Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-04 / 53. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 4. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A lét isteni alapanyaga ZSOLNAI PÁL „Az egyetlen amire szükséged van, az a szeretet, szeretet, szere­tet, ez az egyetlen, amire szüksé­ged van...” - énekelte a Beatles 1967-ben, és ez a dal a slágerlista első helyére repítette őket. Egy hatalmas elektronikus könyvter­jesztő cég 54 923 olyan tételt ajánl, melynek a címében a sze­retet szó szerepel. Az ismert szá­mítógépes keresőprogram a sze­retet szó betáplálása után 166 miihó olyan adatot dob ki, mely­ben megtalálható ez a szó. A sze­retet az az érzés, amely rengeteg írót, filozófust, művészt inspirált alkotásra, és bennünket is éltet a mai napig. Úgyhogy érdemes el­gondolkodni azon, honnan is le­het ezt az isteni alapanyagot me­ríteni, és mi a fontosabb - szeret­ni vagy szeretve lenni? A mi mo­dern, ellaposodott nyelvezetünk­ben a szó jelentése és tartalma is degradálódott. Sokszor könnyel­műen vagdalkozunk vele: szeret­jük a töltött káposztát, szeretjük az új farmerünket, és ugyanezzel a szóval eskü­szünk örök hűséget ked­vesünknek az esküvőnk napján. Akkor mi is az iga­zi szeretet? A szeretet modem meghatározása két irányban te­rel bennünket. Az egyik úgy úja le mint emocionális érzést. Kelle­mes, esztétikus, néha erotikus töltettel, de végeredményben na­gyon önző érzést. Szeretünk va­lakit, mert tetszik nekünk, izgat a közelsége, törődik velünk. En­nek az érzésnek a középpontjá­ban mindig ÉN állok. Ä másik irány úgy határozza meg a szere­teted mint afféle üzletet. Akkor teszek meg én is valamit, ha az a másik fél teljesíti a kéréseimet. Felelj meg az elvárásaimnak, hogy szeretni tudjalak. Valamit valamiért. Mindkét irány elferdí­ti az igazi szeretet mélységét. A Biblia szokatlan és váratlan választ kínál. Azt úja, hogy a sze­retet a másik fél javát szolgálja. Csakhogy ez veszéllyel jár, mint ahogy azt C. S. Lewis angol író is mondja: „aki szeret, az kockáza­tot vállal, mert ebbe az érzésbe mindent belead”. A Biblia ezt még tovább fokozza. Szerinte Is­ten maga a szeretet. Ez lényének a legjellemzőbb vonása. Isten volt az, aki egyszülött fiát adta értünk. Először megteremtette az embert, hogy szeretetteljes kapcsolatban éljen vele. Amikor aztán az ember ez ellen a szere­tet ellen fordult, Isten újból sze­retettel válaszolt. A legdrágáb­bat, amije volt, a Fiát küldte el. Sokan azért nem tudnak feltétel nélkül szeretni, mert gyermek­korukban nem kaptak elég sze­reteted elutasították őket. Nem tanulták el a szeretet és a gyön­gédség viselkedésformáit. Ezért csodálatos, hogy bármikor, ami­kor csak szükségünk van rá, e végtelen szeretetforráshoz for­dulhatunk, és feltöltődhetünk. Az isteni szeretet egyedi, sze­mélyre szóló. Ő nem üres, távoli lény, hanem konkrét alakot ölt. Ahogy János evangéliuma is úja, úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, ne kárhozzon el (Jn 3, 16). Más szóval, hogy tel­jes életet éljen. Bárhol és bármi­kor az isteni szeretet alanyává válhatunk, csak ki kell nyílnunk feléje. Hallottam egy történetet, amely egy emberről szól, aki be­leesett egy mély gödörbe. Semmi baja sem történt, csak éppen nem tudott kimászni belőle. Mint ahogy mindig, körülállták az emberek, és jó taná­csokat osztogattak. A filo­zofikusan gondolkodó ezt mondta: „hát ez logi­kus volt, hogy valaki egy­szer majd beleesik, ha nem volt bekerítve”. Az empatikus fölé hajolt és megje­gyezte, hogy együttérez vele. A bíráló közölte, hogy csak a rossz emberek esnek gödörbe. A kí­váncsi érdeklődött tőle, hogy mi­ként is történt a dolog, mit ér­zett, miközben esett lefelé. Az optimista azzal vigasztalta, hogy még rosszabbul is járhatott vol­na. A pesszimista megjegyezte, hogy lesz ez még rosszabb is. Vé­gül arra ment Jézus, és egyszerű­en kihúzta őt a gödörből. Az iste­ni szeretet nagyon konkrét, sze­mélyes és közeli. Ha ezt elfogad­juk, akkor segít nekünk szeretet­teljes életet élnünk. Ha átéljük a feltétel nélküli szereteted akkor képesek leszünk mi is ezt átadni. Szeretni és szeretve lenni, erre szükségünk van, akár kemény férfiak vagyunk, akár gyöngéd nők. E nélkül az érzés nélkül üres, céltalan az életünk. Lehet bármekkora vagyonunk, lehe­tünk nagyon műveltek és oko­sak, szeretet nélkül az életünk­nek nincs semmi értelme. Isten tárt karokkal áll előttünk, s az ő feltétel nélküli szeretete képes betölteni az ember belső üressé­gét, és biztonságérzetet ad. A szerző az apostoli egyház lel­késze Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez Amiért a könyvet írtuk Kedves szülő, ha őszintén aggódik gyermeke fejlődése miatt, ha az orvosok már felvilágosították Önt, de még nem engedte tudatáig a rossz hírt, akkor olvasson tovább! Segíteni szeretnénk. Élete első szakaszában minden gyermek eseté­ben kiemelkedő szerepe van a családnak. A csecse­mőnek, a kisgyermeknek a család a nevelés kizáró­lagos színtere. SZERZŐK ELŐSZAVA Nem akkor kezdődik a nevelés folyamata, amikor a gyermek már „okos”, „beszélni lehet vele”, ha­nem sokkal előbb, amikor ideg- rendszere képessé válik arra, hogy bizonyos ingereket „felfogjon” (mint tudjuk, a testfelületet érő, a mozgásos és hallási ingerek az el­ső ilyen benyomások). Már a mag­zati életben történik ilyenfajta ta­pasztalatszerzés, ez folytatódik a csecsemő életében, egészen fel­nőttkorig, sőt azon túl is. A csecse­mő nem „tudja”, mi történik vele, körülötte, nem érti szokásaink lé­nyegét, csak megéli őket rendsze­rességükben, megszokja, s majd el is várja. Ugyanakkor ő is aktív, anélkül hogy ilyen szándéka len­ne. Reagál arra, ami benne és vele történik, ezt kellemesen vagy kel- lemedenül éli meg, eszerint sír vagy élénkül fel, mosolyog vagy ad hangot. Valamivel később nyúl­ni fog szülőjéért, az ismerős tár­gyért, mert az az ingeregyüttes, amivel rendszeresen kellemes él­ménye van, közelítő reakciót hoz létre nála. Egy váratlanul megjele­nő, még nem ismerős inger­együttes (idegen személy vagy például háziállat) viszont negatív, kerülő reakciót - sírást, kalimpá­lást, kapaszkodást - vált ki. A szü­lők idővel könnyen kiigazodnak csecsemőjük viselkedésében, meg­értik, s válaszolnak rá. így alakul­hat ki a meghitt szülő-gyermek kapcsolat, melyet a kölcsönös „mi ismeijük egymást” élmény tesz in­timmé, örömteljessé. Nem ilyen a helyzet, amikor a gyermek „elmarad”, másképpen fejlődik. Csecsemőkorában kevés­bé fogékony, nem figyel úgy, mint ahogyan esedeg testvére annak idején tette, gyakrabban sír, vagy sokkal többet alszik. S amikor nyu­godt és kézben van, a szülők akkor is nehezebben ismerhetik ki magu­kat a viselkedésén, válaszai nem egyértelműek, tegnap esedeg egé­szen másképpen reagált, sőt még ha nevet és jókedvű, akkor sem néz mindig rájuk. A szülőknek nem könnyű szembenézniük a gyanú­val, újra megpróbálni örülni egy félmosolynak, egy részleges siker­nek is - nem tudva, hogy vajon holnap is megismédi-e, sikerül-e, a véleden műve volt-e, vagy most már biztosan elsajátította, megta­nulta gyermekük, amit „produ­káld. Sok szülő segíteni szeretne, hiszen ha a gyermek sérült, akkor sem mindegy, hogy milyen szin­ten; mi az, amit elérhet a fejlődés során, mennyire lesz mégis önálló, miben kiszolgáltatott. Aggódnak, mert ezt még nem tudják. Igaz, ez az a probléma, amit minden egyes gyermek esetében az illetékes szakemberekkel kell meg­beszélni. Néhány alapismeret azonban minden szülőre vonatko­zik, hiszen az aggodalom feszültsé­geket szül. A szülőknek is, és a gyermeknek is érdeke, hogy segít­sünk ezeket megszüntetni. Nem az­által, hogy üyen és hasonló meg­jegyzésekkel nyugtatjuk őket: „csak lassabban fejlődik”, vagy „nincs itt semmi baj”, hanem azzal, hogy útbaigazítjuk őket, miközben vagy miután komplex orvosi­gyógypedagógiai, szükség esetén pszichológiai véleményt kapnak gyermekük állapotáról, s várható fejlődésmenetéről. Fontos, hogy a szülők jobban megismerjék gyer­meküket, hogy az aggodalom és a szomorúság mellett helyet kaphas­son a szereteten kívül a sikerél­mény is. Kedves szülő, ha őszintén aggó­dik gyermeke fejlődése miatt, ha az. orvosok már felvilágosították Önt, de még nem engedte tudatáig a rossz hírt, akkor olvasson tovább! Segíteni szeretnénk. Természetesen a fejlődésben el­maradott gyermekek is nagyon kü­lönböznek egymástól. Egyrészt je­lentősen eltérő az elmaradásuk mértéke, másrészt az is, hogy ez mely területeket érint jobban, me­lyeket kevésbé. Ez tehát azt jelend, hogy az itt leírtak semmiképpen sem vonatkozhatnak minden szempontból az Ön gyermekére. Az ép gyermekek is sokban külön­böznek, nevelésük során figyelem­be kell venni egyéni igényeiket. Az eltérő fejlődésű gyermekekre ez fokozottan érvényes, ezért kérjük, hogy könyvünk olvasása során ezt mindvégig tartsa szem előtt. Vá­lassza ki azt a következő ismere­tekből és javaslatokból, ami az Ön gyermekére vonatkozhat. Igyekez­zen aggodalmait és megfigyeléseit olyan szakemberrel is megosztani, áld sérült kisgyermekek fejlődésé­nek elősegítésével foglalkozik: gyógypedagógussal, pszichológus­sal, mozgásterapeutával. A szerzők: Borbély Sjoukje-Jász- berényi Márta-Kedl Márta SEGÍTSÜNK! A Carissimi jótékonysági alap azoknak a családoknak segít, ahol súlyosan egészség- károsodott gyermeket nevel­nek, és támogatja az ilyen csa­ládoknak szociális szolgáltatá­sokat nyújtó érdekvédelmi szervezeteket. Mivel saját tőké­vel nem rendelkezünk, csak akkor tudunk segítem, ha ne­künk is segítenek. Ezért kérjük, támogassa szervezetünket adója 2%-ával. Részletes tájé­koztatást talál rólunk a www. carissimi.sk honlapon. Levél­címünk: Carissimi n. f. nám. 1. mája 10-12,815 57 Bratislava. E-mail címünk: carissimi@ca- rissimi.sk Számlaszámúnk: 5345665/5200 OTP Bank. Köszönjük támogatását. A Carissimi vezetősége Indul - szombatonként új sorozat A Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1998-ban Bor­bély Sjoukje-Jászherényi Márta-Kedl Márta szerzőhármas tollából a Szülők könyve, mely értelmileg sérült gyermekek neveléséhez ad a szülőknek tanácsokat erejüket meghaladó munkájukhoz. A Családi Kör a Carissimi jótékonysági alap jóvoltából folytatásokban közli ezt a könyvet, hogy eljuthasson azokhoz a szlovákiai magyar szülőkhöz is, akikhez egyébként nem jutna. Mert mi is segíteni szeretnénk! EGY FÉRFI ES EGY NO Férfiszemmel - a női bulvár férfiakról szóló írásainak modorában TÓTH FERENC- Ne tekerd el a csapot, szívem! - Szívem, persze, eltekeri. De nem is akárhogy. Hogy fér abba a gyönge kis kézbe ennyi erő? Jobb sorsra érdemes férfitársam, nyüván te is szembesültél már a megdöbbentő ténnyel: szívem oly erővel képes egyetlen tekerintéssel elzárni akár az új csapot is, hogy az nyomban csöpögni kezd. Mintha csak náthás volna, szegény. Sokak szerint a gizehi púamisok és a Nazca-sivatag ábrái mellett szí­veink rettentő erejű csapeltekerése a harmadik legnagyobb rejtély a Földön. De lehet, hogy az első, ha figyelembe vesszük, hogy szíveink hasonlóan bámulatra méltóan ké­pesek a műanyag palack kupakját is RÁ csavarni a palack nyakára. De csak RÁ. KI viszont már nem tudják nyitni! Ha KI kell nyitni valamit, nyomban erős és értelmes férfitár­saik segítségét kérik. Sok családi perpatvar szilárd alapját képezte már e probléma, mely perpatvarok rendszerint a férfiember emelkedő szólamú kér­désével kezdődnek, emígyen: „Hogy létezik az, hogy ez a vacak csap már megint csöpög, azt a nya­valyás kólásüveget meg alig bírom kinyitni?!” Nos, teljesen nyilvánva­lónak látszik, hogy a nők e csodála­tos egyirányú képességeikre már réges-rég szert tettek, valamikor az evolúció hajnalán tán - csak éppen nem kerülhetett a felszínre, ugyan­is ötven-százezer évvel ezelőtt a csaptelep még eléggé ritkának volt mondható. És a kólásüveg gyakori­sága sem igen múlta ezt fölül. Bizonyos technokrata vélemé­nyek szerint ez egyszerűen csak azért van így, mert a nők egy irány­ba vannak bekötve. Hát ez nem va­lami tudományos vélemény, igaz? Egy nőről azért mégsem lehet úgy beszélni, mint holmi diódáról vagy tranzisztorról, ami így-úgy lehet bekötve, és aszerint ereszti át az áramot, vagy hogy a fenébe van ez. Mások szerint a rettentő erejű te­kerés a nők hagyományos bizton­ságra törekvési igyekezetének egyik transzparens megnyilvánulá­sa. Melynél közrejátszik az a vitat­hatatlan tény, hogy a nők - az élet dolgaiban természetszerűleg sok­kal nagyobb áttekintéssel rendel­kező hímekkel ellentétben - egyál­talán nem ismerik a csaptelep mű­ködési elvét. Tudniillik, hogy a vé­gén - mármint hogy nem a nő vé­gén, hanem a csaptelep végén, ne tessék már vicceim! - egy olyan kis gumnzé van, és ha azt egyetlenegy­szer istenesen beszorítja valaki, ak­kor az illető csap, bizony, azon nyomban csöpögni kezd. Úgy hírlik, hogy vannak az átlag- nál sokkal türelmesebb - és elszán- tabb - férfiemberek, akik a problé­mát konfliktus nélkül próbálják megoldani. Tehát mélyen a szívem szemébe néznek, és lassan, gondo­san artikulálva elmesélik, hogyan is működik a csaptelep. Kell-e mon­dani, hogy ezek a bátor vállalkozá­sok rendszeresen zátonyra futot­tak? E szerencséden hímek nyüván először szembesültek a nőnemű lé­nyek másik nagy biológiai rejtélyé­vel: a szelektív hallással. Hogy ugyanis a mi drága szívünk csak azt hallja meg, amit akar. Ha például okosan, észérvekkel elmagyarázzuk neki, hogy szerény háztartásunk további zökkenő- mentes működésének elengedhe- teden feltétele egy most véledenül különösen olcsón megszerezhető teleszkópos horgászbot - valódi pa­rafa nyéllel -, na, ezt biztosan nem haüja meg. Megint mások eltúlzott vélemé­nye szerint az egész problémát és ezzel együtt számos családi össze­koccanást kiküszöböli a karos csaptelepek visszavonhatatlan tér­hódítása. Engedjék meg, hogy ez­zel kapcsolatban erősen pesszi­mista kételkedésünknek adjunk hangot: eltekerni ugyan tényleg nem, de túlhúzni a kart is lehet. Léteznek már olyan elmés talál­mányok is, amelyek pislákoló mécsfényként vüágítanak a gyön­géd női kacsók általi csapeltekerés nyomasztóan komor setétségé- ben. Az eltekerheteden csaptelep feltalálója természetesen férfi volt: tekerheti a szívem körbe, kör­be, körbe, akár egy félóráig is, túl­tekerni mégsem tudja. Mindezen roppant erőfeszíté­sek dacára szíveink valószínűleg még jó sokáig visszavonhatadanul eltekerik a csapot. Csak egyet te­hetünk hát: elsajátítjuk ama híres távol-keled filozófiai rendszer egyik tanítását, mely szerint az eleve megváltoztathatatian dol­goknak jobb békét hagyni. S egy nyugalmas estén esetleg elelmél­kedhetünk azon a réges-régi, és máig megcáfolatlan és talán örök­ké megcáfolhatadan igazságon: a Vüágegyetem és a Nők rejtélyei ki- fürkészhetetienek.

Next

/
Thumbnails
Contents