Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-10 / 106. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 10. Vélemény és háttér 7 Cseh képviselők megalázása Megalázóan bántak egy hiva­talos cseh parlamenti kül­döttséggel egy amerikai re­pülőtéren - írja a Týden című cseh hetilap. Pavel Svoboda képviselő, a küldöttség ve­zetője szerint San Francisco repülőterén a biztonsági em­berek semmibe vették a dip­lomata-útlevelüket, három­szor is átkutatták csomagjai­kat, s közben megrongálták azokat az ajándékokat is, amelyeket amerikai kollégá­iknak vittek. Svoboda az út­ról visszatérve hivatalos tilta­kozást nyújtott be William Cabanisnál, az USA prágai nagyköveténél. Megérkezé­sükkor az egyik repülőtéri hi­vatalnoknő gorombán ordí­tozott, kioktatta őket, s ami­kor tiltakozott a bánásmód ellen, elvezették egy speciá­lis helyiségbe, ahol kihallga­tás közben le is akarták vetkőztetni, amit elutasított. Amikor San Franciscóból Washingtonba indultak, a durva eljárás megismét­lődött, s csomagjaikra rátet­ték a „biztonsági kockázat” címkéket. Állítólag Was­hingtonban sem viselkedtek velük sokkal jobban az otta­ni biztonsági emberek. A Týden szerint jó egy éve Ka­liforniában az amerikaiak hasonló módon nem vették figyelembe a cseh diplomata­útlevelet, és kemény el­lenőrzésnek vetették alá Lívia Klausovát, a cseh államfő fe­leségét is. Klausovát az eset állítólag nagyon felháborítot­ta, a cseh elnöki hivatal tilta­kozni készült, de erre végül is nem került sor, az ügyet más módon intézték'el. Mélyponton a brit Munkáspárt Csaknem másfél évtizedes mélypontra zuhant a kilenc éve kormányzó brit Munkás­párt népszerűsége a legújabb felmérés szerint, és a brit la­pok Tony Blair legújabb kije­lentéseiből arra következtet­nek, hogy a kormányfő jövőre távozik posztjáról. A The Times megrendelésére készült közvélemény-kutatásból, amelynek adatait a vezető lon­doni napilap keddi száma köz­li, az derül ki, hogy a sorozatos belpolitikai botrányoktól súj­tott Labour támogatottsága egyetlen hónap alatt hat pont­tal 30 százalékra - 1992 óta nem mért mélységbe - esett, miközben az ellenzéki Konzer­vatív Párt április eleje óta négy ponttal 38 százalékra növelte választói táborát. A két párt közötti nyolc százalékpontos különbség a toryk javára szin­tén 14 éve a legnagyobb. Blair épp az előző nap kétszer is tett olyan utalást, amelyből politi­kai megfigyelők arra következ­tetnek, hogy korábbi állás­pontjával ellentétben mégsem tölti ki teljesen jelenlegi man­dátumát. A miniszterelnök szokásos havi nemzetközi saj­tóértekezletén, majd késő es­te, a Munkáspárt forrongó al­sóházi frakciójának ülésén fel­szólalva is azt mondta, hogy elkötelezett a kormányrúd rendezett átadása mellett, és „bőséges mennyiségű időd’ fog hagyni - meg nem nevezett - utódjának a felkészülésre a kö­vetkező, 2009-ben vagy 2010- ben esedékes választásokra.- Közelednek a választások, el kellene végre dönteni, melyik pártot szólítjuk meg... (Gyenes Gábor karikatúrája) Kezdettől a jugoszláv hírszerzés pénzelte a Vörös Brigádok terrorszervezetet A Securitate és Aldo Moro elrablása MT1-F1GYELŐ A Securitate közvetítői szerepet játszott Aldo Moro olasz keresz­ténydemokrata vezető 28 évvel ezelőtti elrablásában és meggyil­kolásában - mesélte el az Adeva- rul című román lapnak Ion Mihai Pacepa, a Ceausescu-rendszer hír­hedt titkosszolgálatának volt ve­zetője. A román titkosszolgálat „mellékszereplője” volt Moro 1978. május 9-i elrablásának. Pa­cepa azt állítja, Moszkva a Securi­tate csatornáin keresztül pénzelte 1959-től egészen 1989-ig az Olasz Kommunista Pártot. Közvetlenül azután, hogy Morót Rómában el­rabolták, Josif Broz Tito jugoszláv elnök (aki magától Ceausescutól értesült a román kapcsolatról) Bu­karestbe küldte Silvo Gorencet, a jugoszláv hírszerzés vezetőjét. Ez utóbbi azt az „üzenetet” hozta, hogy Moro elrablói a Vörös Brigá­dok néhány, börtönben lévő tagjá­nak kiszabadítását követelik a túsz elengedése fejében, s meg fogják gyilkolni, ha az olasz kormány nem fogadja el az alkut - állítja Pa­cepa. Gorenc május 7-én ismét Bu­karestbe utazott, ekkor már azzal az üzenettel, hogy Morót ki fogják végezni, mivel az olasz hatóságok elutasították a terroristák követe­lését. Azt is megmondta Bukarest­ben, hogy a holttestet egy gépko­csiban helyezik majd el,, jelképes” helyszínen, vagyis a brigádosok kiszabadítását ellenző olasz ke­reszténydemokrata párt és a fo­golycserét pártoló olasz kommu­nista párt székháza között. A ro­mán hírszerzés egy tisztje azonnal Rómába utazott az üzenettel. Pacepa a jugoszlávok szere­péről is beszélt. Állítása szerint a Vörös Brigádokat a jugoszláv tit­kosszolgálat irányította és pénzel­te 1965-ös megalakulása óta. Ion Mihai Pacepa az elmúlt évtizedek során többször közölt hasonló le­leplezéseket, amelyek egy részét nem mindenki tartja hitelt ér­demlőnek. Pacepa személyes ta­nácsadója is volt a később kivég­zett kommunista diktátornak, Ni- colae Ceausescunak. Egy hivata­los útja alkalmával, 1978 nyarán Nyugat-Németországban maradt, majd onnan az Egyesült Államok­ba szállították, ahol politikai me­nedékjogot kapott. Három héttel külföldre szökése után a Ceauses­cu-rendszer halálra és teljes va­gyonelkobzásra ítélte. A rendszer- változás után egy évtizeddel a ro­mán legfelsőbb bíróság megsem­misítette az ítéletet, és döntött va­gyonának visszaadásáról. Pacepa nemrég visszakapta korábbi, tá­bornoki rangját is Bukarestben. Schuman és Európa napja euractiv.hu A lotharingiai apa és luxem­burgi anya gyermekeként, német-francia kettős kultu­rális identitással felnövő, ké­sőbb francia állampolgársá­got választó jogász, Robert Schuman volt az európai gazdasági és politikai egység gondolatának szülőatyja: el­képzelését 1950. május 9-én közzétett nyilatkozatában teijesztette elő. ellentétet, és létrehozzák a szén­ás acélközösséget olyan szerve­zeti keretek között, amely ké­sőbb lehetővé teszi további euró­pai országok csatlakozását. Eu­rópa alapeszméjeként a szolida­ritást jelölte meg. 1951. április 18-án a ma alapító tagként is­mert hat ország: Franciaország, Németország, Belgium, Olaszor­szág, Luxemburg és Hollandia a Párizsi Szerződéssel létrehozták a Szén- és Acélközösséget, a mai Európai Unió elődjét. Május 9-én a II. világháború európai befeje­zését, az egységes és szolidáris Európa gondolatát és Robert Schumant ünnepeljük. A Gestapo börtönét megjárt (1940-1942) Schuman szökése után részt vett a francia ellenál­lási mozgalomban (1942-1945), majd francia pénzügyminiszter (1946-1947), miniszterelnök (1947-1948), külügyminiszter (1948-1953), később igazság­ügyminiszter (1955-1956) lett. 1958 márciusában egyhangúlag választották a strasbourgi Euró­pai Parlament elnökévé; ezt a tisztet 1960. márciusi önkéntes visszavonulásáig töltötte be - ek­kor tiszteletbeli elnökévé nevez­te ki a testület. Robert Schuman 1950. május 9-én, francia külügyminiszter­ként deklarációt tett közzé, melyben kifejezte Franciaország .mindenkori elkötelezettségét a béke iránt; a francia kormány azon szándékát, hogy felszámol­ják az évszázados francia-német Robert Schuman (Képarchívum) PORTRÉ FIGYELŐ KOMMENTÁR Voksot vegyenek! NAGY ANDRÁS Az MVK közvélemény-kutató az Új Szó tegnapi számában is bemuta­tott felmérése szerint a lakosság csaknem 38 százaléka hajlandó len­ne eladni szavazatát, sőt 6 százalék ingyen is lemondana róla. A fel­mérés megpróbálta kategorizálni a lakosságot, hogy vajon pártszim­pátia, esetleg iskolázottsági szint alapján érdekes eredményre ju­tunk-e. Az igazat megvallva ahogy végigfutottam az eredményeket, különösebben nem lepődtem meg. Ahogy az várható volt, a maga­sabb iskolai végzettséggel rendelkezők mutattak alacsonyabb haj­landóságot szavazatuk eladására, továbbá azon pártok szavazói, me­lyek hosszabb ideje stabü szavazóbázissal rendelkeznek. A túlolda­lon a Smer, a KSS és a HZDS szavazótábora található, de egetverően nagy különbségek nincsenek a pártok között. Zuzana Martináková értetlenségének és felháborodásának adott hangot, amikor a témá­val kapcsolatban kérdezték, pedig ezt a kérdést nem a mi szocioló­gusaink találták ki. Pár kattintás az interneten, s azonnal láthatjuk, hogy a kanadaiaknál készített, hasonló, ezerfős internetes felmérés szerint egy szavazat ára átlagban százezer kanadai dollárra jön ki. Ott is vannak olyanok, akik semmi pénzért nem adnák el jogukat, de vannak racionálisan érvelők, akik megmagyarázzák, miért is annyi az annyi. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig egyesek a világhá­lón működő elektronikus aukciós rendszerház Ebay segítségével pró­bálták meg eladni saját szavazatukat a 2000-es elnökválasztás ide­jén. És mi sem bizonyítja jobban, hogy itt véresen komoly dologról van szó, mint az, hogy Washington állam kormányzója 2000. au­gusztus 19-én sajtóhírben hívta fel a lakosság figyelmét arra, hogy saját szavazatunk áruba bocsátása törvénybe ütköző. A Fülöp-szige- tekhez tartozó Mindanao autonóm terület Marawi városában pedig a választási időszak alatt a szerda reggeli piacra kell menni szavaza­tot venni, esedeg eladni. Az olyan apróságokon pedig, hogy azok a szlovákiai pártok, melyek támogatottsága a statisztikai hibahatáron belül mozog, konkrét összegeket próbálnak ígérni azoknak a telepü­léseknek, ahol a legnagyobb lesz a támogatottságuk, az ember ko­molyan csak mosolyogni tud. Bár szavazatvásárlás nem lesz a vá­lasztások idején, abban azért reménykedik a lakosság, hogy némi in- gyensör meg gulyás azért csurran-cseppen a választási gyűlések alatt. Erre mit hallok a hétvégén? A bejutásra esélyes pártok nem kí­vánnak osztogatni sem ételt, sem italt. Azért ennyire biztos szavazó­nak (megvesztegethetedennek) már ne nézzék az embereket! JEGYZET Ébresztő JUHÁSZ KATALIN A rettegett, vérengző fogorvos fúrója lassan közelít a számhoz, nem tudok menekülni, le va­gyok szíjazva, kétségbeesetten kapálódzom, hangtalanul ordí­tok, aztán azt kívánom, bárcsak otthon lennék az ágyban. A kö­vetkező pillanatban mintha tej- üvegen látnék át, megjelenik szobám plafonja, a megnyugtató ikeás papírcsillár, és jobbra a nap, amint a hasamra süt. Ál­modtam az egészet. Megmene­kültem. Az égtelen zaj azonban nem csi­tul, végre felfogom, hogy valaki füvet nyír odakint. Nézem az órát, fél kilenc. A baj csak az, hogy szombat van, a dolgozók ilyenkor szokták kialudni magu­kat, mit nyílja itt a füvet ez a ba­rom?! Az ablakhoz támolygok, valóban ott fontoskodik egy védősisakos alak, kezében mo­dern és igen hangos fűnyíróval. Még jókora darab van hátra a mászókák és a poroló között, a tempóját elnézve legalább fél­órás munka, úgyhogy esély sincs visszaalvásra. Nem értek hozzá, a világért se vádolnám ilyesmi­vel, de valahogy úgy tűnik, szán­dékosan halad lassan és hango­san, hogy ha már neki itt kell ro­botolnia szombat reggel, mások se aludjanak. Hiába kiabálnék, nem hallaná. Persze nem is kia­bálnék, elvégre ez közterület, melyet ráadásul benőtt a fű. Ki­nézek az ablakon; hogy lássam, vajon a szomszédok is szenved- nek-e a zajtól. A második emelet negatívuma, hogy ide a normál hangerejű utcai beszéd is felhal- latszik, sok intim szóváltást ki­hallgattam már akaraúanul, szé­gyelltem is magam. Nem úgy, mint Králik néni a szomszéd be­járatból, szintén második emele­ti őslakos. Ő már reggel hétkor ott posztói az ablakban, tud is mindenről, ami a házban törté­nik. Ösztönösen balra nézek, persze most is találkozik tekinte­tünk, aztán gyorsan visszakap­ja fejét. Legalább százszor elját- szottuk már ezt, kezdem unni, hogy nem vállalja a leskelő- dést, úgy tesz, mintha csak vé­letlenül lógna állandóan az ab­lakban. Gondolatolvasó lett-e a szipirtyó, vagy mi, mindeneset­re az ősz fej ismét kibukkan az ablakkeretből, és felém bólint. Majd bosszúsan a fűnyíró felé int. Inkább csak sejtem, mint hallom, amit mond. „Olyan, mint egy szadista fogorvos!” És ércesen felnevet fogatlan szájá­val. Aztán hozzáteszi: „Direkt lassan csinálja, hogy szenved­jünk!” Ja. Ez az én sötét lel- kembe is belelát. TALLÓZÓ VAJPASÁGMA.1NFO Bóján Pajtics, a Vajdasági Végre­hajtó Tanács elnöke a szabadkai képtárban megnyitotta az Együtt élni kiállítást, melyet a vajdasági multikulturalizmus és tolerancia projekt keretében szerveztek. Pajtics kifejezte meggyőződését, hogy tragikus események többé nem fordulnak elő, illetve a nem­zeti kisebbségeket Vajdaságban többé nem fenyegeti üldözés. Felháborodásának adott hangot, mert azok közül, akik a ’90-es években más nemzetiségű pol­gárokat üldöztek, még sokan szabadlábon vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents