Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-10 / 84. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 10. www.ujszo.com Befejeződött a SuperStar második szériája Görözdi Judit Hangyasírás, csillagmorajlás című tanulmánykötetének bemutatója Dunaszerdahelyen Véget ért egy fejezet PUHA JÓZSEF A SuperStar második szériájának indulásakor a Szlovák Televízió vezetősége fogadkozott, hogy a siker tartható, ám a hasonló nemzetközi műsorokból kiindulva nyilvánvaló volt, ez teljességgel lehetetlen. Azóta bebizonyosodott, Szlovákia sem kivétel, a verseny nézettsége visszaesett. Pénteken Peter Cmorík sikerével ért véget a megmérettetés. A készítők már pihenhetnek, de a versenyzők korántsem. Számukra a neheze csak most jön, villámgyorsan hanghordozóval kell előállniuk, különben a feledés homályába vesznek. A műsor mögött álló Sony&BMG egy éve az első széria összes döntősének szerződést ajánlott, így Petra Hume- ňanská kivételével - aki nem élt a lehetőséggel - mindenki lemezes előadóvá vált. A kiadó ezúttal csak a három legtovább jutóval (Peter Cmorík, Mária Bundová, Ivan Štroffek) köt szerződést, legalábbis a többiekkel egyelőre nem tárgyal. A vezetőség a döntést azzal indokolta, hogy az egyre szűkülő cseh-szlovák popzenei piacon képtelenség sikerre vinni eny- nyi új előadót. Valóban hiú ábránd volt azt hinni az első széria kapcsán, hogy a verseny megnöveli a lemezvásárlási kedvet. A nézők többsége újszerű valóság- show-nak tartja a tehetségkutatókat, ők most sem térnek be a lemezboltba, és sajnos maguk a versenyzők is egy idő után a valóság- show-k szereplőinek szintjére degradálódnak. A Sony&BMG döntése ellenére nem kell attól tartani, hogy a fiatalok lemez nélkül maradnak, más kiadók megtalálják hozzájuk az utat. Nem a lemezkiadással, hanem az élvonalban maradással lesz a gond. Leginkább kötelező udvariasságnak tekinthetők a zsűrielnök Laco Lučenič szavai: a mostani győztesnek azt kívánta, hogy nemzetközileg is ismertté váljon. Ez manapság kivitelezhetetlen, hiszen már a két zenei nagyhatalom, az USA és Nagy-Britannia versenyeinek győztesei sem tudnak kijutni az országhatáron túlra. A tehetségkutatók jelentősen átírták a zeneipart. Világsztárok manapság nem születnek. Az országok saját magukat látják el tehetségekkel. Cmorík még akkor sem tudna kilépni az országból, ha olyan albumot készítene, amelytől világszerte leesne a szakma álla. Csupán egy cél lebeghet előtte: a hazai piac meghódítása, ami ideig-óráig bizonyára sikerül neki, de a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy három-négy év múlva már csak édeskevesén fognak emlékezni rá. A tavalyi győztes Katka Koščová is halad a süllyesztő felé. A versenyzők többsége csak egy lemez erejéig adható el. Helyükre újak lépnek. Szlovákiában is lezárult tehát a tehetségkutatók első fejezete. Gondolom, a Szlovák Televízió most azon töri a fejét, hogyan tovább. A válasz egyszerű, másik zenei műsort kell indítani - az alap nyilván marad, új elemek kellenek, és szükséges a címváltoztatás. Ha a közszolgálati tévé tökö- lődni fog, megelőzi valamelyik kereskedelmi adó. így biztosra vehető, hogy nem maradunk tehetségkutató nélkül. Az más dolog, hogy azok még annyira sem fognak a zeneipar keze alá dolgozni, mint a mostani két széria. Sőt, egyenesen rombolni fognak. Leginkább magukat a tehetségeket, akik a túlkínálatban, a túlpörgött zeneiparban még inkább képtelenek lesznek a bizonyításra. A megoldás látszólag kézenfekvő: a versenyzőknek kellene változtatniuk hozzáállásukon, nem szabadna ezt véresen komolyan venni. Csakhogy miután belekóstolnak a sikerbe, megszédülnek, és nem mennek vissza eredeti munkahelyükre. Azt hiszik, helyük van az élvonalban, de ez a kép sokszor csalóka. A közönség és a média sem változtatható meg. A jövőben is időnap előtt sztárokká emelik majd a fiatalokat, aztán hirtelen elfordulnak tőlük. Ez bizony ördögi kör. A tehetségkutatók ördögi köre. Peter Cmorík a versenyt megnyerte, a neheze azonban most jön, az SMS-ezők után egy másik csoportot, a lemezvásárlókat kell megszólítania " (SITA-felvétel) Mészöly Miklós csendjeiről Mészöly Miklósnak, a magyar elbeszélő művészet megújítójának írói stratégiáit elemzi Görözdi Judit Hangyasírás, csillagmorajlás című, Elhallgatásalakzatok Mészöly Miklós írásművészetében alcímű könyve, amelynek bemutatóját csütörtökön tartották a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A Kalligram gondozásában megjelent kötetet Grendel Lajos mutatta be. MISLAY EDIT Nem véleüen a méltató személye. Kossuth-díjas írónkhoz közel áll a téma, hiszen A tények mágiája címmel 2002-ben ugyancsak a Kalligram Kiadónál jelent meg Mészöly idős kori prózáját elemző, értelmező tanulmánykötete. Görözdi Judit - aki a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének munkatársa - kötete kapcsán Grendel Lajos megjegyezte: „Elég nehéz a bevezető méltatáshoz hozzákezdeni, mert Mészöly Miklós nálunk még nem tartozik azok közé a 20. századi magyar klasszikusok közé, akiket szélesebb körben ismernének. Holott Magyarországon ma már szinte közhelyszámba megy, hogy ő a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar írója.” A szélesebb olvasóközönség hiányát abban látja, hogy Mészöly „egy kicsit az írók írója”, vagyis „nem az az író, aki az olvasó fülének behízelgő szöveget ír, hanem akinek a szövegeivel egy kicsit meg kell küzdeni”. Görözdi Judit könyve pedig „egyfajta kalauzt ad ahhoz, hogy hogyan közelítsünk a Mészöly-szövegekhez”. Grendel Kosztolányit idézte, aki Móricz Barbárok című novellájának titkát kutatva arra a felismerésre jutott, hogy egy irodalmi mű művészi értéke az optimális „adagoláson” múlik, vagyis hogy se túl kevés, se túl sok információt ne kapjon egyszerre az olvasó. És ehhez a művészi „adagoláshoz” az elhallgatás, a csend is hozzátartozik, Görözdi Judit és Grendel Lajos amikor az olvasó hozzáolvashatja a műhöz azt, amit az író konkrétan nem mond ki., A magyar irodalomban az elhallgatásos prózának nincs túl nagy hagyománya - mondta Grendel -, de azért találhatunk olyan 20. századi magyar költőket és írókat, akik számára éppen ez a bizonyos sorok közötti ki nem mondott mondanivaló adja meg a szövegnek a súlyát.” Pilinszky költészetét hozta fel példaként, amely „szinte a végletekig tömörített, s ahol sokszor két egymást követő sor között akkora távolság van, hogy hihetetlen feszültséget teremt a szövegben. Valami ehhez hasonló Mészöly prózaírói stratégiája is. A csöndnek és az elhallgatásnak nála is legalább olyan fontos funkciója van, mint a szövegnek.” Görözdi Judot Hangyasírás, csillagmorajlás című tanulmánykötetében Mészöly két művét, a Saulus című regényt és a Megbocsátás című kisregényt elemzi. „Mind a kettő Mészöly Miklós legfontosabb művei közé tartozik - folytatta Grendel Lajos. - Ez az a két mű, ahol a mészölyi prózaírói stratégia talán a legtisztábban jelenik meg. Mészöly kísérletező író volt, nagyon sokféleképpen próbálta meg lebontani a magyar próza erősen anekdotikus hagyományait. Ha elolvassuk a négy Mészöly-regényt, Az atléta halálát, a Saulust, a Pontos történetek, útközben címűt és a Filmet, azt látjuk, hogy négy nagyon különböző írói stratégiával dolgozik, és négy nagyon különféle lehetőségét teremti meg a korszerű regényírásnak. Ennek a stratégiának a működési különbözőségét is feltálja Görözdi Judit dolgozata. Hogy miben van ez a különbözőség, ez a kötet lezáró pasz- szusában fogalmazódik meg: »Míg az irodalmi elhallgatás alakzatai a Saulusban elsősorban valamiféle teljes világ nyelven keresztüli elérhetetlenségére hívják fel a figyelmet, a Megbocsátásban a nyelviség kérdése háttérbe szorul. Sokkal hangsúlyosabb az elérhetőség lehetetlensége, a valóság hiteles technikai megjelenítésének eleve korlátozottsága.« Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy talán Mészöly Miklós az első író a magyar irodalomban, akinél a valóság kifejezhetősége problémaként jelenik még. Olyan író ő, aki a nyelvhez nem úgy viszonyul, hogy (Somogyi Tibor felvétele) az csupán egy eszköz, amely által a világ totalitását meg tudjuk ragadni, hanem azt mondja, hogy nagyon is problematikus. Tehát éppen a nyelvi ambivalenciák, a nyelvnek egy bizonyos határon túl az alkalmatlansága arra, hogy a létezést a maga totalitásában meg tudja ragadni, válik Mészölynél témává, illetve témáinak egyikévé. Épp ez a nyelvi probléma, nyelvi kétely az, ami Mészölyt az Esterházy Péter-féle nemzedék legfontosabb elődjévé avatja.” Görözdi Judit ugyancsak azt hangsúlyozta az író művei kapcsán, hogy „aki a hagyományos irodalomhoz szokott olvasóként közelít hozzájuk, akkor lehet, hogy hamar leteszi a könyveit. Ezeket sokkal nehezebb olvasni, mert másképpen kell olvasni őket. Rá kell jönnünk az ízére, hogy igazán élvezni tudjuk. Aki azonban rákap, az többé nem tud szabadulni tőle.” Mészöly Miklós, aki idén januárban lett volna 85 éves, hangfelvétel révén szólalt meg az esten, Anno című elbeszélésének szemelvényeit pedig Vállai Péter szuggesztív előadásában hallhatta a közönség, szintén hangfelvételről. OTTHONUNK A NYELV A foglalkoztatásra irányuló szerződések megnevezése szlovákul és magyarul (2) SZABÓM1HÁLY GIZELLA Az előző cikkben arról írtam, hányféleképpen fordítják nálunk magyarra a dohoda o vykonaní práce kifejezést. Egyúttal arra is rámutattam, hogy ezekkel a kifejezésekkel magyar(országi) jogi szövegben nem találkozunk, s ez még a magyar terminológiaalko- tási szabályoknak formailag leginkább megfelelő munkavégzési megállapodás szókapcsolatra is érvényes. A dohoda o vykonaní práce dokumentumnak funkcionálisan megfelelő iratot Magyar- országon megbízási szerződésnek nevezik, a két dokumentum tartalmilag szinte teljesen megegyezik, a zavaró esetleg az eltérő megnevezés lehet. A dohoda magyar megfelelőiként a szlovák-magyar szótárak a megegyezés, megállapodás, egyezmény szavakat tüntetik fel; ez azonban nem akadálya annak, hogy ebben az esetben szerződésnek „fordítsuk”, mivel a dohoda és a zmluva, akárcsak a magyar megállapodás, szerződés, megegyezés, egyezség stb. szinonimák. A dohoda o vykonám práce - még ha a megnevezésében más szerepel is - tartalmilag és formailag szerződés. Ami a terminusok megkülönböztető jegyét (a szerződés típusát) megnevező szavakat illeti, a szlovák és a magyar kifejezés között nagyobb a különbség, mint a fölérendelt fogalmat megnevező szavak (dohoda, ill. szerződés) esetében. A szlovák vykonanie práce elsősorban is konkrétabb a magyar megbízás-nál, lásd a megbíz ige jelentését: Valakire ráruházza valamely feladat elvégzésének kötelességét, ill. jogáf. A másik különbség szemléletbeli: a szlovák a munkavállaló felől „láttatja” az eseményt, azt nevezi meg, mit fog az alkalmazott csinálni; a magyar kifejezésben ezzel szemben a munkáltató szempontja fejeződik ki, tudniillik ő bíz meg valakit valamivel. Sokszor hajlamosak vágjunk arra, hogy az ilyen eltéréseket meghatározónak minősítsük, és azt mondjuk, hogy az eltérő szemléletű megnevezés egyben alapvető tartalmi, funkcionális eltérésre is utal. Megfeledkezünk azonban arról, hogy ugyanazt a fogalmat a különböző nyelvek más szavakkal, más nyelvi formában fejezik ki. Vegyünk egy mindannyiunk számára ismert példát! A szlovák megkülönbözteti a falu és a város első emberét, az előbbit a starosta néven nevezi (amely a starý melléknévvel van kapcsolatban), az utóbbira pedig a latin eredetű primátor szót használja (amelyben meg az ’első’ jelentéselem található meg). A magyarban ezzel szemben mindkét esetben polgármester-ről beszélünk, amely ugye a német Bür- germeister-nek felel meg. Látjuk tehát, hogy a három szó eredete és alapjelentése eltérő, ezt a tényt azonban beszéd közben nem tudatosítjuk, mivel megszoktuk, hogy a szóban forgó funkció megnevezésére az említett szavak szolgálnak. Ez a példa is mutatja, hogy a használat során a szavak eredeti jelentése, motivációja elhalványul, s kifejezésekben az egymás szótári megfelelőinek nem minősülő szavak is» használhatók ugyanannak a fogalomnak, funkciónak a megnevezésére. A harmadik szempont a dohoda o vykonám práce és a dohoda o pracovnej činnosti megkülönböztetése. - Amint arról már szintén volt szó, jelenleg az utóbbi már nem használatos, előfordulhat azonban, hogy egy szövegben mindkettő előfordul. Ebben az esetben az elsőt magyarul egyszeri megbízási szerződésnek nevezhetjük. Gyakorlati szempontból is hasznos volna, ha a dohoda o vykonaní práce kifejezés magyar neveként nálunk is a megbízási, ill. egyszeri megbízási szerződés terjedne el. így nem okozna gondot szlovákiai szervezetek képviselőinek, milyen dokumentumot kémek tőlük a magyarországi támogatók, amikor az elszámolási útmutatóban a személyi kifizetést megbízási szerződéshez kötik. www.gramma.sk
