Új Szó, 2006. április (59. évfolyam, 77-99. szám)
2006-04-01 / 77. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. ÁPRILIS 1. Családikor 13 Otthon ülve utazás Üdvözlet a kies Reklámiából Én is szeretnék..., nem, nem szántani, hatökröt hajtani, ne legyenek már nevetségesek, most, mikor a mező- gazdaság válságban van! Csak nagyban jövedelmez, de ahhoz meg pártgórénak kéne lenni... Az én vágyaim sokkal, de sokkal kisebbek, kérem tisztelettel, mindösz- sze csak olyan egyszerűen, tisztán, boldogan és szépen szeretnék élni, ahogyan az a reklámokban látható. TÓTH FERENC Hát először is, kezdetnek szeretnék egy kicsit reklámnő lenni. Mert az ő élete oly egyszerű! Talán azért, mert - már elnézést - a reklámnő, úgy tűnik, teljesen ostoba. Elég, ha meglát egy doboz mosóport, és már boldogan vigyorog is. És valósággal önkívületbe esik a boldogságtól, ha orrváladékát egy levendulaillatú papír zsebkendőbe fújhatja, amely - mint köztudomású - bársonyosan puha és valósággal kényezteti az orrot. A nem észkombájn reklámnő örülhet még az alábbi három esetben: a., ha kap egy csodálatosan hatásos tablettát hőhullám ellen, b., ha mindent elnyelő ultramaggal bíró betét leledzik szépséges lábai között, c., ha fehér ruhában malac módra sárban hempergő ivadéka bűntudatosan hazajön a focimeccsről, de ő nyomban, de nyomban kifehéríti vissza. (Nem a gyereket. A fehér ruhát, amibe immár hagyományosan minden focizni induló kissrácot öltöztetnek. Focizni nem hófehér ruhában? Haladni kell a korral: legyünk trendik!) És igenis én is szeretnék szép nagy húszemeletes házban lakni, ahol mindenkire egyszerre jön rá a kakálhatnék, és ez okból a legfölső szinten lakó legöndörít egy tekercs vécépapírt, amit a lakók lelkesen darabokra tépnek - gondolom, ki-ki előre sejtett testi szükséglete szerint -, aztán fut mindenki boldogan a budiba. Most mondják meg őszintén, létezhet a boldogságnak ennél magasabb fokozata? Persze igaz, hogy a vécépapír- tépkedésben rettentően el lehet fáradni ám! Igen hasznos dolog üyenkor lemenni a kikötőbe, és egy egyméteres rágógumival a hónod alatt mólóról mólóra szökellni, s közben fülig érő vigyorral üdvözölni minden szembejövő vadidegent. Garantáltan megfordulnak utánad! (Nem is kell az óriás rágó. Tökéletesen elég, ha így vigyorogsz.) Igen jó kockás sálakkal teli bőröndöt is kiborítani - ha történetesen ki vagy borulva, haha! -, vagy esedeg színes festékkel teli nejlon- zacskókat a falhoz vagdalni oldot- tan nevetgélő életed páijával. És a festék amúgy csodafesték, mert a falon kívül sehová máshová abszolút nem fröccsen, és ezért nem is kell utána takarítani. Reklámban élni még azért is olyan jó, mert itt mindenkinek gyönyörű fehérek és csillogóak a fogai, nem olyan sárgásak és matt ámyalatúak, mint a való életben. Sajnos, ez bizonyos hátrányokkal is jár: nem tudok egy nyavalyás polaroid fotót készíttetni, mert a felvételen csak az a nagy fehér folt látszik. De különben, ha valami icuri-picuri probléma mégis adódna, egyszerűen csak meglátogatjuk a fehér köpenyes doktor bácsit, aki dehogy is kínoz holmi fúrókkal meg fogókkal meg egyéb lakatosszerszámokkal. Csak ad egy nagy zöld almát, te hersegve beleharapsz, és máris egy szinten vagy Lacival. Némi veszély azért a reklámokban is leselkedik. Itt van például az a rühös kis lény, amely egyetien mozdulattal felnyitja nagylábujjad zsanéron forgó körmét, aztán beletelepszik a körömágyba, hogy ott nyomban undorítóan csámcsogva és bűzölögve szaporodni kezdjen. De nyugi! A csodakenőcs nyomban segít! Any- nyira nyomban, hogy szinte percekkel azután, hogy sikeresen megküzdőnél a lábgombáddal, máris teniszezőparfümtől illatosán, lobogó fekete hajjal vágtázhatsz végig a nedvesen csillogó tengerparti fövenyen szélfútta sörényű fehér pej kancád hátán, a sziklákon megtörő hullámok robajától kísérve. S ha közben esedeg megéheznél - de csak ha igazán megéheznél -, nyomban haraphatsz egy csokis kekszet, mert az csak egy régi hülyeség, hogy a babgulyás meg a rántott szelet rósejbnival csillapítja az éhséget. Régen lehet, hogy így volt, de ma már nem! Na jó. Nemcsak csokis keksz van itt, a reklámban. Igazából füstölt sajtot is ehetsz a beduinokkal a Szahara kellős közepén, csak arra vigyázz, az istenért, hogy el ne csaklizzák közben a motorbiciklidet. Sőt alkalomadtán fogyaszthatsz tortát is, de a tortakrém keverése közben ne telefonálj ám túl sokat az új programoddal, mert az asszony nyomban kiveri a balhét. De a lyukas lila tehén tejéből készült csoki is nagyon finom, amelyet egy nagy fogú, vidám rágcsálócsapat állít elő egy düledező pajtában! Különben is, ha végképp nincs időd enni - mert, mondjuk, sztár vagy -, nó problém. Egy savanyított tejital, és olyan bélflórád lesz, hogy akárki megnézheti. Mellesleg, nyugodtan zabálhatsz annyit, akár egy disznó, birtokodban a szuper gyomortablettával, csak egy dologra nagyon ügyelj, kérlek: gombold vissza a szoknyád, ha föl akarsz állni, mert különben ott fogsz állni egy szál bugyiban egy elegáns vendéglő kellős közepén. Na persze, az se sokkal jobb, ha egy száradó piros pettyes gatyát megpillantva tökpucéron kimégy a hűtőhöz egy Túrórudiért, és közben véletienül pont rád nyit az anyósod. Isteni szerencse, ha magadra tudod csapni a hűtő ajtaját. Ha ilyesmiket eszel, abban az is jó például, hogy sokkal több időd marad kirándulásra. Fel hát, a hideg északra, ahol megfagyott rénszarvasokat előzhetsz meg garantáltan télálló kocsiddal! Öregség nem akadály. Ha a megfelelő dilibogyót szeded, kilencven- évesen simán fejest ugorhatsz az uszoda legeslegmagasabb trambu- linjáról is. Hadd lássák az utódaid, milyen tökös nagymami vagy! Itt a reklámban a felsoroltakon kívül is rengeteg szórakozási lehetőség kínálkozik. Folytathatsz például szellemdús társalgást barna plüssmacival bársonyosan puha törülközők halmai között, majd közös erővel elküldhetitek azt a büdös kis görényt, aki nagy naivan szintén felajánlotta szolgálatait il- latosítási ügyben. Hát nem elmegy a jó édesanyjába? Phű, egész megfájdult a fejem. Gyorsan mulasszuk el, mert kezdődik a gyerekek házibulija, ahol még csocsót is kell játszanom inamsza- kadtáig. Jaj, és még előtte a lakásban található összes baktériumot halálfélelemmel teli sikoltásra kell késztetnem egyeden flakon tisztítószer puszta felmutatásával. És ne felejtsem el még előtte jól felhúzni a szomszédot azzal, hogy az én ablakom üvege egyeden törléssel sokkal tisztább, mint az övé félórás izzasztó subickolás után. Ez mind kitűnő szórakozás, de jó móka focimeccset is vezetni náthásán szakadó esőben, majd egyeden mentolos cukorka bekapása után szétfütyülni ezt az egész rohadt világot. Amúgy meg elárulok valamit: csak olyan biztosítást köss, amit a víz alatt úszó oroszlán jóváhagyott. És csak olyan fájdalomcsillapítót használj, ami az elefántanyukának is tetszik. Mert itt az elefánt a legnagyobb fájdalomcsillapítószakértő, a búvároroszlán a legismertebb biztosítási szakember. Mindkettejük segítsége igen hasznosnak bizonyult a múltkoriban, mikor egy szelet csokitól felturbózva egy maffiózó limuzinját fél kézzel a szakadékba taszajtottam. Az eset után eléggé sok fájdalomcsillapítóra lett szükségem, de a biztosító legalább fizette a kórházi kezelés költségeit. Mind a nyolc hónapot. Végeredményben elmondhatom, hogy egész életemből egyetlenegy dolog maradt ki, gondolom, ezzel önök is így vannak: nem volt gyerekkoromban olyan semmit át nem eresztő pelenkám, amibe bátran pisilhettem volna. így nőttem fel, na képzelhetik. S ez úgy fáj! Úgy döntöttem, nem is megyek én már haza e szépséges új világból, itt sokkal jobb. Üdvözlök mindenkit innen, a kies Reklámiából. ÁPRILIS BOLONDJA... Egy mobilszolgáltató megtörtént esetei- Müyen ISDN végberendezése van?- Nézze, én egy 23 éves szőke nő vagyok, tőlem ilyet ne váljon. b- A megjelenítendő névhez mit újak?-A nevet...- Amit a Matáv adott nekem?- Nem... amit a szülei adtak magának. •B- Milyen telefonja van?-Nokia.- És azon belül?- Ericsson 318-as. •s- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó!- Milyen kóddal?- Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb. •B- És önök ott bent a központban figyelik, hogy mikor jár le a kártyám? •B- Jó napot! Megpróbálom beütni a pink kódom, de csak csillagokat látok!- Ez természetes. A szám titkos, tehát ön csak csillagokat fog látni.- Akkor honnan tudjam, hogy mit ütöttem be??? •B- Jó napot, én egy Vidamaxot akarnák főtőteni, de valami keresztet is kér, ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám...- A kettős kereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van...- Jaaaa... de melyik? Ez a hópehely vagy a létra? (et) SZÓ Ml SZÓ Koldusvirágzás CSÓKA GÁBOR Nyáron a koldusok is kivirágoznak. Áprilisban még nem. Ő sem, a keresett. Ő áprilisban még nagyon hű festménybeli szerepéhez. Xkkor is, ha ő maga nem tud róla. Mert szinte bizonyos, hogy ő volt, akit a reneszánsz festők ötszáz éve Júdás-modellnek kerestek az Utolsó vacsorához. Tudjuk, volt festő, aki sokáig nem akadt megfelelő modellre, végül a bűnözők között vélte megtalálni. Most már tudom, a Mester jobb híján rosszul választott. Nem választhatott másképpen, hiszen az időutazás csak filmalkotásokban lehetséges. Persze, az sem biztos, hogy ez a Júdás-arc lett volna a legmegfelelőbb. A Mester számára fontos volt, hogy a modell arca pokoli kifejezéssel bújon. Az áprilisi koldus igazából nem is koldus, hiszen tevékenységéből hiányzik a módszeresség. Nem ül a megszokott helyén, nincs előtte sem kalap, sem doboz, s nem igyekszik a cél érdekében minél eleset- tebbnek látszani. Ez utóbbira különben sem lenne szüksége. Messze környéken nincs nála elesettebb ember. Arcán a pokol nyomai, vagy inkább azon túl, pokoli eltompultság. A pokolra a dagadt, lilás, talán összevert, talán megfagyott, deformált arca emlékeztet. Értelmi fogyatékos vagy részeg, vagy tartására már mit sem adó, s biztos, hogy hajléktalan. Á talajon ül, kenyérhéjdarabkákkal kirakósat játszik. Társa is van, ő is ápolatian a legalsó határig, de idősebb, bölcsebb, takarékosabb. Mozdulatai a magába roskadt lebomlásban és a fásult gömyedtségben merülnek ki. Kettejük piszkos sötét alakját jól kiemeli az élelmiszerrel megrakott bevásárlóközpont fehér fala. Előttük élelmiszerrel megrakott bevásárlókocsik zörögnek a csomagtartókhoz a parkolóban. Körülöttük a város, a polgári társadalom. Lelki szemeik előtt az Utolsó vacsora. Júdás hiányzik. A szívekben kivirágoznak a koldusok. Itt kívül majd májusban virágoznak ki. ELETKEP Tolom a szekeret KÖBÖL ZOLTÁN Tolom a szekeret a polcok között, kezemben egy darab papára felírva a lista: liszt, vaj, felvágott, mustár... Zsebemben a nyugdíjam. Havi nagybevásárlás, megpróbálok szépen sorban beszerezni mindent. Sem többet, sem kevesebbet, mint ami fel van írva. Eldöntöttem, nem hagyom magam. Szembeszállók minden csábítással. Otthon összeírtam, ma csupán bepakolom az egészet a szekérbe, fizetek és már itt sem vagyok. Tolom a szekeret. Jobbról támad egy reklámtábla: -20%, balról egy másik vicsorog rám: -30%. Nézem a listámat, egyik áru sincs rajta. Gyorsan kisiklok a karmaik közül.- Hová mész, ember? Nagy szamár vagy, ha nem viszel haza! - szólít meg újból valami.- Na mi az? Nem láttál még kettőt egyben? - Láttam, de azt a tyúk tojta - mondom neki, és gázt adok a szekérnek. Valahogy mégis elgondolkozom az ajánlatán, és visszanézek. Egyik áldozata éppen három csomaggal tesz be belőle a kosarába. - Te csibész! Hát ez volt a szándékod - mormolom csak úgy az orrom alá. Az élelmiszerek az üzlet végében vannak, az odáig vezető út tele reklámharamiákkal. Sunyiban bukkannak elő és valósággal kifosztják az arra járókat. Szinte bekönyörgik magukat az ember kosarába. Ők a pénztárgépek cinkosai. Egy hajléktalan, csóró emberke siet az egyik polc felé, látszik rajta, ismeri az irányt. Fél liter gyümölcsbor tizenegynéhány koronáért, műanyag üvegben. Bódító folyékony méreg. Ez a cél, ahogy megszerzi, már siet is a pénztár felé.- Hát nem szégyelljek magatokat! - mondanám, ha lenne kinek. - Azt még elnézném, hogy megpróbáljátok becserkészni az ádagember pénztárcáját, de hogy a legszegényebbek lyukas zsebeiben is kotorásztok, az már mégiscsak émelyítő. Tolom a szekeret. Már lassan megtelik, a tartalma még pontosan egyezik a listával. Kicsit kifújom magam, aztán újból nekivágok. Néhány akciós áruval vívott győztes csata után elérek az élelmiszerekhez.- Csak most ne hagyjon el a józan eszem! - fohászkodom, és bevetem magam a sűrejébe. Szinte tapadnak rám a leárazott áruk. Némelyik suttyomban beugrik a szekerembe. - Nem mész innen, te bitang! - kergetem ki őket egymás után, de azok szemtelenül minden polcon újra támadnak. Végre megvan minden. Nyelvet öltök az árcéduláknak, reklámoknak, az egyet fizet - kettőt kapóknak, és győztes csatából megtérő hadvezérként indulok fizetni. Csattog a pénztárgép, fut a szalag, meg a pénzem is. Fiókja úgy nyeli a bankókat, mint vakondlyuk az esővizet. Mégsem vagyok nagyon boldogtalan. Maradt még a havi rezsire és egy kis apró csokira, ha eljönnek az unokák.
