Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-15 / 62. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 15. www.ujszo.com Lipcsey Györgyöt Munkácsy-díjjal tüntették ki A pozsonyi Jeszenák-sírbolt siralmas állapota. A tatarozás, úgy tűnik, sosem ér véget „Kihegyezett” ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. Bozóki András magyar kulturális miniszter tegnap állami kitüntetéseket és művészeti díjakat adott át március 15. alkalmából. Kiemelkedő képzőművészeti tevékenysége elismeréseként Munkácsy Mihály-díjat adományozott Lipcsey György dunaszerda- helyi szobrászművésznek. Lipcsey György a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja, 1995-98 között a társaság elnöke volt. 2000-től tagja a Magyar Szobrásztársaságnak is. 1998-ban létrehozta az Art-Ma Galériát Dunaszer- dahelyen. A Kortárs Magyar Galéria Alapítvány kuratóriumának elnöke. Jó néhány köztéri szobrával találkozhatunk településeinken. Több egyéni kiállítása volt idehaza és külföldön. Lipcsey Györgyöt kiemelten foglalkoztatják a társadalomban az emberre leselkedő veszélyek, erre utalnak „kihegyezett” szobrai, amelyekből megalkotta Vészjelek című sorozatát, (tb) üzenetek (Somogyi Tibor felvétele) KÖNYVEKRŐL KÖNNYEDEN Kísértetek járnak körülöttünk GAZDAG JÓZSEF Egy torzonborz öregember minden reggel beszerzőútra indul New York utcám. Öltözéke kopottas, zsíros haja csimbókokba ragadva hull homlokába. Kukákban, sze- métlerakatokban guberál, csupa értéktelen kacat kerül táskájába: egy műanyag baba levágott feje, egy működésképtelen ernyő, egy fél pár kesztyű, ilyesmik. De van valaki, aki minden lépését feljegyzi egy piros spirálfüzetbe. Ez a valaki térképet készít az öregember kőrútjairól, s a meglepetéstől leesik az álla: az útvonalak ugyanis betűkké állnak össze, a betűk pedig szavakká: The Tower of Babel (Bábel tornya). A különös öregúr ugyanis nyelv- filozófus („ha letépjük róla a vízhatlan anyagot, esernyő marad-e az esernyő? Lehet-e ezt még esernyőnek nevezni?”), aki annak idején egy sötét szobában tartotta fiát, a külvilágtól elzárva, abban a reményben, hogy külső ingerek híján a kisfiú tiszta nyelven, az „angyalok nyelvén” szólal meg. A trilógia nyitókötete, az Üvegváros elején éppen ez az albínószerű, halottsápadt fiú hívja fel Daniel Quinn írót azzal, hogy Paul Austert, a magándetektívet keresi. Quinn tudja, hogy téves kapcsolás történt, de belemegy a játékba, elvállalja a börtönből szabadult apa megfigyelését. Ez lesz a veszte. A titokzatos ügy egy olyan labirintusba vonja be, ahonnan nincs kiút: a miértekre nincs válasz, a szálak összekuszálód- nak, és a bűntény nélküli detek- tívregény egyszer csak halluci- natív, látomásokkal teli rémtörténetté válik. A nyomot vesztett Quinn jobb híján Stillmannék háza előtt táborozik le, egy szűk odúban húzza meg magát, s csak sokára jön rá, hogy a szemmel tartott ház üresen áll: beköltözik hát az egyik sötét szobába, s a piros spirálfüzetbe írja le megfigyeléseit, bár a külvilágból ekkor már semmit sem érzékel. S amikor néhány hónap múlva keresésére indulnak, a szoba piszkos padlóján Quinn helyett már csak a piros spirálfüzetet találják. Aki szereti Robbe-Grillet Útvesztőjét vagy Hawthorne Wakefíeld- jét, annak a metafikciós ballasztok ellenére is csemegét jelent Auster trilógiája. A Kísértetekben és a Bezárt szobában is egyértelmű az alaphelyzet, pl. White megbízza Blue-t Black megfigyelésével. A viszonyok azonban hamar átrendeződnek, s már nem lehet tudni, ki tart szemmel kit, ki a megfigyelő és ki a megfigyelt, csupán annyi bizonyos, hogy egész lényüket egyetlen érzés járja át: a félelem. Mert - ahogy Black mondja - „mindenütt kísértetek járnak körülöttünk.” (Paul Auster: New York trilógia. Üvegváros. Kísértetek. Bezárt szoba; Európa Könyvkiadó, 2004; 396 oldal) Paul Auster (1947) - amerikai író. Az egyetem elvégzése után matróz volt egy olajszállító hajón, de dolgozott a New York Times-nál is (éjszakai telefonközpontosként). Első regényét álnéven jelentette meg. A nagy áttörést az 1987- es New York trilógia jelentette. Európai sikerei alapján sokan a „legeurópaibb amerikai írónak” tartják, bár a New York-i könyvesboltokból éppen az ő könyveit lopják a leginkább. „Szerette hazáját” Királyfiai báró Jeszenák János családjának sírboltja - lehetne olvasni a homlokzaton, ha nem takarná az állványzat. (A szerző felvétele) Március tizenötödikén ünnepelni illik, és a hősiességről, helytállásról mondani gyújtó beszédeket. Nyüván sokan megteszik ezt ma, szerte a Kárpát-medencében. A megemlékezés virágait is elhelyezik az emlékműveken, az egyre szaporodó szobrok talapzatán egymást érik a koszorúk. Az árnýékos oldalt üyenkor igyekszik mindenki kerülni, pedig akad körülöttünk arcpirító példa is arra, milyen kegyelettel bánunk hősi halottainkkal. KÖVESDl KÁROLY Még valamikor ősszel jártam a pozsonyi evangélikus, vagy ahogyan ma nevezik, Kecske kapui temetőben. Ismerősöknek mutogattuk az egykori koronázó város ma is fellelhető szépségeit, köztük néhány kegyhelyét. Természetesen megálltunk a Jeszenák-kripta előtt is, ám az itteni látvány mindennek, csak felemelőnek nem volt mondható. Az 1848-as forradalom már- tíija méltatlan körülmények közt nyugszik, a sírbolt tatarozása, úgy tűnik, sosem ér véget. A tetőt borító műanyag fólia, a rozsdás vasállványzat, a mindenütt málló vakolat, a téglahalmok, melyeket benőtt a folyondár, mind arról árulkodnak, hogy itt egy-két éve nem történik semmi. A mellékelt kép önmagáért beszél. Pedig talán nem akad olyan pozsonyi magyar, aki ne tudná, ki volt Jeszenák János. Annak a báró Jeszenák családnak a saljaként született 1800. január 22-én a Ventur utca 20. szám alatt, amelynek Báthory István erdélyi fejedelem adott ebneres nemeslevelet a XVI. század második felében. Unokája volt a bárói rangot szerző II. Pálnak, aki a tábomokságig emelkedett katonai pályáján. Jeszenák János 1840-ben, 44-ben és 47-ben az országgyűlés ellenzéki képviselője, 1848-ban az első felelős független minisztérium Nyitra megyei főispánja, majd Kossuth kormány- biztossá nevezte ki. A bukás után megadta magát az oroszoknak, akik kiszolgáltatták Haynaunak. A szabadságharcban való részvétele miatt a vérbíróság halálra ítélte, és 1849. október 10-én Pesten golyó által kivégezték. Teteme a pesti re1867-ben Nyitra megye székházának üléstermét Jeszenák János életnagyságú portréjával díszítette. formátus egyház sírboltjában feküdt névtelenül, ahonnan 1867. december 2-án, a kiegyezés évében hozta haza a család a szülővárosba, ahol a családi sírboltba temették. 1867-ben Nyitra megye székházának üléstermét a vértanú életnagyságú portréjával díszítette. Elkobzott jószágait 1859-ben kapta vissza özvegye, gróf Forgách Alojzia. Ä Borovszky Samu szerkesztette vármegye-monográfiában, amely a múlt század elején jelent meg, ezt olvashatjuk nyughelyéről: „A Kisfaludy-utcza végén van a Kecskekapu melletti evangélikus temető. Hajdan ugyanis a külvárosok is el voltak látva kapukkal. Most már csak az ebevezés van meg s helyén a vámsorompó áll. Az evangélikus temetőben is sok kiváló hazafi nyugszik. Itt porladozik Jeszenák János bárónak, a nemzeti vértanúnak teteme, a kit 1849. évi október hó 10-én végeztek ki Pesten az Újépületben. Síremlékén Gyulai Pál következő szép verse olvasható: „Szerette hazáját Szívvel, szóval, tettel: Védte szabadságát Híven, becsülettel. Áldozott, szenvedett, Jutalmát nem kérte, S nem küzdhetve többé, Vérpadon halt érte.” A Kecske kapui temetőt egyébként a Marianum nevű temetkezési vállalat kezeli. Aligha várható el tőle, hogy a tetemes összeget kívánó tatarozást a saját költségére elvégezze (bár erkölcsi kötelessége lenne). Ez a feladat egyértelműen a pozsonyi magyarok közösségére vár. Petőfi Sándor szobrát immár szépen rendbehozatta a Petőfi Emlékbizottság; ma ott áll a Medikuskertben, és a március 15-i ünnepség is itt szokott zajlani. A Jeszenák-sírbolt azonban nem válik a pozsonyi magyarság díszére, miként magára a városéra sem. Lehet persze afölött meditátai, hogy mennyire van szó közügyről, és mennyire magyar ügyről? Hogy van-e némi köze egykori szülöttéhez magának Pozsony városának? A Marianum sokak által drágának tartott szolgáltatásai állítólag éppen azért borsosak, mert sok történelmi temetőt kell rendben tartania. Az evangélikus temetőben szerteszét heverő, ledöntött síremlék-torzók mindenesetre arról árulkodnak, hogy a vállalat nem egészen áll a helyzet magaslatán. A film, színház és a zene mellett a helyesírásban való jártasság is letesztelhető A francia kultúra napjai Kassán KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Az idei, pénteken kezdődő francia kultúra napjain a film, színház és a zene mellett még a francia helyesírásban való jártasságot is letesztelhetik az érdeklődők tollbamondás formájában. A március második felében zajló rendezvénysorozat idén hetedik évfolyamába lépett. A kassai Francia Szövetség élén azóta személyi változás történt, az új attasé, Barbara Eydely szintén aktívan részt vállalt az egyes rendezvények megszervezésében. Az idei szezon érdekessége, hogy nem csupán Franciaországra orientálódik, hanem más francia nyelvterületekre is, így például Madagaszkár vagy Szenegál is képviselteti magát a rendezvénysorozaton, művészi fotókiállítással, illetve mozgóképpel. A színházi előadások közül a modernebb színpadi kreációkat láthatja a franciául értő közönség, melyekben a szónak, dalnak, táncnak és humornak egyaránt szerepe lesz. Hagyományosan megrendezik a francia középiskolák amatőr színjátszó versenyét is, ahol magyarországi vendégek is szerepelnek majd. A hazaiak közül Kassa, Besztercebánya, Zsolna és Pozsony franciául játszó diáktársulatai mérik össze erejüket, a fesztiválgyőztes pedig a hollandiai összeurópai fordulóra kap meghívást. A rendezvénysorozat legszokatlanabb része azonban a tollbamondás lesz, melyet az új attasé diktál majd a vállalkozó kedvűek- nek. Jelentkezhet bárki, aki ki szeretné próbálni a nyelvtudását a három nehézségi fokozat egyikén. Roman Gajdoš, a Francia SzövetAz idei szezon érdekessége, hogy nem csupán Franciaországra orientálódik, hanem más francia nyelvterületekre is. ség alelnöke szerint Franciaországban a diktálásnak régi hagyománya van, a tollbamondások sikeres leíróit országszerte ismerik, többfordulós versenyeket szerveznek évente, hasonló módon, mint ahogyan nálunk a szavalóversenyek folynak. Itt is szeretnék meghonosítani ezt a szokást, mivel a francia nyelv presztízse az évek folyamán megnőtt. A szövetség nyelvkurzusainak látogatottsága a kétszeresére növekedett az utóbbi öt évben, és igény van a különböző fokozatú nyelvvizsgák megszerzésére is. „Ma már a nyelvtudás nem korlátozódik arra a szintre, hogy kenyeret tudjunk kérni az üzletben. Különböző szakterületek terminológiáját is ismerni kell az adott idegen nyelven, és mindenhez hozzá kell tudni szólni. A francia nyelv az angollal párosítva ideális kombináció a művelt ember számára” - mondta Roman Gajdoš. A Francia Szövetség a francia nyelv oktatása terén csaknem monopolhelyzetben van Kassán, mivel a nyelviskolák az érdeklődés hiányában ritkán tudnak francia nyelvű csoportokat nyitni. A szövetség által kiadott legmagasabb szintű nyelvvizsga, melynek része egy szakdolgozat is, nemcsak nemzetközileg elismert, hanem az ilyen okirat birtokában a diák bármilyen franciaországi egyetemre bekerül felvételi vizsga nélkül. New York-i zenészekkel Iva Bittová az Arénában Pozsony. Március 25-én 19 órától az Aréna Színházban koncertezik Iva Bittová, a hegedűn is mesterien játszó énekesnő-színésznő, a cseh zenei élet egyik meghatározó képviselője. Gazdag pályafutása során figyelemreméltó szólóprojekt- jein kívül kiváló folk-, dzsessz-, rock-, etno- és komolyzenészekkel is együttműködött. Iva Bittová az Egyesült Államok legjobb kortárs zenei előadóiból verbuválódott klasszikus zenekarral, a New York-i Bang On A Can All-Starsszal lép a pozsonyi közönség elé. Az énekesnő és a zenekar első ízben tavaly áprilisban, a New York-i Camegie Hallban adott közös koncertet, (m) (Képarchívum)
