Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-28 / 98. szám, péntek

14 Gondolat ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 28. www.ujszo.com Nemzeti kisebbségünknek az országosnál hátrányosabb településszerkezeti összetétele a „hontalanság évei" (1945-1948) után válik markánsan meghatározóvá A szlovákiai magyarság társadalmi szerkezetének alakulása 1980-2001 között I. A rendszerváltás utáni években a szlovákiai ma­gyarság társadalomtudo­mányi vizsgálata is több te­kintetben „nagykorúso- dott”. Jelentős eredmé­nyek születtek a demográ­fiai, településszerkezeti, politológiai stb. vizsgála­tok terén, a magyar lakos­ság társadalomszerkezeté­nek változásairól azonban csak igen elnagyolt ismere­teink vannak. GYURGYÍK LÁSZLÓ A szlovákiai magyarságnál megfigyelhető, hogy többé-ke- vésbé „torz” társadalmi-demog­ráfiai szerkezettel rendelkezik. A torz kifejezés a jelen értelmezés­ben azt jelenti, hogy a magyar la­kosság társadalomszerkezeti jel­lemzői kedvezőtlenebbek, hátrá­nyosabbak Szlovákia népességé­nek szerkezeti mutatóinál. Az összehasonlítás elsődleges szem­pontját politikai hazájuk populá­ciójának szerkezeti összetétele je­lenti, hiszen a szlovákiai magyar nemzetiség kialakulása óta eltelt évtizedekben a többségi társada­lomjelentette azt a politikai, gaz­dasági, demográfiai „mozgáste­ret”, melyben e közösség repro­dukciója zajlott. Ezért a magyar népesség „egészséges” vagy „torz” szerkezete is a többségi tár­sadalomjellemzőihez viszonyítva értelmezhető. Kutatás A szlovákiai magyar lakosság társadalomszerkezeti összetételét és ennek változásait az 1980., az 1991. és a 2001. évi népszámlálás adatai alapján vizsgáltuk meg. Vizsgálatunkban a szociológiai szerkezet, illetve rétegződésvizs­gálatok során alkalmazott model­lekhez nyúltunk vissza. A társa­dalmi rétegződésvizsgálatok so­rán különböző ismérvek alapján definiált társadalmi kategóriák el­téréseit, hierarchikus sorrendjét vizsgálják az életkörülmények és az életmód különböző dimenziói­ban. E társadalmi kategóriákat olyan ismérvek alapján határoz­zák meg, mmt a foglalkozás, be­osztás, munkahely, iskolai vég­zettség, lakóhely. Vizsgálati modellünk konstruá­lásánál a rendelkezésre álló ada­tokból indultunk ki, azaz egyes tár­sadalomszerkezeti dimenziókat (ismérveket) nem vagy csak rész­ben vizsgálhatunk, másrészt nem állt módunkban egyének szintjén megközelíteni a szerkezetváltozá­sokat, jobbára országos és regioná­lis szintű adatok egybevetésére volt módunk. Arra nyílt lehetőségünk, hogy megvizsgáljuk a magyaroknak Szlovákia lakosságától való elté­réseit néhány szerkezeti mutató vonatkozásában. Az egyes dimen­ziókat és az azokat leképező vál­tozókat, illetve a változók opera- cionalizálását az 1. táblázat szem­lélteti. A modellt alkotó négy dimenzió - az etnikai, demográfiai, telepü­lés- és társadalomszerkezeti - két csoportba sorolható. Ezek közül a negyedik, a társa­dalomszerkezeti dimenzió képezi modellünk „magját”, az első há­rom dimenzió pedig e magdimen­zió egyfajta „holdudvara”. Az utóbbi dimenziókat egy-egy válto­zóval, a vizsgálatunk szempontjá­ból meghatározó társadalomszer­kezeti dimenziót több változó (is­kolai végzettség, gazdasági ágaza­tok, gazdasági aktivitás, foglalko­zási szerkezet, a gazdaságilag ak­tívak társadalmi csoportjai szerin­ti megoszlása) segítségével vizs­gáljuk. A magdimenzióhoz tarto­zó változók megoszlását feltéte­lezhetően jelentős mértékben be­folyásolják az etnikai, demográfiai és településszerkezeti dimenziók. Összességében a szlovákiai ma­gyarokra vonatkozóan feltételez­zük egy többé-kevésbé torz szer­kezet meglétét, ahol az egyes vál­tozók belső hierarchiája fordított­ja az országosnak. Azaz a magya­rok aránya az egyes dimenziók, változók hierarchikusan alacso­nyabban elhelyezkedő kategóriái­ban általában nagyobb, míg a ma­gasabban elhelyezkedő kategóri­ákban általában kisebb, mint az össznépességen belül. A fenti modellt (teljes) komple­xitásában csak néhány részvizsgá­lat során volt módunkban alkal­A szlovákiai magyar lakosság városodási folyamatai már az 1930-as, 1940-es évek­ben megtorpannak. mazni, mivel csak egyes változók adatai álltak rendelkezésre vala­mennyi időpontra vonatkozólag. Dolgozatunkban országos szin­ten először a történeti változáso­kat, ezt követően az egyes réte­gek belső tagoltságát vizsgáljuk. Tanulmányunkat a regionális egyenlőtlenségek vizsgálatával zárjuk. Történeti változások Az országos társadalmi jellem­zőktől való leszakadás, azaz a hátrányos, kedvezőtlen szerkezet, más szóval a társadalmi különb­ségek kialakulása és konzerváló­dása a magyar közösség körében történelmi folyamat, mely nyo­mon követhető a kisebbségi lét kezdeteitől napjainkig. E folya­mat nem egyenes vonalú (lineá­ris), egyes meghatározó időszak­okban rövid idő alatt a magyar közösségek társadalomszerkezete igen jelentős minőségi és mennyi­ségi változásokon esett át. Ezt a folyamatot jól megfigyelhetjük a városi lakosság arányának válto­zásain keresztül Szlovákia összla­kossága és ezen belül a magyar la­kosság viszonylatában 1910-től 2001-ig. A vizsgálat során alkal­mazott adatok Szlovákia mai te­rületére vonatkoznak. A községek és a városok lakosságszámát nem a helységek tényleges (egy-egy időpontban érvényes) államigaz­gatási pozíciója, jogállása alapján határoztuk meg, hanem az 5000 főnél nagyobb lélekszámú telepü­léseket városoknak, az ettől ala­csonyabb népességű helységeket falvaknak tekintettük. (A szlová­kiai urbanizációs folyamatok vizs­gálatánál gyakran az 5000 főnél nagyobb lélekszámú települése­ket tekintik „statisztikaüag” váro­soknak, tekintettel a városi jogál­lású, illetve az 5000-nél népesebb települések köre közötti nagyfokú egybeesésre.) A közel egy évszázad alatt lezaj­lott urbanizációs folyamatok elem­zése kiindulópontul szolgálhat a társadalomszerkezeti változások vizsgálatához is, mivel az urbanizá­ciós folyamatok és a társadalom­szerkezeti változások egyéb aspek­tusai között feltételezésünk szerint többé-kevésbé szoros összefüggé­sek figyelhetők meg. Nem elhanya­golható az sem, hogy ez az egyet­len változó, amelyet ilyen hosszú távra visszamenőleg adatolhatunk. (Lásd az 1. ábrát.) Az adatokból látható, hogy lé­nyegében két meghatározó törés­vonal határozza meg a szlovákiai magyarok településszerkezetének alakulását. A monarchia utolsó év­tizedében a mai Szlovákia terüle­tén élő magyarok nagyobb arány­ban (24,1%) éltek városias jellegű településeken, mint az összlakos­ság (16,8%). A kisebbségi helyzet­be kerülés után, 1921-ben a váro­sokban élő magyarok aránya több mint egy negyedével (17,8%-ra) csökkent, s az országos értékek alá (18,1%) került. A városi magyar­ság arányának ily mértékű statiszti­kai csökkenése csak részben tükrö­zi az etnikai arányoknak a városi lakosság körében bekövetkezett változását: a Magyarországra átte­lepült hivatalnokok, értelmiségiek jelentős része városlakó volt, de a nemzetiségváltások is inkább a többnyelvű városi lakosság köré­ben voltak gyakoribbak, mint a fal­vakban. Ez utóbbin belül nem ha­nyagolhatjuk el a korábban magát zömmel magyar anyanyelvűnek valló zsidó felekezetűek jelentős ré­szének statisztikai leválasztását a magyarságról a zsidó nemzetiségi kategória bevezetésével az 1921-es és 1931-es népszámlálás során. Az 1930-as és az 1940-es évek­ben a magyar lakosság városodási folyamatai megtorpannak. De az országosnál hátrányosabb telepü­lésszerkezeti összetétele markán­san meghatározóvá a második vi­lágháborút követő „hontalanság évei” után válik. 1945 és 1948 kö­zött a felvidéki magyar városi la­kosság jelentős része és az értel­miség többsége (mely jelentős mértékben városlakó) az ismert kényszerítő intézkedések hatásá­ra nagyrészt Magyarországra köl­tözik. Ennek következtében 1961- ben a városokban élő magyarok aránya (18,7%) nem elhanyagol­ható mértékben alacsonyabb, mint 1930-ban (20,9%), miköz­ben országosan dinamikusan iz­mosodott a városi népesség ará­nya (22,5%-ról 29,7%-a). A váro­si népesség aránya országosan legnagyobb mértékben a ’70-es években növekszik, de a magyar városi népesség aránya koránt­sem emelkedett annyira, hogy megközeh'tse az országos átlagot: 1970-ben 30%-kal, 2001-ben pe­dig 26,6%-kal volt alacsonyabb a magyar városlakók aránya, mint az összlakosság esetében. A tanulmány az Ablonczy Balázs - Fedinec Csilla (szerk): Folya­matok a változásban (TLA, Buda­pest, 2005.) c. konferenciakötet­ben megjelent azonos című ta­nulmány szövegének rövidített, módosított változata. 1. TÁBLÁZAT A vizsgálati modell dimenzióinak operacionalizálása Dimenziók Változók Változók operacionalizálása Etnikai Nemzetiség aránya Magyarok aránya Demográfiai Életkor szerinti megoszlás Átlagéletkor Településszerkezeti (urbanizációs fok) Városokban élők aránya Iskolai végzettség Felsőfokú végzettségűek aránya Gazdasági aktivitás Munkanélküliek aránya Az aktívak foglalkozási csoportok Vállalkozók aránya Társadalomszerkezeti szerinti megoszlása Gazdasági ágazatok Tercier szférában dolgozók aránya Foglalkozási szerkezet Értelmiségiek aránya (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele GONDOLAT Szerkesztő: Hizsnyai Zoltán (tel. 02/59233449) Levélcím: Gondolat, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents