Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-12 / 108. szám, péntek
8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Duncsák Attila kiállítása Komárom. Duncsák Attila festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma 17 órakor a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának Nádor utcai főépületében. A kiállítást, amely június 4-ig tekinthető meg. dr. Gaál Ida művészettörténész nyitja meg. (m) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton rendhagyó módon, két helyszínről jelentkezik a Hétről hétre: a 10 órai hírek után a Luka- nényére kihelyezett stúdiónkat kapcsoljuk, ahol az ottani majális kapcsán a régiót mutatjuk be. Mikrofonközeibe hozzuk érdekességeit, hírességeit, nevezetességeit, gondjait. Bugár Bélát az MKP programalkotó kongresszusáról kérdezzük, s kérjük azok figyelmét is, akik külföldön szeretnék folytatni felsőfokú tanulmányaikat. Elkészült a nemzeti ösztöndíjprogram a számukra. Hallhatják Tinódi Lantos Sebestyén megzenésített versét, abból az alkalomból, hogy Kassán halálának 400. évfordulóján megemlékező ünnepséget tartottak. 11.30-tól Délidő, amely a Lukané- nyei Községi Hivatal különterméből jelentkezik. Az adás vendégei Molnár Katalin, a hídfelújítók társulásának elnökasszonya és Jámbor László, Apátújfalu polgármestere és a községek társulásának elnöke. 13.00-tól Tékában Bíró Ágnes kulturális államtitkár a kiadók és a könyvek támogatásának megújult rendszeréről beszél. Haraszti Mária a Szőrös kő legújabb számának tartalmát ismerteti, Barak László pedig a Nap kiadó ünnepi könyvhétre megjelenő köteteit mutatja be. 15 órától A kultúra világa. A Csemadok május első hétvégéjén tartotta 21. országos közgyűlését. Ebből az alkalomból több jeles művészt és közéleti személyiséget Gyurcsó István-díjjal tüntettek ki, köztük a most 80 éves Nagy József grafikust és festőművészt. Vasárnap 8.05-kor a Világosság református műsorában Tóth Zoltán nagykálnai lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 9.10-kor a Randevúban folytatódik Süsü története, aztán a galántai magyar ovisok mondják el, milyen meglepetéssel készültek anyák napjára. Ä vendég az idei Klikk-feszt kapcsán Kis Péter lesz. 13 órakor a Térerő jelentkezik. 14.05-kor Kaleidoszkóp, melyben a Jedlik-díj idei kitüntetettjeit, dr. Gyurgyik László szociológust és dr. Kiss László orvostörténészt szólaltatjuk meg, és nyilatkozik Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát is. Megismerhetik az Éberhardon élő Tanczer Györgyné Bodó Annát, aki riseliőhímzéssel foglalkozik, végül a 98 éves illésházi Kálmán Mihály mesél életéről. A 15 órakor kezdődő Őszidőben megszólal a sók- szelőcei Réső Sándor és felesége, Vilma, akik 70. házassági évfordulójukat ünnepelték, valamint a Dobránzky Zoltán nyugdíjas rozs- nyói pedagógus. 15.30-tól a Hazai tájakon jelentkezik, (culka) Babérok és citromdíjak Godard „hamis útlevele” Párizs. Jean-Luc Godard legújabb fümje, Az igazi hamis útlevél, különös montázs híres játékfilmek jeleneteiből, képeiből, doku- mentumfilm-részletekből, riportokból, fotókból. Ezekhez fűzi hozzá a svájci-francia mester, az egykori „Új Hullám” (Nouvelle Vague) egyik legegyénibb látásmódú alkotója a maga véleményét, értékeléseit. Egy képzeletbeli pedagógiai enciklopédia fejezeteit veszi alapul, amelyekben a címszavak: Isten, történelem, szabadság, politika, terror, szépség... E kategóriákon belül azonban a megítélésben az a döntő, hogy az esztétikai szempontokon kívül az adott filmnek, képnek milyen a viszonya a valósághoz, hogyan láttatja a bennünket körülvevő világot. A film címében az „útlevél” éppen arra utal, hogy a képi kommunikációnak a valóságot kell ábrázolnia. Fellini Amarcordja, Antonioni A kalandja, Pasolini Máté Evangéliuma, amelynek képeit Godard Piero della Francesca freskóihoz hasonlította, elismerő babért kapott a rendezőtől. Citromdíjra tartotta viszont érdemesnek Cecil Blount de Miile Tízparancsolatát, és olyan híres mai rendezők kaptak rossz osztályzatot tőle, mint Amosz Gitaj, Paul Verhoeven, Quentin Tarantino - úja a Corriere della Sera című olasz napilap. Godard-t meggyőzték arról, hogy rendezzen kiállítást saját életművéből. A rendezvény a napokban nyílik meg a párizsi Pompidou-központban. Ugyanakkor elkezdődött és augusztus 15-ig tart 94 filmjének, 60 dokumentumfilmjének, reklámfümjének vetítése. (MTI) www.testivalmeteorit.com 2006. június 2. június 9. GUTA Barangolás a Magyar Népmesék Birodalmában 2006. május 29.-én Guta városában, sok-sok meglepetéssel, 1000m2-en nyitja meg kapuit a MESEVÁROS! Látogasson el gyermekével a mesék birodalmába! A világhírű, klasszikus mesék mellett találkozhatnak a magyar népmesék hfiseivel. A Mesevárost hétköznap általános iskolák, és óvodák szervezett csoportjai látogatják. A meseváros nyitvatartása családok részére: Június 3. sznmbat 10.00 órától - 17.00 óráig Június 4. vasárnap 10.00 órától - 17.00 óráig Belépőjegy ára gyermekek részére: 55,* SK felnőttek részére: 70- SK Információ: 0905 91 32 49 e-mail: festival@zoznam.sk FilíMltATll: Céf KIEMELT TÁMOSITt: EgyutUsukfido pirtaerek: SLOVENSKA® SPORITEĽŇA IISÄS KATART Tintgaiík: MINISTERSTVO KÜLTÚRY 1% fíif Vitaflónt I CL íBMtekMSMiFMI iDP SME A nagyszombati Ján Palánk Színház Motoreszt című előadásának egyik jelenete (Fotó: SDU) Új Dráma 2006 fesztivál: Hol vannak azok a határok, ameddig el lehet menni? A botrány dögunalma Az Új Dráma 2006 fesztivál első két napjának előadásai mind az igazság-hazugság témakörét jáiják végig, a kisemberi életek megkövesedett felszíne alól előbukkanó perverziók, alávaló titkok adják a darabok anyagát. A nem vállalt valódi érzések, a megtagadott vágyak, az emberre - akár saját maga által - kénysze- rített szerepek gerjesztik a szövegek feszültségét. FORGÁCS MIKLÓS De fölvetődik a kérdés: Vannak- e még tabuk? Mi a botrány? Hol vannak azok a határok, ameddig el lehet menni, s aztán egy lépést se tovább? A fesztivál nyitó előadása, kedden a finnországi svéd drámaíró, Benght Ahlfors Az utolsó szivar c. darabja volt. A Szlovák Nemzeti Színházban bemutatott, úgynevezett „szeretetteljes bulvárt” Emil Horváth rendezte, és az előadás leginkább egy gondosan kifestett, szépen felöltöztetett hullára emlékeztetett. Egy kisváros gimnáziumának nyugdíjas pedagógusa egy reggel ráeszmél, már alig van ideje élni, s élvezetből oly kevés jutott ki neki. Lelkész barátjának kéjsóváran kipanaszkodja magát, s nem restelli felesége halálát is kívánni szabadsága reményében. De nem sokáig vetheti meg a néző a „hormonzavaros vén bolondot”, hiszen nemsokára kiderül: a lelkész éppenséggel a rabtartó feleség szeretője. A darab olvasható melodrámaként is, álfeszültségekkel terhes súlyos helyzetekként prezentálva a kliséken alig túljutó szituációkat, de Emil Horváth a groteszk tálalást, a keserű humort választja inkább. Sajnos a bölcs távolságtartás, az önironikus hangvétel hamar kipárolog az előadásból s marad a görcsös nevettető kényszer, a legolcsóbb bulvárfogások. Emil Horváth a rutinos színész és a fantáziátlan rendező bevált eszközeit mind beveti, hogy a pikantériából csak a bohózati szalonőrület maradjon. Elhangzik, hogy a sekrestyében szeretkezett egyszer a szerelmespár, és fél percre rá a pap már egy temetést vezetetett le, de ez egy a sok fáradt poén közül, nem tudjuk dekódolni, mit is jelent s mik a lelki következményei egy ilyen eseménynek. Ahlfors szereti a kisembert becsapni, úgy tenni, mintha perverziókkal enyhén megspékelt hőse igazi esendő ember lenne, mintha „az életből” lépett volna a színpadra, de csak olyan .mértékben problematikus, hogy nagyobb gondok nélkül elviselhető legyen a néző számára. Az előadásban egyedül Emília Vášáryová tud némi méltóságot csempészni a házasságba belefáradt feleség szerepébe, bebizonyítja, a szórakoztatás nem záija ki az emberi bölcsességet, a közhely mindig enyhíthető némi személyes titokkal. Emil Horváth ezzel, szemben csak akkor érzi jól magát, ha egész testét megfeszítve lila fejjel rángatózhat, mint szabadon élő madár (a darab fontos metaforája), esetleg ha meghatódot- tan szentenciákat mondhat arról, milyen is az élet. Szerdán a kassai Állami Színház előadása is a határok átlépésről szól, a szó szoros értelmében is. Karol Horák Visszapillantó tükör c. monodrámájának fiatalasszonya nagyon is valóságos életet él, szociografikus körültekintéssel megalkotott közegben vágyik valami másra, de ezek a vágyak nagyon is prózaiak, mégis nehezen elérhetőek, itt a tabu a pénz, a társadalmi helyzet. Egy fiatal nőnek kisgyerekeit magára hagyva olaszországi „rabszolgamunkát” kell vállalnia, hogy a vízvezeték-csöveket kicserélve végre „tiszta víz” folyjon a csapból. A víz különböző alakváltozásaiban végigkíséri a Nő életét: a fürdőszoba számára „a világ köldöke”, az úszómedence, mint az apához való viszony jelképe, a tenger, mint a végtelen szabadság, mellyel végül nem lehet mit kezdeni, a tiszta víz, mint gyerekeinek lehetősége a teljes életre, hiszen cigány férjtől cigány gyerekeket szült, s hátha le lehet mosni az előítéleteket. A víz mellett izgalmas motívum az apa figurája, aki egész életében a lányát terrorizálja és csak a teljesítmény, a külsőségek a fontosak, nem ismeri a saját gyerekét, s az apa rabszolgatartó módszerei szép párhuzamba kerülnek a dohánybetakarítás két hónapos erőpróbájával. Az előadás tere a „hontalanság tere”, központtalan szétvert tér, itt meséli a Nő pitiáner felmagasz- tosulásának a filmjét. Michal Babjak mint rendező a kezdetektől az „áldozathozatallal” azonosítja az asszony vállalását, felmagasztosult átszellemúltséggel önti nyakon a történetet. A drámai súlyosság, az általánosítható áhítat érdekli, de eszébe sem jut rendet teremteni a metaforákban, rendszerezni a színpadi eszközöket, valóban jelbe sűríteni a leglényegesebb motívumokat, s legfőképpen tisztázni a színész megszólalásait, motiválni a színpadi jelenlétét, nemcsak az egyes szövegrészekből egyenesen következő érzelmi állapotokat mechanikusan egymás mellé rendelni. Alena Ďuránová mint színésznő a vendégmunkások sorsára jut, belekényszerül egy helyzetbe melyet jobban rosszabbul teljesíteni tud, de azonosulni vele csak törekedhet. Tehetsége vitathatatlan, az önreflexióra képes, túlérzékeny, mégis nagyon pragmatikus fiatal nő, általa megőriz valamit bakfisságából, egyszerre dacos nagylány és ela- nyátlanodó fiatalasszony. A nagyszombati Ján Palánk Színház a Nobel-díjas botrányszerző, Elfriede Jelinek darabjával jött a fesztiválra. Korai drámája, a Motoreszt, vagyis mindenki csinálja az osztrák képmutató, felszínes létezés fölött érzett fundamentalistaanarchista undort féktelenül áradó szóképekben, metafora-szövedékben, primitív bunkóságokat, kocsmafilozófiát elemeit irodalmi nyelvben kibontó szöveg. Már az öröm, hogy egy szlovák előadás látványvilága, vizuális jelrendszere elüt a hagyományosán választott valóságot kopírozón vagy funkcionálisan szolid úttól. A Motoreszt ízlés- ficamos, műanyag melegségű, testes lélekellenes, cyber-vágóhidi pornóját a rendező Viktor Kolár előal- pesi Lynch-borzalomnak álcázta a műmosolyok hátterében. „Ébred a váladék”, az ember szervek és nedvek kiszolgáltatottja, de a civilizációs bűnbeesés után titkolja ösztöneit. A férfiak sport mögé bújtatják nyamvadtságukat, a nők őszintébben kiéhezettek. A stüszi-idiotiz- mus igelitfóliás, műanyag poharas, evőeszközös kopár vidékén randevúznak a háziasszonyok két hímállattal, a színpadra valóban egy rénszarvas és egy medve lép be a kellő pillanatban. Az előadás erénye a hiteles közeg megteremtése, a bonyolult, szövevényes szöveg pontos leképzése színészi jelenlétbe és akcióba. A realizmus kísértése viszont túl erős a játszókban, s így féloldalas lesz az előadás: egy kicsit vitrio- los német színház, egy kicsit szlovák beszélgetős darab. Kolárnak sikerült a tabudöntögető pamfletszöveget baljós különös „átokföldjévé” alakítani, s megtartani egy rokokó szerelmes álruhás csacskaság dühödt paródiáját is. Elfriede Jelinek világlátása meglehetősen beszűkült, szereplői bábuk, terük a tévéműsor, az apróhirdetés, a pornó, az olcsó revü világa. A darabban hemzsegnek a provokatív életbölcsességek, , A gyerek a nő egyetlen erotikus konkurenciája.”, „Naponta vágyom magamra, ez hiba vagy romlottság?”, „A nők nem szórakozni, elélvezni akarnak!”. Szlovákiában-még lehet tabut döntögetni, bár egyre kevésbé nyilvánvaló, mi a normális. BP-6-12146
