Új szó, 2006. március (59. évfolyam, 50-75. szám)
2006-03-11 / 59. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AAÁRCIUS 11. Egészségünkre 27 Ha a kövek epegörcsöt okoznak, akkor többnyire már csak a műtét segít Előzzük meg az epekövet! Az életmód megváltoztatása elengedhetetlen Jó tudni ♦ Mértékletesen étkezzünk! ♦ Ételeinkben lehetőleg ne legyen túl sok állati eredetű, illetve hevített zsiradék. Főként a disznóhús, a panírozott és pörkölt termékek (a kávé is) sorolható is, ezenkívül tabu az erős alkohol is, sör és bor kis mennyiségben fogyasztható. ♦ Együnk rostban gazdag ételeket: teljes őrlésű gabonafélék, zöldség, saláta. ♦ Sportoljunk. Az epekő tipikus civilizációs betegség: a fejlett ipari országok lakosainak 10-15 százalékánál fejlődik ki. Az érintettek többsége erről mit sem tud. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT Túlságosan zsíros ételek után jelentkező panaszok utalhatnak ugyan a kő jelenlétére, de ezzel nemigen szokás törődni. Ám ha a kövek epegörcsöt okoznak, akkor többnyire már csak a műtét segít. Mit tegyünk, hogy ezt elkerülhessük? Az epe, ez a kezdetben sárga színű folyadék az epehólyagban gyűlik össze, és összesűrűsödve nyeri el sárgászöld színét. Epesavakat és foszfolipideket tartalmaz, amelyek a bélben a táplálékkal bevitt zsírok feloldására szolgálnak, így téve azokat emészthetővé. Ha az epe túlságosan felgyűlik az epehólyagban, vagy gyulladás alakul ki, akkor képződhetnek epekövek. A nőknél gyakrabban fordul elő A kőképződés a nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a férfiaknál, és ebben valószínűleg hormonális okok is szerepet játszanak: a terhesség, a fogamzásgátlás, később pedig a hormonpódó terápia. Az angolszász országokban a négy F-ről beszélnek: female, fat, fertile, forty - nő, kövér, termékeny (azaz van gyermeke), negyvenes. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a családi hajlam is szerepet játszik a kőképződésben. A kövek kialakulásának esélyét a kor előrehaladása is növeli, és ráerősít a mozgásszegény, ülő életmód. A talán legfontosabb tényező azonban a táplálkozás: a túl zsíros és túl sok étel teltségérzetet, puffadást, eseüeg hányingert vagy hasmenést okoz, néha a has felső részében jelentkező fájdalommal párosulva. Ezek a tünetek nemritkán gyomor- vagy bélingerlékenységgel váltakoznak. Az erős, visszatérő epeköves fájdalmakra a szakértők általában műtétet javasolnak, ami azt jelend, hogy eltávolítják az epehólyagot. Sem a gyógyszerekkel végzett kőoldás, sem a hanghullámokkal végzett kőporlasztás nem hoz tartós eredményt. A műtét után nagyon fontos az utókezelés, nem utolsósorban növényi készítményekkel, és persze a megfelelő diéta. A sebészek ugyanis gyakran azzal biztatják a beteget, hogy a műtét után majd mindent ehet. Aztán nem telik bele két év, és a beteg ugyanolyan panaszokkal jelentkezik, mint amilyeneket az epehólyag eltávolítása előtt tapasztalt, és nehezen hiszi el, hogy a szerv eltávolítása ellenére ez a helyzet. Epebarát gyógynövények A gyógynövények mind a panaszok megelőzésében, mind a terápiában fontos szerepet játszanak, és az utókezelésben ugyancsak hasznosak lehetnek. A vérehulló fecskefű (Chelido- nium május) fő hatóanyaga a cheli- donin nevű keserű ízű lé. A növényt teaként alig alkalmazzák, sokkal inkább homeopátiás változatait. Emellett a belőle készült különféle készítmények is kaphatók. Az orvosi füstiké fő hatóanyaga szintén egy alkaloida, a fűmarin. A növény már régóta vértisztítónak számít, de beválik ekcéma esetén, és májtisztító hatása is van. A pitypang (Taraxacum officináié) az epebántalmak valószínűleg legrégebbi gyógynövénye. Hatását a keserű anyagoknak és a fitoszterinnek köszönheti. Tavasz- szal mi magunk készíthetünk pitypanglevet. A növény tavaszi leveleiből salátát is készíthetünk, de a pitypangot tinktúra formájában is kipróbálhatjuk. Megtalálható számos teakeverékben és kombinált készítményben. A fehér üröm (Artemisia absinthium) mint klasszikus keserű anyagú drog segít étvágytalanság, emésztési problémák és epebántalmak esetén. A borsmenta (Mentha piperita) joggal kedvelt szer rosszullét, hányinger, puffadás és görcsök esetén. Jótékony hatását az magyarázza, hogy serkenti az epefolyadék termelődését. Borsmentaolaj nemcsak fejfájás ellen A tea mellett (amelyet nem szabad nagy mennyiségben inni, mert irritálhatja a gyomor nyálkahártyáját) a menta illóolaja különös figyelmet igényel. Ez az alapja a gyógyszertárakban kapható mentaolajnak (néhány cseppet cukorra vagy kenyérre csöpögtetve vehetünk be), de a felső emésztőtraktus és az epeutak görcsös fájdalmaira rendelt drazséknak is. Ugyanakkor nem szabad alkalmazni az epeutak elzáródása és epehólyag-gyulladás esetén. Külsőleg azonban ekkor is használhatjuk. Néhány cseppet bedörzsölhetünk a bőrbe az epetájékon. A fekete retek (Raphanus sati- vus niger) finom téli retek, mustár- olaj-ghkozidot és illóolajakat tartalmaz. Hivatalosan emésztési bántalmakra való, főként az epeáramlás zavarai esetén. A kifejezett epeköves rohamok azonban olykor kibírhatatlan fájdalmat okoznak. Ilyenkor orvosi segítségre van szükség: ilyenek a görcsoldók vagy a megismételt műtét. Néhány szabály betartásával azonban ezt megelőzhetjük. Orvosi füstiké TESTÜNK TITKAI A szív és a keringés A szívben keletkező és a felszíne felé vezetődő elektromos tevékenység vázlatos képe, ahogyan az elektrokardiogram mutatja A szív soha nem pihen, minden másodpercben legalább egyet dobban, hozzávetőleg a fogamzástól számított negyedik héttől kezdve a halál előtti néhány percig. A szívverés az összehúzódás és ellazulás egyszerű ritmusa. A teljes szívverést nevezzük szívciklusnak. A szívciklus összehúzódási szakasza, amikor vér áramlik a szívből a verőerekbe, a szisztolé, az ellazulási szakasz pedig, amikor a szív pillanatnyi nyugalmi állapotban van, és egy másik véradagot szív be, a diasztolé. A szív egy perc alatt átlagosan hetvenszer húzódik össze, vagyis dobban egyet. Az izom-összehúzódások következtében az üregekben létrejövő nyomáskülönbség teszi lehetővé a vár átáramlását a szív egyik üregéből a másikba. Az elernyedés alatt a pitvarok és a kamrák kitágulnak, és a vér beléjük áramlik. A szisztoléknál, amikor az üregek összehúzódnak, a vért kipréselik magukból. Az elernyedéseknek és az összehúzódásoknak ezt a ritmikus váltakozását nevezzük szívciklusnak. A szív vérellátása A test valamennyi szövetének, de elsősorban a működő izomszövetnek vérellátásra van szüksége. A szív erőteljesen működő izom, de különös módon nem tudja hasznosítani az üregeiben áramló vért. Ennek oka az, hogy az áramlás sebessége és a szív belső nyomása túlságosan nagy, szétfeszítenék a szív hajszálérhálózatát. Ráadásul a jobb szívfélben, ahol a testből összegyűlt, oxigénszegény vér áramlik, a szívizom oxigénellátása értelemszerűen nagyon rossz lenne. A szív az üregeibe jutott vérmennyiség körülbelül öt százalékát visszatartja, de ezenkívül saját vérellátásához „külső segítségre” is szükség van a két szívkoszo- rú-verőéren (artéria coronaria) keresztül, melyek a főverőérből Az elektrokardiogram A szívműködés vizsgálatára szolgáló egyik módszer alapjául a szívizom összehúzódásakor keletkező elektromos jelenségek szolgálnak. A test megfelelő területeire elhelyezett elektródák segítségével a szívműködés elektromos jeleit grafikus jelekké alakíthatjuk át. A pulzus A pulzus a szívverések által keltett „hullám” megjelenése a környéki verőereken. A pulzust többnyire az alkaron lévő orsócsonti artérián vizsgáljuk úgy, hogy a csukló síkjában, a hüvelykujj felett, a tenyéri oldalon nyomást gyakorlunk az érre. A pulzus állapotából többé-ke- vésbé következtethetünk a szív áltápanyagokban gazdag vér kering, amit ezek az erek a szervezet különböző részeibe szállítanak el. A vénák szállítják vissza a szívbe a széndioxiddal és salakanyagokkal megtelt vért. A salakanyagokat a szűrőfeladatot ellátó vese választja ki.. Az erős és rugalmas falú artériák a vért elszállítják a szívből, bennük a legmagasabb a vérnyomás. Rugalmasságuk biztosítja az állandó vérnyomást a két szívdobbanás közti szünetben. A kisebb artériák és arteriolák falának izomrétege üregük átmérőjének változtatásával képes szabályozni az adott terület vérellátását. Minél távolabb esnek a szívtől az artériák, annál jobban csökken az átmérőjük, egészen addig, míg méretük mikroszkopikussá nem válik. Ekkor már kapillárisoknak, vagyis hajszálereknek nevezzük őket. A hajszálerek a test szerveiben és szöveteiben kiterjedt hálózatot képeznek, amelyek elágaznak, majd összefolynak a kis vénák (venulák) hányába, melyek ösz- szefolyva - mint a folyók vízgyűjtő területén a patakok - egyre vastagabb vénákká alakulnak. A vénák (visszerek) általában vékonyabb falúak, de nagyobb átmérővel rendelkeznek, mint az artériák, így lassabban és alacsonyabb nyomással szállítják ugyanazt a vérmennyiséget. (aortából) erednek a bal és jobb oldali aortabillentyűk felett. Ézek a koszorúverőerek tovább osztódva, mint egy háló, körülveszik az egész szívet. A szív működésének vizsgálata A test felszínén észlelhető bizonyos jelek lehetővé teszik, hogy képet kapjunk a szívizom működéséről hallgatózáskor. A hallgatózás módszerét - és magát a sztetoszkópot is - 1819-ben René Laennec francia belgyógyász és kórboncnok fejlesztette lti. A hallgatózáskor észlelhető jelek a szívcsúcs lökései és a szívzörejek. Ha rátesszük kezünket a szív feletti részen a mellkasra, minden ütésnél egy tompa, változó intenzitású rengést észlelünk. Ez a szívcsúcslökés, ami a kamrák ösz- szehúzódását jelzi. lapotára. Méljük gyakoriságát, azaz a percenkénti ütések számát, ritmusát, az ütések szabályos vagy szabálytalan voltát, ennek jellegét: a lüktetés erősségét (amplitúdó), a véráramlás sebességét, azt az időegységet, amely alatt a verőér maximálisan előemelkedik. A vérerek Ha képzeletben egymás mögé fűznénk egy átlagos felnőtt vérereit, azok összesen 95 ezer lemnél is hosszabbak lennének. Az érhálózatot az ér három típusa alkotja: a verőér (artéria), a gyűjtőér (véna vagy visszér) és a hajszálér (kapilláris). A vékonyabb artériák (arteriola) és vénák (venula) szerkezete lényegében azonos a nagyobb erekével. Az artériákban oxigénben és A keringés A vér két egymástól elhatárolt vérkörbe kering: a tüdő és a test érpályáiban (kis és nagyvérkör). A szívből két nagy verőér indul ki: a tüdőartéria és a főverőér (aorta). A szív az elhasznált vért a tüdőerekbe pumpálja, ahol a vér leadja a széndioxidot, és felveszi az oxigént, vagyis megtörténik a gázcsere. A széndioxidtól megtisztított és oxigénnel telítődött vér visszajut a szívbe. A tüdőartériából, hajszálerekből és tüdővénákból álló együttes alkotja a kisvérkört. Miután az oxigéndús vér ismét visszajut a szívbe, a nagyvérkörön keresztül újra eloszlik az egész testben. A vér a testből, a két üreges visszéren keresztül áramlik visz- sza a jobb pitvarba. Az érelágazásoknak ez a hálózata alkotja a nagyvérkört.
