Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-12 / 86. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. április 12., szerda 3. évfolyam, 15. szám Kézművesház az Andrássy-lcúriában Történelmi lecke arról, mire jó egy társulás, és hogy a múltat nem kell végképp eltörölni 26. oldal Korszerű betegszobák, cseh tapasztalatok alapján Az ápolók megtudakolták, milyen volt korábban a páciens kedvenc illata, színe 27. oldal Hulladékból művészi dísztárgy Az alapanyag kétszikű lúdtojás, olyan, amelyet a szárnyasfarmokon nem használnak fel 28. oldal A nagyságos fejedelem nem hús-vér testi valóságában, se nem kísértő szellemként érkezett az általa hőn szeretett városba, hanem szobor formájában A Rákóczi-szobor első napja Kassán Április elseje szombatra esett. Jeles nap volt ez Kassán, megérkezett a nagyságos fejedelem. KOZSÁR ZSUZSANNA Ne vádoljon senki áprilisi bolondsággal: II. Rákóczi Ferenc nem hús-vér testi valóságában, se nem kísértő szellemként érkezett az általa hőn szeretett városba, hanem szobor formájában, Magyarország ajándékaként. Délelőtt tíz óra A Rodostói ház udvarán néhány álmos újságíró lézeng. A Hóhérbástya mögött kék monstrum áll, egy darus kocsi. A járda már beszakadt alatta, más említésre méltó még nem történt. A városi sajtószóvivő előzetes információja szerint a szobrot tíz és tizenkét óra között helyezik majd el, azaz emelik át daruval a falon. A daru már gyakorol, a fejedelem késik. Fél tizenkettő Az utcában lakók aggodalommal vegyes kíváncsisággal méregetik a kék monstrumot, és nem repesnek arra a gondolatra, hogy hamarosan egy többtonnás kőtömb emelkedik majd a fejük fölé. Néhány kíváncsi járókelő bekukkant az udvarba, aztán továbbáll. A legújabb hírek szerint a műalkotás egy óra körül érkezik. Háromnegyed egy A kék monstrum hátsó fertályában ott fekszenek a becsomagolt, alaktalan és felismerhetetlen átemelni valók. A kíváncsiskodók létszáma az ebédidőre való tekintettel megcsappant, a korgó gyom- rú újságírók és fotósok száma megnövekedett. Elindul végre a nagy kő - ki tudja, hol áll meg. A darukezelő és az udvarban álló navigátor mindenesetre tudja, mert az egyre lejjebb ereszkedő hatalmas talapzat lassan, de biztosan éppen ott landol, ahol állnia kell: a járda közepén. Negyed kettő Egy kisebb kő érkezik, az előbbihez képest kavics. A kisebb kő a nagyobbra kerül, a megfelelő vájatba a megfelelő acélrúd - ez tartja ösz- sze némi ragasztó segítségével a két tömböt. Azon a kisebbiken van a felirat, a megoldást furcsállhat- juk, míg meg nem érkezik egy bronztömb, melyet a kisebb kőre ráhúznak. Ismét vascövekek, ismét ragasztó, átható acetonszag. Az alaktalan tömbből egyfajta könyvtartó állvány lesz, könyvvel, tollal, a lecsüngő (bronz)terítőn a felirat: Cum Deo pro patria et libertate. Délután két óra Végre meglátjuk az égen a fejedelmet. Vízszintesen érkezik, fejénél és lábánál rögzítve himbálózik a levegőben. Leeresztik a fűbe, az- A többtonnás kő pontosan ott landol, ahol kell tán nagy hórukkozás, talpra kell állítani Rákóczi Ferencet. Addig a sajtos had gyönyörködhet a látványban, a fejedelem csizmájának ugyanis nincs talpa, ellenben két- két vascövek áll ki a csizmája végéből. Fél három A fejedelem, immár függőleges állapotban, újra a levegőben himbálózik. A két keze alatt és a feje körül, szemét eltakarva feszül a rögzítőkötél. Nem láthatja tehát, ahogy milliméterenként araszolva leeresztik a talapzatra. Aztán újra felemelik. Egy kis kiigazítani való akadt: mélyíteni kell a talapzatba fúrt lyukakat. Ezután végre leereszkedhet a szobor. Negyed négy A szobrász Győrfi Sándor és fia, szintén Sándor, a jól végzett munka után vált pár szót a jelenlévőkkel, néhány fotó erejéig pózol a szobor előtt. A fejedelemnek a többórás hercehurca után pihennie kell, a ragasztónak meg kell kötnie. Az udvar kiürül. A fejedelem szobra egyedül marad a Rodostói ház előtt, abban a városban, ahol a műalkotás modelljének hamvait épp száz éve helyezték örök nyugalomra. Milliméterenként eresztik a pontos helyére Vasrudak rögzítik majd a talapzathoz Végre biztosan áll a lábán (Szűcs Éva felvételei) Jobbjával diplomáciai levelezésére mutat, baljával épp csak támaszkodik a kardra, nem markolja erősen. Mert Rákóczi nem akart harcot, a békés megoldást kereste. „Nem a harcost akartam ábrázolni, hanem a szellemi vezért” Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész (Szűcs Éva felvétele) ÚJ SZÓ-INTERJÚ Halk szavú, nagybajszú ember Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Rákóczi-szobor alkotója. Nem tolakszik reflektorfénybe, ám ha hívják, nyugodtan állja a kíváncsi tekinteteket. Szobrait „reneszánsz módon” alkotja, semmit nem bíz másra. Szerinte egy szobornak az utolsó simításokig a szobrász kezét kell éreznie. Ezért még nagyméretű szobrait is maga önti saját öntödéjében. Mondjon néhány szót magáról, származásáról. A Nagykúnság egyik városából, Karcagról érkeztem. Karcag arról nevezetes, hogy a tatáijárás után a magyarok befogadták a kun népet, mely később asszimilálódott, ám emléke máig megmaradt. A nép, amelyből származom, nagy tisztelettel emlékezik Rákóczira, hiszen a szabadságharc idején a karcagi ősök a fejedelem birtokaira menekültek. Nagy megtiszteltetésnek vettem a felkérést, hogy megformáljam Rákóczit születésének 330. és hamvai hazahozatalának 100. évfordulója alkalmából. A magyar állam eredetileg lovas szobrot akart adományozni Kassának, de nem találtunk rá megfelelő helyet. Végül a Rodostói ház udvarát választották ki a szobor számára. Első perctől szimpatikus volt ez a hely. A város is megfogott. Az illetékesek olyan gondoskodással és szakmai hozzáértéssel szervezték meg a szobor elhelyezését, amely eddigi gyakorlatomban szinte egyedülálló. Mi befolyásolta az alkotásnál? Elsősorban az embert próbáltam megformálni. Hiszen Rákóczi nem volt forradalmár. Komoly birtokokkal rendelkező magyar főnemes volt. Ha nem veszi észre népe nyomorát, nyugodtan élhetett volna főúri pompában. Ám ő a nép mellé állt, feladta egzisztenciáját, elvesztette szinte mindenét azért, hogy népe jobb sorsát kivívja. Túllépett saját érdekein, és ezzel kiemelkedett az akkori magyar nemességből. Diplomáciai levelezése az európai országokkal példátlan volt a maga korában, ő már akkor is Európában gondolkodott. A szabadságharc az ő zászlaja alatt, az ő jelszavával (Cum Deo pro patria et libertate) zajlott. A szobor jobbjával a diplomáciai levelezésére mutat. Hiszen ő nem akart harcot. A diplomáciai megoldás nem sikerült, ezért fogott fegyvert. Baljával éppen csak támaszkodik a kardra, nem fogja erősen. Tekintetével azt próbáltam sejtetni, hogy gondolatai és küzdelmei háromszáz évvel később be is teljesültek. Hiszen Európában vagyunk. Együtt, (kozs)
