Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-12 / 86. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Történelmi lecke arról, mi mindenre jó egy társulás, és hogy a múltat nem kell végképp eltörölni. A helyiek keresik a kapcsolatokat és a lehetőségeket Kézművesház a várhosszúréti Andrássy-kúriában Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke és Klárik Gábor terepszemlén (Somogyi Tibor felvétele) Várhosszúrét azon ritka falvak egyike, amelyekben az önkormányzatok minden valós és vélt nyomorúsága ellenére is mertek és mernek merészet álmodni. A Felvidéken elsőként álmodtak falunapokat, a közelmúltban meg kézművesházat. Mert - mint mondják - a megmaradás szempontjából egyre nagyobb szükség van hagyományaink életben tartására. LŐR1NCZ ADRIÁN A kézművesház kialakításának gondolata 2001-re nyúlik vissza, tudom meg a helyszínen, a festői szépségű Szilicei-fennsík északi lábánál elterülő község utcáit róva. Nagy György és Ulman István fafaragó művész ecseteli nagy vonalakban a merész elképzeléseket - a többit a helyszínen meglátom. „2001-et írtunk - mondja Nagy György amikor megvalósítottuk az első kézművestábort. A szervezők és előadók többsége önszorgalomból tanulta ki a szakmát, de csadakoztak hozzánk olyan kézművesek is, akik igazán profi szinten űzik a kézművesipart - így Borsodi Valéria, aki Magyarországon tanulta a kosár- és vesszőfonást. Célunk az volt, hogy a hosszúréti gyerekeknek megmutassuk, mi minden készíthető a legegyszerűbb alapanyagokból, és hogy a »művész« mindegyikünkben ott lakozik. A gyerekek tudásszomját jellemzi, hogy a Buzgó vendéglő udvarán a tábor minden napján telt ház volt; ekkor vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy kell a folytatás, mert él az igény a soron következő nemzedékben a múlt megismerése, őseink mesterségeinek folytatása iránt.” Aki próbálta, tudja, mennyi időt, energiát és pénzt emészt fel egy ilyen tábor megszervezése. Időnek és energiának ugyan bővében voltak a karsztok alján - csak a pénz hiányzott. Ennek ellenére a kézművesek a következő évben mégis ismét tábort vertek a Buzgó udvarában, s a Borsodi család, illetve az oktatók másodszor is a zsebükbe nyúltak, hogy legyen nyersanyag, kísérőprogram, étel-ital... Jó hangulatról már maguk az okulni vágyók gondoskodtak. Társulás születik „Minthogy 2001-ben és 2002- ben senkitől sem kaptunk támogatást a tábor megvalósítására, s az érdeklődés oly rohamosan nőtt, hogy saját »készleteink« már nem bizonyultak elegendőnek - veszi át a szót Ulman István -, megalapítottuk a Gömöri Kézművesek Társulását. Egy társulás mindig nagyobb sikerrel pályázhat, mint mondjuk néhány magánember, ám nem csak ezért hívtuk életre. Időközben több kolléga is felfigyelt a tevékenységünkre, s látván, hogy eredményes, amit csinálunk, csatlakozni kívántak. A kézművestársulás tehát ösz- szefogja azt a csapatot, melynek tagjai ugyanabban a körben mozognak, s tevékenységük kiegészíti egymást. így csapódott hozzánk László Ottó hanvai mesterkovács, Darabos Magdi szövőnő, illetve a tornai Szitás Henriett keramikus- üvegfestő, aki az egykor híres gömöri kerámiaművészet feltámasztásán fáradozik. Rigó Béla a csuhé felhasználását oktatja táborunkban, Pancso Róbert a csontfaragás titkaiba avaqa be a mesterpalántákat, de a gyerekeket a virágkötéstől kezdve a kolompkészí- tésig minden érdekli. Az idő múlásával egyre több kézműves csatlakozik hozzánk, így folyamatosan bővül a táborban oktatható szakmák sora.” Szavaikat igazolja, hogy a legutóbbi, tavalyi táborban már naponta 120-130 gyermekkel kellett foglalkozniuk. De más haszna is van a fent nevezett társulásnak - a nagyközönség felfigyelt a gömöri kézművesekre, és megrendelésekkel árasztja el őket. Ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb népi mesterség éppen a megcsappant érdeklődés, illetve a sorozatban gyártott giccs térhódítása miatt indult hanyatlásnak, illetve tűnt el végképp, a gömöriek fáradozása kétszeresen is sikeresnek nevezhető. A vidék népének megélhetését nem biztos, hogy a szerte a világban saját elvei szerint gazdálkodó és garázdálkodó multinacionális vállalatokra kell építeni. A jövő akár a néhány személyt foglalkoztató, egyedi termékeket gyártó manufaktúrákról, családi vállalkozásokról is szólhat... Ahol múltunk és jelenünk találkozik Ma már a helyi magyar tannyelvű alapiskola található abban a kúriában, melyben Andrássy Dénes gróf világra jött. A kúriából a kéttornyú templomba vezető utat szegélyező gesztenyefasort rég elpusztította a hálátlan utókor, az iskola udvarán viszont ott terebélyesedik egy hatalmas kőris, amely még emlékszik Krasznahorka vára és a csatolt települések fénykorára. „Itt épül a kézművesház - invitál az iskola egyik szárnyát képező épületbe Nagy György. - Úgy terveztük meg, hogy minden szakma képviselőinek helyiséget tudjunk biztosítani.” S mutatja is: itt a fazekasok, ott a fafaragók, amott a csu- hézók fognak megtelepedni, de lesz itt irodahelyiség, valamint a Magyar Távközlési Minisztérium jóvoltából internetes helyiség is. A tetőtérben pedig - ha akad pénz - szálláshelyeket alakítanak ki. „Négymillió koronát sikerült szereznünk erre a projektre - mondja Ulman István. - Az összeget a pénzügyminisztériumtól kaptuk, ám abból az alapból, amelyet a kassai US Steel hozott létre a kultúra támogatására. Meglehet, furcsa, hogy épp egy multinacionális vállalatnak szívügye a népi kultúra támogatása, ám a cég képviselői megtekintették társulásunk 2004-es kiállítását, s fantáziát láttak a házban.” így van ezzel Klárik Gábor várhosszúréti polgármester is, aki büszkén vallja: olyan község élén áll, mely képes a fejlődésre, s az általános elesettség helyett a kapcsolatokat és a lehetőségeket keresi. A kézművesház átadását augusztus 5-ére tervezik; részvételi szándékukat az aggteleki kézművesek, a Bükkaljai Mesterek Nép- művészeti Egyesülete, de a mecen- zéfi máta kovácsok is jelezték. A mesterségek bemutatójával, kirakodóvásárral egybekötött házátadással a gömöri kézművesek egyben kitűzik a térképre azt a pontot is, ahol a múlt a jelennel találkozik. A szepsi „helyi népkönyvtárat" 1951-ben alapították, 504 kötettel rendelkezett. Jelenleg 27 ezer kötete és 824 olvasója van a kétnyelvű intézménynek. A nyolcvanas években már a Bódva Hotel termeiben volt a székhelyük (Képarchívum) Ötvenöt éves a Szepsi Városi Könyvtár KOZSÁR ZSUZSANNA Szepsi. Fennállásának 55. évébe lépett a városi könyvtár. Ez alkalomból családias ünnepségen emlékeztek meg a munkatársak és a meghívott vendégek, köztük a hűséges könyvtárlátogatók az intézmény sorsának eddigi alakulásáról, múltjáról és jelenéről. A szepsi „helyi népkönyvtárat” 1951-ben alapították. Az alapítás évében 504 kötettel rendelkezett, és 42 beíratott olvasója volt. Már egy év múlva járási könyvtárrá vált, amivel nemcsak a ranglistán lépett előbbre, hanem tetemes mértékben megnőtt a könyvállománya is, az eredetihez képest 3500 kötetre, az olvasók létszáma pedig az ötszörösére bővült. A hatvanas évek elején mintegy tízezer könyv várta a csaknem ezer olvasót. Jelenlegi helyére, a Bódva Hotelbe az intézmény 1979 telén költözött át. Az új helyen sem hagyta el a szerencse, a kötetek száma meghaladta a 31 ezret, az 1800 olvasónak volt miből válogatnia. A 21. században ide is betört a modem technika számítógépek és korszerű könyvtárkezelő programok formájában. Az olvasók száma ugyan fogyatkozásnak indult, ám a kötetszám csak az elavult ideológiájú könyvek kiselejtezése miatt csökkent pár ezerrel. A múlt ősztől a könyvtári igazolvánnyal rendelkezők a Fő utcai F-klubban ingyen használhatják az internetet is. Az ünnepségen nem csupán a város elöljárósága vett részt, hanem meghívást kaptak a leghűségesebb, legrégebbi olvasók is, valamint az azóta már nyugállományba vonult hajdani könyvtárosok. Ahogy Zachariaš István polgármester közvetlen hangú beszédében elhangzott, „a szepsi könyvtár bármilyen kicsi, a miénk és szeretjük. Hiába lep el mindent az információ- áradat, a nyomtatott forma, a könyv az igazi, értékét nem lehet felmérni.” A szép szavak mellett természetesen elhangzott az ígéret is, hogy a szűkös körülményeken javítani igyekeznek a jövőben, és a kétnyelvű könyvtár állományának bővítésére ezentúl is megtesznek mindent. A könyvtárnak jelenleg három alkalmazottja, 27177 kötete és 824 bejelentett olvasója van. A munkanélküliségi mutatók szerint éppen a Besztercebánya megye déli részén élő romák vannak igen nagy létszámban állás nélkül, nehéz szociális helyzetben A roma ügyek megoldását szolgáló iroda nyílt megyei hatáskörrel SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. A roma ügyek megoldását szolgáló kirendeltséget nyitott a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat Rimaszombatban. Az újonnan kialakított részleg létrehozását Jozef Šimko, a romaügyekkel megbízott megyei alel- nök szorgalmazta. A kirendeltségnek két alkalmazottja van. A megye régiófejlesztési kirendeltsége információink szerint április közepén Tornaiján nyílik majd meg. Az új megyei vezetés a megyei önkormányzatban külön szakbizottságot hozott létre a romaügyek kezelésére, a kirendeltség feladata pedig a megyében élő romák problémáinak feltérképezése lesz, és egyben ügyfélszolgálati irodaként is fognak működni. Jozef Šimko szerint el kell ismerni, a kormány komoly összegekkel támogatta a romakérdés megoldását, viszont a megyei alelnök szerint a megítélt támogatásokból az ország keleti megyéibe kerültek túlnyomórészt üyen célú támogatások. Példaként a keleti megyéket hozta fel, állítása szerint míg az Epeijesi Kerületi Önkormányzatba erre a célra tavaly több mint húszmillió koronát lehetett felhasználni, addig a Besztercebányai Kerületi Önkormányzathoz alig négymillió érkezett ugyanerre a célra. Šimko úgy véli, az országos munkanélküliségi mutatók szerint éppen a Besztercebánya megye déli részén élő romák vannak igen nagy létszámban állás nélkül, nehéz szociális helyzetben, tehát az ő problémáik megoldására is gondolni kell. A megyei alelnök a ki- rendeltség megnyitóján azt ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy a Besztercebányai Kerületi Önkormányzatban a romák számarányának megfelelő támogatást harcoljon ki. Lapunk kérdésére, milyen konkrét feladatai lesznek a kirendeltségnek, kikkel dolgoznak majd együtt az itteni szakemberek, milyen problémák megoldására kapnak felhatalmazást, Jozef Šimko elmondta, az elképzeléseik szerint elsősorban a munkahelyteremtésen és a roma civil szerveződések erősítésén lesz a hangsúly. „Ki kell mondani, a vállalkozók még mindig idegenkednek attól, hogy romákat alkalmazzanak. Ezt a problémát is át kell hidalnunk. Ezenkívül támogatni kell azokat az ügyes roma vállalkozókat, akik romákat akarnak alkalmazni. A romák mindennapos gondjait kell felmérnünk, hogy segíteni lehessen. Ha csak a Rimaszombatijárást veszem alapul, akkor ebben a járásban, amelynek több mint 82 ezer lakosa van, több mint húszezer roma él jelenleg, tehát több, mint a lakosság egyötöde. Ám 2040-re ez az arány megfordul. Ha akaijuk, ha nem, ezzel a problémával foglalkozni kell. A későbbiekben már nem biztos, hogy urai leszünk a helyzetnek” - nyilatkozta Jozef Šimko megyei alelnök. A 2001-es népszámlálási adatok szerint Szlovákiában 89 ezernél alig valamivel többen vallották magukat roma származásúnak, ebből a legtöbben az Eperjesi Kerületi Önkormányzatban, főleg a Késmárkijárásban élnek. Az új kirendeltségnek sok feladata lesz (Szekeres Éva felvétele)
