Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-11 / 107. szám, csütörtök

30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 11. www.ujszo.com Nyolc osztályt alakítanának ki a kollégiumban Egész napos foglalkozás KOZSAR ZSUZSANNA Szepsi. A városi képviselő-testü­let jóváhagyta azt a kérvényt, mely­ben a mezőgazdasági szakközépis­kola alsó kollégiumának átsorolá­sát kéri a város az oktatásügyi mi­nisztériumtól. A kérvényt a napok­ban továbbították az illetékes szer­veknek. Az üresen álló kollégiumot a jövő tanévben a magyar iskola ki­helyezett részlegeként szeretnék működtetni. A kollégium belső terét átépítik, hogy oktatási céloknak megfelel­jen. Egyidejűleg belső tatarozásra is sor kerül. Az épületben ezután nyolc osztály kap majd helyet. Ahogy a szepsi magyar iskola igaz­gatónőjétől, Sýkora Ilonától meg­tudtuk, az új részlegben kapnak majd osztálytermet az alsó tagoza­tos roma tanulók. Az óvodai előké­szítő évfolyam szintén ebben az épületben fog működni, ahol a gye­rekek elsősorban a közösségben va­ló viselkedés és a higiénia alapsza­bályaival ismerkednek meg. Az idén beíratott elsősökből két nulla­dik osztály is nyílik ősszel. Ide azok a gyermekek fognak járni, akik nem ismerik az iskola oktatási nyel­vét. A kihelyezett részleg egyben felzárkóztató egységként is funkci­onál. Az elképzelések szerint a dél­előtti tanítás után délután napközis tevékenység és érdekkörök vátják a gyerekeket, azaz a tanulóknak egész napos foglalkozásban lesz ré­szük. A csökkentett osztálylétszám­tól és sok foglalkozástól nagy ered­ményeket vár el az iskola tanári ka­ra. Legfőképpen azt szeretnék elér­ni, hogy a felső tagozatba lépő gye­rekeket a többi osztályba lehessen integrálni, hogy a szaktantárgyak oktatása zökkenőmentesen foly­hasson. Az átépítés valószínűleg nyáron történik majd, és az új tanévben, az esetleges elhúzódással is számolva már az ősz folyamán szeretnék el­kezdeni a tanítást. A kollégium át­minősítése a magyar iskola kihelye­zett részlegévé egyben azt is jelenti, hogy megváltozót az intézmény normatív támogatása, melyről a fe­lelős minisztérium dönt. Kezdő vállalkozók számára alakítják ki a központot, az érdeklődők pályázat útján juthatnak a helyiségekhez Ung-vidéki egyesített községek régi és mai elnevezése Történelmi helységnevek BOGOLY JÁNOS Megnégyszereződik a szelektív szemétgyűjtés céljaira kialakított gyűjtőhelyek száma a városban Vastagabb marad a rimaszombatiak pénztárcája SZÁSZl ZOLTÁN A három összevont község nevét érdemes külön tárgyalni. Közös szlovák elnevezésük 1948-ból szár­mazik: Kapušanské Kľačany. Kaposkelecsény Először 1315-ben olvashatjuk Kelechenként a mai községrész ne­vét, ami Kelecseny, Kelecsény for­mában maradt meg a későbbi év­századokban, írott és kiejtett for­mában. Mivel több ilyen település is van, a 19. században a Magyarke- lecsény elnevezést vezették be. Nyarad Már ugyancsak 1315-ben ismert volt a Narad név, amely 1427-ben Naraad, 1480-ban a Nyrad, majd 1613-ban a Niarad, később a Nyárad elnevezés honosodott meg. Nyarad neve magyar eredetű, való­színűleg a nyárfás ártéri erdőkre vezethető vissza. Mocsár 1400-től olvasható a Mochar név, amely a későbbi Mocsár for­mában maradt fenn. Eredete a mo­csaras részekre vezethető vissza. Mátyóc-Vajkóc Összevont község, melynek két önálló része van. Mai hivatalos szlovák nevét 1948 után kapta, először mint Mafovce, majd a két község egyesítése után a Maťovs- ké Vojkovceként szerepel a hivata­los iratokban. Mátyóc Ez a község, akárcsak a közeli Budaháza, a legkorábbi írásos említésben nem a ma ismert né­ven szerepel, hiszen 1279-ben Porchal néven jelenik meg, ké­sőbb (1343 és 1427 között) még mindig Matyuch-Porchal (Zi- geth), Matyoch-Porchol néven szerepel, csak ezután állandósul a Mátyóc megnevezés, ami talán arra utal, hogy a két községrész egybeolvadt. A név eredete való­színűleg tulajdonosi személynév­hez vezethető vissza. Vajkóc A szomszédos társközség neve valamivel később, 1338-ban jelenik meg Veychkoch formában, majd a ma ismert Vajkócként állandósult. Eredete ugyancsak tulajdonévből vezethető le. Rimaszombat. Százhúsz új gyűjtőhelyet alakított ki az elkülö­nített hulladékgyűjtésre a városi hi­vatal a Brantner céggel közösen. A már meglévő negyven ilyen gyűjtő­helyen papírt-, üveg- és PET-flakon szelektálására van lehetőség, a hó­nap. A városnak mindez ráadásul egyeden fillérjébe sem fog kerülni, csupán az elszállításért kell majd fi­zetni. A programmal kapcsolatos első tapasztalatok kedvezőek, a la­kosok kezdik megszokni és kihasz­nálni a szelektív gyűjtésre kijelölt helyeket. Ezáltal csökkenhet a kommunális hulladék térfogata és tömege, kevesebbet kell majd fizet­ni a lerakatokban, az újrahaszno­sítható hulladékért pedig az állam a reciklációs alapból fizet a város­nak. Az ebből származó pénzt kör­nyezetvédelmi beruházásokra és a szeparált hulladékgyűjtés fejleszté­sére lehet majd felhasználni. Bozó János, a városi hivatal kör­nyezetvédelmi osztályának vezető­je szerint már a tavalyi évben érez­hetőenjavult a helyzet Rimaszom­batban a szelektív hulladékgyűjtés terén. 2005-ben tíz tonnával több PET-hulladékot sikerült begyűjte­ni, mint 2004-ben. A szakosztály- vezető szerint mostantól minden a lakosokon múlik, ha kihasználják a lehetőségeket, ez az év végén akár abban is megmutatkozhat, hogy kevesebb szemétdíjat kell majd fi­zetni. „A lehetőségek adottak, meg kell tanulni élni velük. Igen fontos a felvilágosítás és a program nép­szerűsítése. Az anyagi haszon mel­lett nem elhanyagolható a környe­zetvédelem, a tisztább élettér ki­alakítása. Nagyon sok jó példáról tudunk, a város iskoláiban már né­hány éve sikeresen folyik a szelek­Az anyagi haszon mellett természetesen nem elha­nyagolható a környezet- védelem, a tisztább élet­tér kialakítása. tív hulladékgyűjtés. A kisdiákok papírt, PET-flakonokat és Tetra Pack csomagolást gyűjtenek, a be­gyűjtött mennyiség után pedig az iskolák megkapják a reciklációs alapból járó összeget. Olyan isko­láról is van tudomásom a város­ban, amely a tavalyi évben közel negyvenezer koronát kapott ezért. Ha minden városlakó a kihelyezett gyűjtőkön ábrázolt módon fogja elhelyezni a hulladékot, hamaro­san saját pénztárcáján fogja meg­érezni a hatást. Ha nem használják ki kellőképpen, akkor át kell gon­dolnunk a rendszer működését, de erre reméljük, nem kerül majd soť’ - mondta lapunknak Bozó János. A hulladékgyűjtők elhelyezésével csupán annyi gond van, hogy nincs mindegyik fedett helyen, így a pa­pírhulladék elhelyezésére kijelölt konténerekbe, a hulladék átázhat. Erre a problémára a város és a Brantner cég szakemberei már ke­resik a megoldást. Inkubátorház épül Füleken Fülek. Csaknem ezer négy­zetméternyi belső teret ala­kítanak át Füleken az egyko­ri szolgáltató központ épüle­tében az új vállalkozásfej­lesztési központ céljaira. SZÁSZl ZOLTÁN A város a tavalyi év végén az uni­ós Phare programból több mint ti­zenhárom és fél millió korona ösz- szegű beruházásra nyert támoga­tást a régiófejlesztési és építésügyi minisztérium által kiírt pályázaton. A városközpontban lévő három­szintes épületben a kivitelezési munkálatok felénél tartanak. A ja­nuárban megkezdett építkezési munkálatokat június végéig kellene befejezni, augusztus 22-én szeret­nék átadni az inkubátorházat a kez­dő vállalkozóknak. Tizenöt önálló irodát alakítottak ki eddig az épület három szintjén, valamint egy nagy üléstermet és egy számítógépes ok­tatást szolgáló tantermet. A város egy nonprofit szerveze­tet hozott létre az inkubátorház működtetésére, vezetője Fehér László. Az érdeklődők pályázati úton juthatnak majd az igen elő­nyös feltételeket kínáló helyiségek­hez. Berendezett, számítógéppel, intemetcsatlakozással felszerelt irodák használati jogát nyerhetik el olcsón. Jelentkezni a városháza épületében, a vállalkozásfejlesztési osztálynál lehet. Az építkezés meg­Szemle a félkész házban kezdésével egy időben egy határo­kon átnyúló tanácsadási program is indul, Fülek testvértelepülése, a Nógrád megyei Bátonyterenye vál­lalkozásfejlesztési központjával együttműködve. Május 22-én egy szakmai konferencián a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok, az együttműködés és a csereprogra­mok beindítása lesz a leghangsú­lyosabb téma. A vállalkozói inku­bátorház a rendszeres tanácsadás mellett magyar-szlovák üzleti ta­lálkozóknak, szakmai rendezvé­nyeknek és bemutatóknak is helyet ad majd. „Fülekre az idén számot­tevő, pályázati úton elnyert pénz­összeg érkezik. Úgy tűnik, a város gazdasági életébe új színt és fellen­dülést hoz az inkubátorház. A kez­(Szekeres Éva felvétele) déshez, a vállalkozások beindításá­hoz ideális körülményeket szeret­nénk biztosítani, ezzel is jelezve, mennyire fontos a város vezetése számára, hogy a helyiek kezükbe vegyék sorsukat, találjanak mun­kahelyet, indítsanak vállalkozást, és azt sikeresen, hosszú távon mű­ködtessék” - mondta Agócs József, a város polgármestere. POSTA A 80 éves Géczi Lajos születésnapjára Vannak emberek, akiknek éle­tük és pályájuk olyannyira egybe­fonódik a szülőfölddel, hogy az évek múlásával annak szinte elvá­laszthatatlanul részévé válnak. Ilyen ember Nagykaposon Géczi Lajos tanár úr, aki idén május 30- án tölti be életének nyolcvanadik esztendejét. Szokványos a gondo­lat, hogy kerek évforduló kapcsán még inkább számot vetünk az el­telt évekkel. Kétségtelen, aki lelké­ben üyen fiatal marad, mint ünne­peltünk, az jól sáfárkodik a rá ki­szabott idővel. A tanár urat hallomásból hama­rabb ismertem, mint ahogy tanít­ványa lettem. Sok év távlatából is jól emlékszem óráinak hangulatá­ra, egy-egy mozdulatára, arra, ahogy jellegzetes betűivel teleírja a táblát. Szerettem az óráit. Vidám Géczi Lajos (Képarchívum) természetű embernek ismertük. Akkor még nem tudtam, amit az 1992-ben megjelent Civilek hadi­fogságban című önéletrajzi köny­vében olvastam. Évekig hallgatott arról a tragédiáról, amit sokadma­gával együtt elszenvedett a szovjet hadifogságban. Öt évet vettek el az életéből, ifjúsága legszebb öt évét. Tizennyolc évesen hurcolták el „malenykij robotra” és lett civilként hadifogoly. Egy tapasztalatlan, fia­tal fiú ment el és egy lélekben meg­fáradt, sok megaláztatást átélt fel­nőtt férfi tért haza. Úgy tartják - és nem igaztalanul - hogy ő volt az, aki „újra felfedez­te” Erdélyi Jánost Nagykaposnak. Ő az, aki mindmáig lelkesen ápolja Erdélyi szellemi hagyatékát, gon­dozza és népszerűsíti. 1968-ban, Erdélyi János halálának 100. évfor­dulója alkalmából a városi parkban szobrot avattak a költő és filozófus tiszteletére. Az Erdélyi János Na­pok rendezvénysorozata immár hagyományossá vált városunkban, sőt egész Úng-vidék egyik megha­tározó kulturális eseménye. Talán a véletlen, talán a sors aka­rata, hogy a nagy példaképhez ha­sonlóan a tanár úr is kapcsolatba került a néprajzzal, pontosabban a népköltészeti alkotások gyűjtésé­vel. Előbb a Magyar Néprajzi Társa­ság felkérésére gyűjtött babonás hi­edelmeket Nagykaposon és kör­nyékén, majd Ung-vidéki gyermek- játékokat és gyermekmondókákat. Ezt követte a még szájhagyomá­nyokban élő mesék összegyűjtése. Ez a munka Ungi népmesék és mondák címmel látott napvüágot 1989-ben. A kötet hiányt pótolt a népköltészeti irodalomban, ugyan­is más tájegységek meséit már ad­dig javarészt összegyűjtötték. Érté­két és helyét a magyar irodalomban mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy a Magyar Túdományos Aka­démia Néprajzi Kutató Csoportja rendezte sajtó alá az impozáns Új Magyar Népköltési Gyűjtemény so­rozatának egyik köteteként. Ezt kö­vette az 1994-ben megjelent On­dava rnenti népmesék és mondák című népköltési gyűjteménye. Ondava menti gyűjtőútja során tudatosult benne, hogy a peremvi­dékeken élő magyarok mennyivel sérülékenyebbek a tömbben élők­kel összehasonlítva. Bejárt négy nyelvszigetnek számító falut, meg­látogatott számos családot, akiket arról faggatott, miként élték át az egyes történelmi helyzeteket és vizsgálta, hogyan változott ezek függvényében a magyarsághoz és a magyar nyelvhez való viszonyuk. Ami közös ezekben a történetek­ben, az az, hogy a magyar iskola bezárása megpecsételte az egyes közösségek sorsát és elhárította az utolsó akadályt teljes beolvadásuk elől. Ezekből a tapasztalatokból született Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában című könyve. Sajnálatos tényként állapította meg, hogy a múlt rendszerben a hatalom durva beavatkozásai nyo­mán felgyorsult asszimiláció hatá­sára egyre inkább visszaszorulóban van ma a magyar nyelv anyanyelv­ként való használata, és napjaink­ban már egyfajta nyelvváltásnak vagyunk tanúi. 2002-ben jelent meg az egy adott kor krónikájának is tekinthe­tő Újrakezdés című könyve. A már tőle megszokott őszinte stílusban írt legbensőségesebb vívódásairól, arról, hogy hadifogságból hazatérő fiatalemberként hogyan kereste helyét, és hogyan próbálta bepótol­ni mindazt, ami kimaradt életéből. Pályafutásának kezdete időben csaknem egybeesett a szlovákiai magyar iskolák újraindításával. Megemlékezik hajdani kollégáiról, akikkel mostoha körülmények kö­zött is vállalta az anyanyelvi okta­tás szolgálatát. A könyv tanulsága: az ember sohasem kerülhet olyan élethelyzetbe, ahonnan ne lenne kiút, ne lenne „újrakezdés”. Géczi Lajos tanár úr személyisé­ge, és munkássága közismert váro­sunkban. Közíróként ismertségre tett szert nemcsak országosan, de az országhatár túloldalán is. Na­gyon sokan a jogos magyar érde­kek védelmezőjeként tartják szá­mon. Bízunk abban, hogy még sok örömöt és meglepetést fog szerezni olvasóinak, akik mindnyájan vár­ják már legújabb könyvének meg­jelenését. Ezúton köszöntjük tisztelettel és szeretettel: ad multos annos. Nagykapos, 2006. Pünkösd ha­vában Demjénné Kovács Erna

Next

/
Thumbnails
Contents