Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)

2006-04-10 / 84. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 10. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Reálisabb iraki képet festenek Súlyosnak vagy válságos­nak minősítette a 18 iraki tar­tomány közül hatban uralko­dó helyzetet az amerikai kor­mányzat egyik belső jelentése a The New York Times inter­netes kiadása szerint. Az arab ország etnikai és vallási vá­lasztóvonalak mentén meg­osztott; egyúttal felekezetközi és etnikai indíttatású összecsa­pások veszélyére figyelmeztet­tek még olyan területeken is, amelyeket amerikai tisztségvi­selők egyébként békésnek tar­tanak. Az irat „reálisabb képet fest”, mint az amerikai hadse­reg magas beosztású tiszt­jeinek dokumentuma. A tízol­dalas elemzést január 31-ére keltezték, vagyis a jelentés há­rom héttel azelőtt született, hogy a szamarrai síita mauzó­leum felrobbantása vallási szí­nezetű erőszakhullámot indí­tott el Irakban, (m) A németországi sajtó szerint a magyar választások győztesének nadrágszíjmeghúzó politikát kell folytatnia „Kicsit a feje tetejére állt a világ” A nyertesnek nincs mit ad­nia címmel közölt választá­si beszámolót szombati számában a Der Tages­spiegel című berlini polgári napilap, az alcímében pe­dig azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi választási kampányban az ígéretek domináltak, de az új kor­mánynak mindenekelőtt takarékoskodnia kell majd. MT1-HÁTTÉR A Der Tagesspiegel bécsi tudósí­tója szerint a 2006-os választási kampány „csaknem a népszerű ígéretek karneválja” volt, mind a kormányon lévő szocialisták, mind a jobboldali konzervatív Fi­desz részéről. A német lap munka­társa azonban úgy látja, a nyertes­nek a magyarok számára egy dol­got vüágossá kell tennie: szoro­sabbra kell húzni a nadrágszíja­kat. Bár Magyarország az Európai Unió haszonélvezői közé tartozik, az államkassza üres, az új kor­mánynak először takarékossági csomagot kell elfogadnia. A liberális Süddeutsche Zeitung hétvégi kiadásában megjelent be­számoló címében arra utalt, hogy a kampányban a luxus szó, úgy­mond, szitokszóként szerepelt. Michael Frank, a müncheni lap munkatársa úgy tapasztalta, hogy a választási kampány csaknem gyűlölködő volt, s igen kemény eszközökkel vívták. A német újságíró szerint Ma­gyarországon a világ a rendszer- váltás óta meglehetősen a feje te­tejére állt. A szocialisták pompá­san művelik ugyan a szociális és szolidáris retorikát, a valóságban azonban a közép politikáját foly­tatják Tony Blair brit miniszterel­nök mintája alapján. Manapság a Fidesz az, amely a nemzetet ma­gasztalja, a polgári középmértékre apellál, az „autoriter kevélységed’ színtiszta szocialista követelések­Ikerteher, avagy szájban a szavazat kel köti össze. A tudósító megkoc­káztatta azt a párhuzamot, hogy ha a fogalom a történelem miatt nem lenne annyira diszkreditált, „Orbán Fideszét manapság nem­zetiszocialistának kellene nevez­ni” a fogalom eredeti értelme sze­rint. A müncheni lap beszámolja sze­rint Magyarország, egykoron a re­formfolyamat élenjárója és minta­tanulója, jelenleg nehéz köztes ál­lapotban van. Az EU újoncai kö­zött a legtöbb külföldi beruházás­sal rendelkezik, de közben a bete­lepült könnyűipar tovább vonult keletre, Magyarország, „a pannon (Reuters-felvétel) párduc” a lakosság egyharmadát nem képes elmozdítani a szegény­ség határáról. Frank szerint kiutat egyik párt sem lát. Véleménye szerint Orbán Viktor „a kultúrák harcát” propagálta,, s a „luxus” szó a szezon szitokszava. Orbán az utóbbi napokban keve­sebb hedonizmust sürgetett, s több keresztényi családi értéket. A „Magyarország-soviniszták” árulást vetnek a budapesti kor­mány szemére, mert tisztességes magyar-román kapcsolatokon fá­radozik. Orbán Fidesze szintén „élesen nacionalista pozícióra” állt be - olvasható a Süddeutsche Zeitungban, továbbá az is, hogy a szélsőjobboldal nem játszik szere­pet. Egyesek ezt a Fidesz nemzeti érdemének könyvelik el, „a párt felszívta” a Csurka István típusú régi nemzeti sovinisztákat és a ki­számíthatatlan kisgazdapártot. Mások ezt katasztrófának tekin­tik, mondván, a Fidesz „át is vette álláspontjaikat”. A tudósító szerint Magyarorszá­gon a táborok polarizálódtak, a nosztalgia a jellemző, s éppen a Fi­desz kultiválta a „szociálro- mantikus emlékezést a gulyás- kommunizmus időszakára”. A szocialisták ezzel szemben semmi áron nem akaiják, hogy a kommu­nista időszakra emlékeztessék őket az 1956-os felkelésnek és a forradalom véres végének 50. év­fordulóján. TAUÓZÓ Ártalmas kampány után voksoltak a magyarok MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Szürrealista helyzetben és ártal­mas kampány után tartották Ma­gyarországon a parlamenti válasz­tásokat - írta a Le Soir című belga liberális lap. Az újság bécsi tudósí­tója által készített összegzés a szürreális helyzetet az árvízve­széllyel magyarázza, azzal, hogy a magyarországi folyók minden ed­diginél magasabb vízszinttel ost­romolják a partokat, így az embe­rek az elmúlt napokban nem iga­zán a kampánnyal foglalkoztak. Az ártalmas kampány jellemzésé­re pedig azt emelte ki, hogy a sze­repek felcserélődtek a két tábor között, amelyek kihúzott kardok­kal próbálták megszerezni a még bizonytalan szavazók többségé­nek támogatását. A szocialista párt a privatizáció bajnokaként szerepelt, viszont a Fidesz a „vad­kapitalizmust” bírálta, és a jóléti állam megerősítését hirdette. „Megfordult a világ” - véli az új­ságíró. A Le Soir szerint Gyur- csány Ferencnek „nincs miért szé­gyenkeznie mérlege, főként gaz­dasági eredményei miatt”. A lap megemlíti a gyors, jóval az EU- átlag feletti gazdasági növekedést, a Magyarországra irányuló külföl­di befektetéseket, amelyek - mint úja - tavaly rekordot döntöttek. S bár szól az államháztartási deficit magas szintjéről is, úgy véli: Gyurcsány nem veszített népszerű­ségéből. A Le Soir azt is megemlí­tette, hogy a szocialisták koalíciós társa, az SZDSZ némi előnnyel rendelkezett jobb e'dali alteregójá- val, a konzervatív MDF-fel szem­ben. A szerző az MDF-et „közis­merten rasszista és antiszemita” pártként jellemzi. „Mivel a Fidesz tudatosította, hogy a közvéle­mény-kutatásokban rosszabbod­tak eredményei, az elmúlt hetek­ben keményített hangnemén, s ön­elégült nacionalizmussal állt elő, valamint egyre több demagóg nyi­latkozattal, mint például a 14. havi nyugdíj ígérete” - írta a lap. Be­számolt a Fidesz vezetőjének múlt hét végi Kossuth téri beszé­déről, ahol, mint írta, „Orbán ki­kelt magából”, de úgy vélte, hogy a „verbális kisiklás pálmája” Mi- kóla Istvánt, a párt kormányfőhe- lyettes-jelöltjét illeti, aki szerint Magyarország missziója „Európa reevangelizációja”, s aki rátámadt a technozenét hallgató, fülbeva- lós fiatalokra. Végül a belga lap leszögezi: nem biztos, hogy ez az érvelés hatásos volt a 8 millió vá­lasztó többségénél, akik érzéke­nyebbek a munkaerőpiac helyze­tére, mint „az örök Magyarország hanyatlására”. KOMMENTÁR Szegény gazdagok! BARAK LÁSZLÓ Fölütötte, vagyis fölemelte minálunk is a fejét a „Nem­zet Orvosa”. Egy Marián Kollár nevű nőgyógyász ő. Kollár annyiban különbözik Orbán Viktor újkori sámánjától, akit Mikolának hívnak, hogy őt itt nem egy ellenzéki párt elnöke avatta be, hanem szabadúszóként, illetve az Orvosi Szak- szervezet elnökeként lázit és sztrájkol a regnáló kormány ellen. Lévén, hogy Szlovákiában még nem kezdődött el hiva­talosan a választási kampány, érthető, hogy például Robert Fico (Smer) még nem is nevezhette ki ezt a Kollárt nemzeté­nek orvosává. Ő, magyarországi pandanjával ellentétben, egyelőre egyébként sem a szlovák nemzet példátlan elszaporítása céljából kívánná kúrálni annak „kollektív tudatalattiját”, hanem „csak” nagyobb havi fizetést akar. Természetesen önmagának, s főként azoknak a sorstársainak, akik egyetemi, azaz állami klinikák alkalma­zottai. Mármost, aki nem akar magának nagyobb fizetést, az valószínűleg beteg. Bár, ha ilyen alapon egytőől egyig a makk- egészséges emberek alkotnák a népességet, nyomban oka- fogyottá válna a béremelésért ágáló doktorok és nővérkék buzgalma is. Hiszen nem lenne betegük, vagyis munkájuk... Az orvosi rendelők meg a kórtermek viszont tele vannak páci­ensekkel. Holtbiztos, hogy ők is keveslik havi keresetüket vala­mennyien... Az az ember érdemelne hát itt dupla fizetést, aki képes úrrá lenni e rém bonyolult társadalomtudományi dilemmán... Tegyük azonban félre az ilyen esetekben óhatatlanul tolakodó cinizmust! Vizsgálódjunk tárgyilagosan. Csak a hülye nem tud­ja, hogy az egészségügy soha, sehol nem volt és nem is lehet ál­lamkincstári kasszákat hizlaló gazdasági felépítmény. Az egész­ségügyi intézményrendszert - a világon mindenütt - vagy köz­vetve az adófizetők pénzéből finanszírozza az állam, vagy pe­dig közvetlenül a szolgáltatásaira rászoruló páciensek tartják fenn. Magyarán, mindenképpen az utóbbiak, a mostanában oly divatos populista felhanggal szólva, az egyszerű emberek, a nép rovására működik. Bizony ám! Enyhén szólva nehéz hát különösebben nagy népi szoli­daritással szemlélni az egészségügyi alkalmazottak mégoly indokoltnak tetsző bérharcát is. Ha pedig belegondolunk, hogy erre a helyenként bizony eléggé kaotikus akciózásra - nem tudni tulajdonképpen, hogy kik, hol, hányán és miként sztrájkolnak - épp a választási kampány küszöbén került sor, akkor jobb, ha mielőbb beveszünk valami orvosságot. Már ha akad a házi patikában vagy hajlandó nekünk valaki felírni valamit... Marián Kollárt és elvbarátait mindenesetre kerülnünk tanácsos egyelőre, hiszen ők most elsősorban önmagukkal, a sztrájkjuk­kal vannak elfoglalva. Nem kell viszont megijednünk tőlük kü­lönösebben, mert aktivitásuknak egyelőre nagyobb a füstje, mint a lángja... Nyilván ők is tisztában lehetnek azzal, hogy vol­taképpen miből élnek. Ne feledjük továbbá, hogy miként fogal­mazta meg hivatásának krédóját boldogult Hofi Géza bátyánk háziorvosa: Fő, hogy egészség legyen - meg persze elegendő beteg...! JEGYZET Orbán Viktor és Gyurcsány Fe­renc vitáját. Bár semmi új a nap alatt, sokadszor is rácso­dálkoztam a semmitmondás és porhintés magasiskolájára, melyben mindkét nevezett úri­ember elég magas szintre küz­dötte fel magát, amikor el­hangzott a bűvös mondat: „Apa, baj lesz...” Mire leálltunk az út szélén, a kocsi hátsó ülését - hát, hogy is mondjam - piros és narancs- sárga „rókanyomok” díszítet­ték. A kicsi pityeregni kezdett, de megnyugtattam, túléljük, ne félj, én is nehezen viselem a pártvezérek egyszerre magas­röptű és mélyenszántó eszme- futtatásait. A gyerek viszont őszinte, nem rejti véka alá a véleményét... Aztán a négypárti vitát néz­tük, már ágyból, s minden es­hetőségre felkészülten diszk­réten odakészítettem egy la­vórt. Amikor a pártvezérek fá­tyolos hangon előadták két­perces zárszavukat, a kicsire sandítottam: „Nem lesz ebből baj, Bogicám?” „Ne félj, apa, túléljük!” - nyug­tatott meg a kicsi. Attól nem is tartok; csak a tízmillió, „odaát” maradt magyar testvéremet sajnálom kissé... Bogica megnyilvánul LŐR1NCZ ADRIÁN A szóban forgó Bogica - az én Bogicám - januárban múlt há­roméves, de máris több esze van, mint néhány vezető poli­tikusnak együttvéve; mert Bogica a szókimondás, a sza­bad véleménynyilvánítás em­bere. Igaz, ha rossz napja van, hisztizni is úgy tud, mint több világhírű filmszínésznő egy­szerre, de hát ki tökéletes ezen a világon...? Minap megutaztattam Bogicát, mégpedig a Rozsnyó- 'Dunaszerdahely útvonalon. „Ha baj készül, szólj!” - hang­zott az utasítás, mert tapaszta­latból tudom, a mandarinnal elfogyasztott eper felkavarhat­ja a gyerek gyomrát, s olyan­kor meg kell állni. „Jó, jó, csak menjünk már” - türelmetlen­kedett a kicsi, mert az út túlsó végén már várt rá az édesany­ja, testvére. Aránylag kellemesen pergett le közel kétszáz kilométer, Bogica a rohanó fákat, autó­kat, vonatokat figyelte, én meg a Kossuth rádiót, mely egyenes adásban közvetítette- Sztrájk, nem sztrájk, vetkőzzön, kisasszony! (Peter Gossányi rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents