Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-28 / 73. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRCIUS 29. Pénzvilág 35 A lakosság eladósodása nem azt jelzi, hogy egyre rosszabbul élünk, éppen ellenkezőleg, bizakodást tükröz Akinek van pénze, még többet akar Többnyire a jó anyagi helyzetben lévők folyamodnak vásárlói hitelhez (Somogyi Tibor felvétele) A HÁZTARTÁSOK ELADÓSODOTTSÁGÁNAK ARÁNYA Az adatok százalékban értendők és a 2004-es állapotot rögzítik (Forrás: VÚB Analyses) 25% 28% 81% Szlovákia Csehország Magyarország Az eurozóna országai Milyen a háztartások megtakarításának szerkezete? Háttérbe kerül a bankkönyv ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Látszólag ellentétes folyamatról van szó, ám az a helyzet, hogy miközben 2004 óta érezhetően nő a lakosság bevétele, még ennél is intenzívebbé vált a polgárok eladósodottsága. Sokak számára egyre természetesebbé válik, ami Nyugaton már régen megszokott, hogy hitelből élnek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A polgárok egyre intenzívebb költekezési hajlamátjelző adatok számos okra vezethetők vissza. Ezek közül a legfontosabb a hitelkamatok csökkenése, a korábbinál rugalmasabb és szélesebb körű fogyasztói hitelek terjedése, a jelzáloghitelek könnyebb folyósítása és a növekvő fizetések. Ami a területi megoszlást illeti, Közép- és Kelet-Szlovákiában főleg a vásárlási hitelek, Nyugat-Szlovákiában pedig a jelzáloghitelek dominálnak. Ezen belül is kiugró Pozsony és közvetlen környékének szerepe, ami megint csak azt támasztja alá, hogy a fővárosi lakosság magas fizetése folytán a leginkább hitelképes. Optimistább jövőkép A lakosság eladósodása nem azt jelzi, hogy egyre rosszabbul élnek, hanem éppen ellenkezőleg: az optimizmusukat tükrözi. A polgárok napjainkban már mernek kölcsönt felvenni, különösen a rendszeres jövedelemmel rendelkező fiatalok, mivel a jövőt már nem látják olyan komoran. Ez az irányzat a jövőben csak erősödni fog, hiszen Szlovákiában a lakosság eladósodottsága alig éri el a bruttó hazai össztermék 18 százalékát, miközben e mutató az Európai Unió eurót használó országaiban már túllépi a 80 százalékot. Hogyan mérjük a lakosság eladósodását? A statisztikai adatokból kiszámítható egy átlagos háztartás összbevétele, majd ebből levonják az adókat, kötelező befizetéseket. Az így kapott bruttó diszponibilis (rendelkezésre álló) bevétel és a felvett kölcsön nagysága közti viszonyszám adja meg a háztartás eladósodottságának mértékét. A családon, rokonságon, baráti körön belüli kölcsönzéseket leszámítva döntően három módja van a kölcsönfelvételnek: bankkölcsön, pénzügyi szolgáltatóktól származó kölcsön (ez lehet részletfizetésre történő vásárlás is), végezetül lízing. Az 1990-es évek második felében nagyon elharapóztak a bankműködési engedéllyel nem rendelkező pénzügyi szolgáltatóktól származó kölcsönök, azonban 2002-től ismét a bankok vették át a főszerepet, amiben szerepet játszott a pénzintézetek privatizálása, és ezt követően a banki szolgáltatások skálájának gyors bővítése. Nem vagyunk tékozlóak Míg 2000-ben egy átlagos szlovákiai háztartás költségvetésének 10 százaléka származott kölcsönből, addig 2004-ben már a 18 százaléka, és napjainkban már 20 százalék felett járunk. Ezzel együtt még mindig elmaradunk a csehországi vagy a magyarországi állapotoktól, Nyugat-Európá- ról vagy az Egyesült Államokról nem is szólva. Á több kölcsön természetesen nagyobb kamatterhet is jelent: 2000-ben a lakossági kamatteher a háztartások bruttó diszponibilis bevételének 1 százalékát vitte el, tavaly pedig már az 1,4 százalékát. Ennek dacára nem beszélhetünk tékozló életmódról, egyrészt az arányok miatt, másrészt a felvett kölcsönök szerkezete miatt. Az utóbbiból kiderül, hogy a lakossági kölcsönök kétharmada vagy jelzálog vagy lakás-takarékpénztári kölcsön. „Bár ugrásszerűen megnőtt a fogyasztási kölcsönök volumene, mégis egyértelműen a jelzálog dominál” - erősíti meg Mária Horecká, az Általános Hitelbank (VÚB) elemzője. Miroslav Šmál, a Postabank szakértője is kiemeli, „a polgárok eladósodottsága nem a napi igények kielégítését szolgálja, hanem hosszabb távra szól, azaz létfontosságú érdekeket szolgál.” Ugyanis az mindenki számára érthető, hogy egy lakás vagy egy ház megvásárlása, felépítése érdekében történő eladósodás racionális döntés, hiszen az ingatlan az önálló létezés alapfeltétele. Mária Horecká mégis úgy látja, fokozatosan „a megtakarítom, majd megvásárolom” gondolkodásmód a háttérbe szorul, és átadja a helyét „a megvásárolom, majd törleszteni” hozzáállásnak. Ha a lakossági eladósodás még magasabb fordulatszámra kapcsolna, akkor a vásárlókedv esetleg inflációgerjesztő hatású volna, amit a nemzeti bank alapkamat-emeléssel büntetne. Azonban nagy valószínűséggel ez nem fog bekövetkezni, egyrészt a még mindig meglehetősen konzervatív hozzáállásunk, másrészt az alacsony fizetések okozta hitel- képtelenség miatt. Napjainkban akár a nyári kirándulást is lehet bankkölcsönből fedezni, a fogyasztói cikkek (jégszekrény, tévékészülék, bútor, drágább műszaki termék) kölcsönre történő vásárlása pedig egyre inkább megszokott dolog, főleg a nagyobb városokban és a fiatalabbak körében. Aki erre az útra lép, annak mindig mérleget kell készítenie: milyenek az anyagi lehetőségei, mekkora a szabadon elkölthető pénzének mennyisége, mennyire biztos az állása. Az adósságcsapda ugyanis könyörtelen, s bár nálunk már magánemberek is bejelenthetnek csődöt, ám ez csupán a hitelezők zaklatásától menthet meg, az anyagi leépüléstől már nem. Hitelképes felső 25 százalék Az elemzésekből kiderül, főleg azok adósodnak el, akik eleve az országos átlagnál nagyobb jövedelemmel rendelkeznek. Márpedig ez egy meglehetősen szűk kört jelent. Például 2004-ben a háztartásokban élő egy főre jutó nettó havi jövedelem 7950 koronára rúgott, ám ezt az átlagot a háztartások háromnegyede nem érte el (viszont a felső 25 százalékban az egy főre jutó átlag 13 500 korona volt). Éppen a legnagyobb jómódban élő felső 25 százalék a lakossági kölcsönök, lízingek fő felvevője, mégpedig mind abszolút számokban kifejezve, mind százalékban, a bevételükhöz viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy napjainkban csupán a felső 25 százalékba tartozók tudják igazán megvalósítani anyagi vonatkozású terveiket, a lakosság zöme, 75 százaléka egyszerűen vagy nem hitelképes, vagy inkább bele sem vág jelentősebb anyagi terhet jelentő vállalkozásokba. Másrészt ez a tény a bankok számára szintén kihívás: olyan mikrokölcsönöket is érdemes nyújtaniuk, amelyekkel megcélozhatják a kevésbé tehetős, ám népes tömegeket. Végezetül a lakosság könnyebb döntési lehetőségét segíti az a fejlemény, hogy a Szlovák Nemzeti Bank honlapján rövidesen összesített kimutatás jeleníti meg az egyes bankok szolgáltatásaira rakódó kezelési költségeket, továbbá, ha a parlament is elfogadja, akkor júliustól Magyarországhoz hasonlóan végre a teljes hitel- díjmutató ismeretében, és nem a némileg kozmetikázott kamatok ismeretében vehetünk fel kölcsönt. Ez nagyon fontos, mivel a például 10 százalékos kamattal hirdetett vásárlói kölcsön az egyéb járulékos kiadásokat figyelembe véve sokszor valójában akár 15 százalék is lehet, ami 4 százalékos infláció mellett nem igazán kedvező, (shz, VÚB) Magas infláció, alacsony banki kamatok, magánnyugdíjpénztárak megjelenése - ezek jellemezték tavaly a hazai pénzpiacot, így ezek a tényezők befolyásolták leginkább a lakosság megtakarítási stratégiáját. A megtakarítások után nyújtott alacsony kamatok kikezdték a bankkönyvek vonzerejét, a polgárok egyre inkább a számunkra viszonylag új formák felé fordultak - ezek közül a befektetési alapok és a 2005 januárjától működő magánnyugdíjpénztárak jelentik a fő csapásirányt. Elöljáróban jegyezzük meg: a lakosság megtakarítási hajlandósága, pontosabban képessége meglehetősen alacsony, és az alternatívát nyújtó befektetési lehetőségek még nincsenek kellőképpen kihasználva. Kezdjük egy definícióval: a háztartások megtakarítási aránya azt fejezi ki, hogy a bruttó diszponibüis bevételből hány százalékot tudnak félretenni. Míg Szlovákiában 2000-ben a lakossági megtakarítási arány 10 százalékra rúgott, azaz minden 10 koronánkból 1 koronát a későbbi fel- használás reményében eltettünk, addig 2004-ben ez az arány 6 százalékra süllyedt, és tavaly is csak 7 százalékra emelkedett. A 2005- ös mérsékelt javulás nagy valószínűséggel a reálbérek érezhető emelkedésének és a magánnyugdíjpénztárak felbukkanásának köszönhetők. A nagyobb fizetések a folyószámlák forgalmát dobták meg, ám ezzel párhuzamosan az alacsony kamatok miatt a határidős betétek olvadása nem állt meg: az elmúlt 5 évben a határidős betéteken elhelyezett pénz volumene nem kevesebb, mint 50 milliárd koronával csökkent. A táblázatból kivüáglik, néhány év leforgása alatt a hagyományos bankkönyvek súlya több mint 20 százalékponttal csökkent. A befektetési alapok látványosan előretörtek, és jelenleg minden ötödik megtakarított korona már valamelyik alapba vándorol, miközben a készpénz aránya mindvégig szokatlanul magas maradt. Ami pedig a nyugdíjpénztárakat illeti, egyelőre az 1990-es évek második fele óta működő járulékos nyugdíjpénztárak dominálnak (2,5 százalékos részesedéssel), ám a csupán 2005-ben indult magánnyugdíjpénztárak egy év leforgása alatt 1,4 százalékos részesedést hasítottak ki, ami figyelemre méltó. Az Európai Unió polgárainak megtakarítási szokásai jelentősen eltérnek a miénktől. Nem az ottani megtakarítások nagyságára, hanem annak szerkezetére gondolunk. Az unióban a bankbetéteken őrzött pénz csupán 36 százalékos részesedéssel bír, a lakás-takarékpénztárak súlya elhanyagolható (leszámítva Ausztriát és Németországot), a készpénz szinte minimális, másrészt a magánnyugdíjpénztárak és az életbiztosítások szerepe jóval nagyobb, végezetül nálunk nem beszélhetünk az értékpapírok lakossági vásárlásáról, miközben tőlünk nyugatra ez bevett megtakarítási forma. Ami a közeljövőt illeti, nem várható, hogy Szlovákiában a lakosság megtakarítási hajlandósága újra elélje a 10 százalékot. Ellenben szinte biztos, hogy megnő a magánnyugdíjpénztárak, továbbá a befektetési alapok szerepe, miközben a bankbetétek és a lakástakarékpénztári megtakarítások súlya mérséklődni fog. Mindezek a változások azonban nem feledtethetik azt a tényt, hogy a felmérések szerint 2005-ben 10 szlovákiai polgárból mindössze 4 tudott fizetéséből rendszeresen megtakarítani. A Szlovák Statisztikai Hivatal mellett működő közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a polgárok 80 százaléka úgy értékeli, jelenleg nem megfelelő a helyzet a tartós takarékosságra. Ez nem csoda, hiszen bér- emelkedés ide, fizetésemelés oda, még mindig az Európai Unió egyik legalacsonyabb bérszínvonalú országa vagyunk. A GfK Hungária piackutató intézet Európa 29 országára vonatkozó vásárlóerő kutatását végezte el. Az euró paritáson mért vásárlóerő a lakosság egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmét jelzi az egyes országokban. Míg az éllovas Liechtensteinben 2004-ben 31 914 eurót költhettek átlagosan az ország polgárai, addig Szlovákiában csak 7038 euró volt e mutató. Ezzel a 29 európai állam között a 27. helyen álltunk, s csupán Észtországot és Lettországot előztük meg. (shz, v) A LAKOSSÁG BANKHITELÉNEK SZERKEZETE ,7% 15,3% 62,5% 31,7% 12,8% Jelmagyarázat: 2$ 7% Egyéb hitelforrás 37.9% H 40.4°o 21.7% H 20,1% Lakás-takarékpénztári hitelek Lakáshitelek (jelzálog) Fogyasztói hitelek 2002 2004 2005 Az adatok százalékban január december június értendők (Forrás: VÚB) Megtakarítások szerkezete %-ban Tételek 2001 2005 Bankbetét 70,1 48,2 Lakás-takarékpénztári betét 8,5 7,6 Befektetési alapok 3,8 18,8 Életbiztosítás 1,3 3,3 Nyugdíjpénztárak3,9 Készpénz 16,3 18,2 (Forrás: VÚB, saját számítás) Már nem vonzanak az alacsony kamatú bankkönyvek (Képarchívum)
