Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-15 / 88. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas holdvilága.” (AranyJános) CSALÁDI KÖR ,y4 gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2006. április 15., szombat 10. évfolyam 15. szám 12. oldal Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás? A szülők elrejtették a tojásokat, a gyerekek pedig felkutatták és kosárkákba gyűjtötték run Hétvégi olvasmány Ä Tamási Áron: Húsvéti nyúl ■ * csalafinta nyúlnak a története, amely Illád 1 mV községben esett meg az egyik húsvét alkalmával ■ 13. oldal 14. oldal A szerkesztőségbe érkezett. Képé barátai készítették A legodaadóbbak, a legötletesebbek és a legajándékozóbbak mindig a gyerekek Böjti időszakban gyakorolták be, virágvasárnap és nagypénteken énekelték el a templomokban a passiót, azaz Jézus szenvedésének és halálának történetét Visszatérő hagyomány a passió Egyházasbáston Bár a valamikor népszokásokban bővelkedő Medvesalján mára alig maradt nyoma a régi húsvétváró hangulatnak, a húsvét mindmáig a tavaszi egyházi ünnepkör egyik legjelentősebb eseménye maradt. FARKAS OTTÓ A tojásfestés nagyon régen lehetett, vagy talán soha nem is volt élő néphagyomány arrafelé, de a negyvenelésre máig sokan emlékeznek a tájon. Ez azt jelentette, hogy aki negyveneit, az csak egyszer evett naponta, de a negyvennapos böjt alatt egyszer se lakott jól. Húst, zsíros ételeket hamvazószerdától hűsvétig nem fogyasztottak, leginkább vajas kenyeret, tojást, mákkal vagy mozsárban tört tökmaggal ízesített tésztát stb. ettek. Böjt alatt nem rendeztek mulatságokat, nem ültek lakodalmat, nem énekeltek, csak egyházi énekeket. Almágyon azt tartották, hogy aki böjtben dalol, annak a kertjében zölden lehull a fáról a gyümölcs. Böjti időszakban gyakorolták be, virágvasámap és nagypénteken énekelték el a templomokban a passiót, azaz Jézus szenvedésének és halálának történetét. A passióéneklés hagyománya úgy a hatvanas évek elején szűnt meg arrafelé, de az egyházasbásti és a tajti templomban néhány év óta ismét éneklik - pontosan 1999- től, amikor a vidék volt körzeti orvosa, Blaskó László felelevenítette a hagyományt. A kórusalapító tagok közül azóta jó néhányan már eltávoztak az élők sorából, helyükbe fiatalok léptek. Az idén a tizennyolc tagú kórus (amely Tajtin gyakorolt, mivel tizennégyen voltak helybeliek) legfiatalabb szereplője tizenhat éves. Virágvasárnap és nagypénteken nem csak Tajtin énekelték el a passiót, hanem Egyházasbáston is, ahol egy monda fűződik hozzá. Egy idős pásztor a Pogányvár lejtőjén őrizgette a falu kondáját. Megéhezett, leült egy kőre, elővette szalonnáját, és falatozni kezdett. Alig tette maga elé a tarisznyáját, egy távolabbi kő mögül béka bukkant elő, és emberi hangon megszólalt.-Jó ember, nagyon éhes vagyok, adj ennem egy falatot. A kondás nem akart hinni a fülének, körbetekintett, és amikor nem látott senki emberfiát, közelebb lépett a békához.- Te szólítottál meg? - kérdezte.- Nagyon éhes vagyok, adj ennem egy falatot - kérlelte a béka is(A szerző felvétele) Szemben a Pogányvár lejtője mét a kondást. Az idős ember nem sokat gondolkodott, letört egy darabkát a kenyérből, apró kockákat vágott a szalonnából, és a békának adta.- Jó voltál hozzám, és én ezt meghálálom neked, de amit mondok, ne áruld el senkinek - figyelmeztette a béka, miután jóllakott. - Virágvasámap gyere ki ide a Po- gányvárba, amikor a passiót éneklik az egyházasbásti templomban, a melletted lévő hatalmas szikla elmozdul a helyéről és kincseket találsz mögötte. Tömd tele a zsebeidet, de siess, mert a passió végeztével a sziklaajtó bezárul. A konda még nem járt ki húsvét előtt, de a kondás virágvasárnap reggelén kiballagott a Pogányvár- ba, és megállt a szikla mellett, amelyről a béka beszélt. A básti templomban elkezdődött a passió, a szikla csodák csodájára nagy robajjal elmozdult a helyéről. A kondás óvatosan bekémlelt a nyíláson, és rengeteg kincset látott egy halomban odabent. Belépett, gyorsan teletömte zsebeit, és vidáman ballagott le a lejtőn hazafelé. Otthon nagy örömmel mutatta feleségének, mit talált, és töviről hegyire elmesélte a történteket.- Te szerencsétlen, ha tudtad, hogy a kincsért mész, miért nem vittél magaddal zsákot vagy legalább a tarisznyád? - förmedt rá az asszony, aki kevesellette a hozott értéket. Hiába győzködte a félje, hogy bőségesen megélhetnek abból, amijük van, az asszony nem nyugodott meg, számolta a napokat a következő virágvasárnapig. Elmúlt egy év, közeledett a húsvét. A kondás felesége izgatottan várta a napot, amikor a sziklaajtó ismét kinyílik és kitálja kincseit a hegy. Virágvasárnapján még be sem harangoztak istentiszteletre az egyházasbásti templomba, az asz- szony már ott toporgott a szikla előtt a Pogányvár lejtőjén. Egyfolytában szidta az urát: mert mi lesz, ha a sziklaajtó mégse tárul ki minden évben, akkor mehet haza üres zsákokkal. A félje szótlanul tűrte a szidalmakat, már régen megbánta, hogy a neje előtt felfedte titkát. Elkezdődött a passió, a szikla - ugyanúgy, műit egy évvel korábban - nagy robajjal elmozdult a helyéről, a nap sugarai megvillantak a barlang bejáratában tornyosuló kincseken. Az asszony két kézzel gyömöszölte a csillogó aranyakat a hatalmas zsákokba, félje hiába figyelmeztette az idő múlására, se nem látott, se nem hallott, elvakította az arany. Közben a básti templomban befejeződött a passió, a szikla bezárult, a kondás kapzsi felesége meg bent rekedt. Hiába ballagott ki az idős ember minden év virágvasárnapján a Pogányvárba, a sziklaajtó nem nyílt ki se a passió alatt, se azután. A Medvesalján úgy beszélik, hogy azóta se nyűt ki, de nem is nyílik az ki soha már. A tojásokon szereplő különböző virág- és richelieu-minták Veronika fantáziáját dicsérik, egy-egy darab négy-öt óráig készül (A szerző felvételei) Színes, csipkés és fodros csodák..., csak hiányzik az utánpótlás, pedig bárki képes ilyet alkotni, akinek van egy kis kézügyessége, fantáziája és kitartása A gűtai Mészáros család hímes tojásai bejárják a nagyvilágot BORKA ROLAND Húsvét táján a gútai Mészárosék otthonában megszaporodnak a vendégek. A család ugyanis különleges tojásokat készít. Színeseket, csipkézetteket, különböző mintákat és formákat rajzolnak, változatos technikával kész műremekeket alkotnak. Ottjártamkor is jöttek, és érdeklődtek a cicomázott tojások iránt. „így van ez rendjén - mondja Veronika asszony és máris a tojások iránti szeretetéről kezd mesélni. - A gyermekotthonban voltam nevelő, ott mutatta meg az egyik kolléganőm a húsvétitojás- készítés módját. Megtetszett és elkezdtem vele foglalkozni. Eleinte csak a magam örömére, de később megmutattam a rokonoknak, ismerősöknek is, akik szinte azonnal elárasztottak megrendelésekkel” - avat be lelkesen személyes történetébe. Az örömön kívül büszkeség is eltöltheti a lelkét, hiszen a világ számos pontján, Angliában, Dámában, Magyarországon és Amerikában is megtalálhatóak az általa készített hímes tojások. „Kezdetben csak színeseket festettem, ám egyszer valahol megláttam a csipkéhez hasonló, lyug- gatott mintázatot. Elhatároztam, kipróbálom. Pozsonyban vettünk egy köszörűt. Kezdetben én dolgoztam vele, később a férjemmel kialakítottunk egyfajta együttműködést, én rárajzolom az ornamentikát a tojásra, ő pedig fúróval kiköszörüli a mintákat. Ezután egy ceruza végére erősített gombostűt felhevítek, zsírkrétába mártom, megrajzolom, szépen felöltöztetem a tojást. A forró zsírkréta azonnal rádermed a tojás felszínére, így bátran forgatható, tovább díszíthető.” Számos tojásfajtával kísérleteztek. Tyúktojással kezdték, ám hamar kiderült, hogy: „Nem szép a tyúktojás, a fehér mintásokhoz kacsa- és libatojás a legmegfelelőbb. Most már strucc- és emutojással is dolgozunk. Ez utóbbinak olajzöld színe van. Csodaszépen lehet díszíteni. Szeretem magam kitalálni a mintákat. Egy-egy közepes nagyságú tojás négy-öt óráig készül, a strucctojás feldíszítése napokat vesz igénybe.” A Mészáros családhoz számos felkérés érkezik. Van, hogy születésnapra, különböző évfordulókra, jeles eseményekre készítenek egy-egy díszes tojást, ők ugyanis nem ismernek lehetetlent. „A tojásra bármit lehet rajzolni, nincs megoldhatatlan feladat. Készítettünk mi már Rudolf Schuster volt köztársasági elnöknek, de kapott az amerikai és az orosz nagykövet is. Helyi szinten inkább születésnapokra kérnek, de csináltunk már az egyik magyar iskolának, sőt egyet a város jelképével is.”
