Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-28 / 98. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 28. Gondolat - hirdetés 13 Egy tavalyi uniós közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett európaiak Izraelt és az USA-t tartják a világbékét legnagyobb mértékben veszélyeztető államoknak Adalékok a terrorizmus vélt és valós okaihoz Támadás a Világkereskedelmi Központ ellen (Képarchívum) Az arab terrorizmus vélt és valós okait kutatva a civilizált világ mára eljutott a felismerésig, hogy megengedhetetlen pusztán a vallási fanatizmusban keresni azokat. Az egyre fenyegetőbb kőolajválság, a nagyhatalmi törekvések és az arab társadalmak szegénysége mellett egész sor tényező játszik közre abban, hogy a világ egyre megosztottabb lesz. LŐR1NCZ ADRIÁN Hidom, ingoványos talajon járok, amikor az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és az arab világ viszonyát feszegetem; teszem mindezt azért, mert az elmúlt hetekben két, teljesen szembenálló nézetet tükröző, mindenképp figyelemre méltó publikációra akadtam. Az egyiket František Šebej, a Týždeň című hetilap mindenkor tárgyilagos publicistája tette közzé Izrael összeesküvése címen; a másik a közel-keleti háborút vehemensen ellenző www.antiwar.com honlapon olvasható. Szerzői John J. Mear- sheimer, a politikai tudományok professzora és a Chicagói Egyetem nemzetközi biztonságpolitikai programjának igazgatója, valamint Stephen M. Walt, a John F. Kennedy School of Government (kormányzati felsőoktatási intézet) dékánja. Címe: Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika. Előrebocsátom: minden konfliktus azzal kezdődik, hogy az ellenfél visszalő. Ebben a kontextusban a Közel-Kelet válsága kicsit más színezetet nyer. „Nemzetünk elvitathatatlan jogaira és az ENSZ határozatára való tekintettel kinyilvánítom a Palesztina területén létrehozott zsidó állam függetlenségét, mely ezentúl az Izrael nevet fogja viselni” - hangzott a Függetlenségi Nyilatkozat legfontosabb mondata, melyet 1948. május 14-én Ben Gurion, az ország későbbi kormányfője olvasott fel. A második világháború utáni világ nagyhatalmai kétségekkel fogadták az új állam létrejöttét; az USA és Nagy-Britannia azért, mert az arabok „dühítése” ellenkezett a térséghez fűződő gazdasági érdekeivel, a Szovjetunió meg azért, mert imperialista összeesküvést sejtett mögötte. 1947-ben viszont hirtelen nézetet váltott, abban bízva, hogy az új állam a szocialista tábort fogja erősíteni (egy vallási alapon szerveződő államtól elvárni ilyesmit, valljuk be, az elmebajjal határos). Sztálin - illetve a csatlósállamok vezetői - később elfordultak a zsidó államtól; ezt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság vezetői vitték tökélyre. 1989-ben Gustáv Husák és Miloš Jakeš „béketörekvéseiért” kitüntették Jasszer Arafat palesztin vezetőt. Ahmedínedzsád iráni elnök egy ízben tumornak nevezte Izraelt, melyet végképp el kell tüntetni a világtérképről; ez a mozzanat késztette František Šebejt arra, hogy Izraelt a „Közép-Kelet egyetlen demokráciájának” nevezze, az ellene intézett kirohanásokat pedig „paranoiás megnyilvánulásként” könyvelje el. „Az arab vüág paranoiája - írja - nem tesz különbséget az egész vüágra kiteijedő (zsidó) összeesküvés és Izrael állam között. Nyugati újságírói és politikai körökben ezt azon igazságtalanságok sokaságával magyarázzák, melyeket Izrael követ el a palesztin arabok ellen. Ez a nézet azonban ignorálja az Izrael- és zsidóellenes gyűlölet fő motívumát, az antiszemitizmust, mely nem a politikai töltetet hordozó fajgyűlöletben, hanem egyfajta vad összeesküvéselméletben ölt testet. Izrael a Föld országai között a szó szoros értelmében zsidóvá lett (értsd: üldözte- tetté - a szerző megjegyzése); politikailag egy olyan összeesküvést testesít meg, mely az iszlám és az arab világ ellen irányul. Az összeesküvés részese minden zsidó - tekintet nélkül arra, hogy a vüág mely részén él -, célja pedig a vüág- uralom megszerzése.” A Nyugat és a zsidóság összeesküvéséről szóló elmélet „a valóságot ésszerűtlen mítosszal helyettesíti”, úja Šebej, hozzáfűzve: „A modern Európában az antiszemitizmus megengedhetetlen, ahhoz időben nem vagyunk még elég messze a holocausttól. Hódít viszont a sokkal legitimebb anticionizmus, melynek létjogosultsága Izraelnek a palesztinokkal szembeni politikájával védhető. A fogalomcserével az antiszemita óbort az anticionizmus új palackjába töltjük...” A vüág egyik legjobb egyetemének tartott Harvardon készített tanulmánnyal kapcsolatosan két tényezőt fontos megemlítem: az egyik az, hogy megjelent, a másik pedig, hogy a két tudós szinte ugyanarra a következtetésre jut, mint az amerikai diplomácia egyik nagy egyénisége, George W. Baü korábban kiadott, majd agyonhaü- gatott, A szenvedélyes kötődés: Amerika viszonya Izraelhez 1947- től napjainkig című munkájában. A szerzők kiindulópontja egy alapvetően zavaró kérdés: vajon az Egyesült ÁUamok miért hajlandó arra, hogy saját biztonságát félretéve egy másüt áüam érdekeinek képviseletében lépjen fel? A válasz az lehet, hogy a két ország - az Egyesült ÁUamok és Izrael - közötti kapocs közös stratégiai érdekeken vagy morális parancsokon alapul. Azonban - mint a tanulmányból kiderül - egyik feltételezés sem nyugszik valós alapokon. Amerika közel-keleti politikáját csaknem teljes mértékben az amerikai belpolitika irányítja, mutatnak rá a szerzők, s ez utóbbi képes arra, hogy elhitesse a közvéleménnyel: a nemzet érdekei megkívánják, hogy Izrael oldalán foglaljanak áüást. Pedig a történelmi tények ez eUen szólnak: az amerikaiaknak az a döntése, hogy az 1973-ban kitört háború idején 2,2 milliárd doüáros azonnali segítséget nyújtsanak Izraelnek, beindította az OPEC olajembargóját, amely jelentős károkat okozott a nyugati gazdaságoknak; az izraeli hadsereg viszont nem tudta megvédeni az amerikai érdekeket a térségben. Az 1990-91-es öbölháború idején az Egyesült ÁUamok nem használhatta az izraeli támaszpontokat, mert ha ezt teszi, szétesett volna az Irak eüeni koalíció. A történelem 2003-ban ismételte önmagát - Bush elnök nem kérhette Izrael segítségét a Szaddám-rezsim ellen, mert ezzel magára zúdította volna az arab vüág minden haragját. A szerzők eljutnak odáig, hogy kimondják: az USA-nak és a nyugati világnak azért kell szembenéznie a terrorizmus problémájával, mert szoros szövetségben áh Izraellel, melyet az arab társadalmak területbitorlónak tekintenek. Számos, csak fenntartásokkal elfogadható, ám mindenképp elgondolkodtató kérdést feszeget mind František Šebej, mind pedig a John J. Mearsheimer-Stephen M. Walt szerzőpáros, akik nem átallnak elmenni egészen az atommoratórium problémaköréig (ha Izrael és Irán is vaUási elveken szerveződő áüamalakulatok, miért birtokolhat az egyik atomfegyvert, s miért nem a másik?). Végezetül áüjon itt még egy megdöbbentő adat: az Eurobaro- meter uniós közvélemény-kutató tavalyi felmérésének eredményei arról tanúskodnak, hogy a megkérdezett európaiak Izraelt és az USA- t tartják a vüágbékét legnagyobb mértékben veszélyeztető áüamok- nak. Fébeinformáltság, antiszemitizmus, Amerika-eüenesség, az önmagukkal is hadban áüó arab áUa- mokkal érzett (látszólagos) szolidaritás - vagy a kibogozhatatlan ok-okozati összefüggések keresése kiváltotta dekadencia? Azt hiszem, ez utóbbi... Mert a baj mindig azzal kezdődik, hogy a szembenáüó fél visszalő. V ' 5x100000 naponta az úi es a hű ügyfeleinknek is Sk IV i n V 'U perc naponta ingyen Csak az Orange-nál, az ajánlott tarifacsomagok egyikének előfizetésével: ■ az év végéig naponta 500 percet ingyen beszélgethet az Orange Slovensko hálózatán belül* ■ 1 koronás (áfával) telefont vásárolhat m ■ 2006. V. 14-éig ráadásként naponta 5 x 100 000 koronát sorsolunk ki a hű és az új ügyfeleink között X 905-ös ügyfélszolgálati vonal: 0905 905 905 ‘ A kedvezményes hívások 2006. XII. 31-éig vehetők igénybe naponta 2?-töl 7 óráig, valamint szombaton és munkaszüneti napokon, ha 2006. V. 28-áig előfizeti a Paušál 50+SMS. 60, 80 my, 90+SMS, 120 vagy 250 tarifacsomagok egyikét, valamint aláírja a szerződéséhez csatolt, 24 hónapra vonatkozó akciós függeléket. A játék 2006. VI. 20-ától V. 14-éig tart. Azok az ügyfelek vehetnek részt benne, akik aláírják a szerződéséhez csatolt akciós függeléket. Azok között az új és a hú ügyfelek között, akik teljesítik a feltételeket, a játék tartama alatt naponta 5 x 100 000 koronát sorsolunk ki, kivéve a hétvégéket, amikor a két nap alatt egyszer sorsolunk ki 5 x 100 000 koronát. A pénznyeremény után adót kell fizetni. A kötelező adó levonása után a nyertes 81 000 koronát kap kézhez. A játékszabályok részletes leírását a www.orange.sk honlapon közöljük vagy az Orange Slovensko márkaboltokban kaphatja meg. Nokia 6103 1490 Sk-tól
