Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-17 / 64. szám, péntek

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 17. www.ujszo.com

RÖVIDEN

A Böngésző nyertesei

A Vasárnap 10. számában feltett kérdésre Basternák László a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Csík Viktória ipolynagy- falui, Zakhar Mária szilicei és Ipolyi Monika nánai olvasónk nyerte. Gratulálunk!

Harminc éve halt meg Luchino Visconti filmrendező

Megrengette a közvéleményt

TALLÓSl BÉLA

Legendás nagy filmek szerzője. Olyan filmremekek kerültek ki rendezői műhelyéből, amelyek mindig „megrengették” a közvéleményt. Voltak mozgóképei, amelyeket cenzúrázni, betiltani akartak, és olyan filmje is van, amelyet megsemmisítésre ítéltek, s annak idején mindössze egyszer vetítettek. Ez volt korszakalkotó műve, a Megszállottság: sokan ezt az opust tartják az olasz neorealizmus alapkövének. Leplezetlenül, megrázó erővel ábrázolja benne a munka- nélküliséget, a prostitúcióra kényszerítő nyomort. Ez azért is lehetett meglepő, mivel Luchino Visconti arisztokrata családban született, s gondtalan ifjúként sokféle művészeti ággal megismerkedett, és sokat utazott külföldre. (Természetesen foglalkoztatta őt az arisztokrácia morális szétesése is: A párduc, Az ártadan.)

A Megszállottságot követő rendezését, a Vihar előtt című drámát tartják a valóságos életre koncentráló neorealizmus csúcsteljesítményének: ebben Visconti azzal újít hatalmasat, hogy nem színészekkel, hanem amatőrökkel dolgozik, valóságos helyszínen, egy szicíliai halászfaluban. Filmben is kimondja a véleményét a neorea- lizmust megelőző, álproblémákból építkező formalista időszakról: az álomgyár, a Cinecitta hamis mítoszáról rántja le a leplet a Szépek szépében, amellyel - mondhatni - megteremtette Anna Mag- nani bámulatos belépőjét az olasz fümművészetbe. Korai filmjei közül a legismertebb a Rocco és fivérei (egyesek ezt tartják pályája csúcspontjának). E szívbemarko- ló, tragikus történet egy Milánóba költözött nyomorgó déli család - a Parondi fivérek és édesanyjuk - felemelkedési kísérletét és széthullását mutatja be. Visconti ebben ugyancsak nagyszerű színészeknek adott lehetőséget a kiteljesedésre, köztük Annie Girardot- nak és Claudia Cardinalénak. Rocco szerepére pedig egy szinte még ismereden, ám kivételes kisugárzású fiatalembert választott, Alain Delont, aki olyan erős aurát kölcsönzött a legfiatalabb Parondi testvérnek, hogy Rocco alakját a filmtörténet legemlékezetesebb figurái közé emelte.

Mehetnénk végig a filmográfi- án, valamennyi darabja megérintő, legendás filmtörténeti alkotás. Valamennyi mélyen életközeli, súlyosan ható légkörrel, elképesztő vizualitással. Ahogy a Camus-re- gény alapján forgatott Közönyben - Marcello Mastroianni megformálásában - a főhős, Arthur Meur- sault ül anyja holteste mellett, szinte orrunkba csap a felravatalozott tetem bomló szaga, szinte a bőrünkön érezzük a hulla körül dongó legyek szárnysurrogását. S ahogy Meursault - fehér öltönyében állva - végignéz az égő homokon a villogó víztükrű tenger irányába, szinte a szemünket süti ki a napfény. Érdemes újranézni, milyen művészi erővel tudta megteremteni Visconti azt a vérkavaró atmoszférát, amelyben a Thomas Mann regénye nyomán forgatott Halál Velencében című drámában kibontja az utolsó nagy románcra sóvárgó idős főhős viszonzatlan, tragikus szerelmi történetét.

Viscontit nehéz, de jó nézni. És főleg érdemes - harminc évvel halála után is.

(Képarchívum)

A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak

Hétvégi programok

MUSORAJANLO

Szombaton reggel 7 órakor kezdődik a Hétről hétre: beszélgetés hangzik el Bugár Bélával, a parlament megbízott házelnökével amerikai útjáról, ahová elkísérte Mikulás Dzurinda kormányfőt; foglalkozunk a szakszervezeti szövetség ún. szimpátialistájával. 11.30-kor a Délidő vendége Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke lesz. 13 órakor a Tékában beszélgetés hangzik el Görözdi Judittal, a Szlovák Tüdományos Akadémia Világ- irodalmi Intézetének munkatársával Boka László könyvéről, valamint Mészáros Sándorral, a budapesti Kalligram főszerkesztőjével. 15 órától ismét műsorra tűzzük Kőszeghy F. László Klapka György éjszakája című, 1993-ban készült hangjátékát.

Vasárnap 7.50-kor Miklósi Péter olvassa fel heti jegyzetét. A 8 órai hírek után a Világosság református kiadásában Szabóné Hires Erzsébet deáki lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 8.35-től A Zenei galériában a 125 éve született Bartók Béla amerikai emigrációjában komponált első művéről, a Concertóról lesz szó. A Randevúban a Bibliai történetek közül elhangzik A teremtés, valamint A tízparancsolat története. Sulilesen rovatunkban bemutatkozik a somoijai Hotel Akadémia és a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szakközépiskolája, majd a stúdióba várjuk Kap- czy Ildikót, aki egy közelgő fotókiállításról számol be. Szó lesz továbbá a Határok Nélkül Ifjúsági és Diákfesztiválról. 14.05-kor a Kaleidoszkópban először a százéves éberhardi Horváthné Fülöp Kató nénit kérdezzük a hosszú élet titkáról, majd ellátogatunk a duna- tőkési vízimalomba, ahol megismerkedünk az épület múltjával és egykori lakóinak életével. 15. órakor megismételjük a Segítsünk! egy régebbi adását, melyben ellátogatunk a zonctoronyi Nefelecs- házba. 15.30-től a Hazai tájakon című néprajzi összeállításunkban bemutatjuk a koloni Gyöngykoszorú éneklőcsoportot. (MoL)

A kiállítás a cseh avantgárd művészet fő irányzatainak áttekintését nyújtja reprezentatív művek alapján

Modern festészeti kincsek

Bedrich Hoffstädter: Vízparton, 1935-1936 (Képarchívum)

A cseh és a szlovák modern festészet kincsei 1907 és 1945 között című, igazi képzőművészeti csemegéket kínáló kiállítás április 9-éig a Pozsonyi Városi Galériában, április 21-től június 25-ig pedig a trencséni Bazovský Galériában lesz látható.

KISS-SZEMÁN ZSÓFIA

A cseh és szlovák képzőművészeti gyűjtemények összefogásával bemutatott kölcsönös, három önálló tárlatot alkotó és párhuzamosan több helyszínen zajló kiállítás a két ország szakembereinek, az intézmények vezetőinek és a magánszféra képviselőinek szoros kapcsolataként jött létre. Ez a teijedel- mes projekt magában foglalja egyrészt a Pozsonyi Városi Galériában (GMB) és a trencséni Bazovský Galériában (GMAB) egymást követően látható A cseh és a szlovák modem festészet kincsei 1907 és 1945 között című kiállítást - mely két részből, a Cseh festészet 1907 és 1939 között és a Szlovák festészet 1913 és 1945 között című tárlatokból áll -, valamint a csehországi Zlínben és Prágában párhuzamosan prezentált, A szlovák modem festészet 1910 és 1949 között elnevezésű tárlatot. Ez utóbbi a szlovák(iai) festészet egyik legjobb összeállítását mutatja be a cseh közönségnek Ján Abelovský válogatásában a legjelesebb szlovák köz- gyűjteményekben található művekből. A Szlovákiában bemutatott, szlovák művészektől morvaországi galériákból származó kiállítás nem ad ugyan átfogó képet az adott időszak szlovákiai művészetéről, ám olyan kevésbé ismert és ritkán reprodukált festményeket tár a látogató elé, melyek nagymértékben hozzájárulnak az egyes alkotók művészetéről kialakított kép teljességéhez.

Két csehországi közgyűjteményből, a Cseh Képzőművészeti Múzeumból Prágában (ČMVUP), valamint a Megyei Képzőművészeti Galériából Zlínben (KGVUZ), sikerült összeállítani egy fantasztikusan jó és teljességre törekvő kollekciót a tárgyalt korszak festményeiből, melyek megérdemlik a „kincsek” elnevezést. A szervesen felépített kiállítás, az átgondolt és igényes válogatás, valamint a nagyszerű rendezés mind a szakmai, mind a laikus közönség részéről elismerést érdemel. A válogatás 67 művet vonultat fel, melyek 1907 és 1939 között készültek, tehát az Osma Csoport (Nyolcak) megalakulásától a 2. világháború kezdetéig. A festészeti fejlődést logikusan követő tárlat a modem és avantgárd cseh művészet formálódásáról ad képet töb- bé-kevésbé kronologikus elrendezésben, miközben rámutat a művek egymás közötti, valamint az egyes irányzatok és művészcsoportok szorosabb, illetve szélesebb összefüggéseire. A művek megfontolt csoportosítása az egyes alkotások közötti kommunikációt is elősegíti, mely a művek kölcsönös kiemelésében és erősebb összhatásában rejlik. Ezt a kiállítás kurátorai mesteri módon valósították meg. Ráadásul a kitűnő válogatásnak köszönhetően olyan mű-együttesek jöttek létre, melyek egy-egy festő több kulcsfontosságú művét tartalmazó, kisebb monografikus jellegű áttekintést nyújtanak. Ily módon pl. Josef Čapek, Emil Füla vagy Jindrich Štyrský egymást követő stíluskorszakából származó főműveket is együtt szemlélhetünk a tárlaton.

A modem cseh festészet kezdeti

időszakában az impresszionizmus túlhaladása, valamint az akadémikus festészettel történő szembefordulás és a nyugati művészet megismerése, az ahhoz való felzárkózás volt a fő cél. A 20. század első évtizedében a cseh művészek elsősorban az expresszionizmus, a fau- vok, van Gogh, Gauguin és Cézanne hatását igyekeztek feldolgozni, elfogadtatni a közönséggel és szervesen beépíteni saját művészetükbe. Ezt az átmeneti időszakot fémjelzik a kiállításon Bohumil Kubista, Václav Špála vagy Otakar Kubín korai festményei. Az Osma Csoport 1907-ben állított ki együtt először, s csoportos fellépésük jelentősége vitathatatlan a modem művészet csehországi meghonosításában. Ezen törekvések következtében a cseh művészek a tízes évekre készen álltak a kubizmus befogadására, sőt továbbfejlesztésére. A Párizsban tartózkodó Bohumil Kubista, Emil Filla és Josef Čapek más-más elv alapján érvényesítették a kubizmust: szigorú következetességgel a francia alapján, szabadon kombinálva vagy akár egyéni módon alkalmazva is. Ennek a különféle hozzáállásnak köszönhetően alakult ki a cseh kubizmus széles kifejező skálával rendelkező arculata, melynek révén a modem cseh művészet jelentősen közelebb került a korabeli európai művészet történéseihez, és ott annak részeként mindmáig előkelő helyet foglal el. Szinte az

egész világon már bemutatott és ismert cseh kubizmus kiemelkedő darabjait most saját szemünkkel láthatjuk a tárlaton kitűnő elrendezésben, s a Josef Čapek vagy Antonín Procházka festményeiből álló kisebb csoport alapján figyelemmel kísérhetjük fejlődésük párhuzamos menetét is az inkább formális kérdéseket felvető kubista festészettől a szociális problémák körét taglaló ún. civilizmus művészetéig.

Az expresszionizmus és a kubizmus erős vonulatát ötvözve alakult ki a cseh művészet egyéni sajátosságait felvonultató irányzata, mely utólag kubo-expresszionizmusként (Miloslav Lamač) vált ismertté a cseh művészet történetében. Emil Füla különböző korszakaiból kiválóan összeválogatott és elrendezett művei teljes képet adnak az irányzat kezdeteiről, alakulásáról és fejlődésének egyéni változatairól, mely már előre mutat a harmincas évek meghatározó irányzatává fejlődő szürrealizmus irányába. 1932-ben került megrendezésre a prágai SVU Mánes kiállító termeiben a Poézis című kiállítás, mely a korábbi időszakok művei mellett az első szürrealista alkotásokat is bemutatta, s mely a cseh szürrealizmus hivatalos fellépését jelentette. Ezen a tárlaton szerepeltek együtt Jindrich Štyrský a cseh szürrealista festészet főműveiként nyilvántartott Kép és Kép 1932-ből című alkotásai, melyek csak a mostani kiállításnak köszönhetően kerültek ismét egymás mellé a két cseh gyűjteményből. Más szempontból is a válogatás és a rendezés egyik legbravúrosabb megoldása a Štyrský- Toyen páros festményeit bemutató terem, ahol alkotóművészetük fejlődését és interpretációját több szálon lehet figyelemmel Idsérni: a közös kiindulópontot képviselő és a különböző fejlődési lehetőséget magában hordozó festményektől - amelyeket már 1926-ban az általuk kitalált artefíciahzmus elnevezéssel illettek - {Štyrský: Kompozíció, Toyen: Tengerpart) az átmeneti időszakot fémjelző, költőiséggel telt műveken keresztül (Štyrský: Holdkóros Elvira, Toyen: Nyári nap) a két művész munkásságának kiteljesedéséig, a szürrealizmus és poétizmus megnyilvánulásáig (Štyrský: Kép 1932-ből, Toyen: Déli tengerek).

1934-ben alakult meg a Szürrealisták csoportja a Csehszlovák Köztársaságban, melynek tagjai főleg a francia szürrealizmussal álltak élénk kapcsolatban, s ezzel a szabad művészi gondolkodás és festésmód terén máig élő, erőteljes hagyományt hoztak létre nemcsak a cseh, hanem a szlovák művészetben is. A szürrealizmus, különféle változataiban, egyénileg kialakított stílusokban a harmincas évek második felében széles körben elterjedt, s legkiválóbb képviselőinek festményeit, pl. Muzika, Janoušek, Hudeček vagy Gross műveit is nagyszerű elrendezésben tanulmányozhatjuk a kiállításon.

A tárlat természetesen sokkal gazdagabb, tagoltabb és árnyaltabb képet nyújt a cseh művészetről, pl. végigkísérhetjük a cseh szimbolizmustól vezető utat a két vüághábo- rú közötti, szintén elképesztő nü- ánszokkal rendelkező poétizmusig (többek között lásd Jan Zrzavýké- peit vagy Josef Šíma Sziget című, lírikus absztrakt festményét, mely a műfaj csúcsteljesítményeihez tartozik), s elgondolkozhatunk a keresés időszakában készült művekről a húszas évekből, melyek magukkal hozták a neoklasszicizmust. Itt csupán néhány képet ragadtam ki a kínálkozó látvány sokaságából.

A kiállítás a cseh modern és avantgárd művészet fő üányzatainak áttekintését, fejlődési vonulatát nyújtja reprezentatív és kulcsfontosságú művek alapján, melyeknek megtekintése már önmagában is nagy élménnyel szolgál, a kitűnő rendezés azonban még élvezetesebbé teszi a tárlatiátoga- tást, amit a katalógus szakavatott tanulmányainak elolvasása tehet még teljesebbé.

Josef Čapek képei (Ladislav Sternmüller felvétele, GMB)