Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-15 / 62. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRC1US 15. Kultúra 9 A Swofford mesterlövészt megrázó erővel alakító Jake Gyllenhaal a sivatagi karácsonyi bulin Mikulás-sapkában (Képarchívum Sam Mendes filmje a kőkemény, szívatós, megalázós, állandó őrjöngéseket gerjesztő kiképzést mutatja be Bőrnyakúak a sivatagi homokban Fokozott kíváncsisággal vártuk Sam Mendes Oscar- díjas rendező Bőrnyakúak című öböl-háborús filmjét. Mert a katonák közt van egy magyar fiú is, akit magyar színész, Fenyő Iván alakít. TALLÓS1 BÉLA Aztán az amerikai díszbemutatón kiderült, Iván a vágópulton elvérzett, nagyjeleneteit kivágták. Mehetünk hát megnézni, a Bőmya- kúakban mennyi maradt Fenyő Ivánból. Belőle se több, mint az amerikai politikából. Abból, amit - a hírek szerint - Amerikában vártak egy Szaúd-Arábiában játszódó öböl-háborús opustól: hogy majd jól megmutatja a háború hátterét. Igen, elmond a mozgatóerőkről is ezt-azt, de csupán annyit, ameny- nyit Anthony Swofford mesterlövész fontosnak látott erről közölni, amikor háborús naplóját megírta. Ó van ugyanis a film középpontjában, róla szól a történet, arról, hogy tengerészgyalogos társaival hogyan élte meg a kőkemény kiképzést, miután 1990 nyarán kiküldték Szaúd-Arábiába. Mesterlövésznek képezték ki, de mint megírta, és Mendes ez alapján bemutatja, még csak nem is lőhetett az ellenségre, és az akció vége felé - őket nem vetették be a harcokba - idegileg ettől készült ki leginkább. Nehéz elmesélni a filmet, mert nem igazán bontakozik ki benne valamiféle történetszerűség. A pszichikailag, szellemileg, fizikailag egyre inkább bedaráló őrületet, a legparányibb emberi érzéstől is megfosztó kőkemény, szívatós, megalázós, állandó őijöngéseket geijesztő kiképzést mutatja be. Az esztelen drillt, majd a semmittevést, a hótunalmat, a várakozást. A félelmet, amelyet a sivatag titkai rejtenek számukra. S amikor már- már a pattanásig feszül a tűrőképesség, s elemezni akarják, hogy milyen Amerika-politika miatt kénytelenek ők a szögesdróttal fedett kúszópálya alatt férgek módjára a latyakban fetrengeni, miközben éles helyzetet imitálva éles lövedékkel pásztáznak a kiképzőterep felett, azzal hűti le a felborzolt kedélyeket Swofford, hogy „ne politizáljunk, mi itt vagyunk, s itt már nincs mit politizálni”. Igen, ott már túlélni kell, vagybeledögleni. Ez-az azért kiderül az Amerika-politiká- ról: például, amikor arról esik szó, hogy „azokkal a fegyverekkel lőnek ránk, amelyeket mi adtunk el nekik”. Vagy a zárásként kimondott tanulság, hogy minden háború más, és minden háború ugyanolyan. Ezért aztán az Öböl-háború résztvevőinek is a Vietnam-dalt játsszák - mondják is, „ez Vietnam dala, nekünk miért nincs saját dalunk”. A film aztán azt is megmutatja, hogy más van a helyszínen, mint amit a kamerák közvetítenek: a katonáknak protokollszöveget kell mikrofonba mondaniuk, amikor amerikai hazafias tévések tudósítani akarnak a sivatagi akcióról. S bizony durva megtorlás - gázálarcban kell rögbizniük a tűző napon - az eredménye annak, hogy valós érzéseikről kezdtek beszélni. A személyes aspektus azon érződik leginkább, hogy a filmben nagyon erősen „domborodik ki” az otthon hagyott lányok-asszonyok iránti vonzalom. Ez tartja a katonákat - kezükkel a nadrágban - életben. Lélektanilag talán ez a szál van a legplasztikusabban kibontva. Azzal, hogy megmutatja, a legkegyetlenebb katonai megalázást - például a latrinaégetést - is könnyebben lehet viselni, mint azt, ha a tengerészgyalogos otthonról egy olyan videofelvételt kap, amelynek kockáin az asszonyt az undorító szomszéd épp magáévá teszi. Vagy azt, amikor a szeretett nő otthonról azt üzeni, köszöni, ennyi volt - mint ahogy Swofford is ebben a helyzetben kap kosarat. Mendes filmje nem a brutális mészárlás, az ellenség összecsapásának a bemutatása; nem ad kusza frontképeket nagyszerűen kezelt pirotechnikával, hanem az erőszak őrületté fajulását érzékelteti a sivatagi homok fogságában, ahol nem lehet tudni, mikor, melyik dűne mögül törnek rájuk. Az emberi tűrőképesség határának keresése ez a dolgozat olyan jelenetekkel, mint amikor Swofford tükör előtt áll álmában, s szájából sugárban zúdul ki a homok. Vagy mint amikor egyik társára úgy ömlik az olajeső, hogy nem bírja elviselni a csípését a szemében. Kemény film a Bőrnyakúak, kemény kiképzés. Három óra feszült katonai szenvedés a moziban. A srác sokat fejlődött a tehetségkutató verseny óta is, de popalbumáért főleg a szerzőket illeti dicséret Palcsó Tomi: Megfordult a világ PUHA JÓZSEF Sajnálom, hogy a második Megasztár-széria ezüstérmesének nagylemezét nem mutattam be rögtön a megjelenés után, egy hónappal ezelőtt. Most muszáj belekötnöm egy azóta tett nyilatkozatába. Ennek tükrében sem lehet rosszat írni az albumáról, ám az összkép jobb lett volna, ha a nem kívánt kérdésekre nem válaszol ennyire nyíltan. Vagy ha én nem hallom. Körülnéztem az interneten, kíváncsi voltam, hősünk mi mindent mondott a lemezéről. Kiadójának közleményében azt olvastam, hogy rengeteget gondolkodott azon, milyen legyen. Ez ugyan reklámsza- gúnak tűnt, de alapjában véve hihető volt. Néhány nappal később azonban Tomi lebuktatta magát egy rádiós beszélgetésben. Az album születésére vonatkozó kérdéseket azzal hárította el, hogy ő csupán felénekelte a dalokat, más köze nincs hozzájuk. Én a CD-hallga- tást általában azzal kezdem, hogy a borítón megnézem az alkotógárdát. Most is ezt tettem, s kiderült róla, hogy a dalszerzésben nem vett részt, tehát nem a tény ért váratlanul, hanem a nyüt elhatárolódás. Bizonyára ez csak rossz elszólás volt, mégis rombolt, előtte legalább illúzió szintjén élt, hogy az elképzelései és utasításai révén kilenc. Közülük egy már korábban elkészült, a Tóth Gabival énekelt Titkos ajtó megtalálható kedvese novemberi albumán, és a maradék nyolcból három nemzetközi dal magyar átirata, így igazából csak öt vadonatúj dal szerepel csernem, hogy ügyesen irányította a csapatát, de a nyilatkozat ismeretében a nyerték el végső formájukat a felvételek. Félreértés ne essék, nem feltétlenül az a jó előadó, aki maga szüli a dalait. De ilyet akkor sem szabad mondani, mert degradáló - legalábbis az én értékítéletemben. A borítóról az is kiderült, hogy az alkotók versenyt futottak az idővel. A CD-n tizennégy dal hallható. Gyorsan leszámíthatunk kettőt, a Megfordult a világ dance mixszét és az Álmok közt akusztikus verzióját, valamint további három átdolgozást, amelyeket Tomi a Megasztárban adott elő. Marad rajta. A külső lecsupaszítás után jöjjön a belső, és végre jöhetnek a dicséretek. Már a tehetségkutatóban megtudtuk, hogy Tomi fejlődőképes, énekhangja hétről hétre javult, és ez a műsor végeztével is folytatódott. Sőt, a lemezen néhol rá sem lehet ismerni, szárnyal a hangja - szerencse, hogy nem a kilencvenes évek derekán járunk, mert azt gondolnám, más énekel helyette. Ekkora fejlődés eddig egyetlen versenyzőnél sem volt tapasztalható. És most sajnálhatja igazán, hogy elszólta magát, mivel a korong mindvégig hiteles, ha nem mondott volna ilyen butuskát, dicséret kizárólag az alkotógárdát illeti, tökéletesen eltalálták, mi áll jól neki. Kiváló szerzők dolgoztak a keze alá, a ma már öreg rókának számító egykori exoticos Tabár Istvánnal az élen. Gondolom, Tomi válogathatott közöttük, biztos sokan kopogtattak nála, mivel ő most sikerre van ítélve. A közönség kedvence, karakteres előadásmódjával, kisugárzásával és kisfiús bájával nézők ezreit állította maga mellé. Az album címe is telitalálat. Ha valakivel, vele tényleg megfordult a világ: harmadikos középiskolásként még élte a nebulók mindennapjait, érettségizni már a Megasztár-házból ment, és most, újabb háromnegyed év elteltével a lemezeladási lista élmezőnyében tanyázik. Ráadásul megérdemelten: kiváló, könnyed popalbummal rukkolt elő. Eklektikus lett ugyan, de ezzel sincs gond, s a következő majd bizonyára egységesebb lesz. Remélhetőleg Tomi addigra megtanulja, hogy a nyíltság a zeneiparban nem igazán járható út. A szakma vüágszerte hazugságokra és átverésekre épít, így az igazság elhallgatása, esetleg kis füllentés korántsem főbenjáró bűn. Mennyivel másabb lenne ez a CD-bemu- tató is, ha nem határolódik el a szakmai kérdések elől, és kicsit szabadjára engedi a fantáziáját. Csupa dicséret volna. RÖVIDEN Világszerte csökken a mozik bevétele Tavaly világszerte visszaesett a mozik árbevétele, közel 8 százalékkal 23,24 milliárd dollárra a minden idők legjobb bevételét hozó 2004-es évhez képest. Az Egyesült Államokban 6 százalékkal 8,99 milliárdra esett a bevétel - tette közzé a Motion Picture Association of America filmes szakmai szervezet. Három éve szakadatlan a mozilátogatók számának a visszaesése az Egyesült Államokban, tavaly 1,9 milliárd jegyet adtak el, 9 százalékkal kevesebbet, mint 2004- ben, igaz, az átlag jegyár 6,21 dollárról 6,41-re drágult. Ekkora csökkenésre tíz éve nem volt példa. (MTI) Csajozós film Ezek a mai fiatalok egészen fura szokásokat vettek fel: manapság a lányok beleszeretnek a fiúkba, a fiúk néha viszontszeretik őket, és bár többnyire szerelmük beteljesülését akadályok hátráltatják (mérges szülők, hatalmas majmok, irigy nindzsák), ők úrrá lesznek a nehézségeken és egymáséi lesznek. Julia szerelmes. Nehézségek hátráltatják, de ő száz veszéllyel dacolva, ezer bajon keresztül mégis eljut imádott Grantjéig. Még ha a világgal kell is szembeszállnia. Még ha Grant nagyon mást akar is. Rendezte: Jason Friedberg és Aaron A Júliát alakító Alyson Hánni- Seltzer (Amerikai vígjáték) gan A Paris je ťaime a cannes-i nyitófilm A Paris je ťaime (Szeretlek, Párizs) címen kollektív filmmel nyitják meg május tizennyolcadikán a cannes-i filmfesztivált. Az alkotást filmrendezők sokasága készítette a világ minden tájáról. Az alkotók között van dél-afrikai, mexikói, spanyol, japán, német, olasz és több rendező az Egyesült Államokból. A film ötperces, Párizsról szóló szerelmi vallomásokból áll össze, amelyeket olyan híres színészek mondanak el, mint Bob Hoskins, Elijah Wood, Fanny Ardant, Juliette Binoche, Natalie Portman vagy Nick Nolte. A cannes-i fesztivál teljes programját április húszadikáig állítják össze és a hivatalos versenyprogramban húsz film szerepel majd. Az Arany Pálma-díjat gálaest keretében május huszonhetedikén adják át. (MTI) Műsorban szerepel Antal Nimród Kontrollja is Frankofón filmek fesztiválja ELŐZETES Pozsony. Nyolcadik alkalommal rendezik meg az idén a Frankofón filmek fesztiválját, amely ezúttal azt a kérdést teszi fel a rendezőknek, hogy: „Hova tartasz?” Vagyis a programba beválogatott alkotásokkal igyekeznek a fesztiválszervezők képet adni arról is, merre, müyen irányba tart a frankofón film. A holnap kezdődő és a március 22-ig tartó szemlén huszonnyolc nagyjáték- filmet mutatnak be: a legtöbb, tizenöt a francia produkció, de van köztük belga, svájci, kanadai, bolgár, román, szlovák. Sőt, az idén magyar alkotás, Antal Nimród nagy sikerű metrófilmje, a Kontroll is bekerült a programba: 20-án, 17 órától vetítik. Nem sikerült megszerezni a szemlére a 2005-ös év legjobb francia filmjét, viszont vetítik a Pingvinek vándorlása című, friss Oscar- díjas dokumentumfilmet. A Frankofón filmek fesztiválját idén új helyszínen rendezik meg, nem a károlyfalui Istota moziban, hanem a központban lévő Tatra filmszínházban. A rendezők remélik, hogy ezzel nő a szemle látogatottsága: tavaly hatezren váltottak jegyet a szemlére. Ez évben is megrendezik a filmes éjszakát, amely szombaton 21 órakor kezdődik, s hajnali hétig öt produkciót vetítenek le. (tébé) Holnaptól vetítik a hazai mozik Karel Janák új tinifilmjét, a Raftin- golók című családi komédiát. Ahogy a cseh rendező előző, nagy sikerű Snowboardozók című vígjátékában, ebben is Jirí MádI és Vojta Kotek (felvételünkön) viszi a prímet. (Képarchívum)
