Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-25 / 47. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 25. www.ujszo.com HÉTVÉGI OtWitol NEMCSAK HfltGÁtZOKliAK Szép a hal, szép a világ Hosszú a tél, nem akar vé­get érni. Igaz, még csak feb­ruár vége van, de tolná elő­re az időt az ember. Álmo­dik a horgász. Motoszkál, zsinórt csévél, horgokat ra­kosgat, megzsírozza az or­sókat, kukoricát ízesít üve­gekbe, szertartásosan bab­rál ezzel-azzal. Bizsereg a vére. Menne a vízhez. De ebben a zimankóban? Jobb híján emlékezik. KÖVES Dl KÁROLY Eszébe jutnak a sejtelmes folyó­parti esték, a meleg nyári éjsza­kák, a gyönyörű pirkadatok, ami­kor a nap korongja lassan kúszik fel a horizontra, és megéled a víz; locsognak a halak, harsogva rabol a bálin, keszeg, ponty fürdik, kar­vastagságú márnák spriccelnek a víz fölé. Hej, de messze a nyár! Azon a júliusi péntek délutánon is nagy reményekkel kanyarodtunk a Morva partjára. Volt egy jó kis helyünk, ahová sen­ki se járt; a legtöbb horgász lej­jebb szokott táborozni, ott ki is volt gyúrva a part alaposan. Itt érintetlen csalántenger minden oldalról, fölöttünk csak a nyárfák susogtak az enyhe szélben. Min­dig hétvégén jártunk ide, általá­ban péntek délutántól szombat délig, délutánig. Gyorsan kira­kodtunk, botok, vödrök, elemó­zsia, etetőanyag, hálózsákok, szé­kek, minden a helyére került. Míg barátom visszavitte az útra az au­tót (mert a folyóparton nem sza­bad kocsival állni), bekevertem az etetőanyagot, amely afféle uni­verzális kaja volt: kukoricadara, tojás, liszt, méz, egy kis aroma. A legfogósabb összetevője persze a hit volt, hogy éppen ez kell a ha­laknak, és semmi más. Mire a ha­ver visszajött, már bedobáltam az első gombócokat, oda, ahol a me­dertörést sejtettem, s ahol egy kis visszaforgó volt a vízbe dőlt fa alatt. Falatoztunk, talán koccin­tottunk is egyet (természetesen nem a medve bőrére, hiszen a horgász is babonás), aztán nagy várakozással befészkeltük ma­gunkat a székek öblébe. Meleg volt, a folyó sejtelmesen rejtegette kincseit. Mivel a nap az osztrák oldalon készült nyugovóra, és ép­pen szembe tűzött, jó mélyen a szemünkbe húztuk a tökfödőt, pontosabban a szalmakalapot. Aztán nem maradt más, mint tü­relmesen ücsörögni. Nem kellett soká várni. Az egyik finomabb szereléket csonticsokorral dobtam be, gon­dolva, hogy a pontyok, amurok csak este, a sötétség leple alatt merészkednek elő, meg aztán az etetőanyag hatásának is idő kell. Addig szórakozok egyet az ap­róbb néppel. A keszegfélék gyor­san megtalálták a kaját: az első kapás tíz percen belül megrezeg- tette a bot spiccét. Félkilós dévér volt a tettes, méltatlankodva pocsolt a horgon, nem értette, mi történik. Sok ideje nem volt az ál- mélkodásra, hamar a haltartóban találta magát. Aztán ismét csönd, bedobtam a horgot. A másik sze­reléken kukorica várta a nagyobb zsákmányt, barátom pedig mind­két botjára „súlyosabb” csalit ra­kott. Ő nem akart a kisebb halak­kal bíbelődni. Persze, a nagy eső­gilisztát sem vetik meg a dévérek, így ő is perceken belül keszeget fogott. At is szerelt kukoricára, így telt az idő, miközben gyorsan alkonyuk. Fogtam még vagy há­rom keszeget, majd meglepetésre egy gardát. Először nem akartam hinni a szememnek, hogy kerül ez ide, találgattam, de hiába forgat­tam, vizsgáltam műiden oldakól, bele kellett nyugodni a természet mókás kedvébe. Miközben azon törtem a fejem, hogyan lehetne ezt beírni a fogási naplóba, hiszen abban ez a tipikus balatoni hal nem szerepel, szlovákul meg a ne­vét sem tudom, hirtelen akkorát rándult a kukoricás bot, hogy majd lerepült az ágasról. A bevá­gással el is késtem. Ez már valami komolyabb hal lehetett, gondol­tam, jó lesz résen lenni. Már az egerek motoztak körülöt­tünk a félhomályban, a szemközti parton őz csörtetett az aljnövény­zetben, amikor az első burvány azt jelezte, megjöttek a nagy halak az etetésre. Megböktem a szundikáló havert, nyissa ki a szemét. Éppen időben, mert a következő pillanat­ban már görbült is botja vége. Be­vágott, és felrikkantott. Hű, de szép ponty! És lazított a féken. A hal azon­ban nem akart „pontyul” visel­kedni, vadul rohant szemben az árral, majd be, a folyó közepe fe­lé. Összevissza kanyargó«:. Nem ponty ez, barátom, hanem jókora márna, szóltam oda neki, és iga­zam lett, mert kisvártatva megje­lent a karcsú haltest a felszínen, és az alányomott mentőben jó másfeles márna csapkodott. Ponty, nem ponty, szép hal, kons­tatáltuk elégedetten. Aztán ismét falatoztunk egy sort, s hogy ne kelljen állandóan vakarózni, le­fújtuk magunkat szúnyogriasztó­val. Aztán leküldtünk egy fertőt­lenítőt. Hej, de szép a vüág! Ismét csönd szakadt ránk, csak a cigarettáink parazsa izzott a sö­tétben. Följebb valami gémféle ki­áltott, és az elmaradhatatlan ege­rek zizegtek a fák alatti bokrok­ban. Lehetett vagy tíz óra, amikor a kukoricás bot végén megbiccent a világító patron. Mire odakap­tam, már a bot is a vízbe kívánko­zott. Ezt szeretem az itteni pon­tyokban. Nem lacafacáznak, ha­nem felszippantják a csalit, és uc­cu neki. Rendesen betöröltem, és éreztem, szép halat akasztok. Az orsó fékje is felsírt, amikor a hal kitört a meder felé, és tipikus pontytempóval próbált menekül­ni. A harmincas zsinór nem sok esélyt adott neki, néhány tiszte­letkor után barátom megszákolta a gyönyörű potykát, amely lehe­tett vagy négykilós. Aztán csak a szúnyogmuzsika, egérzene, szék- reccsenés. Csönd. Igazi, hamisí­tatlan nyári éjszaka, amely elrin­gatja az embert, még a nem túl kényelmes karszékben is. Mire felriadtam, hajnali három óra volt. Kissé lehűlt a levegő, igaz, a hálózsákot ki sem csomagoltam, ingujjban szenderedtem el. Nézek oldalra, barátom is mé­lyeket szuszog. Hé, bököm oldal­ba, nem aludni jöttünk! Igaz, ha komolyabb kapás lett volna, felri­adunk, hiszen a horgász úgy al­szik, akár a nyúl, minden gyanús moccanásra felpattan a szeme. Vagy mégsem? A nemjóját, cso- dálkozok, amikor barátom le- csusszan a vízhez, és felmutat egy jó hat-hét kilós amurt. Hát ezt mikor fogtad? Hogy a fenébe? Ilyen mélyen aludtam? Csak vigyorog, s azt mondja, nem akart felébreszteni. Megszákolta egyedül. Hát, fejlő­dik a koma, gondoltam, pedig alig két éve szegődött mellém. Vagy lehet, hogy azelőtt is horgász volt, csak titkolta? Mindegy. Szép a hal, szép a világ. Hajnalodik. Ha­talmas faágat sodor a víz, neszte­lenül úszik lefelé, mint egy kisebb hajónaszád. Kapkodjuk a botokat, bele ne akadjon a zsinórba. Aztán bedobálunk, és újabb fe­jezet veszi kezdetét. Az egyik ho­rogra én is esőgüisztát tűzök, hát­ha megtetszik egy szép márná­nak. Még végig se gondolom, már röppen a bot. A nemjóját, mekko­ra kapás! De valahogy nem már­nára vall. Jól akad a horog a bevá­gás után, de valami nagy erőt ér­zek odalentről. Ez nem márna lesz. Kaszáló húzása elárulja, ez bizony harcsa. Borzasztó húzása van, majd kitépi a botot a kezem­ből. A fék visít, a bot görbül, a hal, mint a mozdony, elfelé. Nincs esé­lyem megfordítani. Elmegy! Istenem, ekkora hal! Abban a pillanatban felébre­dek. A hálószobába fény szűrődik be, kint süt a nap, olvad a hó. Dél­után fellapozom a naplóm, benne a bejegyzés: „2001. július 26. Morva. Éste keszegek, egy garda (!), másfeles márna, éjjel négyki­lós ponty, hetes amur. Hajnalban egy harcsa szakított.” A titkokat rejtő Morva folyó (Prikler László felvételei) ______________CSALÁDI KVÍZ IM IIM—Ilii ľ iillMHMMi>liilFľ riT1ili|i ľi|i Iliin ' ~~il 'T|'——i T ''~ll1MMMMMW¥iniTiíiTMM«WiifBÍOTWBWBWW~~niWWDWi~Ti tlilinMWNMf IHr fllfiiÉMIMi A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Lilium Aurum ajándé­kát is megnyerheti. Beküldési határidő: március 1. 1. Mivel várta Judit kisfia tíz éve a Mikulást? a) tetrisszel b) mobütelefonnal c) play stationnel 2. Mikor nyűt meg a vág- sellyei kórházban az új szociá­lis otthon? a) december 13-án b) január 13-án c) február 13-án 3. Mit jelent a mob szó? a) terror b) tömeg c) csőcselék 4. Melyik az első színes té­véadás éve az USA-ban? a) 1953 b) 1957 c) 1969 5. Melyik folyónál szerzett horgászélményeiről ír ez alka­lommal Kövesdi Károly? a) Duna b) Morva c) Vág Reszelők élesítése Először is szappannal, lúggal, kefével kitisztítjuk, azután a kö­vetkező összetételű fürdőbe áztat­juk: 10 rész 20 százalékos salét­romsav, 30 rész 20 százalékos kénsav és 70 rész víz. A szerint, hogy milyen finom a ráspoly, fél perctől egészen fél óráig marad a fürdőben. Azután meleg vízben lemossuk, mésztejbe mártjuk, megszárítjuk és beolajozzuk. Reszelő tartállyal Higiénikus és munkamegköny- nyítést jelent. A reszelendő anyag az alatta lévő tartályba esik és munka közben nem kell attól fél­nünk, hogy a reszelő elcsúszik, vagy beleesik az anyagba. Rezedahajolaj 50 gr rezedavirág-olaj, 24 gr édes mandulaolaj, 0,5 gr verbéna­olaj, 0,4 gr bergamottolaj. Rezedaillat 2 gr gerániumolaj, 2-2 gr mes­terséges neroli- és jázminolaj, 20 gr tolubalzsamesszencia, 1 gr édes narancsolaj, 1 liter bor­szesz. Rezedakivonat 2 gr felvágott tonkabab, 1 gr fo­lyékony styrax, 50 gr íriszgyökér, 10-10 csepp bergamottolaj, 1 gr ámbra, 0,5 gr mosusz, 2 gr csalán- fű, 250 gr tisztított spiritusz, 1-2 hé­tig állani hagyjuk, aztán filtráljuk. Régi kéziratok konzerválása Cinktálba zaponlakkot öntünk, beleáztatjuk a papirost, míg tele­szívja magát. Kivesszük, lecsö- pögtetjük és dróthálón szárítjuk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Február 18-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3a, 4c, 5a. Az Új Nő ajándékát Gombos Mária, pozsonyi kedves olvasónk nyerte. „Nyitva áll az ajtó...” ... akárcsak Arany János Családi körében, így a kedves olvasó is beleshet most rajta, mi is várja a jövő heti számban: 4 Egymáshoz láncoltán vagy boldog kapcsolatban - az írás szempontokat ad ahhoz, hogy megítélhesse, milyen is az ön kapcsolata, és tanácsokkal szolgál, mit is kellene tennie, hogy ismét ura lehessen saját életének 0 két megvilágításban a nő, s a róla alkotott torz képek, sztereotípiák: Grendel Ágota és Tóth Ferenc egy-egy szellemes írása 0 ülik tudni folytatása az otthonteremtésről O no, és a közkedvelt állandó rovatok... Mert mindenütt jó, de a legjobb Családi Körben! CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents