Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-27 / 48. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 27. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Václav Klaus cseh államfő nem ért egyet azzal, hogy az iszlám fenyegetést jelent a világra. „Ezek frázisok, üres kijelentések, amelyeket a közönség esetleg megtapsol”. Számos nagy ország, sőt egész kontinensek vannak, ahol az iszlámot nem tekintik fenyegetésnek. Példaként Afrikát, Dél- Amerikát, Kínát és Indiát említette. „Ez pedig már a világ nagyobbik fele”. A Mohamed-ka- rücatúrák kapcsán leszögezte: liidomásul kell venni, hogy az iszlám világnak más a mércéje a szólásszabadságra. Bár meg vagyunk győződve arról, hogy a mi véleményünk a helyes, nincs jogunk ezt a véleményt másra is ráerőltetni.- Hogy miből lettem milliomos? Tanfolyamokat tattok a csúszópénzek lebukásmentes átvételéről. (Peter Gossónyi rajza) 1991-ben az Egyesült Államoknak még nem állt érdekében Szaddám Húszéin eltávolítása Sivatagi viharszünet - tűzszünettel Tizenöt éve, 1991. február 28-án írta alá George Bush amerikai elnök, a jelenlegi apja, az Irak elleni akkori háborúnak véget vető tűz- szüneti rendelkezést azzal az indoklással, hogy Kuva- it teljesen felszabadult az iraki megszállás alól, Szaddám Húszéin hadserege pedig megsemmisítő vereséget szenvedett a „Sivatagi Vihar” minden frontszakaszán. MTl-HÁTTÉR Az iraki diktátor az ENSZ BT-hez eljuttatott 1991. február 27-i üzenetében kért „azonnali tűzszünetet’, beleértve lemondását Kuvaitról és megígérve a háborús kártérítést, amit Kuvait „legalább” 100 milliárd dollárban határozott meg. Az amerikai elnök feltételül szabta az Irakra vonatkozóan addig meghozott 12 ENSZ-határozat maradéktalan teljesítését, az összes elhurcolt katonai és polgári személy szabadon bocsátását, mindenfajta további harci cselekmény beszüntetését, egyebek között Izraellel szemben is. Irak történelmi okokra hivatkozva 1990. augusztus 2-án meglepetésszerű támadással megszállta Kuvaitot, s még júliusban azzal vádolta meg, hogy az iraki-iráni háborút kihasználva 1980 óta 2,4 milliárd dollár értékű kőolajat „lopott el” Iraktól. Szaddám Húszéin 1990. augusztus 8-án bejelentette Kuvait bekebelezését, ezt a Biztonsági Tanács már a következő napon egyhangú szavazattal törvénytelennek nyüvánította. Az Egyesült Államok előzőleg a Sivatagi Pajzs művelet keretében csapatokat telepített a veszélyeztetett Szaúd-Ará- biába, ezt a műveletet 1990. november 8-án a támadóbb színezetű Sivatagi Kard váltotta fel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa három héttel később hozott határozatában ultimátumot szabott Iraknak: 1991. január 15-ig haderőinek ki kell vonulniuk Kuvaitból. Az iraki diktátor nem engedett, így aztán kitört a Sivatagi Vihar. Az iraki haderő hosszabb és szinte látványos előkészítés után egy nap alatt foglalta el Kuvaitot, lábbal tiporva nem csupán a nemzetközi jogot, de súlyosan sértve az Egyesült Államok és szövetségesei gazdasági érdekeit is. Az alkalmi koalícióba tömörült országok hangsúlyozottan az eredeti helyzet visszaállítására törekedtek, és az ENSZ BT határozatai alapján majdnem öt és fél hónapot fordítottak felkészülésre, példádan légi, szárazföldi és haditengerészed összevonást hajtottak végre Irak és Kuvait határán, zömmel Szaúd-Ará- bia területén, a Vörös-tengeren és az Arab-öböl vizein. 1991. január közepén, amikor a légi háború megindult, élőerő és a harckocsik vonatkozásában Irak még fölényben volt: egymilliós hadseregének több mint fele Kuva- itban és Irak déli részén helyezkedett el. Félmillió amerikai katona mellett az Egyesült Államok szövetségeseinek mintegy 180 ezres katonai állománya tömörült a felvonulási térségben. Harci repülőgépekben a nyugati (és arab) fél kétszeres fölényben volt az irakiakkal szemben (1300, illetve 650 gép, ez utóbbiban mintegy 180 géppel szerepeltek arab országok), harci helikopterekben viszont tízszeres volt az amerikai fél fölénye (150-nel szemben 1500). A minőségi fölény jegyében az amerikaiak gyorsan és teljesen meg tudták bénítani az iraki vezetési-irányítási rendszert. A háború légi előkészítési szakasza 1991. január 17-től február 23- ig (38 nap), a légi és földi hadműveletek szakasza február 24-től február 28-ig (mindössze öt nap) tartott. Január 17-én két hullámban összesen 1200 repülőgép-bevetést hajtottak végre és 18 ezer tonna robbanóanyagot dobtak le. Január 27-től Irak megkezdte légierejének mentését, a háború végéig közel 140 harci repülőgépet telepített át Teherán segítőkész hozzájárulásával iráni repülőterekre. Január 30-án az amerikai B-52- es bombázók Angliából felszállva, többszöri légi utántöltéssel - egyebek között térségünk légterén keresztül - megkezdték rendszeres bevetésüket Irak ellen. 1991. február 24-én hajnalban megindult az amerikai és szövetséges csapatok szárazföldi hadművelete Kuvait- ban és Irak déli részén. Légierejük az Öböl-háborúban összesen 110 ezer repülőgép-bevetést hajtott végre. A „cég reklámjai” lettek a páncélosvadász A-10-esek, amelyek a harci helikopterekkel együtt mintegy négyezer kaki harckocsit semmisítettek meg. Amerikai statisztika szerint a szövetségesek embervesztesége összesen 138 fő volt, az kakiak embervesztesége ezzel szemben 85000 és 100000 közötti katonahalott és körülbelül 50000 polgári személy (többségük légitámadások áldozatai). A repülőgép-veszteség mindkét oldalon 90-95 körül volt, de kaki vadászgépek egyetlen támadó gépet sem tudtak lelőni. A háború kitörésekor Irak két hadműveleti rakétadandárral, ösz- szesen 36 SCUD-B (NATO-elneve- zés) típusú rakétaszállító harcjárművel rendelkezett (a rakéták pontos száma ismeretlen). Ezek nem telepített, hanem mozgó-manőve- rező rendszerek voltak, 600, illetve 900 kilométeres hatótávolsággal, kizárólag hagyományos robbanótöltettel. Január 18-án éjszaka 10-12 rakéta csapódott be Tel-Aviv és Haifa körzetében. Az amerikaiak Izrael védelmére 15-16 óra alatt három Patriot légvédelmi rakétaüteget (12 indítóállvány, 48 rakéta) „dobtak át” Nyugat-Németországból. A Patriotokat eredetileg nem ballisztikus rakéták, hanem repülőgépek ellen tervezték, de viszonylag eredményesek voltak az iraki ballisztikus rakétákkal szemben. Izrael mellett Szaúd-Arábiát is érték rakétatámadások. A „titkok felleb- bentésével” ma már ismeretes, hogy a térségben összevont és a háborúban részt vevő hat amerikai repülőgép-hordozón (ennyi még a vietnami háború legfeszítettebb időszakában sem került összevonásra) több mint 300 nukleáris fegyver volt készenlétben és egyes kiszivárgott adatok szerint az amerikai harcászati légierő számára is telepítettek ilyeneket szaúd-arábiai repülőterekre, de alkalmazásukra nem volt szükség. Katonapolitikai elemzők szerint az, hogy a totális győzelmet kihasználva egyúttal miért nem számolták fel Irakban Szaddám Húszéin rendszerét, azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek akkor ez nem állt érdekében, a hadászati célt csak a Kuvait megszállását megelőző eredeti helyzet visszaállításában jelölték meg. A britek betekintést kérnek Paul aktáiba, ám a francia bürokrácia ezt egyelőre sikeresen megakadályozza Diana sofőrje a francia hírszerzésnek dolgozott MT1-F1GYELŐ A francia titkosszolgálatnak dolgozott az a sofőr, akinek autójában Diana hercegnő több mint nyolc éve meghalt - írta az ügyben folyó brit vizsgálat részvevőit idézve a The Sunday Times. Diana, Károly walesi herceg akkor már elvált felesége 1997. augusztus 31-én, Párizsban vesztette életét, amikor az őt szállító Mercedes egy közúti aluljáró pillérének csapódott. Meghalt akkori szeretője is, Dodi Fayed, Mohamed Fayednek, a londoni Har- rods luxusáruház és a párizsi Ritz szálló brit-egyiptomi tulajdonosának fia, valamint az autót vezető Henri Paul. Paul pontos kiléte és tevékenysége azóta is a tragédiát övező találgatások egyik fő eleme. Korábban felmerült, hogy a brit külső elhárítás, az MI6 embere volt, ezt brit részről erőteljesen cáfolják. Az ügyben két éve - a francia vizsgálat lezárulta óta - nyomoz a Scotland Yard. A vizsgálóbizottság egyik tagja azt mondta: a francia hatóságok elismerték, hogy Henri Paul a DST-nek, a francia belső titkosszolgálatnak dolgozott. A britek most követelik, hogy a franciák engedjenek betekintést Paul aktáiba. A The Sunday Times forrásai szerint azonban a francia igazságszolgáltatás „hihetetlen mértékű bürokráciájába gabalyodva” rendre elakadnak a brit kérések. A hat évig tartó francia nyomozás azzal zárult két éve, hogy baleset történt, amelyet az ittas, és ugyanakkor erős depresszióellenes szerek hatása alatt is álló Paul okozott gyorshajtásával. Rendre felmerülnek ugyanakkor olyan találgatások, amelyek szerint a sofőr vérmintáját annak idején manipulálták, sőt esetleg kicserélték. A brit vizsgálók egyik fő erőfeszítése arra irányul, hogy rábírják a francia hatóságokat a mintaelemzés módjáról készült feljegyzések kiadására. A Diana halála óta keringő ösz- szeesküvés-elméletek fő szítója Mohamed Fayed. A cél szerinte annak megakadályozása lett volna, hogy egy hithű muszlimtól - vagyis az ő fiától - származó gyermek álljon be a brit trónutódlási sorba. Diana állítólag terhes volt Dodi Fayedtől a párizsi katasztrófa idején, bár ezt a francia orvos szakértők rendre cáfolják. Diana egy évvel halála előtt azt írta személyi masának, hogy szerinte Károly merényletet készít elő ellene, mégpedig úgy, hogy halála autóbalesetnek tűnjék. KOMMENTÁR Kultúra, kofola, profit MOLNÁR NORBERT Kőfalával a kezében, szendviccsel a bendőben vészelte át az ellene indított ellenzéki bizalmatlansági indítványt František Tóth kulturális miniszter. Nem nagyon volt miért izgulnia, előre sejthető volt, hogy nincs az az erő, amely képes lenne őt elmozdítani bársonyszékéből, így három és fél hónappal a választások előtt. Hogyan vethette volna őt a koalíció a mókusok elé, ha azt kockáztatta volna, hogy még a Lintner-féle politikai vakarák is elhagyja a kormányt Tóth menesztésével. Az más kérdés, hogy a koalíciósoknak sem volt nagy kedvük megmenteni a minisztert, hiszen kultúrpolitikai járatlansága, taplósága és tévedhetetlenséggel párosult pökhendisége jó néhány kultúrembert és képviselőt hoz ki a sorsából. így a legkézenfekvőbb az volt, ha nem mondanak semmit a miniszterről. Mindenesetre Tóth rekordot döntött, hiszen úgy maradt meg tisztségében, hogy mindössze öt koalíciós képviselő bizalmát élvezi, a többiek tartózkodtak. Öt, azaz a képviselők 3 százaléka tartja miniszterhez méltónak tevékenységét. És itt rögtön elmélázhatnánk még azon, hogy négy papíron ellenzéki kereszténydemokrata is bizalmat szavazott annak a miniszternek, aki miatt még államtitkár korában majdnem távoztak a kormányból. Pedig távozásuk után azt ígérték, valódi ellenzékiként fognak a parlamentben viselkedni. Ennyit a KDH gerincességéről, az álszentség rózsalovagjait mindenki jól ismeri. Választások jönnek, az irracionalitás vüága köszöntött ránk, hát jó, ha július közepéig nem csodálkozunk semmin. Igen, július, mert addigra áll nagyjából össze az új koalíció. František Tóth védelmére teljesen fölösleges bármit is mondani, de azért egy szempontról mindenképpen beszélni kell. Az ellenzék és néhány kormánypárti egyik legfontosabb érve az volt, hogy a miniszter eladja a kultúrvagyont. Vagyis több olyan épületet akar értékesíteni, amely valamilyen formában a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozik. De miért kénytelen szerencsétlen Tóthja ezeket az épületeket eladni? Azért, mert ebbe a helyzetbe kényszerítette őt az ellenzék és a kormánypártok egy része azáltal, hogy nem voltak hajlandóak elfogadni az újonnan épülő nemzeti színház eladását, amire azért volt szükség, mert az államnak nincs pénze a befejezésére. Amikor František Tóth és más hasonszőrűek - akik a kultúrérté- ket koronában mérik - előálltak azzal az ötlettel, hogy az új nemzeti befejezését úgy tudja állni az állam, ha egy-két épületet (például a jelenlegi Hviezdoslav Színházat és a nemzeti bürokráciaközpontját) eladnak. Akkor senki sem akadt, aki hangosan kárált volna az ötlet ellen, mert örült, hogy a nemzet nemzetije nem lesz eladva, de az senkit sem zavart, hogy eddig húsz éven át azon koptatta vasfogát az időt. Szóval, kicsit igazságtalan az, amit most Tóth orra alá dörgölnek. Főleg, ha mindezt a HZDS teszi, amely mindent eladott sajátjainak, amit bírt. Most pedig szigorú ellenőrzésért kiált. Biztos, mert nekik kellenek azok az épületek - egy euróért. JEGYZET Moscati atya baklövése PUHA JÓZSEF Még nincs botrány, de ez nyilván csak napok kérdése. Tudom, nem szép ilyet kívánni hívő katolikusként, de mivel másképp nem megy, én botrányt akarok - szeretném, ha Guiseppe Moscati atya ötletét nem hagyná szó nélkül a közvélemény. Az atya az Edizioni Musicali Terzo Mülennio nevű, egyházi zenék kiadására és vatikáni zenés rendezvények szervezésére szakosodott olasz cég vezetője. Nemrég bejelentette, II. János Pál pápa által írt huszonnégy ima kiadási jogával rendelkeznek, felkérnek nemzetközileg elismert zenészeket a megzenésítésükre, és megjelentetik nagylemez formájában. A napokban kiszivárgott: Michael Jackson a fő kiszemelt. Meggyőződésem, a legrosszabb személyre esett a választás. Egyrészt a közelmúltban fejeződött be legutóbbi gyermekmolesztálási ügye, másrészt távol áll a pápa zenébe foglalandó tanaitól. Az atyán egyesek máris számon kérték az ötletét, s ő azzal védekezett, hogy Jacksont az ügyek alól felmentették, így az erkölcsi akadályok elhárultak. Igen ám, de az emberek többsége nincs meggyőződve az egykori popkirály ártatlanságáról, és bátran kijelenthető; hogy nem alkalmas a feladatra, hiszen az egyházi zene külön kategória a szakmán belül. Ott vannak az erre specializálódott zenészek, akik tökéletes munkát végeznének. Vagy diszkóritmusban szeretnék hallani II. János Pál imáit? Mivel elgondolkodtató, miért Jacko a fő kiszemelt, elgondolkodtam rajta, és jelentem: azt hiszem, rájöttem. Gondolom, világszerte tarolni akarnak a lemezzel, talán még posztumusz Grammyt is szeretnének II. János Pálnak, amire az esély adott, léteznek kategóriák, amelyekben jelölhetik, és a nagyobb publicitás érdekében nem nevesincs zenészeket, hanem híreseket kértek fel, Jacksonnal az élen. Csakhogy az ötletet valószínűleg a tudatlanság szülte. Bizonyára az atya nem jártas a könnyűzenében, nincs erre szakosodott tanácsadója, nem hallgat korunk zenéjét sugárzó rádiókat, szórakozóhelyekre sem jár, magyarán: leragadt az alapoknál. így nincs tisztában azzal sem, hogy Jacko nem híres, hanem hírhedt, nevével az utóbbi időben kizárólag botrányai adhatók el, zenei téren évek óta nem hozza lázba a nagyvilágot. Ráadásul élete minden szempontból vakvágányon van, eladósodott, és további bírósági perek várnak rá. Szóval ez rossz ötlet, amely ellen tiltakozni kell! Egy másik atya, Ciro Benedetti, a Vatikán helyettes sajtószóvivője mindenestre már mossa kezeit, tudatta, a pápai állam közvetlenül nem részese a.kezdeménye- zésnek.
