Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-06 / 104. szám, szombat
14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 6. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY Mama, mama... Szőnyi István: Anya KÖBÖL ZOLTÁN- Anyu! Öt perc múlva ott vagyok, jöjjön ki a ház elé, hogy ha- marébb indulhassunk - mondtam a telefonba, aztán indítottam az autót. Néhány perc múlva már együtt suhantunk Tornaija felé egy napsütéses vasárnap délután.- Mit mondott az orvos? - kérdeztem.- Gyenge a szíve - mondta anyám, és tekintete elveszett az út melletti szőlőtőkék között.- Mi az, hogy gyenge a szíve? - mondtam, inkább csak úgy magamnak, bár igaz, nyolcvan év után nem úgy zakatol, mint húszévesen, de hát én el sem tudtam képzelni nagyanyámat betegen. Tán sosem volt beteg. Legalábbis én nem tudtam róla. Ugyanúgy, mint nagyapám. Istenem! Hányszor mesélte nekem hamiskás mosollyal:- Tudod, fiam, ha beteg voltam, hát én bizony elmentem az orvoshoz, mert annak is élnie kell. Aztán a receptet kiváltottam a patikusnál, mert annak is élnie kell. A pirulákat meg behajítottam a Rimába, mert azért én is élni akarok! Nagyapám már rég elkeveredett az anyafölddel, így mára csak mamám őrzi a drága öreg élő emlékét. És most ő is fél lábbal ki-kilép ebből a világból. Mintha kóstolgatná a paradicsom gyümölcseit.- Várjon még, hát hová siet annyira! Nem úgy van az, hogy csak ripsz-ropsz itt hagyjuk a mieinket! Talán még beszélgethetnénk, nevethetnénk együtt régi idők mulatságos történésein. Hej, hányszor istápolt bennünket nap mint nap iskolából hazajövet. Téli szánkózásokból hócsim- bókos, lucskos ruhánkat hányszor szárította a sparhelt felett, hasunkra meleg cserepet rakva - ne félj semmit, majd ez felmelegít - mondogatta és lehajtotta a sütő ajtaját, hogy a kiáramló meleg levegő mihamarább átjárja elgémberedett lábunkat, kezünket. Emlékszem a vizslánkra, nagyapám hűséges vadásztársára. Mindent megtett, amit az öreg mondott. Ismerte a regulát: aki nekem ételt adott... Egy alkalommal nagyapám, talán nagyanyám bosszantására odaszólt neki a nyitott verandaajtóból: - Eran, drága kiskutyám, gyere csak ide hozzám! - a kutya megindult, de ahogy benézett az ajtón, tekintete találkozott nagyanyám szúrós pillantásával. Rögtön megértette, kutyának semmi keresnivalója a házban. Szépen elsomfordált a bódéjához. Nagyanyám meg csak ránevetett nagyapámra, és csipkelődve megkérdezte: - Na, ki az úr a házban? Hát bizony, asszony nélkül a legnagyobb rend is legfeljebb katonásan, ideig-óráig egymás mellé rakosgatott tárgyak tömkelegé. Az otthon melegét, rendjét csak ők tudják megtartani.- Mi történt? - kérdeztem anyámat.- Elájult, és beverte a fejét. Szerencsére nem sok vért vesztett, de így is elég csúnya seb lett a homlokán.- Még szerencse, hogy nem lett komolyabb baja - próbáltam nyugtami anyámat.- Ez az öregség, fiam. Néha már engem sem ismer meg. A napok múlásával szépen ő is kicsoszog a mi világunkból, és régi idők rozoga szekerén zötykölődik ide-oda a magánvalóban. Lassan kifogyott az út a kerék alól, megérkeztünk. A kórház, jobban mondva a szanatórium jobb időket is látott néhai urasági kúria, kertjében terebélyes fákkal.- Hát, ha ezt az egykori uraság látná, biztos kútba vemé magát bánatában! - mondtam anyámnak, ahogy a málladozó vakolatot, a rozoga tetőt, az ápolatlan kertet fi- gyelgettem. Szó se róla, a kissé elhanyagolt külsejű épület megrémisztett.- Na, gyerünk be! - indultam a bejárat felé, anyám meg utánam kezében a szatyorral, melynek tartalma a beteglátogatás íradan szabályainak megfelelően gyümölcs, édesség, kis „figyelmesség” a nővérkéknek és néhány üveg ásványvíz. Belépve kissé megnyugodtam. Belülről barátságos, meleg helynek nézett ki. Kissé izgatottan jártam körbe a szobákat, nagymamámat keresve. Végül megpillantottam az egyik szoba végében egy karosszékben bóbiskoló ősz öregasz- szonyt.- Nagymama! - sietem oda hozzá. Anyám meg utánam a szatyorral a kezében.- Csókolom, mama! - mondtam, de láttam, nem hallja, amit mondok.- Csókolom, én vagyok az, Zoli, az unokája - mondtam újra, hangosabban.- Jaj, hát itt vagytok? - kérdezte, de éreztem, ezt nem az unokájának és nem is a lányának mondja, hanem annak a két embernek, aki most hozzájött látogatóba. Elszorult a szívem.- Mama - simogattam meg az arcát -, hát nem ismer meg? - kérdeztem reménykedve a tiszta válaszban. Anyám anyja kezét a kezében morzsolgatva pityergett.- Mikor megyünk haza? - kérdezte néhány perc hallgatás után nagyanyám. - Menjünk innen haza! - ismételgette.- Anyuka, még egy kicsit ki kell itt bírni, az orvos azt mondta, hogy még nincs teljesen rendben - mondta anyám jól titkolva fájdalmát.- Jó, de apámnak is már itt kellene lennie. Prágába ment két hete, és már haza kellett, hogy jöjjön a vonattal. Megjött már a prágai gyors? - kérdezte, válaszra tán nem is várva. Emlékeiben valahol a negyvenes években járhatott, a háború legelején. Aztán még beszélgettünk sok mindenről. Néhány évtized ide- oda, hogy ki él és ki a holt, mit számít az ilyenkor. Csak beszélgessünk még egy kicsit. Mindegy, hogy miről, nem számít, van-e értelme a szónak, csak még beszélgessünk. Csak kérdezzen, és válaszoljak. Csak kérdezzek, s ő válaszoljon. Még válaszoljon. Mert félek, nincs messze az idő, amikor hiába kérdezek már, nem lesz, aki válaszoljon. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s a megfejtést levelezőlapon beküldeni a Családi Kör címére. Ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: május 10. 1. Mit nyert Gyurkovics Gábor a Csemadok dunaszerda- helyi választmányától? a) ösztöndíjat b) fűzfavesszőt c) vándorserleget 2. Hol ebédelt vasárnap a brooklyni tudósító? a) autós gyorsétteremben b) taosi barátoknál c) nyíló almafa alatt 3. Hová kirándult az újszülött babával a pozsonyi tudósító családja? a) egy bevásárlóközpontba b) az oroszvári ligetbe c) a bazini uszodába 4. Hány koronáért vettek hat éve gyermekülést a bazárban? a) 700 b) 1300 c) 2000 5. Honnan várta a kórházban látogatóba apját az idős mama? a) Tornaijáról b) Pozsonyból c) Prágából KI A NYERŐ A Családi Kör április 22-ei Nyerőjének szerencsés beküldői: Marcsa Zalán, Búcs Suhaj László, Málas Fuksz Barnabás, Dobóruszka Az ajándékot a nyerteseknek a Henkel postázza. Április 29-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3c, 4c, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Pálkovács Sándor, rimajánosi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Seprők A kefeseprők műiden háztartásban hamar tönkremennek, élettartamukat helyes kezeléssel meg lehet hosszabbítani. Kefeseprűt sohase tartsunk tűzhely vagy gázfőző közelében, mert a hőségtől a ragasztóanyag, mellyel az egyes sörte vagy szőrcsomók a fába vannak ragasztva, megolvad és a seprő megkopaszodik. A fa is megrepedezik a melegtől és széthasad. Ha kimossuk, akkor se szárítsuk a tűznél, hanem szabad levegőn. Legjobb, ha nem is a konyhában, hanem más, fűtetlen helyiségben tartjuk a kefe- seprőfélét. Seprők rizsszalmából Ezeket bútor- és szőnyegporolásra használjuk. Tartósabbak, nem töredeznek olyan könnyen, ha néha sós vízbe mártjuk őket. Ez egyszersmind a felhalmozott piszkot is leoldja róluk. Szárítás után ismét ruganyos lesz a rizsszalma. Seprők tisztogatása A toliseprőt csak benzinben szabad kimosni, könnyedén belemártogatva és kirázva. Cirokseprőt vízben moshatunk, amelyben szap- panpelyhet oldottunk fel. Azután alaposan öblítjük és fejével felfelé állítjuk száradni, levegős helyre. A kefeseprőt is csak benzinbe márto- gassuk, mert a víz rontja, lazítja. Szárítani levegős helyen, nyelével lefelé fordítva kell. Mindennapi tisztogatásnál ne dörzsöljük a seprőfélét kemény tárgyhoz (korláthoz stb.), csak kezünkkel tisztítsuk ki. Serpenyő melyben nagyon zsíros ételt sütöttünk, használat után azonnal, még melegen tisztítandó. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Weöres Sándor Anyámnak Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér — álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya, szemed Isis smaragd-dísze, tiszta, szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya, a kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. így tűnődtem: „Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!" A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom kaijaidba visszatér, álmom kaijaidba visszatér... Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy halok az ős-egészbe, mint beléd. ; Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com, tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
