Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-16 / 63. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 16. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Huszonhárom reformpont Az ENSZ bürokráciáját ru­galmas és áramvonalas igaz­gatássá szeremé átalakítani Kofi Annan ENSZ-főtitkár az­zal a reformterwel, amelyet nemrég terjesztett a Köz­gyűlés elé. A főtitkár a 191 tagállamnak benyújtott jelen­tésében megállapítja, hogy szüntelenül nőttek az elvárá­sok a részben elavult és elég­telenül finanszírozott ENSZ- apparátussal szemben, ezért 23 intézkedést javasol az igaz­gatás javítására, a szervezet megerősítésére, rugalmasab­bá és átláthatóbbá tételére. A hidegháború vége óta a konfe­renciákat rendező ENSZ-ből ugyanis olyan szervezet lett, amely békefenntartó és hu­manitárius feladatokat, vá­lasztások lebonyolításában való közreműködést és az em­beri jogok érvényesülésének az ellenőrzését vállalja szerte a világon. A válságövezetek­ben bevetett kéksapkások kül­detésének a szabályait évtize­dekkel ezelőtt állapították meg, s már nem felelnek meg teljesen a mai követelmények­nek. Az ENSZ évi 10 milliárd dolláros költségvetésének ma már több mint a 70 százalékát a békefenntartás és más hely­színi segítségnyújtás viszi el, míg tíz évvel ezelőtt az akkori 4,5 milliárd dollárnak a felét fordították ilyen célokra. Az ENSZ több mint 30 ezer pol­gári alkalmazottjának a fele terepen dolgozik. A jelentés egy olyan, 2500 fős állandó gyorsreagálású erő létrehozá­sát irányozza elő, amely késle­kedés nélkül az éhínség, jár­vány, erőszak és terrorizmus sújtotta válságövezetben élők segítésére siethetne. Az ENSZ megreformálását a vüágszer- vezet megalapításának 60. évfordulója alkalmából tavaly ősszel összehívott jubüeumi csúcstalálkozón határozták el a tagországok állam- és kor­mányfői. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetét különösen Washingtonban sokat bírálták bürokratikus lomhaságáért, a hatékonyságot nélkülöző munkavégzésért, az „olajat élelmiszerért” iraki humani­tárius ENSZ-programot övező korrupcióért. Annan hangsú­lyozta, hogy a mindenkori ENSZ-főtitkár nem lehet egy­szerre a világ vezető diploma­tája, valamint úgyszólván sza­bad idejében egy hatalmas és bonyolult vállalkozás mene­dzsere. Javasolta, az utóbbi feladat ellátására külön tiszt­séget hozzanak létre. Az egyik javaslat szerint a főtitkárság­nak alárendelt 25 osztályú: ki­lenc csoportba vonnák össze. Takarékossági intézkedés­ként felvetette, hogy az ENSZ egyes szolgáltatásait helyez­zék ki olyan országokba, ahol alacsony a bérszínvonal. Ez­zel egy füst alatt az ENSZ ál­tal jelentett gazdasági hasz­not is méltányosabban oszta­nák el. A New York-i székhe­lyen csak a központi feladato­kat látnák el. Az ENSZ fordí­tással foglalkozó osztályának az átköltöztetésével évente 35 mülió dollárt lehetne meg­spórolni. Az ENSZ pénzügyeit radikálisan egyszerűsítené a főtitkár. A vüágszervezet je­lenleg mindegy 150 különféle pénzalapra támaszkodik tevé­kenységében. A főtitkár jelen­tését a Közgyűlésnek kell elfo­gadnia. (MTI) Furcsa helyzeteket is előidéz a nagy tanácstalanság az Egyesült Államokban Kifelé a bevándorlókkal? Az Egyesült Államokban 11 millióra becsülik az illegális bevándorlók számát, akik­nek többségéről semmiféle adatuk nincsen a hatóságok­nak, és szemlátomást nem tudnak velük mit kezdeni. TÓTH LÁSZLÓ Az ellentmondásos politika és tanácstalanság fura helyzeteket szül. Tennessee állam február vé­gén a visszaélések miatt beszün­tette a gépjárművezetésre jogosí­tó tanúsítványok kibocsátását ille­gális bevándorlóknak. A szokásos gépjármű-vezetői engedéllyel szemben a közlekedésbiztonsági megfontolásokból másfél éve be­vezetett tanúsítványok másra, így a személyazonosság igazolására nem voltak használhatók, például repülőgépre sem lehetett velük felszállni. Bemard Keriket, New York volt rendőrfőnökét hiába ne­vezte ki Bush elnök belbiztonsági miniszternek, a megbízást vissza kellett adnia, mivel kiderült, ille­gális bevándorlót alkalmazott fe­ketén gyerekei mellé dadának. A lakosság egy része kemény intéz­kedéseket követel, amire a tör­vényhozók a választási évben na­gyobb fogékonyságot mutatnak. A reform jegyében ismét neki- gyürkőztek az abszurd helyzet or­voslásának. Az elkövetkező hetek­ben heves csatározások várhatók annál is inkább, mivel a képvi­selőház decemberben elfogadott tervezetét élesen bírálják rendé­szeti-büntetőjogi szemléletmódja miatt. A szenátusban a jogi bizott­ság vezetője, Arien Specter által kidolgozott változat a szigort ven­dégmunkásprogrammal párosít­ja, amelyet George Bush elnök ja­vasolt még 2004-ben, és amelyet a képviselőház lesöpört az asztal­ról. A szenátusi tervezet arra is le­hetőséget ad, hogy az illegális be­vándorlók rendezzék jogi státusu­kat, és feladják rejtőzködésüket. Specter tervezete előszavában kiemeli: „Mi a bevándorlók nem­zete vagyunk, de egyben törvény- tisztelő nemzet is.” A szüntelen bevándorlás időn­ként hatalmas hullámmá dagadt. Az amerikai kormányok a beván­dorlás korlátozásával próbálták kordában tartani a folyamatot, kiszűrni a nemkívánatos eleme­ket. A bevándorlási törvények először az észak-európaiaknak kedveztek. A polgárjogi harc sű­rűjében, 1965-ben elfogadott módosítás az amerikai állampol­gárok vagy állandó lakosok hoz­zátartozóit részesítette előnyben, tekintet nélkül szár­mazási országukra. Ennek nyo­mán megnőtt az afrikai, ázsiai és latin-amerikai bevándorlók szá­ma, viszont az európai bevándor­lóké meredeken zuhant. Válasz­ként különféle, rövid életű prog­ramokkal próbálták növelni az európai, különösen az angol ajkú bevándorlók számát. A nemrég elfogadott képviselőházi tör­vénytervezet eltörölné a vízum­lottót, de ez a kevésbé vitatott in­tézkedések egyike. Latin-Ameri- kában felháborodást váltott ki, hogy a tervezet a 2200 kilométer hosszú amerikai-mexikói hatá­ron 1100 kilométer hosszú, fény­szórókkal és kamerákkal felsze­relt biztonsági kerítés építését rendeli el. A határ két rövidebb szakaszán már jelenleg is van ilyen határzár. Vicente Fox mexi­kói elnök szégyennek nevezte és a néhai berlini falhoz hasonlítot­ta a kerítést. A két ország határán évente 400 ezer embernek sike­rül átszöknie. Mellettük mintegy egymilliót fordítanak vissza, de sokan hamarosan újra próbál­koznak. Tavaly háromszázan hal­tak meg a sivatagban, főleg kis­záradás miatt. A törvény becsukna egy olyan kiskaput, amellyel a határt illegá­lisan átlépő latin-amerikaiak ala­posan visszaéltek. A mexikóiakat tárgyalás nélkül rögtön a határ­hoz viszik, és visszatoloncolják őket hazájukba, a nem mexikóiak­nak viszont joguk van arra, hogy kitoloncolásuk előtt egy beván­dorlási bíró meghallgassa őket. A meghallgatásig eltelő időt sza­badlábon várhatják ki a szűkös őrizeti kapacitás miatt. A határon átszökő, a rendeletet jól ismerő hondurasiak, salvadoriak, kolum­biaiak gyakran taxival egyenesen a határőrposzthoz hajtatnak, ahol egy adott városba és időpontra szóló idézéssel szélnek eresztik őket. Az idézéssel a zsebükben az­után már nehézség nélkül veszik a határőrség útellenőrző pontjai­nak az akadályait, s eljutnak az ország belsejébe, ahol a legtöbb közülük eltűnik, mint a kámfor. Számukat hozzávetőleg 400 ezer­re becsülik. Teljességgel remény­telen annak a 80 bevándorlási ügynöknek a helyzete, aki igyek­szik felhajtani őket. A törvény legvitatottabb pont­ja szabálysértésből bűncselek- ménynyé minősítené, és egy év börtönnel sújtaná azokat, akik illegálisan tartózkodnak az Egyesült Államokban. Az illegá­lis bevándorlók 40 százaléka egyébként olyan külföldi, aki túllépte a vízumában megsza­bott időt. Ugyancsak felháboro­dást váltott ki, hogy a tervezet nemcsak az embercsempészeket sújtaná háromtól húsz évig ter­jedő börtönbüntetéssel, hanem azokat is, akik segítik az illegális bevándorlókat. További szigorí­tás lenne, hogy a munkáltatók­nak egy országos adatbázissal összevetve ellenőrizniük kellene alkalmazottaik jogi státusát. A Specter szenátor tervezetébe foglalt vendégmunkásprogram alapján ideiglenes munkavállalói vízumokat adnának ki külföldiek­nek, akik bizonyítani tudják, hogy munkahelyük biztosított. A vízum három évre szólna, és egyszer újabb három évre meghosszabbít­ható lenne; csak azok kaphatnák, akik valóban külföldön élnek. A szerző az MTI washingtoni tudósítója AMERIKA SZÁMOKBAN ♦ Az Egyesült Államok története a bevándorlás históriája is. A né­pesség októberben eléri a 300 milliót. 1776-ban, a függetlenség ki­kiáltásakor 2,5 mülió lakosa volt, jó nyolcvan évvel később, a véres polgárháború (1861-65) idején már 32 mülió. A 100 müliót 1915- ben, a 200 müliót 1967-ben érte el. ♦ Az ország népességgyarapodása a nagyarányú bevándorlás mi­att évente csaknem 1 százalék. 1981 és 2000 között 16 millió, 2001 és 2004 között pedig 3,8 millió ember érkezett legálisan az ország­ba. Az ülegális bevándorlók száma 2000 óta a becslések szerint 3-5 millióval nőtt. ♦ Az utóbbi évek legális bevándorlóinak a fele, ülegális bevándor­lóinak pedig a 80 százaléka latin-amerikai, többségében mexikói. A hispán, másképpen latino népesség az első számú kisebbséggé lépett elő, megelőzve létszámban a feketéket, (ti) KOMMENTÁR A huszonkettes csapdája MAL1NÁK ISTVÁN Müosevics halála és temetése európai ügy is. Teljesen kiszámíthatat­lan folyamatokat indíthat el, amelyeknél úgy is felmerülhet majd a kérdés: érdeke-e az EU-nak, hogy erőltesse a társulási és stabüizáci- ós egyezményről a tárgyalásokat a szerbekkel (hivatalosan Szerbia- Montenegróval)? Tény, a társulás még nem tagság, de már a tárgya­lások ténye is bizonyos elkötelezettséget jelent, és nemcsak a beké­redzkedő, hanem a befogadó részéről is. Az igen melletti érvek jól is­mertek, nem keü magyarázni, mennyire fontos lenne a még mindig ingatag Balkán bekapcsolása a demokratikus európai folyamatokba. Számunkra különösen fontos ez, elsősorban a vajdasági magyarok jövője miatt, hiszen lényegében minden balkáni háború idején, tehát egy évtizeden át joggal aggódtunk értük. Viszont arra az érvre is oda keü figyelni, amely szerint Szerbiával (meg Montenegróval, Mace­dóniával, Boszniával) az unió a káoszt engedi magához túl közel. És nincs semmi garancia arra, hogy Európa jobban tudja majd kezelni a Balkánt, mint a múlt század utolsó évtizedében. Mert ne feledjük: a titói Jugoszlávia szétesése utáni események kezelésében Európa tel­jes kudarcot vaüott, Amerika nélkül nem lett volna 1995-ben dayto- ni béke, és Amerika nélkül négy évvel később a NATO nem bombáz­ta volna Szerbiát, megállítandó a MUosevics-rezsim vérengzését Ko­szovóban. Az lenne a legoptimálisabb változat, ha a józan paraszti logika sze­rint a minden csoda három napig tart elve érvényesülne „Szlobo” halálával és temetésével kapcsolatban is. Csakhogy túl erősek azok az erők, amelyek ezt nem fogják engedni. Az EU a tárgyalások foly­tatásának feltételéül szabta a Hágával való még szorosabb együttműködést, ezalatt Mladics és Karadzsics - de legalább Mladics - elfogását és kiadását keü érteni. Az egyébként is a radikalizmus és nacionalizmus felé kacsingató Kostunica-kabinet csak a Müosevics- féle Szerbiai Szocialista Párt külső támogatásával tud kormányozni. Ez a párt a Szerb Radikális Párttal együtt már kormánybuktató erőt képvisel. Mindkettő nemzeti hősnek tartja Müosevicset is, Mladicsot is, Karadzsicsot is. Megfigyelők szerint ez az érzés a szerbek többsé­gére jellemző, Müosevics halála csak felerősítette a Hága- és Európa- eüenességet. Itt jön a huszonkettes csapdája. Ha Kostunicáék elkap­ják és kiadják Mladicsot, könnyen belebukhatnak, ha nem, akkor az EU szankcionál. És akkor még nem is említettük Koszovó státusát, ami csak súlyosbítja a téteket. Rossz megoldás lenne, ha az unió eny­hítene a feltételeken, az EU nem adhatja fel elveit. Meg tisztességte­len is lenne, például a horvátokkal szemben. Jó megoldás talán csak az elméletekben létezik, amelyeknek - pilla- natnyüag úgy tűnik - kevés közük van a valósághoz. JEGYZET Petőfi kilóra SZÁSZl ZOLTÁN Készülj, hazám! Kikészülsz előbb vagy utóbb, hiszen csak ki­mérnek kilóra, mint Petőfit. Mert úgyis vége lesz egyszer, re­ménykedj, vége lesz a sok ha­zugságnak, a ráígérgetésnek, vé­ge lesz a kimódolt semminek, amiben éppen térden állva a magyar. Talpra magyar, vagy térdre?! Ne keseregj, Sándor, öt­ven év múlva már sokkal keve­sebben leszünk, talán csak meg­egyezünk már akkor, felnövünk tán. Leszünk európaiak magya­rán, magyarok európaian. Haza és szabadság. Mikor tanulják meg e szavakat a gyermekek? Kimérnek, Petőfi. Küóra. Men­nek a szobrodhoz szélső innen és szélső onnan. Mindegyik ma­gáénak tud, magáénak akar. Ke­resnek Barguzmban, kiforgat­nák anyád súját, mintát venné­nek belőled, valóban legenda vagy-e, vagy csak tudományos tény létezésed?! Kié vagy, költő? Kié a szabadság? Akinek pénze van, annak ideje van hazugság­ra. Minek van itt az ideje?! Köp­ködjétek egymást, hazafiak, ve­gyetek mértéket egymásról, egy­máshoz hasonlóan etnobiznisz itt a cél. Megélhetés, magyarság okán. Nem emberként, csak úgy, lazán, mert van idő. Majd csak kipusztul a normálisabbja, vagy tán a férgese ha elhullik, lesz még egy újabb honfoglalásnyi csapat. Nem fegyverrel keü, csak végre lélekben keüene végre ott­hon lenni mindenkinek. Itt az idő, most vagy soha? Magyarok istenére esküszünk? Hajrá, fiúk, egyétek meg az országot, mert tiétek a pénz, a hatalom és a tal­mi dicsőség, mindörökké bele­szakadunk ebbe a nagy szabad­ságvágyba. Térdre magyar, talp­ra magyar, nézz az égre, lakik ott istened, ha nem ül éppen háttal. Béke, szabadság, egyen­lőség, testvériség, vezérlő csüla- gunk, nagy magyar búskomor, letargikus jaj, istenem nótás kedvű volt az apám, üvegszemet örököltem az édesanyámtól, meg így tovább. Csak lesz még valami, ami végre észhez térít, kedves nemzet, kedves nemze­tem. Legyen tiéd az igazi sza­badság, az igazi béke. Ne méljük Petőfit küóra jobbról vagy bal­ról! Budapest, Európa, hazád­nak rendületlenül, nyújts feléje védő kart. Hol vagyunk? (2006. március 15., Bp.-i Szabadság téri eseményekre visszhangként) TALLÓZÓ ■■ m DIE WELT Piszkos választási harc Ma­gyarországon címmel közölt be­számolót tegnap a berlini lap; az alcímekben a szerkesztők azt emelték ki, hogy néhány héttel a magyarországi választás előtt a pártok „heves háborúságban” állnak egymással, s fej-fej meüet- ti a küzdelem. A jobboldali újság szerint Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök vezetésével a szocialis­táknak jelentős hátrányt sikerült ledolgozniuk, fej-fej meüetti küz­delem bontakozik ki. (m)

Next

/
Thumbnails
Contents