Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-30 / 75. szám, csürörtök
22 Otthonunk ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 30. www.ujszo.com A lakás belső terei nem a vendégeket akarják elkápráztatni: a fő vezérelv a kényelem és a használhatóság Milyen jelenleg a divatos bútor? Ma már nem évtizedekre terveznek belső tereket (Képarchívum) A politúrozott bútor gondozása megoldható házilag Bútortisztítási trükkök ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A tavaszi nagytakarítás kiváló alkalmat ad arra is, hogy különösen nyitott szemmel járva észrevegyük bútoraink olyan hibáit, hiányosságait, amelyek fölött máskor megszokásból elsiklik a tekintetünk. A faragott bútor mintázatában lerakodott piszokhoz nem elég a toliseprű, nem fér hozzá a törlőrongy. Ezért válasszunk ki egy közepesen kemény kefét, és azzal sikáljuk meg finoman a bútort. Ha a faragás nagyon apró, akár megfelelő méretű ecsetet is használhatunk. A fényezett bútort meleg tejbe mártott vászonnal tisztíthatjuk meg, majd kevés étolajjal benedvesített gyapjúdarabbal „csillogtathatjuk fel”. Ha az évek során a bútorunk foltos lett, só és étolaj keverékével, vagy citromlével átdörzsölve tüntethetjük el azt róla. Ám munkánk végeztével ne felejtsük el száraz ronggyal letörölni a bútor felületét. A furnérozott bútor rosszul tűri a nedvességet, felpúposodik tőle. Ilyenkor a hibás részre fektessünk vászon-, vagy selyemdarabot, és meleg vasalóval vasaljuk át, majd pedig tegyünk rá nehezéket és így hagyjuk kihűlni. Mire a bútor visszanyeri szokásos hőmérsékletét, a felpúposodott furnér visszatapad a helyére. A politúrozott bútor gondozása is megoldható házilag. Alaposan keverjünk össze terpentint és étolajat, majd a keverékbe mártott tiszta, puha ruhával fényesítsük ki a felületet, amelyet aztán igen alaposan töröljünk át, hogy a bútor felületéről tökéletesen eltávo- lítsuk a „nagyanyai” tisztítószert. Ha gyertyafolt került a bútorra, először kemény kartonnal szedjük le a viaszt, majd langyos vízbe mártott, puha ruhával, aztán pedig lenolaj és terpentin 1:1 arányú keverékével dörzsöljük át. Végezetül a teljes száradást követően ronggyal fényesítsük át a folt helyét, (mi, o) Be szeretnénk rendezni a lakásunkat, ám nem tudjuk manapság mi számít divatosnak? Nos ekkor vagy felkeresünk egy lakberendezési stúdiót, vagy odafigyelünk az idei bútoripari és lakberendezési vásárokra. Régiónkban idén már több ilyen volt, és persze még lesz is. Az előbbiekből nagy vonalakban képet kaphatunk az idei bútordivatról. ÚJ SZÓ-T1PP Az aktuális trend szerint a lakás belső terei nem annyira a vendégeket akaiják elkápráztatni - a fő vezérelv a kényelem és a használhatóság. Eközben egyre fontosabb a változtathatóság. Ma már nem évtizedekre terveznek belső tereket: ha a tulajdonos akár pillanatnyi hangulatváltozás miatt meggondolja magát, az egész lakást sokkal könnyebben átépíttetheti, mint korábban. Bútorban a retro letisztultabb, könnyebben illeszkedő megjelenési formáit tapasztalhatjuk. Az egyszerű és az extravagáns, a sima vonalvezetés és a túldíszítettség sok esetben együttesen jelenik meg. A fürdőszobák szoba jellege megmaradt: csempeborítás helyett káprázatos kőfelületek, festett falak, speciális vízálló és vízzáró felületek, nemesen egyszerű szaniterek és szinte futurista csaptelepek króm-, szatén-, arany csillogásban. Elmondható ugyanakkor, hogy bár a divat változik, a természetes faanyag kedveltsége töretlen. A tömör fából készült bútorokat formagazdagságuk, a természetes faanyag szépsége, gyártásának hosszú történelmi hagyománya teszi időtlenné. A magas költségű gazdaságok furnérozott bútoraihoz képest az olcsó ázsiai és kelet-európai fanyersanyagból és munkaerővel készített tömörfa bútorok szintén elősegítik népszerűségük növekedését. Az európai bútorkereskedők arról beszélnek, hogy ma azon a piacon, ahol a stílus és a státus uralkodik, növekszik azon vásárlók száma, akik inkább tömörfa, mint furnérozott bútorokat vásárolnának. A tömörfa az egyedi bútorgyártók és belsőépítészek körében a legkeresettebb, miközben a tömeg- termelésben szerepe évek óta csökken. Az irányváltás döntő eleme a nyersanyag magas költsége és a technika fejlődése: a laminált termékek a természetesség látszatát keltik, nagyobb méretek készíthetők, de az sem mellékes, hogy stabil és kényelmes munkahelyeket biztosít a fafeldolgozó iparban. A technikai eljárások mára olyan színvonalat értek el, hogy a gyakorlatlan szem számára szinte képtelenség a természetes vagy a laminált furnérral borított felületek megkülönböztetése. Az európai bútorgyártók jövőjét a tömörfa bútorok tartós kereslete jelenti. Sokan úgy vélik ismét „trendi” lesz a minőség és'mesteri kivitel elismerése, a vásárlók inkább költenek maradandó, mint néhány év múlva eldobható javakra. Mindenestre a bútorgyártók nem feledhetik, hogy időtálló, mindenkorban divatos és kelendő bútort kell készíteniük, (mi, fn) A furnérozott bútor rosszul tűri a nedvességet (Képarchívum) Ha sima falfelületek kialakítása a cél, akkor a festés előnyösebb a tapétánál, feltéve, hogy körültekintően, korszerű festékeket és festőeszközöket használunk Itt az ideje, hogy életvidám tavaszi színeket vigyünk a lakásunkba ÚJ SZÓ-TANÁCSADÓ Ha a hosszúra nyúlt telet követően lakásunkban üde színekre vágyunk, nem kell a legközelebbi szobafestőhöz rohannunk, hiszen ezt ma már nyugodtan egyedül is elvégezhetjük. Mielőtt azonban hozzálátnánk, érdemes átgondolni egy-két dolgot. Ha például az anyagiakat nézzük, akkor a tapétázás akár a festés kétszeresébe is kerülhet, de előnye, hogy kevesebb piszokkal jár, és így a különféle mintázatú felületek könnyen kialakíthatók. Ha viszont a nyugodt, sima falfelületek kialakítása a cél, akkor a festés előnyösebb a tapétánál, feltéve, hogy körültekintően, korszerű festékeket és festőeszközöket használunk. Az egyedi díszítésekről, faltagolásokról sem kell lemondanunk, sőt, saját kezűleg még különleges falfelületeket is kialakíthatunk. A lényeg az, hogy jól megszervezzük a munkát, tisztában legyünk azzal, hogy milyen munkafázisokat kell végigcsinálnunk, azokhoz milyen eszközöket és anyagokat használjunk. Egy biztos, hogy saját munkánkkal jelentős összeget takaríthatunk meg, hiszen csak az anyagköltséget kell kifizetnünk. Előzetes kalkuláció Akár egy kis szoba, akár az egész lakás kifestésére vállalkozunk, előbb mindent gondoljunk alaposan végig. A részletes anyagkalkuláció és lista elkészítése nagyon fontos momentum, mert ettől függ, hogy később mennyire lesz gördülékeny a munkánk. Mindenekelőtt állag- és felület felmérést kell végeznünk. Általában ilyenkor kell eldöntenünk azt, hogy a már falon levő festékréteg elbír-e még két-három réteg festéket. Négy-öt festés után azonban ajánlatos egy általános kaparással számolnunk. Ez azt jelenti, hogy a teljes falfelület glettelése is szaporítja a tennivalóinkat. Újabban már szinte csak jó fedőképességű diszperziós falfestékeket használnak a festők is, ami vékony rétegekben felhordva is fed, a rétegek pedig jól egymásra tapadnak. Kaparással viszont a vastag festékréteg elég könnyen leválasztható a glettelt vakolatról. A felületek felmérése is fontos, hiszen ennek alapján tudjuk csak kiszámítani mennyi festékre is lesz a következőkben szükségünk. A falfestékekből általában 6-8 m2-nyi felület egyszeri átvonásá- hoz 1 kg festék szükséges. Ezt egyébként minden festék a használati utasításában feltüntetik, az anyagszükségletet ennek alapján számoljuk ki. Sokszor azt adják meg, hogy az adott kiszerelésű festék hány m2 bevonására alkalmas. Két felkent réteg ritkán ad kellő fedést, ezért ajánlatos 3 felkent réteggel számolnunk. Ha 1 kg-nyi festékkel 6 m2 bevont felületet veszünk alapul, akkor még némi tartalékunk is lesz, különösen, ha mint a mesterek, az ajtókat és ablakokat is beleszámítjuk az összes felületbe. A kiszámított összfelület háromszorosa és a festék kiadósságának a hányadosa adja a szükséges festék mennyiségét. A glettanyag mennyisége már nehezebben meghatározható, mivel ez függ attól, hogy a felületeket teljesen vagy csak részben kell átsimítani. Többnyire, inkább csak falrészeket, repedéseket, felületi hibákat szokás kiglettelni, e munkákhoz pedig szobánként elég 1-2 kg-nyi, és ha utólag bekeverendő anyagút választunk, a felesleget korlátlanul tárolhatjuk is. A színezőpasztákkal is hasonló a helyzet, hiszen a diszperziós falfestékek általában 5:10%-nyira színezhetők, ami az így elérhető legsötétebb árnyalathoz szükséges mennyjség, ezt pedig a felhasználandó festék mennyisége alapján számolhatunk ki. Ezek azonban csak a szokásos, alapvető anyagok, falfelújítási lehetőségeink azonban ennél sokkalta bővebbek, már ami a korszerű, és főként különlegesebb falfestést illeti. Használhatunk, pl. fűrészporos falfestékeket, készíthetünk spatulyázással, hengereléssel strukturált falakat és különféle színes, szemcsés adalékanyagokkal dúsított vékony vakolatot, amelyekkel különleges felületi hatásokat érhetünk el. A falakat azonban nemcsak a bevonatával, hanem különféle pillekönnyű műanyag díszlécek, ro- zetták és egyéb fali díszítmények felragasztásával tehetjük teljesen egyénivé, a szokványostól eltérően igényessé. Nézzünk szét a piacon Ám ahhoz, hogy lehetőségeinkkel kellően élni is tudjunk, a korszerű anyagokat meg is kell ismernünk, a szobáinkat előre meg kell terveznünk, mégpedig színére és díszítményeire tekintettel. Nem árt a különféle, vegyi- és építőanyag-gyártó cégek egyedi kínálatát is figyelmesen áttanulmányozni, mert számos, nem szokványos anyagot, pl. spatulyázó anyagot, speciális tulajdonságú falfestékeket, csak így tudunk beszerezni. A szükséges anyagok felmért mennyisége alapján már elkészíthetjük a festés költségvetését. Ehhez feltétlenül tudni kell azt is, hogy hol mit tudunk a legolcsóbban beszerezni, ugyanis pl. azonos mennyiségű és fajtájú falfestékért akár kétszeres árat is fizethetünk. így természetesen megeshet, hogy több időnk megy el a kellő anyagok becserkészésé- re, mintha egy helyen, pl. egy nagyobb festékszaküzletben vásárolnánk meg mindent, de a megtakarítás esetenként egész szép kis summa, amiért már érdemes kissé többet talpalni. A festésnek pedig csak akkor szabad nekilátni, ha már minden szükséges anyag és kellék, no meg szerszám a rendelkezésünkre áll. Jó minőségű és gyors munkához megfelelő szerszámok is kellenek. A fal előkészítéséhez közepes és széles acélspatulyák, nyeles kefe, glettsimító-lap, kézi csiszolópapír felfogó, a célunknak megfelelő festőhenger lehúzóráccsal esetleg hosszú teleszkópos nyéllel, továbbá néhány vödör, amik lehetnek régebbi, nagyobb, kimosott falfestékes dobozok is. Szükségünk lesz még egy olyan magas létrára, amelyről kényelmesen eléijük a mennyezetet is. Kis belmagasságú helyiségekben a létrát mellőzhetjük, ha hengerrel festünk, és nyelüket kellő hosszúságú ún. teleszkópos nyélre erősítjük. A falfestés fogásai A helyiségek mennyezetét általában fehérre szokás festeni. Magas helyiségekben az oldalfalak felső részének kis sávja is fehér szokott lenni, ennek vonalát még a festés megkezdése előtt a falakra kell jelölni. E célra egy hosszú, porfestéken áthúzott zsineg is megfelel. A színválasztóvonal magasságát a sarkokban, a padló szintjétől mérve jelöljük fel, a zsineget oldalanként feszítsük ki e pontok között, majd elhúzása után engedjük a falra csapódni. A festést ezt követően a mennyezet bevonásával kezdjük el, majd az oldalfalakon folytassuk. Ha munkát akarunk megtakarítani, akkor ne sajnáljuk a pénzt nagy fedőképességű, csepegésmentes mennyezetfestékre, amellyel csak egyszer kell áthengerelni a mennyezetet, és az foltmentesen hófehér lesz. Az oldalsó falfelületeken általában színezett festéket szokás használni, ezért a teljes felület kétszeri befestéséhez szükséges mennyiséget már a festék eredeti tárolóedényében kevetjük be. A festék hígítását csak a színezését követően végezzük el, mert a színezékkel is vizet töltünk a festékhez, utóhígításakor már ezt a mennyiséget is vegyük figyelembe. A sarkokat, a padlószegély feletti sávot előbb egy széles ecsettel fessük be, majd fogjunk hozzá a falak teljes felületének a befestéséhez. Ha a falak és a mennyezet találkozásában a fal homorúan kialakított, akkor ezt hengerrel lehet a legjobban befesteni. Ha a falon más, a síkból kiemelkedő faldísz, vagy kazetta van, ezt is előbb ecsettel kenjük körül. Színre festésük esetén az egyenes részeket keskeny ecsettel, vékony műanyag fedőlappal lehatárolva két oldalról kenjük be festékkel. A festéket munka közben gyakran kevetjük meg, hogy mindig egyforma legyen a sűrűsége, (mi, om) Azonos mennyiségű és fajtájú falfestékért akár kétszeres árat is fizethetünk (Képarchívum)
