Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-28 / 73. szám, kedd

30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 29. www.ujszo.com „Egyszer azért bántanak, mert magyar az anyanyelvem, máskor pedig roma származásom miatt vagyok durva tréfák célpontja" - mondja Kállai Aranka A sajátjain szeretne segíteni „A munkám során egyértelműen előnyt jelent, hogy roma származású vagyok" (Szabó Bernadett felvétele) Kállai Aranka huszonhá­rom éves, királyhelmeci la­kos. A helyi leányiskolában 2003-ban érettségizett, majd a Budapesti Közgaz­daság-tudományi Egyetem hallgatója volt. Tanulmá­nyait személyes okokból megszakította. A múlt év szeptemberétől a városi hi­vatal roma ügyekkel foglal­kozó szakelőadója. LECZO ZOLTÁN Mi a feladata a munkahelyén? A városban élő roma családok szociális helyzetét méijük fel. Királyhelmecen az idén folytatód­ni fognak a kilakoltatások, soka­kat szükséglakásokban kell elhe­lyezni. Próbáljuk megállapítani, kik szorulnak leginkább segítség­re. Ehhez természetesen fel kell keresni az érintett családokat, hogy lássuk, milyen körülmények között élnek valójában. Különbö­ző kérvényeket fogalmazunk meg, az irodában az ügyfeleknek segí­tünk a nyomtatványok kitöltésé­ben, és még sok egyébbel is foglal­kozunk. Mennyire veszik figyelembe a városi hivatalban az önök által készített ajánlásokat és elemzé­seket? Eddig még mindig mérvadóak voltak az ajánlásaink. A szociális la­kások és a különböző juttatások odaítélésekor is döntő a vélemé­nyünk. Önnel őszinték a romák? Nem próbálják meg rosszabbnak le­festeni a helyzetüket, mint ami­lyen valójában? Most már őszintén beszélnek ve­lem, vagy ha nem, az nagyon ha­mar kiderül. Először nehezen fo­gadták el, hogy egy ilyen fiatal em­ber foglalkozik az ügyeikkel. Az azonban egyértelműen előnyt je­lent, hogy én is roma származású vagyok. Á romák sokszor félnek a különböző hivatalokhoz fordulni a problémáikkal. Attól tartanak, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket. Édesanyám vállalkozó, édesapám nyugdíjas. A családomat hosszú évek óta ismerik és tisztelik az itteniek. Lehet, ennek is köszön­hető, hogy az ügyfelek megbíznak bennem. A városi hivatalban nem érte hátrányos megkülönböztetés a származása miatt? A munkatársak részéről nem, ám volt itt egy nem roma származású ügyfél, aki nehezményezte, hogy az ő ügyével pont egy roma foglalko­zik. Csodálkozott, hogy hogyan ke­rülhettem ebbe a beosztásba. Volt olyan tanárom, aki kigúnyolt. Azt mondta, hiába igyekszem, úgysem viszem majd semmire az életben. Tényleg, miért épp ön foglal­kozik ezekkel az ügyekkel? Egy pályázat során választottak ki. Ä középiskolát jó eredménnyel végeztem el, és különböző tovább­képzéseken is részt vettem. így sze­reztem némi tapasztalatot a szociá­lis ügyek terén. A városi hivatal ve­zetője korábban a tanárom volt. Egyszer a munkanélkülieknek tar­tott tájékoztatón találkoztunk, és megkérdezte, hol dolgozom. Be­vallottam, hogy nincs állásom, amin nagyon csodálkozott. Ezután kerestek meg egy ajánlattal. A munkámat egyébként egy gyerme­két egyedül nevelő, szociális lakás­ban élő nő is segíti. Ö igazán ismeri a rászorulók napi gondjait, helyze­tét és viszályait is. A tőle kapott háttér-információk sokat segítenek abban, hogy egy-egy esetben valós képet alkothassak. Előzőleg próbált másutt elhe­lyezkedni? Természetesen. Rengeteg kér­vényt adtam be, de nem jártam si­kerrel. Külföldön vállalhattam vol­na munkát, de oda a szüleim nem engedtek. De volt, hogy a szárma­zásom miatt ért hátrányos megkü­lönböztetés. Kassán egy vállalatnál adminisztratív munkaerőt keres­tek. Beadtam a jelentkezésemet, és behívtak meghallgatásra. A talál­kozón aztán azt mondták, sajnos már felvettek valaki mást. Kiderült, hogy egy később jelentkezőt alkal­maztak, aki persze nem roma volt... De a munkám során is érnek atrocitások. Egyszer azért bánta­nak, mert magyar az anyanyelvem, máskor meg a származásom miatt vagyok durva tréfák célpontja. Megjegyzem, néha olyanok is tá­madnak, akiknek jóval kevesebb tapasztalatuk van a szociális mun­ka terén, mint nekem. A mi vidékünkön gyakori a diszkrimináció? Egyesek lenézik a romákat, leke­zelően viselkednek velünk. Ezek­nek az embereknek már a gesztusai és a hanghordozása elárulja, hogy nem tartanak magukkal egyenran­gúnak bennünket. Mi lehet ennek az oka? Az ilyen ember általánosít, egy­formán vélekedik minden romáról. A roma az ő számára mindig „csak egy roma” marad. Nem tudja el­képzelni, hogy egy roma származá­sú ember nála jobb anyagi körül­mények között élhet, vagy művel­tebb lehet. Persze vannak olyanok is, akiknek ez nem jelent problé­mát. Az én legjobb barátnőm sem roma, sőt az eddigi partnereim sem voltak azok. Ezt a helyzetet az illető család­ja mindig gond nélkül elfogadta? Volt olyan, hogy a fiú szülei meg­kerestek, és megtiltották, hogy a gyerekükkel járjak. Az én csalá­domnak ez egyébként soha sem okozott problémát. A szüleim mun­katársai és a család barátai sem ki­zárólag romák. Hogyan éli meg, ha a szárma­zását szóvá teszik? Már megszoktam. Ha ez gondot okozna, akkor erre a továbbképzés­re sem járnék, ugyanis ott is én va­gyok az egyetlen roma. Régebben persze voltak ezzel gondjaim. A kö­zépiskolában, hogy elfogadjanak, többet kellett teljesítenem mások­nál. Egyébként szomorú, hogy volt olyan tanárom is, aki kigúnyolt a származásom miatt. Azt mondta, hiába igyekszem, úgysem viszem majd semmire az életben. Téljünk vissza a munkájához. Megítélése szerint Királyhelme­cen a roma családok hány száza­lékának vannak napi megélheté­si gondjai? A tapasztalatok szerint a csalá­doknak több mint a 40 százaléka küzd ilyen problémákkal. Hogyan lehetne ezeken az em­bereken segíteni? Munkalehetőséget kell számuk­ra teremteni. Mindenekelőtt egy állásközvetítő irodára lenne szük­ség. Munkát persze csak az tud vállalni, akinek valamüyen szak- képesítése van. Sok felnőtt roma viszont írni-olvasni sem tud. Kü­lönböző továbbképző tanfolyamo­kat is szervezni kellene. Sajnos a régióban a fogyatékkal élő gyer­mekek képzésére sincs mód, pedig a romák között viszonylag sok ilyen gyerek van. Ők valóban tá­mogatásra szorulnak. Megoldásra váró feladat van bőven. Ezen a területen szeretne tovább tevékenykedni? Segítem szeretnék a rászoruló­kon. Ha ezt ebben a munkakörben tudom megtenni, akkor szívesen maradok. Persze ehhez az kell, hogy a feletteseim továbbra is igényt tartsanak a munkámra. Nem titkolt szándékuk a csapatépítés Helyet kérnek a politikában SZÁSZ! ZOLTÁN Kékkő. Március elején rendha­gyó találkozón vettek részt azok a Besztercebánya megyéből szárma­zó fiatalok, akik ott voltak a kékkői középiskola tornatermében meg­szervezett sportnapon. A találkozó szervezője, Jámbor Attila, az MKP ifjúsági csoportjai megyei tanácsá­nak elnöke lapunknak elmondta, nem titkolt szándékuk a csapatépí­tés. Jámbor Attila szerint a fiatalok között ki kell építeni az utánpót­lást, és a sport- és szabadidős tevé­kenységet arra kell felhasználni, hogy a baráti társaságok kialakulá­sán túl felkészült, a regionális és a helyi politikában is részt vállaló csoportok szerveződjenek. Kék­kőn, a megyei önkormányzat tá­mogatásával felújított tornaterem­ben csaknem százan jöttek össze a kerületi sportnapon. Ügyességi ve­télkedőkön és különféle labdajá­tékokban mérték össze tudásukat a fiatalok. Jámbor Attila szerint a mostani huszonévesek korosztálya már teret kér mind az országos, mind pedig a helyi és a regionális politikában. „Felajánlottuk a mun­kánkat és segítségünket a parla­menti választások kampányának megszervezésében és lebonyolítá­sában. Célunk minél több fiatalt meggyőzni arról, hogy nem helyes passzívan szemlélni vagy egyálta­lán nem figyelni az eseményeket, hanem részt kell venni a munká­ban, oda kell figyelni, és ki kell használni a lehetőségeket. Nagyon sok múlik a fiatalok hozzáállásán. Összefogásra, értelmes progra­mokra van szükség. Ennek a Kék­kőn megrendezett sportnapnak pedig máris érezhető eredménye az, hogy feltöltődtek a résztvevők” - mondta Jámbor Attila. A kékkői sportnap résztvevői (Majoros Jácint felvétele) Ipoly menti polgárok a szlovák törvényhozás épülete előtt (Lőrincz Mária felvétele) Bugár Bélával elemezték az aktuális politikai helyzetet, véleményezték a választási esélyeket Nagykürtösi polgárok a szlovák parlamentben SZÁSZl ZOLTÁN Nagykürtös/Pozsony. A Nagy­kürtösi járás községeiben működő MKP-alapszervezetek, önkormány­zatok és civü szerveződések tagjai látogatták meg március 16-án a szlovák törvényhozás épületét, hogy megismerkedjenek az ott fo­lyó munkával, és látogatást tegye­nek Bugár Bélánál, a parlament el­nökénél. A nagykürtösi járásbelie­ket a térség parlamenti képviselője, Hamerlik Richárd hívta meg, Bugár Bélánál közel egyórás be­szélgetésen elemezték az aktuális politikai helyzetet, véleményezték a soron kívüli parlamenti választá­sok előtti esélyeket. Kiemelt téma­ként szerepeltek a Nagykürtösi já­rás déli részén élők számára igen fontos Ipoly-hidak újjáépítési prog­ramjának fejleményei, a térség fej­lesztésének további lehetőségei, az önkormányzatok helyzete, az okta­tásügy és a kultúra kérdései. A fél- száznyi Ipoly menti polgár a parla­ment karzatáról betekintést nyer­hetett a szlovák törvényhozás napi munkájába. A pozsonyi várban el­költött ünnepi ebéd után a régió képviselői a Medikus kertbe láto­gattak, ahol az 1848/49-es forra­dalom és szabadságharc esemé­nyeire emlékeztek, és megkoszo­rúzták Petőfi Sándor szobrát.

Next

/
Thumbnails
Contents