Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-25 / 47. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 25. Egészségünkre 27 Megnövekedett fizikai terhelés esetén a lép vért juttat a vérkeringésbe Ne vegyük félvállról... TESTÜNK TITKAI Az élet építőelemei A modern orvoslásban a lép nem számít létfontosságú szervnek, és ennek megfelelően nem jut neki túl sok figyelem. A hagyományos természetgyógyászatban azonban központi szervnek számított, és ezt a szerepét néhány irányzatban máig megtartotta, illetve visszanyerte. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT Lépünk, ez a bab formájú szerv a hasüreg bal felső részében helyezkedik el. A súlya körülbelül 150 gramm, méretét pedig régebben a 4711-es számmal adták meg: 4 cm vastag, 7 cm széles és 11 cm hosszú. Azóta már azt is tudjuk, hogy a nagyobb termetű embereknél elérheti a 13-15 cm közötti méretet is. Ennek főleg a sportolóknál van jelentősége: mivel a lép fertőzések után megduzzad, és ilyen esetekben terhelés hatására könnyebben megrepedhet, amíg vissza nem nyeri az eredeti alakját, addig nem szabad sportolni. Régebben a 12 cm-es lépet már duzzadtnak nyilvánították, ám ilyenkor egy 190 cm magas sportolónak elég sokáig kellene várnia, amíg újra edzhet- ne. A sportolók még egy okból ismerik a lépet: ez a szerv ugyanis állandóan vért tárol. Megnövekedett fizikai terhelés esetén a lép összehúzódik, és vért juttat a vérkeringésbe. A szervet kötőszöveti tok veszi körül, amelyből egyfajta gerendarendszer húzódik a lép belsejébe. A tulajdonképpeni lépszövet ezek között oszlik el: nagy vérerek és szemek (a piros pulpa), és közöttük elszórva kis fehér foltok (a fehér pulpa). A lép megszűri a vért, Funciói • lebontja az elöregedett vö- rösvérsejteket (körülbelül egy százalékukat naponta), • lebontja az alvadási végtermékeket, valamint az immunkomplexeket és a mikroorganizmusokat, • tárolja a vérlemezkéket, amelyeket megnövekedett igény esetén bocsát ki, • képez, tárol és serkent bizonyos immunsejteket és antitesteket. hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a nyirokmirigyek megszűrik a nyirokfolyadékot. Egyben a nyirokrendszernek is tagja. A három elsőként említett feladatot a vörös, míg az immunfunkciót a fehér pulpa látja el. Nélkülözhető-e a lép? A hagyományos orvostudomány számára a lép legmeglepőbb tulajdonsága a nélkülözhe- tősége: ha eltávolítják, például baleset következményeként előállt léprepedés vagy súlyos lép- duzzanat miatt, a feladatait átveszik más szervek, például a máj, a csontvelő és a nyirokrendszer. Ugyanakkor ilyenkor, főként a kezdeti időkben, különféle komplikációk lépnek fel: megnövekedett fertőzésveszély, véralvadási zavarok, általános levertség. A laboreredmények bizonyos antitestek és immunsejtek csökkenését mutatják. Ezenkívül az érintett gyorsabban öregszik, és problémái lehetnek a hormonszabályozással. A lép megduzzadása számos fertőző betegségnél megfigyelhető. Valamikor ezt főként malária és tífusz esetén tapasztalták. Manapság nálunk inkább az olyan betegségeknél fordul elő, mint a kanyaró, a májgyulladás vagy a Pfeiffer-féle mirigyláz (mononukleózis). A lép azonban olyan súlyos krónikus betegségeknél is megduzzad, mint a leukémia vagy a máj zsugor. Ami egyébként a mononukleózis (ami kezdetben gyakran nyakfájással járó anginához hasonlóan jelentkezik) után általában megállapítható, az más, lépduzzanattal járó betegségekre is áll: a páciensek igen levertek, fáradtak, akár depressziósak is, hiányzik belőlük a lendület, és a szokottnál hajlamosabbak a fertőzésekre. A homeopatikus lépgyógyszer A homeopata szereket köztudomásúan a beteg egyéni tünetei alapján rendelik. Éppen ezért óvatosan kell bánni az általános „homeopatikus lépgyógyszer’ kijelentéssel. Mégis erre a névre tarthatna számot a kalánfürt (Ceanothus americanus), amely az Egyesült Államok keleti partján őshonos, és teaadalékként, illetve hashajtóként szolgált, mielőtt 1870-ben felfedezte volna a homeopátia. Mély potenciálban (pl. D4) beválik lépduzzadás esetén, főként maláriánál. Szóba jöhet még a fogyás és a depresszív hangulat, illetve a gyakorlatban vérzéscsillapító hatása bizonyosodott be. Ugyancsak a lép kezelésére szolgál a China officinalis, például a léptájék fájdalma vagy szúrása esetén, de duzzanatkor is. Mivel a China a homeopátia legnagyobb kimerülési szere, itt is visz- szatalál a hagyományos lépterápi- ához. A komplexekkel dolgozó homeopátiában olyan lépszerek léteznek, amelyeket a már említett szerekből kevernek, de szóba jöhet még a Ceanothus synergon vagy az Ailgeno spag. Mivel az említett összetevők lefedik a lépfájdalma- kon és -duzzanatokon kívül a fertőzés utáni kimerültséget, erőhanyatlást és immungyengeséget is, ezért jól beválnak a Pfeiffer-féle mirigyláz és vérszegénység esetén is. A Paracelsusra visszavezethető alkémisztikus orvoslás, más nevén spagyrika szintén fontos szerepet tulajdonít a lépnek. Par- celsus ugyan szigorúan leszámolt a humorálmedicina saját korában ismert változatával, ugyanakkor átvette a tisztítás és salaktalanítás központi elméletét. A splenetik nevű spagyrikus szer alkémiaüag előkészített tisztítószereket (borkő, antimón- szulfid) egyesít kalcium-karbonáttal. Ez alkalmas kimerültségkor, főként betegség után, de általános gyengeség, lelassult anyagcsere és csökkent immunvédelem esetén is. A Paracelsus-féle orvoslás egy másik központi elve szerint a lép a Szaturnuszhoz és az ólomhoz rendelhető hozzá. Alkémiai formájában az ólomnak az a feladata, hogy serkentse a lépműködést, és meggyógyítsa a „lépbetegségnek” számító melankóliát. Ennek értelmében a spagyrikus potenciálú ólom „életelixírnek” számít erőtlenség, lelassult anyagcsere, vér- szegénység és leukémia esetén. A lép mint közvetítő Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója a lép egyik fő funkcióját abban látta, hogy a táplálékfelvételhez és az anyagcseréhez szükséges ritmust közvetíti olyan természetesen ritmikusan működő szervektől, mint a légzés vagy a vérkeringés. A lép ennek során magától oldja meg a feladatot, kivéve, ha a teljesen szabálytalan étkezés vagy az állandó evés túlságosan megterheli. Steiner tisztában volt vele, hogy bár maga a szerv nélkülözhető, funkciói nem. Az antropozófikus orvoslás lépgyógyszerei éppen ezért nem magának a szervnek a problémáira koncentrálnak, például a lépduzzanatra, hanem a szerv „szellemi” közvetítő funkciójára. így a különféle lépmasszá- zsoknak, valamint a meghatározott táplálkozási ritmusnak az egészséges ösztönt kell segíteniük: azt az érzést, hogy ki tudjuk választani, mely táplálékok hasznosak a szervezetünk számára, -dr-kÚJ SZÓ-TANFOLYAM Mostantól minden héten szemügyre vesszük testünk egy-egy részét, elmondjuk, hogyan működik, milyen veszélyek leselkednek rá. Az élet alapvető építőeleme a sejt. Az emberi test sejtek millióiból épül fel. Mindegyiknek a belső szerkezete határozza meg a sejt működését, az adott személyhez való tartozást, s az egyed tulajdonságait. A sejt az élő anyag legkisebb egysége, amely fény- vagy elektronmikroszkóppal tanulmányozható. Az elektronmikroszkóp felfedezésének köszönhetjük a modern sejttant (a sejtek tanulmányozása) és a szövettant (a speciális feladatot ellátó sejtcsoportok, szövetek tanulmányozása). A sejtek legfontosabb eleme a mag, a sejt ellenőrző központja. Elektronmikroszkóppal vizsgálva a sejtmagban két fő képződmény figyelhető meg: a magvacska és a kromatin. A magvacska körül (egy magban egy vagy kettő lehet) elhelyezkedő testecskék a kromoszómaszintézishez szükséges anyagokat tárolják. A kromatin vagy szemcsés, vagy felcsavarodott pálcika formában látható. Ez a kromoszóma alapanyaga. A nemi kromatin vagy Barr-test a maghártya belfeszínéhez tapad, ez a női nemre jellemző sejtalkotó. Sejtszervecskék A sejtmag sejtplazmában lebeg, és maghártya veszi körül. A sejtmag a legnagyobb és legjelentősebb az emberi test sejtjeiben található számtalan organellum közül. Tartalmazza mindazokat az információkat, amelyekre a sejtnek működéséhez - összetevői előállításához és önmaga lemásolásához - szüksége van. A sejt további részét a sejthártyával határolt citoplazma alkotja, amelynek áttetsző kocsonyás anyagában található a sejtmag és egyéb sejttestecskék. A citoplazma nukleinsavat, enzimeket, különböző fehérjéket, szenet, hidrogént, oxigént, nitrogént, ként, foszfort, széndioxidot, keményítőt, cukrot, zsírnemű anyagokat és ásványi sókat tartalmaz. A citoplazmában elosztva lebegnek a mitochondriumok, a Golgi-apparátus, a vakuolumok és a centroszóma. A mitochondriumok energiatermelő testecskék, amelyek minden sejttevékenységhez szükségesek. A Golgi-apparátus parányi, hosszúkás, zsákszerű részecskékből áll, amely hasonlóan a sejtmaghoz fehérjéket hoz létre. A citoplazmában elhelyezkedő vakuolumok apró üregek. Ezek raktárként szolgálnak, és a sejt fejlődéséhez szükséges anyagokat (zsírokat, szénhidrátokat, fehérjéket) is tárolnak. A centroszóma szintén a sejtmag közelében helyezkedik el, és minden sejttevékenységben meghatározó szerepet játszik, különösen azok osztódásakor. Sejtosztódás, szövettípusok A sejtek egyik jellemzője a szaporodás: ennek érdekében kétfelé osztódnak. A folyamatot mitó- zisnak nevezzük. ♦ Az első, vagy profázis alatt a magvacska eltűnik. A centroszóma két részre osztódik, és a sejt két pólusán egymással szemben helyezkedik el. Ez a két új, önálló centroszóma csillag alakot vesz fel, amelyet aszternek nevezünk. Ezzel egy időben a kromatin felcsavarodott pálcikaformát ölt. Ezek a kromoszómák, amelyek száma minden élőlénynél állandó, az embernél 46. ♦ A másodikra, vagy me- tafázisra a maghártya eltűnése jellemző, a magplazma és a citoplazma egybeolvad. A két új centroszómát orsó alakú fonalak kötik össze. A kromoszómák az orsó középpontjában helyezkednek el, melyek később osztódva kromoszómapárt alkotnak. Ekkor átmenetileg 92 kromoszóma létezik a sejtben. ♦ A harmadik, vagy anafázist migrációs szakasznak nevezik. Ekkor az újonnan létrejött kromoszómák - mindkét oldalon 46- lassan elmozdulnak az orsó rostjai mentén, és elérik a pólusokon levő centroszómákat. Ilyen azonos számú kromoszómából álló korona látható a két centriolum körül. ♦ A negyedik, vagy telo- fázisban a sejt két pólusán elhelyezkedő kromoszómák ismét kromatinná alakulnak, s mindkét póluson rekonstruált sejtmag látható a maghártyával együtt. Ezalatt a citoplazma a sejt közepén befűződik, és mindkét oldalán ugyanazok az alkotórészek találhatók. Végül a sejt két, mindenben azonos, de egymástól elkülönülő sejtté alakul. A sejt többszörös osztódása révén jönnek létre a szövettípusok mint másodrendű egységek. A szövettípusok nem véletlenszerűen alakulnak ki. Minden szövet speciális sejtcsoportokból áll, jellegzetes struktúrával és specifikus funkcióval. A szövetek két főbb csoportja a parenchyma és a stróma (köztes állomány). ♦ Parenchyma: Epithelium (fedőhám) fedi az emberi test felszínét és béleli a belső üregeket. Egymás felett elhelyezkedő, többnyire lapos sejtekből áll. Ilyen például a bőr hámja. ♦ Stróma: több típusú kötőszövetből állhat, amelyek elhelyezkedésük és funkciójuk alapján különböznek egymástól. Ez a szövetféleség minden epitheliumban (fedőhámban) megtalálható, és kitölti a szervek közti teret. Az emberi szervezet négy alapszövete: a hámszövet, a kötő- és támasztószövetek, az izomszövet, idegszövet. A hámszövetek fajtái: fedő-, mirigy-, pigment- és érzékhám. A pigmenthám speciális festékeket tartalmazó hámsejtekből áll mennyiségétől függ a bőr színe. Az érzékhám átmenet az idegszövet felé (pl. a szem ideghártyája). A kötő- és támasztószövetek fajtái: kötőszövetek, támasztószövetek, vér- és vérképző szövetek. A kötőszövet lehet kiéretlen, laza rostos, tömött rostos és sejtes. Kiéretlen kötőszövet például a köldökzsinór alapanyaga, laza rostos a bőr kötőszövete, tömött rostos kötőszövetből állnak az inak. Támasztószövet például a zsírszövet, a porcszövet és a csontszövet. Az izomszövet összehúzódásra képes, megnyúlt sejtekből áll. Fajtái: simaizom, szívizom, harántcsíkolt izom. Simaizom található a nagy erek, valamint a gyomor és a bélrendszer falában. Ezek akaratunktól függetlenül működnek, lassan húzódnak ösz- sze és lassan ernyednek el (például a gyomor- és bélmozgás során). Harántcsíkolt izomszövet alkotja a vázizmokat, például a bicepszet, a deltaizmot, a nagy farizmot stb. Ezek akaratunktól függően működnek, gyorsan húzódnak össze, és gyorsan ernyednek el (például az ökölvívók ütései vagy a futballisták rúgásai alkalmával). A szívizom működése egyszerre akaratunktól független és gyors, tehát mind a simaizmok, mind a harántcsíkolt izmok tulajdonságait egyesíti. Ez a szívműködés szempontjából előnyös. Az idegszövet specifikus idegelemekből (neuronok), glia- elemekből (az idegszövet jellegzetes támasztószövete) és érzékhámból áll. Az idegszövet sejtjei a központi idegrendszer utasításait közvetítik, és segítik az érzékelést. Hogyan burjánzik a rák? A burjánzás kezdetén a sejtnövekedést és -osztódást ellenőrző onkogéneket megtámadják a rákkeltő anyagok (pl. dohányzás, sugárzás, azbesztpor stb.). Ennek hatására a sejt daganatsejtté alakul. A rendellenes sejtek osztódása sokkal gyorsabb, mint az egészségeseké. Ezek létrehozzák az elsődleges daganatot, amely miután egy meghatározott méretet elér, megkezdi a ráksejtek kibocsátását. A daganatsejtek a véráramban vagy a nyirokrendszeren keresztül vándorolnak, és másodlagos daganatok fejlődését indítják el a test különböző tájékain.
