Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-06 / 104. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 6. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY Mama, mama... Szőnyi István: Anya KÖBÖL ZOLTÁN- Anyu! Öt perc múlva ott va­gyok, jöjjön ki a ház elé, hogy ha- marébb indulhassunk - mondtam a telefonba, aztán indítottam az autót. Néhány perc múlva már együtt suhantunk Tornaija felé egy napsütéses vasárnap délután.- Mit mondott az orvos? - kér­deztem.- Gyenge a szíve - mondta anyám, és tekintete elveszett az út melletti szőlőtőkék között.- Mi az, hogy gyenge a szíve? - mondtam, inkább csak úgy ma­gamnak, bár igaz, nyolcvan év után nem úgy zakatol, mint húsz­évesen, de hát én el sem tudtam képzelni nagyanyámat betegen. Tán sosem volt beteg. Legalábbis én nem tudtam róla. Ugyanúgy, mint nagyapám. Istenem! Hány­szor mesélte nekem hamiskás mosollyal:- Tudod, fiam, ha beteg voltam, hát én bizony elmentem az orvos­hoz, mert annak is élnie kell. Aztán a receptet kiváltottam a patikusnál, mert annak is élnie kell. A pirulákat meg behajítottam a Rimába, mert azért én is élni akarok! Nagyapám már rég elkeveredett az anyafölddel, így mára csak ma­mám őrzi a drága öreg élő emlékét. És most ő is fél lábbal ki-kilép ebből a világból. Mintha kóstolgatná a paradicsom gyümölcseit.- Várjon még, hát hová siet annyira! Nem úgy van az, hogy csak ripsz-ropsz itt hagyjuk a mie­inket! Talán még beszélgethet­nénk, nevethetnénk együtt régi idők mulatságos történésein. Hej, hányszor istápolt bennün­ket nap mint nap iskolából hazajö­vet. Téli szánkózásokból hócsim- bókos, lucskos ruhánkat hányszor szárította a sparhelt felett, hasunk­ra meleg cserepet rakva - ne félj semmit, majd ez felmelegít - mon­dogatta és lehajtotta a sütő ajtaját, hogy a kiáramló meleg levegő mi­hamarább átjárja elgémberedett lá­bunkat, kezünket. Emlékszem a vizslánkra, nagyapám hűséges va­dásztársára. Mindent megtett, amit az öreg mondott. Ismerte a regulát: aki nekem ételt adott... Egy alka­lommal nagyapám, talán nagy­anyám bosszantására odaszólt neki a nyitott verandaajtóból: - Eran, drága kiskutyám, gyere csak ide hozzám! - a kutya megindult, de ahogy benézett az ajtón, tekintete találkozott nagyanyám szúrós pil­lantásával. Rögtön megértette, ku­tyának semmi keresnivalója a ház­ban. Szépen elsomfordált a bódéjá­hoz. Nagyanyám meg csak ráneve­tett nagyapámra, és csipkelődve megkérdezte: - Na, ki az úr a ház­ban? Hát bizony, asszony nélkül a leg­nagyobb rend is legfeljebb katoná­san, ideig-óráig egymás mellé ra­kosgatott tárgyak tömkelegé. Az otthon melegét, rendjét csak ők tudják megtartani.- Mi történt? - kérdeztem anyá­mat.- Elájult, és beverte a fejét. Sze­rencsére nem sok vért vesztett, de így is elég csúnya seb lett a homlo­kán.- Még szerencse, hogy nem lett komolyabb baja - próbáltam nyug­tami anyámat.- Ez az öregség, fiam. Néha már engem sem ismer meg. A napok múlásával szépen ő is kicsoszog a mi világunkból, és régi idők rozoga szekerén zötykölődik ide-oda a magánvalóban. Lassan kifogyott az út a kerék alól, megérkeztünk. A kórház, job­ban mondva a szanatórium jobb időket is látott néhai urasági kúria, kertjében terebélyes fákkal.- Hát, ha ezt az egykori uraság látná, biztos kútba vemé magát bá­natában! - mondtam anyámnak, ahogy a málladozó vakolatot, a ro­zoga tetőt, az ápolatlan kertet fi- gyelgettem. Szó se róla, a kissé el­hanyagolt külsejű épület megré­misztett.- Na, gyerünk be! - indultam a bejárat felé, anyám meg utánam kezében a szatyorral, melynek tar­talma a beteglátogatás íradan sza­bályainak megfelelően gyümölcs, édesség, kis „figyelmesség” a nő­vérkéknek és néhány üveg ásvány­víz. Belépve kissé megnyugodtam. Belülről barátságos, meleg helynek nézett ki. Kissé izgatottan jártam körbe a szobákat, nagymamámat keresve. Végül megpillantottam az egyik szoba végében egy karos­székben bóbiskoló ősz öregasz- szonyt.- Nagymama! - sietem oda hoz­zá. Anyám meg utánam a szatyor­ral a kezében.- Csókolom, mama! - mondtam, de láttam, nem hallja, amit mon­dok.- Csókolom, én vagyok az, Zoli, az unokája - mondtam újra, han­gosabban.- Jaj, hát itt vagytok? - kérdezte, de éreztem, ezt nem az unokájának és nem is a lányának mondja, ha­nem annak a két embernek, aki most hozzájött látogatóba. Elszorult a szívem.- Mama - simogattam meg az arcát -, hát nem ismer meg? - kér­deztem reménykedve a tiszta vá­laszban. Anyám anyja kezét a kezében morzsolgatva pityergett.- Mikor megyünk haza? - kér­dezte néhány perc hallgatás után nagyanyám. - Menjünk innen ha­za! - ismételgette.- Anyuka, még egy kicsit ki kell itt bírni, az orvos azt mondta, hogy még nincs teljesen rendben - mondta anyám jól titkolva fájdal­mát.- Jó, de apámnak is már itt kelle­ne lennie. Prágába ment két hete, és már haza kellett, hogy jöjjön a vonattal. Megjött már a prágai gyors? - kérdezte, válaszra tán nem is várva. Emlékeiben valahol a negyvenes években járhatott, a há­ború legelején. Aztán még beszélgettünk sok mindenről. Néhány évtized ide- oda, hogy ki él és ki a holt, mit szá­mít az ilyenkor. Csak beszélges­sünk még egy kicsit. Mindegy, hogy miről, nem számít, van-e értelme a szónak, csak még beszélgessünk. Csak kérdezzen, és válaszoljak. Csak kérdezzek, s ő válaszoljon. Még válaszoljon. Mert félek, nincs messze az idő, amikor hiába kérdezek már, nem lesz, aki válaszoljon. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s a megfejtést le­velezőlapon beküldeni a Családi Kör címére. Ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: május 10. 1. Mit nyert Gyurkovics Gá­bor a Csemadok dunaszerda- helyi választmányától? a) ösztöndíjat b) fűzfavesszőt c) vándorserleget 2. Hol ebédelt vasárnap a brooklyni tudósító? a) autós gyorsétteremben b) taosi barátoknál c) nyíló almafa alatt 3. Hová kirándult az újszü­lött babával a pozsonyi tudósí­tó családja? a) egy bevásárlóközpontba b) az oroszvári ligetbe c) a bazini uszodába 4. Hány koronáért vettek hat éve gyermekülést a bazárban? a) 700 b) 1300 c) 2000 5. Honnan várta a kórházban látogatóba apját az idős mama? a) Tornaijáról b) Pozsonyból c) Prágából KI A NYERŐ A Családi Kör április 22-ei Nyerőjének szerencsés beküldői: Marcsa Zalán, Búcs Suhaj László, Málas Fuksz Barnabás, Dobóruszka Az ajándékot a nyerteseknek a Henkel postázza. Április 29-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3c, 4c, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Pálkovács Sándor, rimajánosi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Seprők A kefeseprők műiden háztartás­ban hamar tönkremennek, élettar­tamukat helyes kezeléssel meg le­het hosszabbítani. Kefeseprűt so­hase tartsunk tűzhely vagy gázfőző közelében, mert a hőségtől a ra­gasztóanyag, mellyel az egyes sörte vagy szőrcsomók a fába vannak ra­gasztva, megolvad és a seprő meg­kopaszodik. A fa is megrepedezik a melegtől és széthasad. Ha kimos­suk, akkor se szárítsuk a tűznél, ha­nem szabad levegőn. Legjobb, ha nem is a konyhában, hanem más, fűtetlen helyiségben tartjuk a kefe- seprőfélét. Seprők rizsszalmából Ezeket bútor- és szőnyegporolás­ra használjuk. Tartósabbak, nem töredeznek olyan könnyen, ha né­ha sós vízbe mártjuk őket. Ez egy­szersmind a felhalmozott piszkot is leoldja róluk. Szárítás után ismét ruganyos lesz a rizsszalma. Seprők tisztogatása A toliseprőt csak benzinben sza­bad kimosni, könnyedén belemár­togatva és kirázva. Cirokseprőt víz­ben moshatunk, amelyben szap- panpelyhet oldottunk fel. Azután alaposan öblítjük és fejével felfelé állítjuk száradni, levegős helyre. A kefeseprőt is csak benzinbe márto- gassuk, mert a víz rontja, lazítja. Szárítani levegős helyen, nyelével lefelé fordítva kell. Mindennapi tisztogatásnál ne dörzsöljük a sep­rőfélét kemény tárgyhoz (korláthoz stb.), csak kezünkkel tisztítsuk ki. Serpenyő melyben nagyon zsíros ételt sü­töttünk, használat után azonnal, még melegen tisztítandó. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Weöres Sándor Anyámnak Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér — álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya, szemed Isis smaragd-dísze, tiszta, szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya, a kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. így tűnődtem: „Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!" A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom kaijaidba visszatér, álmom kaijaidba visszatér... Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy halok az ős-egészbe, mint beléd. ; Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com, tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents