Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-04 / 29. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. ” (AranyJános) 2006. február 4., szombat 10. évfolyam 5. szám Elsős van a családban — 3. rész Ne feledjük Gárdonyi mondását: „A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet." 12. oldal Hétvégi olvasmány Bodnár Gyula: Koromcsíkok Göncz Árpád: Könnygázbomba 14. oldal Válaszlevél: Örökség és lelkiismeret Mondja, állt már úgy kórházi ágy mellett, hogy a halált is ott érezte valahol nagyon közel? 15. oldal Négy amerikai, a Gurwitt család: Rob és Karin, a szülők és a két gyerek, a tizenkét éves Sonja és a kilencéves Sam tavaly négy hónapot töltöttek Komáromban Az emberek itt kedvesek, barátságosak A Gurwitt család az USA- ban él, a kanadai határnál fekvő kicsiny Vermont államban, a háromezer lelkes Norwichban. (Vermont alig 25 ezer négyzetkilométeren terül el, Szlovákiának csak a fele, legnagyobb városa akkora, mint Komárom.) KOPASZ-K1EDROWSKA CSILLA Rob és Karin, a szülők és a két gyerek, a tizenkét éves Sonja és a kilencéves Sam tavaly négy hónapot töltöttek Komáromban (karácsony előtt utaztak haza). Amikor a házaspárt, akik mindketten angolt tanítottak a magán nyelviskolában, arról kérdezem, miért éppen Komáromba jöttek, egyszerre törnek ki nevetésben: - Mindenki ezt kérdezi. Nem tudjuk. Rob újságíró, Karín non-profit szervezeteknek, alapítványoknak dolgozik. Komáromba elsősorban feleségként jött, és megpróbálja megindokolni, miért: az amerikaiak többsége nemigen utazik, de ők már gyerekként mindketten jártak külföldön, megtapasztalták, milyen ott az élet. Rob egészen kicsi gyerekként két évig élt Németországban, Karín pedig Izraelbe látogatott el az édesanyjával. 1988-ban már együtt keltek útra - körbeutazták Európát, Csehszlovákiában is jártak, Prágában, Kassán, Rozsnyón... Mindketten azt szerették volna, hogy a gyerekeik megismerjék, milyen is más országban élni. Ez volt az első ok. Olyan helyre szerettek volna menni, ahol mindketten angolt taníthatnak. Egy nap Norwichban Fél hétkor kelnek a szülők, a gyerekek hétkor; Rob kiviszi sétáim a kutyát, akit Tiszának hívnak, elviszi a gyerekeket az iskolába, aztán ismét Tiszával foglalkozik - a közeli erdőben futtatja. Reggel kivételesen együtt ülnek asztalhoz, de a reggeli náluk nem fontos. Sam eszik reggel, Sonja soha nem - kivéve, ha tesztet írnak az iskolában. Negyed kilencre az iskolában kell lenni. Fél kilenckor kezAnya és fia Apa és lánya • dődik a tanítás és háromig tart. Ha délután nincs elfoglaltságuk, akkor tanítás után hazamennek, barátokat hívnak - szülői engedéllyel -, vagy ők mennek a barátaikhoz. Az ebédet magukkal viszik, ami szendvics vagy saláta, vagy az iskolai büfében vesznek valamit. A leves meg főétel ott ismeretlen. Furcsának találták, hogy Komáromban levest kaptak ebédre, és még egy nagy adag második fogást. A magyar ételek A gulyás és a somlói galuska volt a kedvenc, de megkóstolták a sült libát is. Először ettek libapecsenyét, Vermontban ez ugyanis ismeretlen, ott csak pulykát és különleges alkalmakkor néha kacsát tálalnak. A hurkát-kolbászt nem kóstolták, disznóhúst nem fogyasztanak. Munkamegosztás a családban A főzés Gurwittéknál a mindennapi feladatok közé tartozik. Pontosabban Rob kiváltsága. így (A szerző felvételei) osztották meg a házimunkát. De szívesen is főz, bár nem ez a hobbija. Nem tipikusan amerikai családi munkamegosztás az övék, figyelmeztet Karin, ott inkább a nő főz, vagy rendelnek valamit, esetleg étteremben étkeznek. Robék általában otthon főznek - sok zöldséget fogyasztanak, csirkehúst, spagettit őrölt hússal, kínai szószokat, zöldségleveseket -, azért is, mert Norwichban nincs sok étterem. A mosás-vasalás-takarítás- mosogatás ellenben Karin reszortja - s látszólag ő jár jobban: a mosogatógép elmossa a piszkos edényt, a mosógép kimossa a szennyest. Vasalás nincs. A ruha nem gyűrött, amikor kiveszik a szárítóból. Kéthetente jön a bejárónő, és együtt takarítanak. A gyerekek beilleszkedtek A komáromi gyerekek kedvesen fogadták Samet és Sonját, mindenki barátkozni akart velük. Mindketten negyedikbe jártak, hogy együtt legyenek. Az iskolában volt egy őrangyaluk, az angol szakos Gubán Adri, ő sokat törődött velük, és a szülőkkel is jó barátságba került. Néhány szlovák szót megtanultak. Az iskolarendszer egészen eltérő, otthon például több szemléltető eszközt használnak, más módszerekkel tanítanak. Rávezetik a gyerekeket, hogy saját maguk jöjjenek rá a megoldásra. Itt a tanár elmondja a definíciót, és kész... Szlovákiában szigorúbb az iskola. A tanárokkal csak formális a kapcsolat, odahaza közvetlenebbek, szinte baráti a viszonyuk a gyerekekkel, akik nem tanáruraznak, hanem a keresztnevükön, sőt a becenevükön szólítják a pedagógusokat. További utak Egy jó darabig nem tervezik, mert Sonja már nagyiskolás lesz. A komáromi kiruccanás miatt szerencsére nem kellett évet ismételnie, távúton tanult, négy tanára rendszeresen küldte e-mailen a leckét, csütörtökön és pénteken pedig itthon foglalkoztunk velük, angolt, franciát, héber nyelvet tanultak. Rob újságíróként- Csodáltam, amikor az itteni emberek a beszélgetés folyamán magyarról szlovákra váltottak. Kétnyelvű közegben élni olyan előny, amely keveseknek adatik meg. Szlovákia jó példája annak, hogy egy ország a kommunizmusból a szabad piacig vezető utat müyen gyorsan teheti meg. A gazdaság fejlődik, viszont a társadalmi és a kulturális fejlődés elmaradt a gazdasági fejlődés mögött. Milyenek vagyunk?- Pesszimisták - mondja -, mégis amiért a legjobb itt lenni, azok épp az emberek. Nagylelkűek, kedvesek, barátságosak. Magyar eredet, szomorú véggel Karín édesanyja, Végh Malvin kárpátaljai magyar volt - négy éve halt meg 73 éves korában. A család Absán élt, közel a Tiszához és Máramarosszigethez. A terület most Ukrajnához tartozik. A tizenöt éves Végh Malvint hat testvérével és a szüleivel Auschwitzba deportálták. A családból egyedül ő tért vissza. Kivándorolt Amerikába. Elhatározta, csak amerikai állampolgárhoz megy feleségül. Lánya már ott született. Végh Malvin magyarul, szlovákul, ruszinul is tudott, de lányát nem tanította meg az anyanyelvére. Karín neheztel is emiatt... Még sosem járt szülei falujában. Édesanyja többé nem jött vissza Európába, a szülőföldjére se látogatott el, Absa a Szovjetunióhoz tartozott, és körülményes volt odautazni. Miután átjár- hatóbbak lettek a határok, az emlékek tartották vissza. Unokatestvére, aki ugyancsak megmenekült, eljutott a szülőföldjére, és elmesélte, mit látott. Karín felajánlotta az édesanyjának, elviszi Kárpátaljára, de ő azzal hárította el, ha visszatérne, a szüleit meg a testvéreit keresné... Auschwitzot nem szívesen emlegette. Egy-egy történetet elmondott, de részletekbe sosem bocsátkozott. Karín és az édesanyja Izraelben járva ellátogattak a holokausztmúzeumba. Szörnyű élmény volt, idézi fel a látottakat. Auschwitzot nem akarja megismerni. • tíz éven felülieknek Nagy emberek kicsiben - Arkhimédész büszkesége OZOGÁNY ERNŐ A nagyközönség körében számtalan tévhit él a híres emberekről, sok esetben pedig nem is ismerik a történelem nagy alakjait. Mivel az új ismeretek iránt legfogékonyabbak a tizenévesek, ezért sorozatunk különösen az ő figyelmüket hivatott felhívni azokra a dicső elődökre, akik példaképül szolgálhatnak számukra. Arkhimédész Műiden vízbe mártott test, kis- angyalom, / A súlyából annyit veszt, kisangyalom, / Amennyi az általa / Kiszorított víz súlya, kisangyalom - énekeltük kisdiák korunkban, amikor az ókor legnagyobb zsenijének, a szirakuzai Arkhimédésznek a törvényét tanultuk. Az erről szóló legenda szerint D. Hiéron király megbízta őt annak megállapításával, hogy az isteneknek áldozati ajándékul készített aranykoronából nem csente-e el az ötvös a nemesfém egy részét. A tudós fürdés közben jött rá a megoldásra, amely szerint a testek folyadékba helyezve könnyebbnek találtatnak, a felfedezés felett érzett örömében meztelenül rohant végig Szirakuza utcáin, hangos Heuréka! (megtaláltam) kiáltásokkal. Miért is ne, egy tudós lehet annyira szórakozott, hogy nem veszi észre, nincs felöltözve. A legnagyobb római építész, Vitruvius derítette ki, hogy a király által feladott kérdés megválaszolásának semmi köze az iskolában tanított törvényhez. Maga Arkhimédész is jóval később határozta meg, mégis sikerült rájönnie, hogy mennyit csalt az ékszerész. Módszere pofonegyszerű volt: a kész koronát, valamint ennek súlyával megegyező nyers arany- és ezüsttömböt merített a színültig telt edénybe. A kicsorduló folyadék mennyisége megadta a három test térfogatát. Mivel a korona nagyobb térfogatú volt az aranytömbnél, egyszerű összehasonlítással megállapította, menynyi ezüstöt tartalmaz. Persze, a meztelen futkározás is csak az utókor fantáziájáról árulkodik, semmi köze a valósághoz. A ma embere azt hihetné, hogy a tudós a fenti törvényére volt a legbüszkébb. Vagy ha nem erre, akkor az emelőkről szólóra, amelynek kapcsán jelentette ki híres mondását: Adjatok egy szüárd pontot, és sarkaiból fordítom ki a világot. A valóságban ő inkább matematikusnak tartotta magát, így azt a felismerését becsülte a legtöbbre, hogy egy kockába rajzolt henger térfogata az előbbi háromnegyede, a beléjük rajzolt gömbé pedig fele a kocka térfogatának. Végső kívánsága szerint ezt vésték a sírkövére. A róla szóló legendák közül az sem igaz, hogy élete utolsó perceiben a kör kérdésével foglalkozott volna, távol a harci eseményektől. Olyannyira nem, hogy ő volt a pici városállam védelmének a megszervezője. A hatalmas hadvezér, Marcellus, aki a történetíróktól a Róma kardja nevet érdemelte ki, kétnapos ostromot tervezett Szirakuza ellen. Arkhimédész zseniális szerkezeteinek köszönhető, hogy a maroknyi védősereg több mint két éven át tartotta magát. A tudós kezdettől fogva a sáncokon irányította a védelmet, harcban esett el. Erről tanúskodik Marcellus gesztusa is: hadvezéreknek kijáró katonai pompával temettette el a városvédő hős tudóst, a sírkőre vonatkozó kívánságát is teljesítve. Százötven évvel később a nagy római politikus és szónok, Cicero ennek az ábrának alapján tudta azonosítani Arkhimédész sírját az elhanyagolt, szamártövissel benőtt szirakuzai temetőben. Az ókor legnagyobb tudósának tevékenységét illetően elmondható, hogy matematikai eredményeit ezerkilencszáz éven át nem tudták túlszárnyalni: a napjainkig is fennmaradt Homokszámlálás című munkájában a korszerű matematika alapjait fektette le, amelyet csupán az újkor két zsenijének, Isaac Newtonnak és Gottfried Wilhelm Leibnitznek sikerült túlhaladnia.
