Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-01 / 77. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 1. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez Gyógypedagógiai segítségnyújtás Elsődleges feladat a sérült gyermek jó irányú személyiségfejlődésének segítése (Archívum) Új kezdet ÉDES ÁRPÁD Ige: „Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézenfogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről De ezt a szövetséget megszegték. .. Hanem ilyen lesz az a szövetség amelyet Izráel házával fogok kötni..: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. ...mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." (Jeremiás könyve 31, 31-34.) A múlt század első felében kialakult egy teológiai, filozófiai nézet a ,.felnőtté vált emberről”. Eszerint az emberiség túl van már fejlődésének csecsemőkorán, annak csetlésén-botlásán. Túl van már a tanulás gyermekkorán is, a nagy lelkesedések, a tévedések és igazságra ébredések idején. A felvilágosodás eszmém és az ipari forradalom vívmányain igen csak megizmosodva úgy gondolta, hogy már nyugodtan elengedheti a szülői kezet. Nincs szüksége többé az „atyáskodó” gondviselésre, hisz megáll a saját lábán is. Olyan nagynak látta már magát, hogy arra a véleményre jutott, „az Isten halott”. Önnön dicsőségének keresése kapcsán ostromolni kezdte a fellegeket is. Megépült az Eiffel-torony, elkészült a Titanic, és feltörekvő gyermekként elkezdett civakodni az örökségül kapott földön. Ám megérkeztek szinte menetrendszerűen a kijózanító sokkok is: a Titanic az első útján elsüly- lyedt, a hatalmi óvódásnak hatalmas világégés lett a következménye. Ezeken a lépcsőkön haladva gondolták, hogy az emberiség elérkezett a nagykorúsághoz. Rá kellett jönnünk, hogy a nagykorúsággal (vagy vélt nagykorúsággal) nem jár együtt automatikusan a hibátlanság, a tévedhetetlenség. A világháborúban győztesek gőgje és kapzsisága egyértelművé tette ezt, s egyúttal a folytatás csíráját is magában hordta, s nem gondolom, hogy bárki is felelősséggel merné állítani, hogy ez a parázs Hirosima vagy Nagaszaki hamuja alatt végleg kihunyt. Napjainkban is az izzó harag vagy az elkeseredett fanatizmus által átitatva a világ bármely pontján lángra kaphat, máskor meg az erő és hatalom felsőbbrendűségével avatkozik be. Nem kevésbé lúbás a nagykorúság olyan értelmezése, amely még károsabb lehet az előzőknél. Amikor a felnőtté válás érzése azt jelenti, hogy nekem mindent szabad, és minden énértem van. Amikor kizárólag a kényelem, a kedvtelés vagy a haszon válik a dolgok egyeden mozgató rugójává. Ezért van egyre nagyobb feszültség a föld bizonyos régiói közt, s ezért szennyeződik, fertőződik környezetünk. Izrael népe hasonló módon vonta ki magát Isten szövetségének kötelékéből. Elfeledkezve arról, miként vezette őket az Úr Egyiptomból az ígéretek beteljesedése felé. Mint a gyerek, aki makacsul kivonja magát az atyai kéz gondviselése alól, saját kívánságai és bálványai érdekében. Emiatt következett a választott nép babüoni fogsága. De Isten ígérete egy megújuló szövetség lehetőségét mutalja. Nem kézen fog, mint Egyiptomban, hanem isteni módon kezel felnőttként. A kegyelem szövetségében új lehetőséget kínál a bűnbocsánaton keresztül. Igazán nagyvonalú ajánlat! Nem az égbe törő, hanem onnan aláhajló, és Jézus Krisztus vére által megújított szövetség: a megbocsátás szövetsége. Ebben a szövetségben az emberi harag megszelídül, az önzés megszégyenül, s helyébe lép a szeretet által munkálkodó hit. A szerző református lelkész A korai fejlődés alaptere maga a családi élet. Korai tanulási helyzetek elsősorban a család napirendjében rejlenek, amiben - a többiekhez hasonlóan - a sérült kisgyermek is saját ütemében és saját lehetőségei szerint válik egyre aktívabbá, egyre önállóbbá és együtt- működőbbé. BORBÉLY-JÁSZBERÉNY1-KEDL A szakember dolga, hogy segítsen a szülőknek a napnak azokat a mozzanatait megtalálni, amelyekben a tanulási helyzetek fellelhetőek: az időben várt önálló pohárhasználattól az önálló bevásárlásig, a választ jelentő gesztusoktól a választ jelentő telefonfelvételig, vagy a csengetésre bekövetkező ajtónyitásig. Fejlődés- és gyermeklélektani ismeretek Nehéz észrevenni a lassan fejlődő gyermek aktivitásának apróbb változásait. A gyógypedagógusok tanácsaik során fontosnak tartják ezért a fejlődés- és gyermeklélektani ismeretek megbeszélését a szülőkkel, hogy türelmük ne fogyjon el. Tanácsadásukban komplex gondozási és élethelyzetekből indulnak ki, amikor konkrét ismereteket akarnak megtanítani. Nem szeretnék sterillé tenni a helyzetet, ad abszurdum (egy kis beszéd- gyakorlat, tornáztatás stb.) az iskolai tanórák kicsinyített, rövidített másaként, hanem a sérült gyermek számára a természetes élethelyzethez közelítő napirendet állítanak össze - gazdaságosan, a gyermek szintjéhez igazodó tevékenységgel kitöltve, kihasználva a mindennapi események kommunikációs, pedagógiai, szocializációs lehetőségeit. Családi életbe ágyazott fejlesztés A szülővel megbeszélik, hogy például a család életében rendszeresen ismétlődő, különböző házi munkákban müyen pedagógiai, fejlesztési lehetőségek rejlenek, s így életszerűen, viszonylag kevés időráfordítással számos készség fejleszthető, ismeret átadható. Tapasztalataink szerint sok szülő több üyen alkalmat már korábban is felhasznált gyermeke nevelésében, de ezek pedagógiai értékének felismerése és más helyzetekbe való átvitele nélkül. A szakember feladata ilyenkor a tudatosítás és az alkalmazás kiterjesztése. Például, amikor a gyermek segít leszedni a ruhákat a szárítóról, fejlődik a szem-kéz koordináció, a beszéd- megértés azzal, hogy a megjelölt helyre teszi a ruhákat, a gondolkodási folyamatok is az egyeztetés (pl. szín, nagyság szerint), osztályozás (pl. ruhaféleségek szerint) során, a figyelem fejlesztése pedig az egész folyamatban. A gyermek szocializálódik azzal, hogy feladatokat teljesít a családi életen belül, és így önállóbb, tevékenyebb tagja lesz a családi együttesnek. Ebben segítenek a gyógypedagógusok. Tanácsadásaikban a hangsúly a napirenden, a családi életbe ágyazott fejlesztésen van, és a gyermek életkorától, a fejlődési zavar súlyossági fokától, a funkcióelmaradás jellegétől függően néhány perces célzott foglalkozást is beiktathatnak a napirendbe: pl. a hallási figyelem, a beszédmegértés és az aktív beszéd fejlesztésére. Csak akkor van értelme a korai gyógypedagógiai fejlesztésnek, ha a szülő megérti a feladatok miértjét, és ha a szakember képes arra, hogy tudását „lefordítsa” az egyes gyermekekre úgy, hogy tanácsai valóban eredményekhez vezessenek, bármilyen aprók is ezek. Az igazi segítséghez a szülő is kell A szülő és a szakember együttműködése csak akkor sikeres, ha a szülők elfogadják azt a realitást, hogy csak bizonyos vonatkozásban történnek lépések, gyógyulás nem lesz. Ha Ön mint szülő még súlyosabb problémával küszködik, ha a gyermek fogyatékossága tényének feldolgozásában még nem került ki a krízisből, akkor másfajta segítség is szükséges. A korai tanácsadás keretébe csak olyan szülő-gyermek kapcsolat, családi helyzet, életvezetési tanácsadás illeszthető, amely nem igényel a szülő számára pszichoterápiát. A tanácsadás elsősorban a gyermek fejlesztésére irányul, elsődleges feladata a sérült gyermek jó irányú személyiségfejlődésének segítése, képességeinek kibontakoztatása. (Medicina, 1998) Hasznos kézikönyv folytatásokban A Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1998-ban Borbély Sjoukje-Jászberényi Márta-Kedl Márta szerzőhármas tollából a Szülők könyve, mely értelmileg sérült gyermekek neveléséhez ad a szülőknek tanácsokat erejüket meghaladó munkájukhoz. A Családi Kör a Carissimi jótékonysági alap jóvoltából folytatásokban közli ezt a könyvet, hogy eljuthasson azokhoz a szlovákiai magyar szülőkhöz is, akikhez egyébként nem jutna. Mert mi is segíteni szeretnénk! A gyerekek az élet példáján tanulták meg elfogadni a másságot, természetesnek venni, hogy nem csak annak van helye a földön, aminek haszna és funkciója van Matyinak betett a madárkripka! BÁLLÁ IGOR Nagy valószínűséggel ugyanis annak esett áldozatul a falu kutyája. Már vagy tíz éve rótta az utcákat, a portákat ezzel a muris névvel, megküzdött az idei irdatlanul hosszú tél minden gyötrelmével, de az újkori kór hisztériájának gyilkától nem tudott megmenekülni. Nem ismerte fel a megváltozott helyzetet. Nem érezte meg, hogy az, ami egy évtizedig működött, az most már talán nem folytatható tovább. Pedig elolvashatta volna a kocsma ajtaján a kiáltványt, hogy a kóbor kutyákat le kell lőni. Elolvashatta volna, hiszen naponta járt az üzletbe a vendéglő mellé. Az Újtelekről, hol fli nénit kísérte oda, hol meg mást, mivelhogy ő nem kóbor kutya volt, hanem a falu kutyája. Dehogy csámborgott ő el kétszáz méterre az utolsó háztól. Ő csakis az emberek közelében szeretett lenni. Gizi nenével elmenni a templomba, és a mise végét kivárva visszakísémi őt, vagy Edittel kimenni a buszhoz. Regust úgy szerette, hogy a vonat lépcsőjére ugrálva csaholta el a búcsúzás bánatát, amikor elrobogott vele a szerelvény. A mi autónk mellett pedig egészen a temetőig futott, valahányszor vissza kellett jönnünk a betondzsungelbe az Ipoly neanderében fekvő gyönyörű faluból. Ismert ő mindenkit, és ismerte őt mindenki. Gyuszi a fo- dpálya mellől, Piciny a folyón túli utcából és Peti is, az állatorvos, aki évente beolytotta, meg ha kellett, bevarrta a sebét a fején a legendás Kurta kocsma tulajának udvarán lévő rendelőben, ha megmarta a kör- hintások kutyája. Talán az egyedüli hobó eb volt, amelyik fürdővizet is látott. Nem értette ugyan, hogy nyaranta egyszer Réka meg Livi miért habzanak jobban, mint ő, amikor a pléhkádból egyenesen az udvar porába hemperedett, de azért tűrte a procedúrát, mert nem viselte, ha pöröltek vele. Azt akarta, hogy szeressék. Vannak viszont, akiket éppen az irritál, ha valaki megnyílik előttük. Nem értik, milyen jogon akar egy idegen barátkozni velük. Miért ugrik be hozzájuk csak úgy egy kis látogatásra. Matyi előtt ugyanis nem volt akadály. A kétméteres drótkerítést vagy az utcai vaskaput úgy ugrotta át, mint a pinty. Ő volt az utolsó szabad mohikán kutya, amelyik előtt nem voltak korlátok, és a portákra szabdalt préri minden kertjébe szabad bejárása volt. Soha senkit nem bántott, csak beköszönt és ment tovább. Mivel a többi bezárt kutya nem vándorolhatott, ő látogatta őket, vitte nekik a híreket. Megadta minden szuka kutyának a... tisztességet, s így ha Dodóval elvittük őt rendszeres esti cserépnéző sétánkra, hiheteden büszkeséggel baktathatott csaholó hódolóinak házai előtt. Érdekes, hogy soha nem alacsonyodon: odáig, hogy visszaugasson nekik, vagy netán nekirugaszkodjon kívülről a kapunak, és visszaacsarkodjon. Ment csak méltósággal az utcán, és büszkén mutatta: ez az én falum. Büszke volt rá, és nem csak a festőién szép fekvése miatt, hanem az emberek miatt is. Amikor ugyanis elköltözött a gazdája, és megüresedett a portája, nem veszejtették el, hanem segítették. Megszerette ezért nagyon az embereket, de sajnos úgy látszik, épp ez lett a veszte. Kutyául elbánt vele valaki, mert csak egyenesen, kutyául volt képes gondolkodni. Nem tudta, hogy mindig akad egy túlbuzgó mócsing, aki például valami rendelet apropóját kihasználja arra, hogy visszaállítsa a „rended’. Mert a mai másodperc pontossággal működő, túlszabályozott vüág által deformált embernek marhára az agyára tud menni, ha van egy kutya, amelyik néha csak úgy beugrik a portájára, megszegi a korlátokat, és éh szabad életét. Sőt ennek ellenére a többiek még szeretik is őt. Persze, ha tényleg a mezőkön csavargott volna a diverzáns eb, dehogy vette volna a fáradságot, hogy becserkéssze őt a közös nagy ügy érdekében: a riogató madárkor terjedésének meggátolása végett! így viszont, hogy kéznél volt, csak végre kellett hajtani a hőstettet. Matyi kutya pedig sajnos nagyon kéznél és kezes volt. Olyannyira, hogy még a nyakörvét is jó néhányszor lelopták róla. Mindig kapott azonban újat, nehogy valami kóbor idegen kóbor kutyának nézze. Merthogy ő, hangsúlyozom, nem az volt. Matyi a falu kutyája volt. Lajos bá meg Sz. Lajos rendszeresen etette, mi meg amikor csak tehettük. Sokan istápolták, segítették, miként régebben a falu bolondját is, mert ő is a közösség részét képezte. Ennek köszönhetően a gyerekek az élet példáján, mindenféle ismertető kampány nélkül is, kiskoruktól megtanulták elfogadni a másságot. Természetesnek venni, hogy nem csak annak van létjogosultsága és helye a földön, aminek haszna és funkciója van. A bolond tanított. Nem baj, hogy a gyerekek néha heccelték, és még nagyobb bolondot csináltak belőle, mint amüyen volt, de megtanultak vele együtt élni, és elfogadni őt. Öntudatlanul beléjük ivódott a toleráns világkép, melybe belefér a sok kiállhatatlan pedárts ember ugyanúgy, mint a flúgosok, akik színesebbé teszik a hétköznapokat. De az elesettek is, akik megérintik a szívünket, meg a gazdátlan kutya, amelyik néha csak beköszöntött a portánkra és továbbállt. A bolond megmutatta a két végletet: A tudat korlátjaitól mentes és az uniformizált élet „szabadságát”... közte pedig az emberi vüágot. Ma a falu bolondja az intézetben van, a falu kutyája pedig valószínűleg egy más vüágon. Műiden úgy van, ahogy annak a rendszerben lennie kell. Csak az élet lett megint sivárabb. Mint rendszerint - a rend szerint.
