Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-15 / 88. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 15. www.ujszo.com Gustave Dore: Jézus elesik a kereszttel Ady Endre Volt egy Jézus Szent elgondolás: volt egy Jézus, Ki Krisztus volt és lehetett És szerette az embereket. Ő mondta: fegyvert a fegyverrel Győzni s legyőzni nem szabad: Jézus volt, Krisztus: legigazabb. Az emberek úgy elrosszultak (Hiszen nem voltak soha jók): Most Krisztus-hitüket csúfolok. Pedig ma is élhet. Föltámadt, Ki Krisztus és nagyon nagy úr, De él másképpen és igazul. Járj köztünk, drága Isten-Ember, Tavasz van, nőnek a gazok S kevesek az igaz igazok. Úgy látlak, ahogy kigondoltak: Egy kicsit véres a szived, De én-szivem egészen tied. A szülők felelőssége, hogy meg ne feledkezzenek róla: a nyúl nem játékszer, hanem gondozásra szoruló lény Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás? Természetesen a tojás, de ettől függetlenül sokáig nem igazán értettem, hogy mi köze is van a húsvéti nyuszinak egyáltalán a tyúktojáshoz. Ha pedig tényleg a nyúl tojja a tojásokat, abból miért csibék kelnek ki, és a kis nyulak miért nem tojásból bújnak elő? Szóval eléggé zavaros volt ez a kérdés. ÜNNEPLŐ Később persze megtudtam, hogy a tojás termékenységi szimbólum, s valószínűleg ezért hozták összefüggésbe a tavasz vallási ünnepkörével, a húsvéttal. Bár a nyúl kilétét még némi homály fedte, de így már jóval érthetőbb lett a húsvéti tojás- kultusz, amelyet a szó szoros értelmében is megszínesítettek a népszokások. Először pirosra festették a tojásokat, majd pedig később egyre színesebbre, sőt még különféle mintákat is pingáltak aztán rájuk. E téren talán Németország járt igazán az élen, tőlük származik az az ödet is - amelyet már részben a mi népművészeink is átvettek -, hogy pici lyukakat fúrnak a tojásba és azon keresztül eltávolítják a belsejét, s így a könnyű, díszes, kipin- gált remekmű már felaggatható fákra, bokrokra vagy a vázákba állított barkára is. Tojásgurítás Amikor a középkor után enyhültek a szigorú egyházi dogmák, a vallási rituálékat átszőtték a pogány életörömtől duzzadó népszokások, amelyekben fő szerep jutott a tojásnak. Az egyik legrégibb húsvéti játék a tojásgurítás: a fiatalok egymással versengtek, ki tudja messzebbre gurítani anélkül, hogy eltörne. Ugyancsak népszerű volt a tojáskeresés: a szülők gondosan elrejtették a színes tojásokat, a gyerekek pedig nagy-nagy izgalommal felkutatták és kosárkákba gyűjtötték. Ebből a szokásból alakult ki a mára divatos ajándékkosár. A húsvéti Mikulás A múlt század eleji képeslapokon pedig már felbukkant a nyuszi. Puttonyban hozta a tojásokat, némi csavarral még azt is mondhatnánk a gyerekeknek, hogy ő lett a húsvéti Mikulás. Honnét is került a képbe Öméltósága? A nyulat már a kereszténység előtti időkben is úgy tartották számon - talán a szaporasága miatt -, mint az új élet, a tavasz szimbólumát. A húsvéti ünnepkörrel ismét csak Németországban került szoros kapcsolatba, erről tanúskodnak az 1500-as évekből fennmaradt feljegyzések. Innen vándorolt aztán tovább Európa más országaiba, sőt még a tengerentúlra is, ahová 1700 körül vitték be német telepesek. A gyerekek nagyon hamar megszerették, mert elhitték a mesét: hajók lesznek, akkor majd a nyuszi tojik nekik tojásokat. Fészkeket is készítettek aztán a nyuszinak: a kislányok fűvel bélelték ki a kosarat, a kisfiúk pedig a kalapjukat alakították át. Arról persze nincs feljegyzés, hogy mi is került először a kosarakba: a nyuszi vagy a tojás? Párosításuk mindenesetre kellően fellendítette az édesipart. Csokinyuszi Míg a szaloncukor vitathatada- nul magyar találmány, az ehető nyuszi édességgel a németek rukkoltak ki először, mintegy az 1800-as évek tájékán. Eleinte csupán tésztából és cukorból készültek, majd megjelentek a polcokon a hatalmas csokoládényulak, amelyek mi mást tojhatnának húsvét- ra, mint csokitojásokat. Sokat és sokfélét. Az új élet hírnöke Bár a gyerekek nagyon szeretik, s a csokoládéipar ki is talál mindig valami újat, óriásit, semmilyen édesség nem pótolja számukra az igazi nyuszit. Mindegy az is, hogy a bundája szürke vagy fehér, csak játszani lehessen vele. Az már a szülők felelőssége, hogy meg ne feledkezzenek róla: a nyúl nem igazán játékszer, hanem gondozásra szoruló élőlény! Amúgy pedig az újjászületés szimbóluma, az új élet hírnöke. Legkevesebb ötszáz éve, de az is lehet, hogy még régebb óta, csak akkor még nem úgy ismerték, mint a tojásos húsvéti nyuszit, (méri) Régen a szövés, fonás, varrás, harisnyakötés, gyertyamártás, olajpréselés, szappanfőzés, sajtkészítés, a gyerekek tanítása stb. mind az asszonyok dolga volt Tavaszi gondolatok a háztartással, a lét kérdéseivel kapcsolatban A háziasszonyok számára persze a jó idő sem jelent nagy megkönnyebbülést (Archívum) MARKÓ EMIL Nehéz megpróbáltatás volt az idei kemény tél mindannyiunk számára. Mindenki örömmel üdvözölte az első lehulló hópelyheket: akkor még nem is sejtettük, hogy a hófehér ünnepi takaró milyen kegyeden hideget és tüzelőanyag-hiányt, mennyi kellemedenséget jelent. Mindenki szenvedett a kemény téltől, melyhez hasonló már rég nem volt, de a megnehezedett élet egész súlyát legjobban a háziasszonyok érezték. Végre aztán csak ránk köszöntött a tavasz. A háziasszonyok számára persze a jó idő sem jelent nagy megköny- nyebbülést. Tüzelő ugyan kevesebb kell, de főzni ilyenkor a legnehezebb. Új termés még nincs, a régi pedig lassan kifogy. Ezért aztán drágább is minden. Mi lesz velünk? - sóhajtják el ezerszer is álmadan éjszakákon, és keserű szívvel gondolnak azokra a kiválasztott boldog halandókra, akiket ezektől a nehéz gondoktól megkímélt az élet. De ne engedjük, hogy a csüg- gedés elhatalmasodjék szívünkben. Hiszen nem tudhatjuk, hogy az, akinek látszólag könnyű a sorsa és jómódban él, müyen nehéz terhet hordoz esedeg magában. S különben is, az, aki megszokta a lemondást, könnyebben viseli el a nehézségeket. Különben sem egyszerű eldönteni, hogy a pénzből mi a sok, és mi a kevés. Aki a maga jövedelméhez szabja az igényeit, boldogabb ember - akármilyen szegény mint az a gazdag, áld még többre vágyik. A fontos az, hogy a létfenntartáshoz szükséges lakás, ruha, táplálék meglegyen. Márpedig aki dolgozni tud és akar, az munkája árából ezt rendszerint meg is tudja szerezni. Dolgoznia mindenkinek kell, hiszen csak így esik jól a pihenés is. Nagyon sivár és szomorú a tétien élet, egészséges lelkű ember nem is tud meglenni dolog nélkül. A háziasszony munkája testet-lelket fárasztó munka, hiszen a szervezés, a számon tartás, a kivitelezés, minden az ő dolga. Sokat segíthet az ügyes munkabeosztás és a családtagok bevonása. Volt idő, amikor az asszonyok sorsa még nehezebb volt, amikor még nem is álmodoztak arról az ezernyi kényelemről, amit ma természetesnek veszünk. Amikor a szövés, fonás, varrás, harisnyakötés, gyertyamártás, olajpréselés, szappanfőzés, sajtkészítés, a gyerekek tanítása stb. mind az asszonyok dolga volt, mert üzlet, iskola nem létezett. Hol vagyunk ma már ettől! Pedig sokan sóhajtozva emlegetik a boldog múltat, s nem is gondolnak rá, hogy valószínűleg összeroskadná- nak, ha vállaikra raknák azokat a terheket, amiket a múlt „boldog” asszonya könnyedén hordozott. Változnak az idők, változnak a körülmények, sok hasznos dolog könnyíti meg most az életünket, sok van viszont, mit kár volt elfeledni, mert sok mindent meg lehetne vele most takarítani, és nemcsak a háztartásban, hanem a pénztárcánkban is. Nem árt figyelemmel kísérni az új dolgokat, de ne vessük meg a jól bevált házi módszereket, hiszen édesanyánk ugyancsak jó háziasszony, sok mindent tud, amit a fogyasztásra ösztönző vüág szeremé feledtetni velünk.
