eme lenyűgöző, mintegy hatszáz éves alkotása, amely méreteivel, huszonkilenc oldalkápolnájával, valamint kilencezer fős befogadó- képességével minden látogatót le­nyűgöz. Legyőzve az északi torony­ba vezető mintegy háromszáz- nyolcvanhét lépcsőfok fáradalmait, a látogató úgyszólván maga előtt látja az egész város nyüzsgő életét. A Montmartre negyed legmaga­sabb pontján büszkélkedő Sacre- Coeur (Szent Szívj-bazilika megte­kintésekor viszont az az érzésünk, mintha ezt a bűnös negyed ellensú­lyozásaként emelték volna, hiszen itt találhatók a Pigall mulatói, ka­baréi, élükön a Moulin Rouge épü­letével. Ugyanakkor a Madeleine- templom korinthoszi oszlopsorával egy antik görög szentélyre emlé­keztet, melyet a szellemes párizsi­ak, gazdag női látogatói révén az „illatos misék” templomaként szok­tak emlegetni. Kilencven múzeum A város mintegy kilencven mú­zeuma közül mindenekelőtt a legjelentősebbeket, nevezetesen a Louvre-t látogattuk meg, ahol megcsodálhattunk olyan jelen­tős műalkotásokat, mint II. Ramszesz fáraó szarkofág­ja, a Müói Párizs: Sacre-Coeur Versailles kotását alkalmunk adódott meg­csodálni. Világhíres egyetem Meggyőződtünk arról is, hogy Párizs egyszersmind a tudomá­nyok városa, hiszen itt működik a Latin negyedben a vüág egyik legis­mertebb és legjelentősebb egyete­me, a Sorbonne. Az említett ne­gyed határaitól kissé messzebbre szemlélhettük meg a város építé­szetileg legvitatottabb tudomá­nyos-művészeti központját, a csupa műanyagból, üvegből összeszerelt ultramodern Pompidou Közpon­tot, amely az említettek ellenére ma már szinte elválaszthatatlan ré­sze a városnak. Párizs legismertebb szimbólumának az Eiffel-tomyot tekintik, melynek harmadik, s egy­ben legfelső, mintegy kétszázhet­vennégy méter magasságban pom­pázó emeletére feljutva, tiszta idő Vénusz, Michelangelo több fiú­szobra, Leonardo da Vinci alkotása a Mona Lisa, valamint Tizian, Correggio, Raffaello, Rubens fest­ményei, a flamand iskola, a spa­nyol és francia festők alkotásai. Az Impresszionista Múzeumban vi­szont Van Gogh, Renoir, Degas, Cé­zanne, Pissaro, Gaugin szebbnél szebb alakjai, tájképei, csendéletei gazdagították eddigi élményein­ket. A Modern Művészetek Palotája Utrillo, Matisse, Picasso és számos modern művész alkotásaival is­mertetett meg. Ugyan­csak ellátogattunk a Rodin Múzeumba, ahol a 19. század e halhatatlan szobrászá­nak csak­nem vala­mennyi al­Szent Mihály hegye A Szajna s partja (Bognár Péter felvételei) SZÓ Ml SZÓ Kertész nem leszek PÉTERFl SZONYA Amint beköszöntött a tavasz, a Kertész leszek kezdetű József Attila-vers közismert megzenésített változatát dúdolgattam unokám levegőztetése közben. Az öt hó­napos csecsemő fülének a dallam kellemes lehetett, mert mosollyal az arcán szunyókált el. A párom egy­szer sem mulasztotta el megjegyezni, heccelődve per­sze, hogy a védtelen gyermek épp énekhangom elől menekül álomba. (Nincs igaza, hallásom, hangom rendben.) A minap, amikor újra rám tört az unokaelvonási tünet, és nyomban leutaztam hozzá, a lányom kitörő lelkesedéssel bízta őt rám, végre neküáthatott ugyanis a kerti munkáknak. Bár azt állítja, az övére a lusták kertje elnevezés illik a legjobban, ez nincs így. Mert a néhány díszfa és cserje, a ribizli-, az egres-, az áfonyabokor, a zöldborsó, a pa­radicsom és a paprika, meg a kevéske eper és az elmaradhatatlan vi­rág szinte napi gondozást igényel. A lányom tudományos alapokon műveli a kertet, ismereteit - bérházban nőtt fel - könyvekből meríti. Ezért, annak reményében, hogy csak ott nőjön a fű, ahová tervezték, fekete fóliával takarták le a talajt. Csak hát a természet másképp gon­dolta, hol a fólia alatt, hol rajta zöldellnek a fűcsomók és a gaz. Amit el kell távolítani. Fokozatosan én is megtanulok különbséget tenni a kiirtani való és a beültetett növények között, és amikor a baba alszik - lelkiismeretem által hajtva -, részt veszek a gyomlálásban. Igaz, előbb pontosan elmagyaráztatom magamnak, mit kell kitépni, egy­szer ugyanis, vagy harminc évvel ezelőtt ismerőseim rám bízták a gyomlálást, s igencsak alapos munkát végeztem. Amikor bejelentet­tem, hogy a feladat elvégezve, döbbenten tapasztalták, a gyomon kí­vül az éppen kibújt zöldséget is maradéktalanul kivégeztem. Töredelmesen bevallom, a kertészkedés nem tartozik kedvenc idő­töltéseim közé. Azért sem, mert a kesztyűben megizzad a kezem, a hajladozástól pedig nem érzem a derekamat. Jól tudom, guggolva kényelmesebb volna. A gondom csak az, hogy egy idő után sajogni kezd a térdem, és segítség nélkül nem bírok felállni. Nem csoda, hogy munka közben egyre csak a babakocsit lesem, s alig várom, hogy a gyermek mocorogni kezdjen. Mert akkor fájós tagjaimról megfeled­kezve egy pillanat alatt mellette termek és kizárólag az övé vagyok. Megszületése óta mondókákkal, gyermekdalokkal szórakoztatom kis unokámat, ám a nótaválasztásnál óvatosabbnak kell lennem. Nem énekelem neki többé, hogy Kertész leszek, mert nem igaz, nem leszek az. Arra viszont egészen biztosan megtanítom, hogy tisztelje mindazokat, akik ebből élnek. Rendőrök, tűzoltók, mentők a CiriU-Metód utcai óvodában (Kép: szerző) Az érsekújvári óvodában A bajban nem vagy egyedül Tűzoltó lesz, vagy katona? HÍR-ADÓ Április végén A bajban nem vagy egyedül címmel bemutatóval egy­bekötött délelőttöt szerveztek az érsekújvári Cirill-Metód utcai óvo­da óvó nénijei. A közlekedés hó­napja alkalmából megrendezett ak­ción a városi rendőrök, a tűzoltók és az egészségügyi mentőszolgálat munkatársai megismertették a gye­rekeket a sokszor bizony életet mentő munkájukkal, és az általuk használt eszközökkel. Az ovisok be­mászhattak a rendőrautóba, kézbe vehették a gumibotot, felvehették a rendőrmellényt, a nővérke bekö­tözte a kezüket, bepólyálta a fejü­ket, de a gyerekek saját magukat is próbára tehették: végigfutották az akadálypályát, létrán másztak stb. Az élményekkel teli délelőtt után szinte biztosra vehető, hogy egyre több ovis ábrándozik majd arról, hogy tűzoltó lesz vagy katona, eset­leg vadakat terelő juhász... (BMÁ) Párizs az én Bakonyom, vagy Bakony az én Párizsom? (Archívum)

Next

/
Thumbnails
Contents