Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)

2006-03-14 / 61. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAARC1US 14. Vélemény és háttér 7 Százöt éve született gróf Esterházy János, a fasizmus egyetlen szlovákiai ellenfele Óvott minden kisebbségit figyelő Milosevics tankönyvekben? „Szlobodan Milosevics a jö­vőben mindenképpen benne lesz a történelemkönyvekben, mert ő volt az első olyan diktá­tor, akit a nemzetközi közös­ségnek sikerült bíróság elé állí­tania, hogy ott feleljen azokért a tetteiért, amelyek millióknak okoztak szenvedést - úja a Hospodárské noviny című cseh gazdasági és politikai na­pilap. - A nyolcezer srebreni- cai férfi felesége, a vukovári kórház legyilkolt pácienseinek a hozzátartozói, az eltűnt ko­szovói politikai foglyok család­jai és a többnyire a nyomor szélén tengődő mintegy 600 ezer szerb menekült számára azonban egy ilyen ítélet nyil­vánvalóan kevésnek bizo­nyul.” A Mladá fronta Dnes megállapítja, hogy Szlobodan Milosevics megérdemelte sor­sát. „Halálhíre jó hú, de mégis az elégedetlenség érzését kel­ti” - véli a lap. Kifejti: Milose­vics úgy élte meg az ítélet nap­ját, hogy nem lett rá kimondva semmiféle ítélet, büntetés, „így sikerült anélkül elmennie a másvilágra, hogy megérte volna életműve üzenetének darabokra zúzását” - hangsú­lyozza az újság, (kj) Nem sikerült Nürnberg II Sikertelen második Nürn­berg - állapítják meg moszk­vai lapok Szlobodan Milose­vics volt jugoszláv elnök bör­tönbeli halálát kommentálva. „Ez olyan pert szakított meg, amely gyakorlatilag zsákutcá­ba jutott, a második Nürnberg nem sikerült’ - úja a Vedo- mosztyi, amely szerint azon­ban a helyzet minden súlyos­sága ellenére (Milosevicset nem engedték moszkvai gyógykezelésre) a vádlott ha­lála úgyszólván előnyös a per szervezőinek. „A NATO-orszá- gok, amelyek 1999-ben bom­bázták Jugoszláviát, nem tud­ták megteremteniük maguk­nak a győztesek egyértelmű imázsát, a hágai búóság pedig nem tudott egyértelmű legiti­mitásra szert tenni. így bármi­lyen határozatot hoztak volna Milosevicsről, vitákat váltott volna ki a világon” - fejtegeti a liberális lap. A Kommerszant szerint veszekedés kezdődhet Oroszország és a Nyugat kö­zött a hágai törvényszék sorsá­ról, s ez a veszekedés beve­zetőjévé válhat egy komo­lyabb viszálynak. (m) Százöt éve, 1901. március 14-én született Nyitraújla- kon Esterházy János szlová­kiai magyar politikus. PORTRÉ Ősei ellenzéki magyar arisztok­raták voltak, dédapját 1849-ben ki­végezték, nagyapját is megbüntet­ték. Anyja, Elisabeta Tamowska lengyel grófnő özvegyen nevelte három gyermekét. A trianoni béké­vel Csehszlovákiához csatolt or­szágrészben a földreform 5000 holdjuk kilenctizedét elvette. Ester­házy az 1920-as évek közepén a magyarok visszaszorítását is magá­ban foglaló csehszlovakizmus el­lenzékeként lépett a közéletbe. 1932-ben az Országos Keresz­tényszocialista Párt elnöke lett, s látván, hogy a masaryki demokrá­cia dacára a magyarságot erősza­kos asszimiláció fenyegeti, elsőként követelte magyar egyetem felállítá­sát. 1935-ben képviselő lett a prá­gai parlamentben, ekkor mondta: „Bennünket, magyarokat senki sem kérdezett meg, amikor Szlo- venszkóhoz csatoltak minket, ezért legalább azt elvárjuk, hogy kisebb­ségi, kulturális, gazdasági és nyelvi jogainkat a mindenkori csehszlo­vák kormányok száz százalékig megtartsák.” Szót emelt a szlovák autonómia mellett is. 1936-ban a Keresztényszocialis­ta és a Magyar Nemzeti Pártból lét­rejött Egyesült Magyar Párt alelnö- ke lett. Beneš államfő minisztersé­get ajánlott neki 1935-ben, ezt csak úgy vállalta volna, ha orvosolják a magyarság sérelmeit. Rajta is múlt, hogy a magyarok 1938-ban nem vették át a szudétanémetek erősza­kos módszereit. „A magyar kisebb­ségnek mindenképpen el kell ke­rülnie, hogy a legcsekélyebb szere­pe legyen egy újabb háború kitöré­sében” - mondta. Az viszont nem rajta múlt, hogy a müncheni pak­tum felosztotta az országot, s a Fel­vidék egy részét visszacsatoló első bécsi döntésről sem kérdezték az ottani magyarokat. Horthy kassai bevonulásakor felszólította a ma­gyar vezetést: adják meg a szlovák kisebbségnek a jogokat, amelyeket ő Prágától a magyaroknak kért, s szót emelt a magyar csendőrök brutalitása ellen is. Pártelnökként Szlovákiában maradva védte a 70 ezer magyar érdekeit, s Londonba szöktette a későbbi csehszlovák emigráns kormány hadügyminisz­terét, Viest tábornokot; Fábry Zol­tán a fasizmus egyetlen szlovákiai ellenfelének nevezte. A zsidók de­portálását előúó törvényt 1942- ben a pozsonyi parlamentben egye­dül ő nem szavazta meg, ekkor két szlovák képviselő inzultálta őt. 1945 tavaszán az új csehszlovák hatóságoktól a magyarság védel­mét kérte, s tiltakozott a kassai kor­mányprogram magyarellenes pontjai ellen. Amikor a memoran­dumot átadta Gustáv Husák bel­ügyi megbízottnak, lefogták és a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték. 1947 szeptemberében a csehszlo­vák népbúóság mint hazaárulót, fa­sisztát és kollaboránst távollétében haláúa ítélte. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bom­lasztotta fel a csehszlovák államot, személyében a magyarságot ma­rasztalták el. A súlyos tüdőbeteg Es- terházyt 1949-ben küldték haza Szibériából, ítéletét „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. 1956- ban a morvaországi Múovba vit­ték, az ottani börtönben halt meg 1957. március 8-án. A holttestet el­hamvasztották, s még a maradvá­nyokat sem adták ki a családnak. Hamvait ma is keresik, nevét negy­ven évig le sem úhatták. (m-sab) ESTERHÁZY JÁNOS Gyűlölt mindennemű erősza­kot, antifasiszta és antikommu- nista volt. Politikáját magyarsá­ga, keresztény humanizmusa, demokrata volta határozta meg. A XX. század gerinces, ön­feláldozó magyar politikusai közé tartozik. 1992-ben a pesti Szép utcában, 1998-ban a múo- vi rabtemetőben kapott emlék­táblát. 1993-ban az orosz leg­felsőbb búóság rehabilitálta a grófot - ez azonban Csehor­szágban és Szlovákiában máig késik, (m, sab) Esterházy János (1901-1957) (Képarchívum) Szaddám Húszéin úgy gondolta, az amerikai csapás célja az, hogy felkeljenek ellene a többségi síiták Jobban félt a belső lázadásoktól, mint Bushtól TÓTH LÁSZLÓ Szaddám Húszéin iraki exelnök annyira félt egy belső lázadástól, hogy még az amerikai invázió 2003. márciusi megindítása után sem bízott meg a katonai parancs­nokokban, és ezzel megbénította az ország védelmét a The New York Times beszámolója szerint. A lap bizalmas amerikai jelentésre hivatkozva azt írja, hogy az iraki parancsnokokat valósággal sok­kolta és demoralizálta Szaddám Húszéin, amikor három hónappal a háború kezdete előtt közölte ve­lük, hogy az országnak nincsenek tömegpusztító fegyverei. Az egy éve készült, 110 iraki tisztségvi­Félszemmel nézi a bíróságot Bag­dadban (ČTK/AP-felvétel) selő és katonai vezető vallomásán vagy kikérdezésén alapuló jelen­tésből kiderül, a jelenleg bíróság előtt álló Szaddám nem számított teljes mértékű amerikai invázió­ra, és legszűkebb bizalmasaival együtt azt gondolta, a legnagyobb veszély belülről, nem pedig kí­vülről fenyegeti uralmát. Az iraki elnök ebben a hitben tagadta meg egy katonai parancsnok in­dítványát, hogy robbantsák fel az Eufrátesz hídját az amerikai erők előrenyomulásának a lelassítása végett. Szaddám Húszéin úgy vélte, az amerikai katonai csapás célja az lesz, hogy a többségi síi­tákat felkelésre ösztönözze a szunnita kormánnyal szemben. Tarik Aziz volt iraki miniszterel­nök-helyettes vallomása szerint Szaddám abban a hitben volt, hogy a washingtoni kormány nem fogja elszánni magát a nagy emberveszteséggel járó nagyobb szárazföldi katonai műveletekre. A diktátor az invázió után is ma­ga hozta a döntéseket, és katonai ügyekben fiai tanácsára hagyat­kozott. Bizalmatlanságát jelzi, hogy az elnöki elitalakulat, a Köztársasági Gárda parancsnoká­nak egy hűséges, de a tisztség el­látására alkalmatlan, részeges tá­bornokot nevezett ki. A szerző az MTI washingtoni tudósítója KOMMENTÁR ______________ M. a mennybe megy JARÁB1K BALÁZS Halálában lehet igazán félelmetes Szlobodan Milosevics. A hágai Nemzetközi Törvényszék ugyanis négy év alatt sem tu­dott ítéletet hozni a bukott szerb diktátor ügyében. Hol tanúk hiánya, hol pedig éppen Milosevics egészségi állapota szakítot­ta meg tucatnyiszor a bíróság munkáját. Szombaton ez utóbbi lett végleges a fő vádlott, Milosevics számára. Kérdés, hogy az ítélet előtti halála mit hoz a múltjával nagyon nehezen szem­benéző, Koszovó végleges státusával és - főleg - saját jövőjével tépelődő Szerbiának? Mert nemcsak a Milosevics család, hanem a szerb sajtó egy ré­sze is Hágát tartja felelősnek a volt jugoszláv-szerb elnök halá­láért. A hágai Nemzetközi Törvényszék belső vizsgálata kizárta az öngyilkosságot; a bukott diktátorral minden valószínűség szerint szívroham végzett. Ám a Balkánon nem kell a szom­szédba menni egy kis összeesküvés-elméletért. Nem lesz az a nemzetközi szakértőgárda, amely meggyőzi majd az egyszeri szerbet, hogy nem gyilkosságról van itt szó, hanem egy bete­geskedő öregember gyenge és gyógyszerekkel túlterhelt szíve mondta fel a szolgálatot. Jobb sztorit azonban keresve sem talált volna az a még mindig számottevő szerb nacionalista réteg, amely újabb bizonyítékát látja a „Nyugat szerbellenes mesterkedésének”. Ez a nacionalis­ta közeg kapott „ajándékba” egy újabb mártírt, akinek a képét ki lehet tenni a ház vagy az autó ablakába, és lehet mindenki­nek mutogatni. Belgrádi temetése valószínűleg rendszer- (értsd: Nyugat-) ellenes tömegtüntetésbe csap majd. De jól jön ő még, amikor Koszovó elvesztésén és Montenegró függetlenné válásán fognak keseregni a szerb nacionalisták. Arról nem is beszélve, hogy a leendő szerb választások nacionalista kampá­nyának témája és ikonja is garantálva vagyon. Szlobodan Milosevics „mennybemenetele” azonban nemcsak a hágai testület és Belgrád együttműködését zavarhatja meg, ha­nem mindazokét is, akik a többi szerb háborús bűnös, főleg Ratko Mladics elfogását és kiadatását várják Belgrádtól. Nemcsak Európáról van szó, hanem főleg arról a fiatal szerb generációról és értelmiségről is, amelynek tagjai hat évvel ezelőtt megbuktatták a diktátort, és azóta is azon dolgoz­nak, hogy európai perspektívát nyújtsanak a balkáni ország­nak. Rövid távon nem biztos, hogy szívesen lennék a bőrükben. Hosszú távon azonban ők lesznek a győztesek. Ez viszont attól is függ, hogy ez a rövid táv mennyire lesz majd rövid... JEGYZET .■ ts&i&jfäte&tsflSE&ss Kódolt megoldás KOCUR LÁSZLÓ A hét végén bevásárolni vol­tunk az egyik hipermarket­ben. Ezeknek a gyorsan fel­húzható, és az adókedvez­mény lejárta után ugyanolyan gyorsan szétkapható hodá- lyoknak a legnagyobb előnye, bogy az ember a csatahajó méretű bevásárlókocsiba akár egy hónapra való mindenfélét is belepakolhat, így nem kell gyakran odajárni. Elnézve a púposra pakolt ko­csikat, az ilyen intézmények óriási haszonra tehetnek szert egy-egy szombaton (is). A be­folyó összegből igazán újra­gondolhatnák kommunikációs stratégiájukat, és a közép- és felső vezetők kommunikációs tréningnek álcázott, legkeve­sebb háromcsillagos szállo­dákban elkövetett ivászatai helyett a vásárlóval érintkező munkatársak képzésére is el­különíthetnének bizonyos összeget. Vagy már megint ne­kem volt szerencsém szem­ügyre venni a legalacsonyabb problémamegoldó képesség­gel rendelkező pénztáros munkáját? Kosarunk tartalmát felpakol­tam a futószalagra, egy nyug­díjasnak látszó házaspár áru­halma mögé. A fiatal lány rá­juk villantotta unott szab­ványmosolyát, köszönt, majd elkezdte „lehúzógatni” az árut a vonalkód-leolvasóval. Az egyik sajtnál nem csipogott a gép. A pénztáros még egy­szer próbálkozott, majd job­ban szemügyre vette a reni­tens terméket.- Ezen a sajton nincs kód.- Értem. Na és? - kérdezte az öregúr.- Visszamennek egy másikért?- Mit?- Ezen a dobozon nincs kód.- Ez világos, de ez a maguk baja, miért nem tettek rá?!- Nem tudom. Itt hagyják, vagy hoznak egy olyant, amin van kód. Az öregurat elöntötte a puly­kaméreg. Tegyük hozzá, jogo­san.- Nem, menjen maga, én a vevő vagyok.- Én meg pénztáros vagyok, nem mehetek el a kasszától.- Ugyan, papa... - próbálta csitítani párját a néni, mérsé­kelt sikerrel.- Akkor hívjon valakit, aki odamegy, engem nem érde­kel! Én vagyok magukért, vagy maguk vannak értem! - zihálta a bácsi, s már-már at­tól tartottam egyre vörösödő fejét látva, hogy még a végén rosszul lesz.-Az soká tart. Megvárják?- Meg! - mondta egy vezénylő tábornok határozottságával a nyugdíjas.- A francba! - mondtam alig hallhatóan, de a bácsi gyilkos pillantást lövellt felém, a néni meg elnézően pislogott fe­lénk, a párom is, feléjük. Három-négy perc múlva előkerült egy vevőszolgálati asszisztens, aki öt perc lefor­gása alatt hozott egy akciós sajtot, vonalkódosat. A nyug­díjasok fizettek, mi jöttünk. Szerencsére mindegyik termé­ken volt vonalkód. Bele se me­rek gondolni, mi lett volna, ha nincs...

Next

/
Thumbnails
Contents