Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-04 / 29. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 4. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Mint fa a folyóvíz mellett EDES ÁRPÁD Ige: „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint d bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlanföldön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely afolyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás könyve 17,5-8) Az ember gyakran esik abba a hibába, hogy olyan elképzelésekre alapozza fontos döntéseit is, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Az istenhittel kapcsolatban is vannak nagyon népszerű, elterjedt, de alapvetően téves felfogások. Mindjárt az első az, hogy ha valaki elhiszi, hogy van Isten, az már hívő. Távoli galaxisok, szupernóvák és fekete lyukak sem szorulnak rá arra, hogy mi elhiggyük létüket. Köszönik szépen, ők tőlünk függetlenül is megvannak. így az Isten puszta létének hite vagy tagadása a mi részünkről semmit sem változtat az Isten létén. Jakab apostolnak van egy meghökkentő kijelentése: „Te hiszed, hogy egy az Isten? Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jakab 2, 19). Az a hit, amely csak eddig teljed, rettenetes hit. A másik az, hogy akik hívők, azoknak mindig búskomor az arcuk, állandóan kegyes vagy szemforgató ábrázattal járnak, és semmit sem szabad csinálniuk vagy fogyasztaniuk, ami jó. Ami ilyen benyomást kelt és gerjeszt, szerintem közelebb áll az álszentséghez és képmutatáshoz, mintsem a valódi hithez. Pál apostol ezzel szemben a börtönből is azt úja a filippi gyülekezetnek, hogy „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Fü 4,4). Másutt meg ezt mondja: „Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (lKor 6, 12). A hívő ember életének tehát része az öröm és szabadság. (Ez azért nem azonos a szabadossággal!) A harmadik tévhit az, hogy aki egyszer hívővé lett, bibliai értelemben megtért, odafordult Istenhez, és újjászületett a Krisztus áldozatának elfogadásával, az üyen embert már semmi baj, betegség, szerencsédenség és ehhez hasonló emberi probléma nem érheti. Sőt ha megbetegedett vagy valami kár érte, ez szükségszerűen hitének gyengeségéből vagy megingásából fakad. Számtalan bibliai példa és mai „hithős” esete mutatja, hogy ez nem így van. Legismertebb a szenvedő Jób története, de említhetjük Dietrich Bonhoeffer példáját, aki keresztyén hitéért a náci koncentrációs táborban lett vértanúvá. Martin Luther King sem kishitűsége miatt vált orvgyilkos áldozatává, és II. János Pál betegsége sem hitbeli gyön- geségből fakadt. Jeremiás, a tragikus sorsú próféta, az átkozott és az áldott férfi példáján mutatja az igaz hitet, és a benne gyökerező áldás állapotát. Mindkettőt egy-egy növényhez hasonlítja. A bokor a pusztában gyökereivel kapaszkodik kövekbe, futó homokba, de az éltető víztől távol van. Amikor eső hull a sivatagra, csodálatosan kivirul. Csak igen rövid távú ez a reménység. Nem az teszi átkozottá az ehhez hasonló férfit, hogy emberekhez, emberi erőhöz fordul, hanem az, hogy csak ebbe kapaszkodik, „az Úrtól pedig elfordul szíve”. Az áldott fa nem azért áldott, mert őt nem éri a déli nap heve, őt nem tépázza a négy égtáj vihara. Azért áldott, mert „a folyó- ig ereszti gyökereid’! Pedig nem a gyökér a fa leglátványosabb része, sőt mondhatni az emberi szem előtt rejtve van. Mégis az állandóság és gyümölcstermés ennek irányultságától függ. Emlékszem nagyapára, aki a szőlőtőke nyitásakor a fönt terjeszkedő gyökereket levágta, hogy mélyebbről táplálkozzon a tő. Az ilyen tőkének „a száraz esztendőben sincs gondja”. Az üyen hit a szükségben, a próba idején is áldás forrása. A szerző református lelkész csaladivilag@ujszo.com TÁJÉKOZTATÓ A Lelki Egészség Ligája Az idén is folytatódnak a több érdeklődőt vonzó vitaestek, amelyeken neves pszichológusok és elmeszakértők a lelki egészségről, a lelki megbetegedések hátteréről, a kezelés lehetőségeiről számolnak be. A Lelki Egészség Ligája ligetfalui székházában (Ševčenkova 21., a REMA1000 üzlet mögött, mindig este 18 órakor) 2006. február 9-én a bátortalanság, a nyüvános fellépéskor jelentkező szégyenérzet okairól, a szociális fóbia tüneteiről számol be Pečeňák és Páleníková doktor. A február 16-án vetített Traffic című amerikai fűm a kábítószer elleni harcra vüágít rá. A fűmet követő beszélgetésen dr. Ľubomír Okruhlica és Anna Kantorková a hazai droghelyzetről nyújt tájékoztatást. A február 26-ai előadás témája: Bűnözőként ZADlI&VKt liGA ’ff zwAvíe születünk? A bennünk lévő rosszaság forrásainak okait Jana Stúrová pszichológus és Anton Heretik pszichológus professzor elemzi, (erf) Ne feledjük Gárdonyi örökérvényű mondását: „A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet." Elsős van a családban - 3. rész Az elsőosztályos szülőben kérdések tömkelegé merül fel: Mikor tanuljon a gyermek? Járjon-e fakultatív oktatásra? írassuk-e be napközis foglalkozásra? Átfogó tanulmányozás esetén sem biztos, hogy az egyes kérdésekre adandó válaszok közmegelégedést váltanának ki, hogy közös nevezőre jutnánk... Mindezek ellenére, a teljesség igénye nélkül villantsunk fel néhány érvet és ellenérvet. PÉNZES ISTVÁN Mert mi tagadás, vonzóak a választható iskolai foglalkozások. Vajon válasszon-e az elsős ezek közül valamit? Legalább egyet... Nekik is kínálnak ugyanis nem kötelező jellegű elfoglaltságokat, mint például a néptánc, a bábozással való ismerkedés, a nyelvtanulás, ügyességi játékokon való részvétel, folklórcsoportban való szereplés, sőt újabban a számítástechnika is megjelent az ajánlatban. Minden szülő szeretné, ha gyermeke iskolai évei alatt minél többrétű tudásra tenne szert, ha előnyös helyzetben várhatná a pályaválasztási startot - a legtöbb szülő azonban csak a lehetőségeket látja, gyermekéről, az ő teherbíró képességéről teljesen megfeledkezik... Attól a kis elsőstől, aki haüás után nehezen tanul verset, nem várható el, hogy évek múlva profitál a német- vagy az angolórákon most haűottakból...; akinek nehézséget okoz a matematika vüágában való eligazodás, azt ne írassa be szülője számítástechnikai szakkörre! Ha a szülő azt tapasztalja odahaza, hogy gyermekének éppen elegendő idejét s energiáját emészti fel a házi feladatok elvégzése, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül mondjon nemet a felkínált lehetőségeknek. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy kis elsősünk gondok nélkül veszi az akadályokat, s nem mutatkoznak rajta a fáradtság jelei, akkor rakhatunk rá még egy kis terhet. Ám amint észleljük, hogy a pluszfeladatok visszavetik őt tanulmányi Játszani is engedjük előmenetelében - függesszük fel a fakultatív programok (különórák, szakkörök, nem kötelező tantárgyak) látogatását. Az elsősnek általában délig van iskolai elfoglaltsága. Hazaérkezve, ebéd után kapjon egy-másfél órás pihenőt, amit bármivel, akár alvással is tölthet. A kettőtől fél négyig tartó időszak a legalkalmasabb a tanulásra. Általában üyenkor még nincsenek zavaró körülmények: a családtagok is később érkeznek haza. Ha ez az időtartam valamüyen okból nem elégséges a házi feladatok elvégzésére, akkor majd este hat után vegye elő újabb fél-háromnegyed órára a könyvet, a füzetet. Az elsősök számára az órarend csupán tájékoztató jeűegű, hiszen a fő tantárgyak mindennap előfordulnak. A második félévtől (leghamarabb már novembertől) ügyeljünk arra is, hogy az üzenőfüzetbe beírt kellékek ott legyenek a nevelési órákon. Ő rakodjon el mindennel, a táskájában legyen meg mindennek a helye: a következetesség megérleli gyümölcsét. Ha néha-néha elfelejt valamit, ne korholjuk, ne szidjuk meg túlságosan, hiszen velünk, felnőttekkel is megesik, hogy megfeledkezünk valamiről. Ne feledjük Gárdonyi Géza örökérvényű mondását: „A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.” A legtöbb időt, a legtöbb gyakorlást az olvasás igényli. Kezdjük mindig ezzel a tanulást. Olvassuk, olvastassuk el (Képarchívum) kétszer, négyszer, annyiszor a szöveget, ahányszor fel van adva. Ha az ötödik nekirugaszkodást követően sem vagyunk elégedettek a teljesítménnyel, akkor sem próbálkozzunk többet, hanem következzen valamüyen írásbeli munka: matematika vagy írás. E feladat végzésekor magára hagyjuk, de legyünk mindig a közelében: bármilyen segítségre van szüksége, azonnal tanácsot adhassunk. Az egyik írásbeli feladat elvégzése után következhet a szlovák, aztán a másüt írásbeli munka. Amikor úgy gondoljuk, minden feladatot elvégzett, nézzük át a táskáját, ellenőrizzük a toütartó tartalmát: a ceruzák kifaragása fontos feladat, majd a radúgumi, a faragó is kerüljön a helyére. Jöhet a játék, a szórakozás, a pihenés - ha szükséges, akkor este hat óra után fél-háromnegyed óra hosszára elővehetjük ismét az olvasókönyvet vagy az írásfüzetet: azt gyakoroljuk, amit nehézkesnek találtunk. A gyermek számára szükséges a tíz óra alvás. A lefekvés időpontjához szigorúan és következetesen ragaszkodjunk. Ha napközis A gyermek, természetesen az előbb ismertetett napirendje teljesen másként alakul. A kívüláüók azt gondolják, a napközis nevelők munkája nem egyenértékű a többi pedagóguséval. Valóban nem az - hanem más jeüegű. S ha lelkiismeretesen végzi feladatát, akkor gyakran nehezebb és összetettebb is. Mert gondoljunk csak bele, 15-25 gyermekkel kell elvégeznie ugyanazt a munkát, amit a szülő végez el délután egyetlen csemetéjével. A nevelő munkája még összetettebbé válik, ha több évfolyam gyermeke alkotja a napközis csoportot. A közösen elfogyasztott ebédet követően játék, vagy a nevelő által eltervezett program (séta, mese olvasása, filmvetítés, technikai foglalkozás) következik. Két óra tájban fognak hozzá a tanuláshoz. Ez azonban sem a pedagógus, sem a gyermek részéről nem egyszerű dolog: a gyerekek üyenkor már fáradtabbak, fegyelmezedenebbek, műit a délelőtt folyamán voltak. A kis elsősök még bizonytalanok. Félnek felügyelet nélkül leírni egy rövidke szót is, minduntalan biztatást, jóváhagyást, bátorítást igényelnek. Azt szeretnék, ha a nevelőnő mindaddig meűettük ülne, amíg be nem fejezik munkájukat. A pedagógus viszont nem tudja mindenki munkáját egy időben felügyelni, mindenkit tanácsokkal, bátorító szavakkal eűátni. Amikor a szülő odahaza eüenőrzi gyermeke másnapra való felkészülését, előfordulhat, hogy a napköziben az úás nem sikerült a legszebben, az összeadás eredménye téves lett, az olvasás csak döcögő, a szlovák sem mondható kifogástalannak... Bizonyos idő elteltével a szülő válaszút elé kerül: vagy kiveszi gyermekét a napköziből s délutánonként maga foglalkozik vele, vagy ha erre nincs lehetősége, akkor odahaza esténként kisebb „foltozgatásokat” végeznek a napközis munkán... Sohasem kezdjen a szülő mindent elölről! Ne úattassuk le újra az összes úásbeli feladatot - hiszen a gyermek fáradt, mi feszültek vagyunk, s időből sem áü annyi rendelkezésünkre, mint amennyit az összes feladat igényelne. A nagyobb hibákat javíttassuk ki, az olvasmányt egyszer, esedeg kétszer olvastassuk el, és csak a legcsúnyábbra sikeredett betűalakokat hassuk újra. Nyolckor a gyermek kerüljön ágyba, még akkor is, ha úgy érezzük, a másnapra való felkészülése még a legjobb szándékkal sem nevezhető kifogástalannak. (Pénzesné B. Ilona jegyzeteinek felhasználásával) EMBERNEVELŐ Hősök trónfosztása AAARKÓ EMIL A felnőttek és a gyerekek közötti fő különbség sokáig az volt, hogy a gyerekeket gyengének és önállót- lannak tekintették, a felnőtteket pedig erősnek és függeüennek. Ezen a megingathatadan húen alapult a szülői tekintély. Az elmúlt két évtizedben viszont a felnőttek és a gyerekek közötti távolság, már ami a szülők viszonylagos tekintélyét és hatalmát illeti, jelentősen csökkent. Mi az oka annak, hogy ez a változás éppen ebben az időszakban következett be? A gyerekek szemében a szülők tekintélyét azok az elmúlt tizenöthúsz évben végbement politikai és társadalmi változások ásták alá, amelyek a hivatalban lévő kormányok jóakarata úánti társadalmi méretű bizalomvesztést is okozták. A kormányok, tele ígéretekkel, jöttek és mentek, Kánaánról (ületve a svájci modellről) szőttek mesét, papoltak az egyszerű embereknek, miközben különböző megvesztegetési botrányoktól volt hangos a média. Szüleik reakciói és megjegyzései által a gyerekek felismerték, hogy a felnőttek sem mindig méltóak a tiszteletre - hogy trágár szavakat használnak, hogy hazudnak, csalnak, vagyis úgy viselkednek, mint ahogy gyakran szívük szerint ők is viselkednének, ha a felnőttek által fölállított tilalmi táblák nem akadályoznák meg őket ebben - a felnőttek vüágáról és főként a szüléikről alkotott képük fokozatosan kezdett a gyanakvás és a tiszteletmegvonás hányában elmozdulni. A pontosabb érthetőség kedvéért következzék egy anyuka vaűo- mása, melynek nyomán vüágossá válik, hogy a tekintélyek megváltozott megítélése müyen módon befolyásolta őt mint szülőt: „Sokat törtem a fejemet, hogy miért volt az én gyermekkorom olyan egyszerű, és miért van any- nyi buktató a gyermekeim életében. Egy sereg dolog ugyanolyan ma is, mint amüyen az én gyermekkoromban volt. A féijemmel jól megvagyunk, a család együtt van, anyagi gondjaink nincsenek, de azért annyira nem megy jól, hogy elkényeztessük a gyerekeket. Aztán egy nap véletíenül a kezembe került egy történelmi tárgyú könyv, mely Kossuth érdemeit és személyének nagyságát mint példát emelte ki. Ahogy az apám érzett Kossuth iránt, ugyanúgy éreztünk mi is a szüléink iránt. Fölöttünk állónak éreztük őket, olyanoknak, akik tudják, hogy mit miért csinálnak, a javunkat akarják, és mindig helyesen döntenek. Tüdőm, hogy az én két gyermekem nem érez ugyanígy irántunk, mint ahogy mi, szülők sem érzünk így politikusaink és a kormány iránt. Rájöttem, hogy a gyerekeim nem ismerik a bizalomnak és hímek ezt a fajta érzését, mert mi, felnőttek sem tudjuk már, mi az, bízni egy tekintélyben. Ezért képtelenek is vagyunk azzal a magabiztossággal és tekintélyt parancsoló módon bánni a gyerekeinkkel, amely ugyanolyan egyszerűvé tenné az életüket, mint amilyen egykoron a miénk volt.” Hol a tekintély máma? (Mucska Krisztián felvétele)
