Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-16 / 63. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. MÁRCIUS 16. www.ujszo.com Mintegy kétszázötven művet vonultat fel a kiállítás „Egy átlagos amerikai film hosszúságát sem éri el a játékidő, de remélem az előadás annál tartalmasabb lesz" Vadak a nemzeti galériában MTI-PANORÁMA Budapest. Magyar Vadak- Fauves Párizstól Nagybányáig 1904-1914 címmel nagy festésze­ti kiállítás nyílik március 21-én a Magyar Nemzeti Galériában, a Budapesti Tavaszi Fesztivál kere­tében. A tárlaton többek között Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Bé­la, Iványi Grünwald Béla, Márffy Ödön, Kernstok Károly, Rippl-Ró- nai József és Tihanyi Lajos alkotá­sait láthatják az érdeklődők. Emel­lett egy kisebb francia kollekciót is bemutatnak a leghíresebb francia fauve-ok, így Henri Matisse, André Derain, Raoul Dufy, Maurice de Vlaminck műveiből. 1905 körül Henri Matisse veze­tésével egy csoport fiatal művész erőteljes színekkel, merész ecset­kezeléssel, könnyed vonalvezetés­sel forradalmasította az európai festészetet. Az 1905-ös párizsi Őszi Szalonon szereplő, az új stí­lust követő festőket a kritika fauve-oknak, vadaknak nevezte, a művészetüket később pedig fauvizmusnak. A magyarok közül azok, akik hosszabban időztek Párizsban, mint Czóbel Béla és Berény Ró­bert, magukévá tették ezt a stílust. Mások, mint Perlrott Csaba Vilmos és Bornemissza Géza közvetlenül Matisse tanítványai lettek. Ezek a fiatalok, akik a telet Párizsban, a nyarat a nagybányai művésztele­pen töltötték, festészetükkel ha­tással voltak az idősebb generáció­ra, így például Iványi Grünwald Bélára és Csók Istvánra is. A mintegy 250 művet felvonul­tató kiállítást francia, német, sváj­ci és magyar múzeumok anyagá­ból, valamint hazai, európai és amerikai magángyűjteményekből válogatták. A tárlat azt mutatja meg, hogy a francia fauve-ok (va­dak) festészete hogyan inspirálta a magyar művészetet, és hogyan született abból egy új, hazai mo­dern stílus. A Magyar Nemzeti Galéria idő­szaki kiállítása július 30-ig látható a Várban. A tavasz és az ünnepvárás hangulatát idézi A Tücsök márciusi száma LAPAJÁNLÓ Végre jön atavasz! Március 15-ét verssekkel és dalokkal köszönti a Tücsök. Tóth Elemér egy kiscsikó- ról és a tavaszról mesél a gyerekek­nek. A természetbarátok rovata egyebek közt az erdő és a mező márciusban hirtelen megváltozó képéről és az egyik legszebb mada­runk, a kerti rozsdafarkú udvarlási szokásairól szól. A rimaszombati is­kolások pedig már a húsvéti ünne­pekre való készülődés jegyében be­szélnek az SMS-küldési szokásaik­ról. A tavasz és az ünnepvárás han­gulatához kötődik a sok érdekes feladvány, rejtvény, nyelvi és logi­kaijáték is a lapban, (mp) TÜCSÖK Csákányi Eszter, Bozsik Yvette és Zorán is kitüntetett Idei Kossuth-díjasok 1NDEX-HU Budapest. Idén 22-22 sze­mélyt tüntettek ki Kossuth-, illet­ve Széchenyi-díjjal. A köztársasá­gi elnök - a miniszterelnök elő­terjesztésére - Kossuth-díjat adott többek között Bangó Mar­git előadóművésznek, Benkó Sándor Liszt Ferenc-díjas zenész­nek, Bozsik Yvette koreográfus­nak, táncművésznek, Csákányi Eszternek, a Krétakör Színház Jászai Mari-díjas színművé­szének, Fischer Iván karmester­nek, a Budapesti Fesztiválzene­kar művészeti vezetőjének, Gör­gey Gábor József Attila-díjas író­nak, Herskó János Balázs Béla- díjas filmrendezőnek, Kulka Já­nosnak, a Nemzeti Színház Já­szai Mari-díjas színművészének, Léner Péter Jászai Mari-díjas ren­dezőnek, a budapesti József Atti­la Színház igazgatójának, Lukáts Andornak, a Katona József Szín­ház Jászai Mari-díjas színmű­vészének, rendezőnek, Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző­nek, Spiró György Babérkoszorú­díjas írónak, költőnek, irodalom- történésznek, műfordítónak, Sztevanovity Zorán Liszt Ferenc- díjas előadóművésznek és Zsótér Sándor Jászai Mari-díjas színmű­vésznek, rendezőnek. Picasso Antibes-ból a címe annak a kiállításnak, amelyet a napokban nyitottak meg Malagában, a Picasso Múzeumban. A bemutatón ab­ból a kollekcióból válogatták ki a legértékesebb alkotásokat, amelyet Picasso ajándékozott az antibes-i vármúzeumnak. (TASR/EPA-felvétel) Szikár és sűrű Vérnász Görög László (Dömötör Ede felvétele) Mint egy görög tragédia. Minden megtörténik, mie­lőtt elkezdődik. A néző csak a végjátékot látja. Azokat a pillanatokat, ami­kor felbomlanak a fonalak. Ilyen a Vérnász. Federico Garcia Lorca drámája. Menyasszonyról, vőlegény­ről, esküvőről. Gyilkosság­ról. Szöktetésről, menekü­lésről, üldözésről. Nászról és gyászról. Lángoló ösztö­nökről. Formailag is izgal­mas balladát visz színre a Komáromi Jókai Színház társulata holnap este hét órakor. BÁRÁNY JÁNOS A rendező szerint az volt a nagy kaland, hogy kibogozza, hogyan jutottak ide ezek az emberek, és olyan töltettel érkezzenek a színre a színészek, amely szinte vala­mennyijelenetben robban. A Vér­nászról az egyik főpróba előtt be­szélgettünk Görög Lászlóval. Bevallom, figyeltem. Múlt va­sárnap, az esti próba után a lá­bával ledobogta az egyik jelenet ritmusát. Ennyire ismeri már a Vérnászt? Az előadásunkat? Még szép.' Minden pillanatát. A koreográfiát sem bízta másra. Konzultált előtte az öcs- csével, aki Román Sándor tár­sulatában táncol? Nem konzultáltam vele, és nem is arról van szó, hogy nem bíztam másra a koreográfiát. Arra gon­doltam, jobb, ha az előadásban a mozgás is belőlünk születik, hogy teljesen a miénk lehessen, vagy ha úgy tetszik, az enyém. A zene döbbenetesen mélyről tör fel. Milyen volt a munka Szarka Tamás zeneszerzővel, a Ghymes együttes frontemberé­vel? Egy zeneszerzőnek nem lehet azt mondani, hogy gyere, szerezz zenét, majd én meghatározom, hogy milyen legyen. Elmondtam Tamásnak, mit, hogyan képzelek, és ő nem tiltakozott. így bátran adhattam nagy szabadságot, hogy igazán személyes muzsika születhessen. Megértjük egy­mást, jó munka volt. Csak azt saj­nálom, hogy sűrű elfoglaltsága miatt nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, mint szerettem volna. A prózai részek után versben folytatják mondandójukat a szereplők. Ez sorvezető volt számomra. Bi­zonyos mértékig nehézséget jelen­tett, hogy hogyan lehet ötvözni az előadáson beiül a hagyományos jeleneteket a verses jelenetekkel. Maga Lorca mutatott utat abban, hogy mikor repül el a darab, mikor nem bírja el a hétköznapiságot, és mikor lesznek annyira emelkedet­tek az érzelmek, hogy már nem le­het ezekről másképp beszélni, csak a költészet segítségével. Federico Garcia Lorca azt úja már az első lapon, az Anya szá­jába adva a mondatot, hogy át­kozott legyen a világon vala­mennyi kés, puska, pisztoly, legpicikébb penge, ásó, vasvilla. Tegyük el a késeinket? Kések, puskák mindig lesznek. Ha ezt a mondatot kiragadnánk a szövegkörnyezetből, akkor vezér­motívum lehetne. De nem az. Va­lakinek a mániája ez, egy bizonyos esettel kapcsolatban. Amennyiben a gondolatot kiemelnénk, úgy bánnánk a darabbal, mintha egy perzsaszőnyegből csupán egyet­len szálat néznénk, és nem lát­nánk többet a szőnyegből. Úgy lesz érvényes, ha az egész szőnye­get látjuk. A Hold és a Halál megjelené­sével furcsán lírai lesz a darab. Itt akkor jó szó a lírai, ha nem valami kellemest jelent. Lorca köl­tői eszközöket használt, hogy még jobban erősítse a darab drámaisá­gát. Nagyon szép a Vérnász nyel­vezete. Olyan élvezetes, mint az Oidipus király című drámáé, melyben tavaly dolgoztam. A drámai lüktetést nem sza­kítja meg szünettel. Az a gondolat, mely köré fel­fűztem a történetet, úgy alakítot­ta az előadást, hogy nem lehet szünetet tartani. Egy átlagos amerikai film' hosszúságát sem éri el a játékidő, egy óra harminc­öt percnél nem lesz hosszabb az előadás. Remélem, annál tartal­masabb lesz. Ennyi ideig fenn­tartható a figyelem. Nemes-Takách Kata modern díszletet tervezett. Sehol egy ház, egy szoba, egy fa. Egy görög színházban üres szín fogadta a nézőt. A Vérnász szín­padképe modern, másrészt hihe­tetlenül ősi. Kata sötét jelmezeket terve­zett. A Vérnászhoz sötét jelmezek kellenek. Fekete-fehér a darab vi­lága. A férfiak nyakig begombolt ingben, az asszonyok fekete fej­kendőkben állnak az izzó napon. Elárulja, mik azok a fehér csí­kok a színpad közepén? Ha megmondom mi az, attól a pillanattól kezdve a nézőnek nem adom meg azt a lehetőséget, hogy asszociálhasson. Ez az előadás sok olyan elemet tartalmaz, me­lyekről szabadon lehet gondol­kodni. A darab él és robog, az elő­adásmód lehetőséget ad arra, hogy az ember agya ne legyen egy sínre állítva. Mindenki nézze sza­badon és nyitottan! A játék szikár és sűrű. Mint az emberek, akikről szól. Nem mondom, hogy ezt egy­szerű volt létrehozni, hogy vala­mennyi színész az első pillanat­ban adta volna magát. Döntő többségük a próbafolyamat, a kö­zös kalandozás alatt megértette és talán meg is szerette a fegye­lem nehézségét és hatalmát. Azt, hogy mennyi mindent bele lehet sűríteni egyetlen pillantásba, mozdulatba, lépésbe. Mi vonzza majd az embereket 2006 tavaszán Federico Garcia Lorca darabjának előadására? Nem tudom. És azt sem, hogy mi győzi meg az embereket, hogy egyáltalán színházba menjenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy mos­tanában gyorsbüfé, gyorslátvány, gyorsöröm kell. Igaz, így az emésztés is gyors, a hatás meg rö­vid. Persze, nem mindenki ilyen. A Vérnászt remekműnek tartom, az nem lehet, hogy ne hasson. Leg­alább egy kicsit. Aki nyitott szívvel érkezik majd a színházba, az egy kissé váradan, de mindenképpen erős élménnyel lesz gazdagabb. Hatvanéves Császár Angéla, aki örömét önálló estjeiben lelte meg A dal színésznője JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Szerencsés korszakban lett szí­nésznő. Holott igazából előadó- művésznek készült, ugyanis gyö­nyörű hangja is erre predesztinál­ta. Mégis az évek-évtizedek során játszott naivákat, drámai hősnő­ket, karakterszerepeket. A film messziről elkerülte, mindössze Fejér Tamás Hekus lettem című, mára már az emlékezetünkből is kitörlődött filmjében játszott fő­szerepet a hetvenes évek elején. Ja, és énekelt a Hány az óra, Vek­ker úr? című Bacsó-filmben. A Kolozsváron született szí­nésznő legnagyobb örömét így önálló estjeiben lelte meg. Éne­kelt, szavalt, s műsoraival bejárta a vüág magyarok lakta részeit. Közben tanított-tanít is a Pesti Magyar Színiakadémián. S már negyven fölött gyerekkel is meg­ajándékozta a sors. Emlékművet állított hajdani pályatársainak, Fedák Sárinak és Medgyasszay Vilmának, a sanzonkirálynőnek. Tavaly új cédéje jelent meg, Gyöngyöt perget az idő címmel, amelyen XX. századi megzenésí­tett versek találhatók. Ami azon­ban halhatatlanná teszi a nevét a magyar színháztörténetben, az egy egyedülálló vállalkozás, a Bu­dapest Orfeum című előadás, amely a magyar történelem egyik legtragikusabb időszakát dolgoz­za fel az orfeum szemszögéből. Benedek Miklós, Szacsvay László és Császár Angéla hosszú évekig ragadtatta tapsra és könnyekre a nézőket, s talán nem túlzás azt ál­lítani, hogy az egyik legjobb kor­(Képarchívum) társ drámát és előadást tisztelhet­tük a vállalkozásban, amelyet az­óta már a kassai Thália Színház is bemutatott. Magyar filmhét Párizsban Párizs. Magyar filmhét kez­dődött tegnap a párizsi Entre­pot művészmoziban. A filmhét alatt nyolc, a közelmúltban ké­szült magyar játékfilmet, nyolc rövidfümet, ületve több dokumentumfümet tekinthet meg a közönség, a kerekasz- tal-beszélgetéseken pedig a fi­atal magyar filmesek képvise­lőivel, Vraník Rolanddal, Vra­ník Krisztiánnal és Gauder Áronnal találkozhat. A feszti­vált a Kistehén zenekar kon­certje zárja. A fümhét alatt Sovák Viktória fotótárlatát is megtekinthetik az érdeklődők. A fiatal fotográfus Pálfi György Taxidermia című film­jének forgatásán készült felvé­teleit állítja ki. (MTI) < i < I Í ( Í i (

Next

/
Thumbnails
Contents