Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-27 / 48. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 27. www.ujszo.com Verséneklők, utcaszínházi csepűrágók, népzenészek a barátai Rátái Zoltán énekmondónak Ébren tartja az ősök emlékét A Toldi előadása előtt talál­koztunk a Komáromi Jókai Színházban. Kátai Zoltán énekmondó úgy énekli Arany János sorait a színé­szek játéka mellett, mintha mondaná a szöveget. Cso­dálatra méltó technikával. Közben lanton, kobozon, fidulán zenél. A Mákvirág népzenei együttessel a vilá­got, Dinnyés Józseffel Ma­gyarországot járta, muzsi­kált Kecskés Andrással, Kobzos Kis Tamással. BÁRÁNY JÁNOS RÖVIDEN Irodalmi est budapesti vendégekkel Királyhelmec. A kortárs magyar irodalom jeles képviselőivel ta­lálkozhatnak azok, akik holnap ellátogatnak a Városi Művelődési Központba. A 17.30-kor kezdődő irodalmi est vendégei - a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete közvetítésével - Bánki Éva és Ficsku Pál írók, valamint Jónás Tamás költő lesznek, (ú) Batman az al-Kaida ellen New York. Frank Miller, a Batman rajzolója, Denevéremberét legújabb képregény-albumában Oszama bin Laden és hívei ellen indítja. Az új történetben, a Szent terrorban, a Denevérember azt a feladatot kapja, hogy győzze le az al-Kaida ügynökeit, akik meg akaiják támadni Gotham Cityt. Az album jelentős része már ké­szen áll, bár megjelenésének dátumát még tűzték ki. A szerző azt mondta a Le Nouvel Observateur című francia hetilapnak, hogy új alkotása „propagandamű, zsigeri reakciója annak, ami napjaink­ban történik”. Szerinte a képregény ilyen felhasználásának „tiszte­letre méltó hagyományai vannak”, emlékeztetve arra, hogy annak idején „Superman semmisítette meg Hitlert is”. (MTI) Bohdan Sláma Zdenék Svéráktól vette át a legjobb forgatókönyvért járó Cseh Oroszlánt (CTK-felvételek) Bohdan Sláma filmje hét Cseh Oroszlánt kapott Tarolt a Boldogság OSSZEFOGLALONK ­A Štéstí (Boldogság) lett a nagy győztese a Cseh Film- és Tele­vízióakadémia szombaton este megtartott díjkiosztó gálájának. A film összesen hét Cseh Oroszlánt gyűjtött be, valamennyit a fő kate­góriákban. Az akadémia tagjainak a jelöléseknél egyébként volt miből válogatniuk, hiszen Csehországban tavaly is bő volt a filmtermés: hu­szonkét egész estés játékfilm ké­szült. A díjátadó gála színhelye ez­úttal is a prágai Lucerna volt, házi­gazdája pedig a fiatal cseh színész­nemzedék tagja, a népszerű, sajá­tos humorú Jin' Macháček. Több évtizedes művészi tevé­kenységéért elsőként Jan Némec vehette át a kristályszobrot. A már említett Štéstí a következő kategóri­ákban vitte el a Cseh Oroszlánt: a legjobb rendező, a legjobb forgató- könyv (mindkettő Bohdan Sláma munkája), a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő (Pavel Liška), a leg­jobb női főszereplő (Tatiana Vil- helmová), a legjobb női melléksze­replő (Anna Geislerová) és a leg­jobb operatőr (MarekDivis). A legjobb férfi mellékszereplő­nek járó Cseh Oroszlánt Miroslav Krobot vehette át a Petr Zelenka rendezte Príbehy obyčejného ší- lenství (Őrületes történetek) című filmben nyújtott alakításért. A leg­jobb hangért Michal Holubecet dí­jazták, ugyanezen filmben végzett munkájáért. Két Cseh Oroszlánt kapott Mar­tin Sulik szlovák rendező cseh-szlo­vák koprodukcióban készült mun­kája, a Sluneční štát (Napfényes or­szág). Vladimír Godárt a legjobb filmzenéért, Jiŕí Brožeket pedig a legjobb vágásért jutalmazták. A legjobb látványért járó díjat Éva Švankmajerovának és Veronika Hrubának ítélték oda a cseh film- akadémia tagjai, Jan Švankmajer „filozofikus horroť’-jában, a Silení (Őrültek) című filmben nyújtott munkájukért. A gálaest tiszteletbe­li vendége a cseh származású an­gol színész, Herbert Lom volt, akit a Rózsaszín párduc-filmek tettek híressé: ő alakította a Peter Sellers által életre keltett kétbalkezes Clouseau felügyelő ellenfelét, Dreyfus felügyelőt, és ő volt a „főgonosz” Brinkley ezredes is Az Ezüst-tó kincsében, (me) A zenén keresztül jó barátságba került Sebő Ferenccel, Cseh Tamás­sal, a Kaláka együttessel. Feketeer­dő-beli házából jár hozzánk meg­idézni Toldi, az elfelejtett bajnok tetteit. Mosonmagyaróvár mellől, egy kis faluból, ahol a szélső utcá­ban lakik. Túdják az emberek, hogy énekmondó, mégsem kérik, hogy énekeljen. Azt mondta Kátai Zol­tán, faluhelyen az ilyesmi nem szo­kás. Mi a különbség az éneklés és az énekmondás között? Jó néhány száz évvel ezelőtt nem csak azt mondták, hogy énekel vagy dalol valaki, az ezzel való fog­lalkozást énekmondásnak nevez­ték. Nem én találtam ki az ének­mondó szót, egy ezerötszázas évekből származó leírásban buk­kantam rá. Szombathelyen január köze­pén volt az énekmondók talál­kozója. Szerencsétlennek tartom, hogy így nevezik, bár valamikor én szor­galmaztam, hogy legyen ilyen. Nem arra gondoltam, ami ebből Szombathelyen lett. Ott elsősorban verséneklők vannak, akik verseket zenésítenek meg. Az alapvető kü­lönbség az énekmondó meg a vers­éneklő között az, hogy pár száz év­vel ezelőtt az énekmondók az ak­kor közismert dallamokra énekel­tek különböző szövegeket, a vers­éneklő pedig a kezébe vesz egy ver­set és zenét ír hozzá. Az énelcmon- dók históriákat, moralizáló éneke­ket énekelgettek. Híreket vittek faluról falura. Mint Tinódi. Nyilván mások is, csak ő maradt ránk, mert még éle­wmmmm „Nem én találtam ki az énekmondó szót, egy ezerötszázas évekből származó leírásban bukkantam rá" (Dömötör Ede felvétele) tében nyomtatásban is megjelen­tek az énekei. Másrészt szórakozta­tott az énekmondó, ő volt a korabe­li média. Ha úgy tetszik, a rádió, a tévé. Meg a színház. Ám a legfonto­sabb szerepük az volt az énekmon­dóknak, hogy ébren tartották a ha­gyományokat. Mindig emlékeztek az ősökre. Van egy ének, a Mohács, Mohács kezdetű, melyet Ásványrá­rón, egy szigetközi faluban gyűjtött Barsi Ernő bácsi. Ó mondta, hogy az 1930-as években ez szokásdal­lam volt, Ásványrárón a lakodal­makban énekelték. A vőfély egy­szer csak csöndet intett, s közösen elénekelték. Nem csak éneket mond, hang­szereken is játszik. Fidulát most láttam először. Vonós hangszer. A Toldiban is szerepel. Hogyan választotta ki a darab­ban szereplő énekekhez a hang­szert? A próbafolyamat során. Úgy gondoltam, hogy a királyi udvar­ban egy királyi hangszer szólaljon meg. Oda a lant dukál. Amikor Tol­di környezetét látja a néző, ahhoz egy vidéki hangszer, a koboz illik. Az érdekes effekteket a fidulával festettem alá. Ez a hangszer a hege­dű őse, ezt szólaltatom meg akkor is, amikor mulatnak a színpadon. Ezeket a hangszereket nem oktatják a főiskolán. A fidulán azért nem volt nehéz megtanulni zenélni, mert előtte tizenegy évig kontráztam a Mák­virág népzenei együttesben. A hangolása egyszerű. Utánanéz­tem az 1280-as évekből szárma­zó, A fidulának háromféle hango­lása című leírásban. Ha manapság olyan dallamot veszek elő, amit ezen a hangszeren még nem ját­szottam, egy kicsit tanulgatni kell. Honnan veszi elő a dallamot? Gyűjti? Nem járok adatközlőkhöz. De például amikor egy moldvai csán­gó magyar újévköszöntő ének ere­detijét megtaláltam az 1651-es Kantus Katoliciben, kíváncsi vol­tam, mennyire élő, ismerik-e ma is. Klézsei gyűjtésből származott a könyvben talált ének. Klézse szomszéd faluja pedig Somoska, ahol évente rendeznek hagyo­mányőrző tábort. Kérdeztem a tá­borvezetőt, van-e ismeretsége Klézsén, mert egy éneknek szeret­nék utánajárni. Aztán melyik az az ének? Csak ennyit kérdezett, s amikor megmondtam a címét, már dalolta is. Azt nyüatkozta valahol, hogy nem az iskolapadban szerette meg a régi magyar zenét. Sőt, Ba­lassi ellenszenves volt. Mert nagyon nehéznek tartot­tam. Az olvasott szöveg más, mint az énekelt szöveg. És mi az iskolá­ban nem énekeltük Balassit. Ezt nagy hibának tartom. Nem azt, hogy nem énekelve tanítják, ha­nem azt, hogy nem mutatják meg az erre alkalmas emberek a tanu­lóknak. Csak oda kéne hívni őket. Negyedik albuma, a Kátai- Krónika az év elején jelent meg a Hangzó Helikon sorozatban, a Helikon és Gryllus Dániel közös kiadásában, az alcíme A hon­foglalástól az aradi vértanúkig. Miért tartja fontosnak éppen ezt az időszakot elmondani? Gryllus Dani így kérte. Törté­nelmi összefoglalót akart, ének­ben elbeszélve. Egy kicsivel több lett azért. Nem honfoglalás kori dallamokkal indul a lemez, ha­nem a Hazám, hazám kezdetű moldvai csángó magyar énekkel. Az a vége, hogy „Olyan bánat ke­serűség, még a testvér is ellen­ség”. Az album utolsó száma pe­dig Kölcsey Himnusza. Nem az el­ső versszak és nem Erkel zenéjé­vel, hanem egy mezőségi népdal dallamára. Egy történelmi össze­foglaló az ének. Tehát egy króni­ka ez is. Ezért zárul ezzel az al­bum. OTTHONUNK A NYELV Szlovák-magyar iskolai szakszótárak III. A legjobb női főszereplőnek, Ta­tiana Vilhelmovának Jifí Machá­ček gratulál MISAD KATALIN A magyar tannyelvű egészség- ügyi szakközépiskolák számára íródott az Irma Friedrichová- Va­léria Perhácsová-Vojtech Varga szerkesztette Slovensko-maďarský odborný slovník (Osveta, Bratis­lava 1989) c. segédkönyv, melynek forrásaként az értelmező jellegű Stručný lekársky slovník (szerző és egyéb adatok feltüntetése nélkül) c. szlovák kézikönyv szolgált. A szótár kb. 3700 egy- és többelemű szakkifejezést tartalmaz. Mivel a szerzők szerint a tanulók „tisztá­ban vannak mind a magyar, mind a szlovák nyelv grammatikájával” (1989:3), a címszavakban nyelvta­ni jelöléseket nem alkalmaznak. A kiadvány érdekessége, hogy még abban az esetben is a szlovák meg­nevezések magyarítására törek­szik, amikor a magyarországi or­vosi szaknyelv inkább idegen ere­detű szóval jelöli az illető fogalma­kat, pl.: agónia - haláltusa, anató­mia - bonctan 5. o., anorexia - ét­vágytalanság 6. o. (Magyarorszá­gon: anorexia v. kóros étvágyta­lanság), kanyla - tubus 12. o. (Ma­gyarországon: kanül) stb. A ma­gyar nyelvű szóanyagban sok a szlovák hatásra keletkezett tükör­szó és -kifejezés, pl.: pohotovostná služba, pohotovosť - készenléti ügyelet, készültség 33. o. (a stan­dard magyarban: orvosi ügyelet), vyšetrovacia izba - vizsgálati szo­ba 52. o. (a standard magyarban: vizsgáló) stb. Gyakran előfordul, hogy a szerzők mind a szlovák, mind a magyar nyelvű jegyzékben a betegségnek csak a köznyelvi megnevezését adják meg, pl.: cuk­rovka - cukorbetegség, cukorbaj 8. o. (a szlovák orvosi szaknyelvben: diabetes v. diabetizmus, a magyar orvosi szaknyelvben: diabétesz). A jegyzékben sok a helyesírási stan­dardtól eltérő írásmódú - gyakran idegen eredetű szóelemet tartal­mazó - szóalak, pl.: sinuscsomó 43. o., helyesen: szinuszcsomó stb. A fentiek alapján egyértelművé válik, hogy az iskolai anyanyelv- ápolás nem merülhet ki a magyar- nyelv-oktatás céljainak és felada­tainak kitűzésében. A magyar tan­nyelvű oktatási intézményt láto­gató tanulók nem ismerik (minek következtében nem is használhat­ják) a magyar szakterminológiát. E helyzet javítása érdekében a Gramma Nyelvi Iroda munkatár­sai szükségesnek tartanák a szak­irányú magyarországi tankönyvek kiegészítő jellegű használatát, va­lamint a hazai tan- és segédkönyv­fordítások jól felkészült magyaror­szági lektorok általi ellenőrzését. A szaktantárgyakat oktató peda­gógusok számára tanfolyamokat, előadásokat kellene szervezni, melyeken megismerkedhetnének a magyar szakterminológiával, a tanulók számára pedig biztosítani kellene a részvételt olyan szakmai versenyeken, amelyeken az egyes szaktárgyakból összemérhetnék tudásukat a magyarországi diá­kokkal. Túdatában vagyunk an­nak, hogy nem lenne célszerű, ha a standard magyar nyelv szaknyel­vi regiszterei az anyaország hatá­rain túl - más-más változatot hoz­va létre - szétfejlődnének. A szak­nyelvek egyértelműségének, egy­ségének felbomlása a kisebbségek számára több okból is előnytelen lenne: kedveződenül befolyásolná pl. a magyarországi oktatási intéz­ményekben tett felvételi vizsga eredményét, ill. a magyarországi továbbtanulást, a magyarországi tankönyvek használatát a szlová­kiai magyar tannyelvű alap- és kö­zépiskolákban, a kisebbségi szak­embereknek anyaországi kollégá­ikkal való kommunikációját stb.

Next

/
Thumbnails
Contents