Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-12 / 108. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 12. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Román gond az uniós pénzzel Brüsszelben és Bukarestben egyre erősebben aggódnak amiatt, hogy Románia képtelen felhasználni az európai uniós pénzeket. Az Euractiv szerint tavaly decemberben 266 millió eurót már elveszített az ország miatt, hogy a pályázati pénzt nem tudták elkölteni. A román sajtó szerint az ország az EU-támogatás 40 százalékát is alig képes felhasználni. A román pénzügy- miniszter figyelmeztetett: van olyan borúlátó forgatókönyv, amely szerint Brüsszel visszavonja a nagy infrastrukturális beruházásokra szánt PHARE- támogatást (több mint 100 millió eurót), s elhalaszthatják a PHARE 2006 folyósítási egyezmény aláírását is. A sajtó szerint az 1815-ös bécsi kongresszus óta nem volt ekkora rendezvény az osztrák fővárosban Hatvan állam vezetője Bécsben- Egy komolyabb istállótrágya-szállítmányról lenne szó a választási kampányhoz (Peter Gossónyi rajza Két kontinensről több mint 60 ország vezetői tárgyalnak mától az Európai Unió, valamint a latin-amerikai és a karibi térség közötti együttműködés fejlesztése érdekében szervezett bécsi találkozón (EU-LAK), amelyet az osztrák tömegtájékoztatás már a legek csúcsának is elnevezett. MT1-HÁTTÉR Az osztrák fővárosban 33 latinamerikai és karibi térségbeli ország, valamint az EU 25 tagországa, továbbá Bulgária, Románia, Horvátország és Törökország vezetői - állam- vagy kormányfők, illetve külügyminiszterek - vesznek részt a tanácskozáson. Az osztrák lapok szerint ez a legnagyobb méretű ausztriai diplomáciai rendezvény az 1815-ös bécsi kongresszus óta. A szombatig tartó tanácskozás - amelynek résztvevője a szlovák és a magyar kormányfő is - a negyedik üyen jellegű találkozó 1999 óta a két térség vezetőinek részvételével, s a vendégek közt van Kofi Annan ENSZ-főtitkár is. A tanácskozás programja és tematikája szinte átfoghatatlan. A nemzetközi és nemzeti politikai, gazdasági és társadalmi kérdések szinte minden időszerű összefüggése napirendre kerül, beleértve a terrorizmus vagy a szegénység elleni harcot, a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatrendszer súlypontjait, a szabadkereskedelem fejlesztési lehetőségeit, nem beszélve a kétoldalú találkozók speciális témáiról. Annyi világosan látszik, hogy az Európát képviselő 25-ök sokkal egységesebbek csaknem minden kérdésben, mint latin-amerikai és karibi partnereik. Utóbbiak a legkülönfélébb társadalmi berendezkedésű és politikai irányultságú államokat képviselik, és különféle regionális gazdasági csoportosulásokhoz tartoznak. Ennek megfelelően az unió különféle gazdasági együttműködésijavaslatokat tesz például a Mercosur gazdasági blokknak (Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay), vagy az Andok, illetve a Karibi Közösségnek. Jósé Manuel Barroso, az EU bizottságának elnöke szerint a bécsi tanácskozás kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a „két” fél erősítse partneri viszonyát, és szorosabb politikai párbeszédet folytasson. Wolfgang Schüssel, az unió soros elnöki tisztét betöltő Ausztria kancellárja mindenekelőtt azt várja, hogy tematizálni tudják Európa és az amerikai kontinens déli fele közötti együttműködést. Az osztrák kormányfő szerint hatalmas kihasználatlan lehetőségek rejlenek még a két kontinens gazdasági együttműködésében. Az EU a 60-as évektől kezdte el lendületesen fejleszteni együttműködését a latin-amerikai térséggel, amelynek eredményeként mára vezető adományozóvá vált a vüágnak azon a részén. Az első számú külföldi befektető, valamint a második számú legfontosabb kereskedelmi partner lett Latin-Amerikában. Ma az EU biztosítja a térségbe irányuló fejlesztési segélyek 55 százalékát, és az egyes EU-tagországok kifizetései adják az összes segély 40 százalékát. Az EU évente mintegy 30 milliárd eurót fordít fejlesztési segélyezésekre. A bécsi „gigatanácskozást” három helyszínen tartják. A rendőrség szerint nem várható nagyobb közlekedési fennakadás a mintegy másfél milliós Bécsben a küldöttségek mozgása alatt, jóllehet a tanácskozás központi eseményeinek helyszínt biztosító schönbrunni kastély, a Burg és a bécsi vásárváros közötti útvonal pontosan kettészeli kelet-nyugati irányban az egykori császárvárost. A rendőrség tüntetésekre is felkészült, így minden optimista jóslat ellenére hatalmas közlekedési dugók várhatóak az osztrák fővárosban. „Ha az ország frontokkal van körülvéve és harcra készül, akkor nem lehet a demokráciával vesződni" Putyin militarizálja az orosz társadalmat MT1-F1GYELŐ A moszkvai lapok szerint ez szűrhető le Vlagyimir Putyin elnök éves beszédéből, egyes politológusok pedig arra célozgatnak, hogy a nagyszabású feladatok végrehajtásához Putyinnak 2008 után is maradnia kell harmadik egymást követő elnöki időszakára. Az elnök az orosz haza megerősítésére hívott fel, s szorgalmazta a hadsereg új fegyverze- tettel történő felvértezését, hogy egyszerre vívhasson meg egy globális, egy regionális, és ha kell, több helyi konfliktust is - írta a Ve- domosztyi Putyin új fegyverkezési hajszára készíti fel az országot című cikkében. A szintén liberális Nyezaviszimaja Gazetát az elnöki üzenet olyan eligazításra emlékeztette, amelyen a főparancsnok kiosztja a harci feladatokat. A független, Kreml-bíráló Kommerszant megjegyezte, hogy a szerdai beszéd gazdasági része a legkoncepciótlanabb volt Putyin egész elnöksége alatt. Az elnök részletesen szólt viszont a születési arány emelését célzó intézkedésekről, míg üzenete legnagyobb részét a hadsereg modernizálásának, a fegyverzetek felhalmozásának szentelte. Gyakorlatilag válaszolt az amerikai kormány bírálatára, amikor meghirdette az új orosz irányvonalat, a saját vár építését. Az Egyesült Államokat olyan farkashoz hasonlította, amely csak fal és nem hallgat senkire. A Kommerszant szerint Putyin világosan értésre adta, hogy Oroszországban még nincs szó a teljesen hivatásos hadsereg létrehozásáról. Erre mutatnak azok az elnöki felhívások, hogy támasszák fel a behívásra való felkészítést az iskolákban, a regionális hatóságok feleljenek a sorozás minőségéért, s a társadalom érezze át a katonai szolgálat szükségességét. Másrészt Putyin megerősítette egyes katonai elemzők következtetéseit, amelyek szerint Oroszország a fegyverkezési verseny új fordulójába lépett a Nyugattal, hiszen kijelentette: korai a fegyverkezési hajsza végéről beszélni. Alekszej Arbatov biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin tudatta: Oroszország nem engedélyezi az idegen erők behatolását a létérdekszférájába. Arra helyezte a hangsúlyt, hogy Oroszország külső nyomás tárgya lehet, és ennek ellen fog állni. „Bár nem mondta ki nyíltan, világos, hogy a nyomásgyakorló az Egyesült Államok. Ezért az elnök az Egyesült Államokkal szembeni hadászati egyensúly fenntartására koncentrált.” A beszéd lényege abban a lépéspárban fogható meg, mely szerint elsődleges a demográfia, és hasonlóan fontos a hadsereg - állapította meg a liberális Gazeta hír- magyarázója, akinek olyan érzése támadt, mintha Oroszország forró háborúra készülne, vagy a hidegháború még nem ért volna véget. Nyikolaj Vardul attól tart, hogy Oroszország visszatér Hruscsov szovjet vezető 1953-64 közötti időszakába, s Putyin már eldöntötte, mit tegyen a stabilizációs alappal, amelybe az olajdollárokat gyűjtik. Ez a szó szoros értelmében a jövő nemzedékek alapjává válik, s a központi költségvetések katonai-tábori büdzsékké formálódnak át, ami csak tovább gerjeszti az inflációt. „Ami a belpolitikát illeti, a képlet egyszerű: ha az ország frontokkal van körülvéve, és mindegyiken harcra készül, akkor nem lehet a demokráciával vesződni. Érdekesebb a külpolitikai vonatkozás: mivel ezzel a beszéddel egy olyan elnök állt elő, aki a Nyolcak (a hét vezető ipari demokrácia és Oroszország) csoportjában elnököl, kételyeket ébreszt a tekintetben, jjogy Oroszország tartósan bennmaradhat ebben a csoportban - ha harc, akkor legyen harc. Egy vigasz marad csupán: eddig egyetlen elnöki üzenet sem teljesük” - reménykedett Vardul. Politológusok szerint a kitűzött stratégiai feladatok megvalósítása csak úgy garantálható, ha Putyin marad egy harmadik elnöki időszakra is. (Az alkotmány értelmében a 2008-as elnökválasztáson nem indulhat.) Mindamellett a Komszomolszkaja Pravda című Kreml-közeli bulvárlapnak Vitalij Tretyjakov ismert politológus azt mondta, hogy az elnöki beszéd még vüágosabban utalt arra, ki lehet Putyin utódjelöltje. Ahogy sokan feltételezték, a jövendő elnök Dmitrij Medvegyev első miniszterelnök-helyettes lehet, aki a „családi csomaggal” kibővült nemzeti programok (lakásügy, oktatás, egészségügy, mezőgazdaság) gazdája. Szergej Ivanov védelmi miniszter pedig a miniszterelnökség várományosa - vélte Tretyjakov. KOMMENTÁR Új jelszó: tarts keletnek! S1DÓ H. ZOLTÁN Ezt is megéltük! Alacsony adók ide, még alacsonyabb bérek oda, néhány külföldi társaságnak már nem felel meg Szlovákia, és inkább más célországot választ. A német autóalkatrész-gyártó Dráxlmaier az utolsó pillanatban mégsem Rimaszombatba, hanem a román Pi- testibe telepíti cégét, pedig aprópénzért megkapta a szükséges és kellően előkészített parcellát, az állam 227 millió korona értékű támogatást ígért, a munkaerő pedig német mércével mérve filléresnek számít. Tény, a Dráxlmaier még így is sokallotta a 12 ezer koronás átlagbért, amit Iveta Radičová munkaügyi miniszter próbált elérni a társaságnál. Nehogy azt higgyük, ez volt az első cserbenhagyásos távozás. Még emlékszünk a dél-koreai Hankook abroncsgyártó ügyére, az ázsiai társaság már kiszemelte Lévát, ám kevesellte az állami támogatás mértékét, ezért végül Dunaújvárosban kötött ki. Azonban valahogy elsikkadt a többi, kudarcba fulladt cégcsábítás: a ciprusi Kronospan a zólyomi Bučina helyett Lengyelországba távozott, egy másik külföldi beruházó pedig a sninai Vihorlat gépgyártónak fordított hátat. A felsoroltak mögött más és más történet húzódik meg, egy azonban közös: nem elég abban ringatnunk magunkat, hogy olcsók vagyunk, sőt az sem teljesen igaz, hogy nálunk korládan számú munkaerő áll rendelkezésre. Az Európai Unión belül hiába a Tátra alatt a második legmagasabb arányú a munkanélküliség, ha azt látjuk, az autóipar akut szakmunkáshiánnyal küszködik, az építőiparban is betölteden állások százai varrnak, mi több, már a mezőgazda- sági idénymunkákat sincs kinek elvégezni. Az olcsóság már csak néhány évig lesz erős adu a kezünkben. Ahogyan Miroslav Šmál, a Postabank elemzője mondta a Dräxlmaier-ügy kapcsán: három, legkésőbb öt év múlva a külföldi beruházók Közép-Európából tömegesen távoznak kelet irányába, az addigra már szintén uniós Romániába, Bulgáriába, továbbá Ukrajnába. „Nem építhetünk olcsóságunkra, kedvező földrajzi fekvésünkre. Ideje volna elgondolkodnunk a magasabb hozzáadott-érték biztosításán is” - vélekedett a szakértő. Az éppen tegnap ismertetett legfrissebb versenyképességi vüágrang- listán Szlovákia ugyan egy hellyel előbbre lépett, ám a listából az is kiderül, leginkább a tartósan munkanélküliek riasztóan magas száma és az általunk előállított alacsony tudást tartalmazó termékek túlsúlya húzza vissza az országot. A kormány által megfürdetett Mi- nerva-program koncepciójának valóra váltása tehát korparanccsá vált, azonban évekig tart, míg az új ösztöndíjak rendszere, a korszerűbb szakképzés meghozza gyümölcsét. Addig viszont - jó szokásunk szerint - van idő rombolni. Ha a Smer valóban keresztülviszi akaratát és bevezeti az osztalékadót, valamint extraadót vet ki a legnyereségesebb társaságokra, akkor a Dräxlmaierhez hasonló esetek nem kivételnek, hanem szabálynak számítanak majd. JEGYZET Szugony KÖVES Dl KÁROLY Van megboldogult Déry Tibornak egy csodálatos kisregénye, amely az öregségről, az aggkori szerelemről (pontosabban inkább vonzalomról), az emberi leépülésről szól. Afféle laza naplójegyzet és novellafüzérek keveredéséről van szó, amelyben az alkotó felülnézetből, mintegy kívülről figyelve magát, a rá jellemző öniróniával és szarkazmussal írta le, hogyan hagyja cserben az emlékezet, hogyan esik ki fokozatosan egy-egy tég- lácskája, hullik le egy-egy vakolatdarabja a létnek és az anyagnak. Egy napon az író arra lett figyelmes, hogy szúnyog helyett azt mondta: szugony. Először el- siklott fölötte, majd amikor az eset megismétlődött, és ismét szugony szaladt ki a száján, felfigyelt a dologra, és hosszan elmeditált a nyelvbotlás fölött. Mire jutott vele, nem emlékszem. Nem is lényeges. A lényeg, hogy jót kacagott rajta. Legalább két évtizede, hogy olvastam a könyvet, de azóta is valahányszor szúnyogot látok, eszembe jut az írói zsenialitásnak ez a kis szemantikai intermezzója. Persze, jobbára csak akkor, ha nem kínoznak a vérszopók, mert akkor az ember csapkod és menekül, eszébe sem jut irodalmi hasonlatok fölött tűnődni. Úgy tűnik azonban, hogy idén vastagon kijut vizek szabdalta országunkban a szúnyoginvázióból a kiszolgáltatott polgároknak. Mert a polgár, különösen, ha tóhoz, folyóhoz, vízhez, sárhoz, iszaphoz közel lakik, e nyáron megnyeri a vérszopói áldást. Merthogy nincs pénz a szúnyogirtásra. Miért is lenne? A gazdasági csodát produkáló kis országunkban tulajdonképpen semmire nincs pénz, tapasztalhatjuk naponta. Legalábbis, ami az életminőségnek nevezett kategóriába tartozik. Az nem szempont. Míg tőlünk nyugatra annak rendje és módja szerint permetezik a vízpartokat, nálunk a községekre tolják ennek (is) a terhét. Ám rendeljék meg, végeztessék el a szúnyogirtást a községek, aztán az állam majd kifizeti. Valamikor nyár közepén. Érthetőre lefordítva: a választások után. így váltak a kis vérszopók is politikafüggővé, bár az emberek nem négy években számítják az életüket, hanem mában, holnapban és holnaputánban. Amikor a szúnyog csíp, akkor meg az adott pillanatban. Ezek után úgy fest a dolog, hogy kedvenc vizemet, a Morva folyót idén is kénytelen leszek elkerülni, bármily szép halak is lakják. Mert nincs az a fantázia, amely képes elképzelni, mi van ott nyári estéken. De míg a buggyant horgász válogathat, hová megy pecázni, az ott lakóknak nincs hová menekülniük. Csak bezárkózni a falak közé. S valószínűleg hasonló cipőben járnak a Duna, a Garant, a Vág vagy az Ipoly partján lakó emberek is. Mert ahol iskolafenntartásra, infrastruktúrára, árvízvédelemre, sok minden egyébre nem akad pénz, miért pont szúnyogirtásra lenne? Szenvedjünk csak, barátaim, és vakarózzunk. És csapkodjuk a szugonyokat. A hírekben meg majd naponta elmondja a kormány embere, miért hülyék az önkormányzatok.
