Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-30 / 75. szám, csürörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 30. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Nagyon fontos az egyetem Egy egyetem nagyon fon­tos egy nemzeti közösség szá­mára - mondta az Új Magyar Szónak adott nyilatkozatá­ban Noam Chomsky amerikai professzor, aki szintén aláírta a Bolyai Kezdeményező Bi­zottság (BKB) petícióját az önálló Bolyai Egyetemért. „A petícióban foglaltak önmagu­kért beszélnek - az egyetem fontossága kétségtelen egy nemzeti közösség számára” - mondta a bukaresti újságnak a világhírű filozófiapro­fesszor, akit magyar barátai világosítottak fel a romániai magyarság helyzetéről, s ezek után döntött úgy, hogy aláírja a nyűt levelet. A BKB nyűt levelét eddig több világ­hírű személyiség, köztük No- bel-díjas írók, tudósok is el­látták kézjegyükkel, (m) Az Európai Unió és az Észak-atlanti Szövetség számára jelentősek a két térségben végbemenő folyamatok Ukrajna és a Balkán felénk félúton Napjainkban régiónk köz­vetlen szomszédságában egész Európa jövőjét meghatározó folyamatok zajlanak. ONDREJCSÁK RÓBERT A Balkán és Ukrajna jövője nem csupán Közép-Európa számára döntő fontosságú, hanem az egész kontinens stabüitására néz­ve is. Olyan térségről, illetve or­szágról van egyébként szó, amely már elkezdett egy utat a transzat­lanti és európai integrációs szer­vezetek felé, de jövője még nem véglegesen eldöntött. Ukrajna esetében túlnyomóan belpolitikai tényezőkről van szó, még akkor is, ha ebben a kérdésben Oroszor­szágot mindenképpen figyelembe kell venni. Az úgynevezett naran­csos forradalom óta keleti szom­szédaink külpolitikája az euroat- lanti szervezetekkel való kapcso­lat megerősítésén és hosszabb tá­von esetleg a tagság elnyerésén alapul. Viszonylag nagy változás ez a korábbi kijevi külpolitikához képest. A Szovjetunió széthullását követően Ukrajna számára az identitáskeresés kulcskérdés volt. Az ország meglehetősen megosz­tott volt. Az oly sokat emlegetett keleti-nyugati, orosz identitású és nyelvű, illetve ukrán nyelvű és európaibb identitású területek kö­zötti különbségen kívül Ukrajnát még számtalan más törésvonal osztatta meg. Természetesen a legerősebb az előbb említett kele­ti-európai ellentét - még ha na­gyon leegyszerűsített képet ered­ményez is -, ami nagy hatással volt az ukrán külpolitikára is. A kilencvenes évek kijevi külpoliti­káját az állandó egyensúlyozás jellemezte Oroszország és Euró­pa, valamint a nyugati vüág kö­zött. Ennek eredménye egyfajta „szürke zóna” státus lett, erős orosz gazdasági befolyással. Ilyen helyzetben komolyan gondolni sem lehetett például Kijev NATO- tagságára. Az új ukrán vezetés vi­szont első számú külpolitikai pri­oritásként az euroatlanti integrá­ciót tűzte ki céljául. Ebből a szem­pontból voltak kulcsfontosságúak a mostani választások. Bár még nem egészen vüágos, kik fogják a következő kijevi kormánykoalíci­ót alkotni, minden jel arra mutat, maradhat az euroatianti külpoliti­kai irányvonal. Márpedig ez a döntés az őszi rigai NATO-csúcs szempontjából is jelentős. Ami a Balkánt illeti, ott a prob­léma sokrétűbb, ráadásul nem csak egy országról van szó. Sok olyan valós és potenciális problé­ma van a régióban, amelynek megoldása vagy legalább az első lépések megtétele ebben az évben várható. A legbonyolultabb Ko­szovó kérdése. Minden bonyolult­sága ellenére azonban legalább elkezdődtek Belgrad és a koszovói albánok közötti tárgyalások, ame­lyek kapcsán már az is eredmény, hogy a felek egy asztalhoz ültek. Nem maradhatunk azonban ezen a szinten, tovább kell lépni. Sok elemző és szakember Koszovó függetlenségét látja az egyetlen lehetséges megoldásnak, annak ellenére, hogy Belgrad hallani sem akar róla, és hivatalosan egyelőre a nemzetközi közösség sem hajlik ebbe az irányba. Sokan Szerbia-Montenegró európai in­tegrációjának ígéretét vélik cso­dafegyvernek, mondván: ha azt megígérik a szerbeknek, elenged­nék Koszovói. Nagy kérdés vi­szont, egyensúlyban van-e a szer- bek számára a két kérdés. Az EU- csatlakozás perspektívája túl tá­volinak tűnik, a Koszovóról való lemondás viszont nagyon is köze­linek. A Balkán jövőjét nagyban befo­lyásoló tényező még a monteneg­rói függetlenségi népszavazás eredménye. Bár eléggé erőltetett a párhuzam, de Montenegró la­EU- és NATO-csatlakozá- sunkkal a „periféria köz­pontjából" a „központ perifériájára" kerültünk a kontinensen. kossága hasonló mértékben meg­osztott az ország jövőjével kap­csolatban, mint Ukrajnáé. A kor­mányzó erő ugyan már jó néhány éve a függetlenséget tűzte zászla­jára, az ezt szorgalmazók viszont csak viszonylag kis többségben vannak az összlakosságon belül. Ezért is lehet kulcsfontosságú az 55 százalékos küszöb, amelyet elsősorban az Európai Unió nyo­mására fogadták el a monteneg- róiak. Valószínű ugyanis, hogy a lakosság többsége a függetlenség­re szavaz, nem egészen biztos vi­szont, hogy ez a többség nagyobb lesz mint 55 százalék. Minden­esetre az biztos, hogy a monte­negrói kérdés üyen vagy olyan irányba, de eldöntődik ebben az évben, és valamiféle előrehaladás lesz Koszovóval kapcsolatban is. Ha még ehhez hozzászámoljuk az ukrajnai választásokat, kijelent­hető, hogy az előttünk álló napok­ban, hetekben, hónapokban olyan folyamatokat élünk át, amelyek hosszú távra határozzák meg Eu­rópa eddig még instabil perifériái­nak sorsát. Az Európai Unió és a NATO szá­mára azért kulcsfontosságúak ezek a folyamatok, mert eldönt­hetik a szomszéd régiókkal szem­beni politikák jövőjét, és egyben a „perifériák stabilitását”. Ha a NATO és az EU sikeres lesz saját szomszédos területeinek stabili­zálásában, a nyilvánvaló politikai és gazdasági előnyökön kívül, stratégiai szempontból is döntő folyamatról beszélhetünk. Ezen belül különösen fontos ez Közép- Európa számára, nem hiába hangsúlyozza minden térségbeli ország, hogy a Balkán és Ukrajna stabüizációja, majd integrálása az euroatlanti struktúrákba legfon­tosabb külpolitikai prioritása. Ez pedig teljesen érthető. Már az is óriási jelentőségű volt, hogy EU- és NATO-csatiakozásunkkal a „periféria központjából” a „köz­pont perifériájára” kerültünk. A fejlett és stabil vüág szélén ugyan, de belül vagyunk. Most azt kelle­ne elérni, hogy a szomszédos or­szágok is bekerüljenek, ezáltal pe­dig mi geopolitikailag továbbke­rüljünk a központ felé. A szerző külpolitikai elemző A kétszáz tagú prágai alsóházban az eddigi képviselőknek csak mintegy a fele tudja megtartani mandátumát Huszonhat párt indul a csehországi választáson KOKES JÁNOS Huszonhat párt és mozgalom indul a június 2-3-ára kiút csehor­szági képviselőházi választáson - jelentette be a Központi Választási Bizottság, miután kedden lejárt a jelölőlisták hivatalos leadásának a határideje. Csehországban mint­egy száz politikai szubjektum működik. Az idei indulók száma hárommal kisebb, mint a legutób­bi, 2002-es képviselőházi válasz­táson. Mind a 14 választókerület­ben (megyében) 18 szubjektum állított listát, a többiek csak bizo­nyos régiókban indulnak. Csehor­szágban a képviselőházi választá­son csak a pártok vagy politikai mozgalmak állíthatnak jelölteket, egyéni indulás nem lehetséges. A legutóbbi felmérések szerint a mai parlament öt pártja közül négy - Cseh Szociáldemokrata Párt, Polgári Demokratikus Párt, Cseh- és Morvaország Kommunis­ta Pártja, Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt - min­den valószínűség szerint újra be­jut a képviselőházba; a Szabadság Unió-Demokratikus Uniót várha­tóan a Zöldek Pártja váltja fel. Az uniósok támogatottsága már két- három éve alig egy százalék, vi­szont a zöldeké meghaladja a be­jutáshoz szükséges öt százalékot. Hasonló helyzetben volt azonban 2002-ben a Nyugdíjasok Pártja, de végül nem jutott be a parlament­be. A leadott jelöltlistákból való­színűsíthető, hogy a 200 tagú al­sóházban az eddigi képviselőknek csak mintegy a fele tudja megtar­tani mandátumát, tehát sok lesz az új honatya. Megfigyelők sze­rint az újak között várhatóan több regionális politikus jelenik meg. Általában elmondható, aje­löltek között kevés a nő, s még ke­vesebb van közülük választható helyen. A választások esélyese az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt, amelyet a felmérések sze­rint a megkérdezettek mintegy 28 százaléka támogat. Szorosan mögötte van a Cseh Szociálde­mokrata Párt, amelynek támoga­tottsága két-három százalékkal kisebb. Megfigyelők szerint kéte­sélyes a választást. KOMMENTÁR Türelemjáték MALINÁK ISTVÁN Izraelben kedden parlamenti választások voltak, a palesztin parlament pedig nagy többséggel bizalmat szavazott a Hamász- kormánynak, amely ma teszi le az esküt. E kettő együtt kell ah­hoz, hogy a Hamász januári választási győzelme óta jegelt izra­eli-palesztin viszonyban megkezdődhessen bizonyos elmozdu­lás. Egyelőre nem gondolhatunk érdemi tárgyalásokra, inkább csak az álláspontok - a jelen helyzetben talán ponto­sabb lenne frontvonalakat írni - tisztázására. Ez a köztes álla­pot is hónapokig tarthat. Egyrészt azért, mert Izraelnek meg kell várnia, hogy az eddigi, többé-kevésbé propagandisztikus nyilatkozatok után milyen konkrét lépéseket tesz a Hamász-kabinet, a befagyasztott segélyek miatti gazdasági válsághelyzet pragmatikus politizálásra kényszeríti-e a szélsőséges mozgalmat. Ezen a nemzetközi közösség feltételei­nek - Izrael elismerése, az erőszakról való lemondás - teljesíté­sét kell érteni. Másrészt azért, mert az izraeli kormányalakítás is elhúzódhat. Az izraeli választási eredmények is inkább nevezhetők érdekes­nek, meglepőnek, mint jónak. Az alaphelyzet az, hogy Sáron centrista Kadimája Sáron nélkül is győzni tudott, míg a Likud Sáron nélkül és Netanjahuval az élen megsemmisítő ve­reséget szenvedett. Ha ehhez hozzáadjuk Netanjahu definíció­ját, mely szerint az izraeli választások Ciszjordániáról, azaz a területek további sorsáról szóltak, egyszerű lenne arra a követ­keztetésre jutni, hogy az izraeli polgárok az Olmert-tervre mondtak igent. Ez akkor lett volna igaz, ha a Kadima hozza egy hónappal ezelőtti formáját, és képviselőinek száma megközelíti a negyvenet, a Munkapárté pedig meghaladja a húszat. Azaz ha egy minimális kétpárti parlamenti többség állna Óimért mögött. De az, hogy a Kadima a vártnál gyengébben teljesített, és a Likud csúfos kudarca mellett az ortodox Sasz meg az oroszok pártja előretört (kormányzati tényezővé váltak), sokkal inkább az izraeli választók tanácstalanságát bizonyítják. (Benne volt a pakliban, hogy a Hamász győzelme miatti aggodalmak jobbra tolják az izraeli társadalmat, ebben bízott a Likud.) A Kadima-munkapárti duónak part­neriek) után kell néznie, ami alaposan lecsökkenti a stabil kormányzás lehetőségét. Az Olmert-terwel a Munkapárt is csak nagy vonalakban ért egyet, a részletekben vannak kü­lönbségek. Még egy lényeges „apróság”. Amikor Sáron otthagyta a Likudot és megalakította a Kadimát, nyilvánvaló volt, hogy a területek sorsa a tét. Csakhogy Sáron úgy kért a gázai kivonulás után to­vábbi bizalmat új pártjának, hogy lényegében nem mondta meg, mit akar Ciszjordániával. Óimért nem olyan karizmatikus személyiség, neki a kampányban elő kellett állnia a farbával. Nagyon kell ügyeskednie, hogy ebből a hátrányból előnyt ková­csoljon. Maga az Olmert-terv, a zsidó állam túlélésének prog­ramja önálló téma. Meg kell várni, mennyit fúrnak-faragnak belőle a kormányalakítási alkudozások során. VISSZHANG FEDERÁLNI MINISTERSTVO VNITRA C.j* : 1D-7053/1-048/1-LÜ-91 V Praze dne 04.06.1992 OSVfiDCENl podie § 9, odst. 1 zákona číslo 451/1991 Sb., kterým se stanoví nékteré dalôí predpoklady pro výkon nôkterých funkcí ve štátni ch orgánech a organizacích České a Slovenské Federatívni Republiky, České republiky a Slovenské republiky Osvédčuji že pan : Ladislav CJVÁRY narozen : 05.05.1930 Levice není evidován jako osoba uvedená v § 2, odst. 1, písro. a), b) nebo c) zákona číslo 451/1991 Sb. Ing. Ján LÁNCOS Ministr vnitra ČSFR Póučení : toto osvedčení je platné pouze s osobní mi doklady, potvrzují cí mi jméno, pŕí jraení , datum a místo narození v ném uvedené Az Új Szó március 28-i számában megjelent, Kitüntetés magyar személyiségeknek című tudósításra reagálva közlöm: nem működtem együtt a volt kommunista titkosrendőrséggel, az Štb- vel. Mellékelem az erről szóló igazolást. Újváry László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents