Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-18 / 41. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa." (Arany János) CSALÁDI KOR Leül, hogy nyugassza eltöródött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2006. február 18., szombat 10. évfolyam 7. szám Elsős van a családban — befejező rész Az őszinte gyermek-szülő kapcsolatok ekkor, a közös játékok során fogannak 12. oldal Mikor a férfi van hátrányban Ne vállaljunk folyamatosan éjszakai műszakot, az anyagi javak nem pótolják a férjet, az apát 13. oldal Hétvégi olvasmány Kosztolányi Dezső: Ruhatár André Maurois: Láncra fűzve 14. oldal Egyre több nyugdíjas válik a csalók áldozatává, s ha nem elég körültekintő az ember, könnyen úgy járhat, mint a galántai Joli néni már nem is először Pénze bánja jóhiszeműségét Huszonnyolc hónapja se éjjelem, se nappalom Huszonnyolc hónappal ezelőtt Felsőszélül a buszmegállóban egy fiatalember leszólította K. Jolánt. Amint fény derült arra, hogy a hetvennyolc éves Jolán néni ismeri a nevezett rokonait, P. Attila nyomban nehéz helyzetének ecsetelésébe fogott. Könnyeit hullajtva panaszolta, hogy ha azonnal nem sikerül pénzt szereznie, három nap múlva párostul, gyerekestül kiköltöztetik vágsellyei lakásából. Megkérdezte, nem ismer-e valakit, aki magas kamatra kisegítené kétszázezer koronával. PÉTERF1 SZONYA Délután a fiatalember megjelent a néni galántai otthonában azzal a kéréssel, szánja meg, és három napra kölcsönözzön neki nyolcezer koronát. - Annak ellenére, hogy beszélgetés és várakozás közben nem hallgathattam el, hol lakom, érkezése váratlanul ért. Viszont nagyon megsajnáltam a gondokkal küszködő fiatalembert, s mielőtt odaadtam volna neki a lakásomban tartott nyolcezer koronát, felhívtam a lányomat, jöjjön gyorsan, mert tanácsára és segítségére volna szükségem. De nem jött, mert hogy nem hagyhatja ott a munkahelyét, majd közölte a véleményét: ő bizony nem adna kölcsönt senkinek sem. Ennek ellenére én mégis úgy gondoltam, miért ne segítsek egy bajbajutott családon... Másnap, szeptember 19-én Jolán néni legnagyobb megdöbbenésére P. Attila ismét meglátogatta, és további tízezer koronát kért tőle. Addig hullatta könnyeit, míg rábírta a nyugdíjas asszonyt arra, hogy kivegye a bankban tartott pénzét. - Annyira gyanútlan voltam, hogy azt is elmondtam, a neki szánt pénzen kívül további tizenötezer koronát is kivettem. A java még csak ezután következett - tudatta a szerencséden asszony. Hiszen P. Attila a harmadik napon - szeptember 20-án - ahelyett, hogy a tartozását rendezte volna, újabb tizenötezer koronás követeléssel állt elő. - Már nem kért, hanem zsarolt. Azzal, hogy ha elutasítom, a tizennyolc- ezer koronámat sem adja vissza. Hiába érveltem, hogy ez már sok, meg hogy nem is nagyon ismerem, és másra kell a pénz, nem tágított. Egy személyit nyomott a kezembe, ám nagy felindultságomban csak későn vettem észre, hogy más állandó lakhely szerepel benne. Ideges voltam, de aznap délután négy körül rám telefonált, hogy hamarosan hozza a pénzemet. Vártam, sajnos feleslegesen. Harmincháromezer koronát csikart ki tőlem, ám a mai napig nem adta vissza. Hiába keresem, a megadott címeken nem tartózkodik. Csepp a tengerben K. Jolán másnap rendőrségi feljelentést tett P. Attila ellen. Nem ő volt az egyedüli, megtudta, hogy a fiatalember egy másik becsapott áldozattól - autójavítás címén - huszonötezer koronát csalt ki. A nyugdíjas asszony elkezdett futni a pénze után, felkutatta P. Attila vérszerinti rokonait, anyósát, élettársát. - A nővére levélben közölte velem, az én harminchá- rómezer koronám csak csepp a tengerben, mert bizony az öccse fűnek-fának százezrekkel tartozik. Amióta édesanyjuk 2000-ben bekövetkezett halála után kétszázezer koronával kifizették örökségéből, sőt a mama hatvanezer koronát érő bútorát is elvitte, nem tartják vele a kapcsolatot, és adósságait sem vállalják. A néni nem hagyta annyiban, megszerezte P. Attila anyósa vágsellyei lakhelyének címét, és meglátogatta őket. Megtudta, hogy a fiatalok nem házasok, sőt hivatalosan nem is élnek élettársi kapcsolatban. Akkor még a csaló barátnője, L. Melinda igazolta, hogy valóban hatvanezer koronára becsülték fel P. Attila öröklött bútorát, ám a fiatalember anyagi visszaéléseiről nem nagyon akart tudni. Felfüggesztett szabadságvesztés K. Jolán feljelentését követően P. Attila ellen elfogató parancsot adott ki a rendőrség, majd csalási ügye 2004 decemberében bíróság elé került. - Az lett volna a természetes, ha károsultként engem is beidéznek, nehogy a csaló újabb hazugságokra vetemedhessen. Mivel a tárgyalásról nem volt tudomásom, P. Attila a bíróságot is átverte, azt vallotta, nincs sem ingó, sem ingatlan vagyona. És mert a két károsult igénye a törvények szerint jelentéktelen, csupán héthavi feltételes szabadságvesztésre ítélték. Tavaly január 26-án a nyugdíjas károsult javára megkezdődött a végrehajtási eljárás, ám a pénz visszaszerzésével megbízott galántai iroda csak valamikor márciusban találta meg az adóst. - Nagyon sajnáltuk a becsapott nénit, ezért nem is kértünk tőle előleget. Saját költségünkön intézkedtünk, többször kerestük P. Attilát a vágsellyei és a gellei lakcímeken, leellenőriztük, van-e bankszámlája, ingó, ingatlan vagyona. Sajnos, az illető teljesen vagyontalannak tűnik, nincs lefoglalható s pénzzé tehető vagyontárgya. Noha L. Melinda írásban vállalta, hogy havi kétezer koronás részletekben törleszteni fogja a harmincháromezer koronás kölcsönt, K. Jolánnak egyszer fizetett csupán... - tudatta a számító- gépes feljegyzés alapján az egyik végrehajtó, bár az üggyel kollégája foglalkozik. Az illetékes végrehajtó telefonos megkeresésünkre közölte, ügyfele hiába hangsúlyozza a hatvanezer koronát erő bútor létezését, ha ő P. Attila átmeneti lakhelyén nyomát sem találta. Bár a néni szerint a lefoglalható bútort L. Melinda szülei használják, ennek ténye nehezen bizonyítható. Nem tagadta, mivel P. Attila gyakran változtatja lakhelyét, s nincs bejelentett munkahelye sem, egyelőre nagyon nehéz lesz behajtani K. Jolán pénzét. Ha igaznak bizonyul a Melindától kapott értesülés, hogy az adós külföldön szeretne munkát vállalni, megnőne a lefoglalás esélye. Hangsúlyozta: a követelés nem évül el, időközönként keresni fogja P. Attila nyomát. Nem élnek együtt Mivel P. Attila hatokban szereplő lakcímén nem találtunk senkit, L. Melinda keresésére indultunk. Vágsellyén, a szülei lakásán édesanyja annyit közölt, hogy nem tartózkodik nála, lakása küszöbét nem léphettük át. Lánya telefonszámát nem adta meg, mondván: maroktelefonja jelenleg nem üzemképes. Csak arra volt hajlandó, hogy amint lánya meglátogatja, átadja neki üzenetünket, telefonszámunkat. Röviddel ezután L. Melinda telefonált, s közölte: végleg szakított P. Attilával. Megsokallta ugyanis, hogy egyre több idegentől, de ismerőseitől, rokonaitól is pénzt csalt ki, ám adósságait nem rendezte. Bevallotta, hogy volt barátja ritkán ugyan, de még telefonál neki, ám nem tudja, hol él, hol tartózkodik. P. Attila telefonszámát sem ismeri, viszont ha majd újra felhívja, tudatja vele, hogy mi csak egy kérdést szeretnénk feltenni neki: miért élt vissza a gyanútlan nyugdíjas néni jóhiszeműségével?! Amint az várható volt, P. Attila nem jelentkezett. Hogy tehetett ilyet? (Somogyi Tibor felvételei) A pszichológusok azt állítják, a problémák megoldásánál jó, ha az embernek van valamilyen kapaszkodója, szavak, tárgyak, esetleg egy-egy kedves történet, mese Mese a süket békáról KAMONCZA AAÁRTA Fortitudo - ez a latin szó magyarul bátorság, erő, lényegében értelmes erőfeszítés, testi és lelki merészség, tudatos önérvényesítés, lelki erősség, amely arra ösztönöz, hogy a cél felé való törekvés során az ember ne hátráljon meg a nehézségek elől. A fortitudo Aquinói Szent Tamás tanításában a négy sarkalatos erény egyike. Magam sem tudom, miért, de ez a szó gyakran eszembe jut főleg akkor, ha olyan emberekkel vagyok kénytelen tárgyalni, akiket nemigen kedvelek, vagy ha munkám során adódnak nehézségek. Megfigyeltem, ha túl sokat mondogatom magamban ezt a szót, egy idő után nem látom az adott helyzetet teljesen reménytelennek. A pszichológusok azt állítják, a problémák megoldásánál jó, ha az embernek van valamilyen kapaszkodója, szavak, tárgyak, esetleg egy kedves történet, mese. Nos, a minap hallottam egy igazán elgondolkodtató történetet. Az egyik ismerősöm mondta el, miután látta, hogy már jó ideje készülök végére járni egy ügynek, de csak agyaíok róla, aztán amikor a tettek mezejére kellene lépnem, meghátrálok. Olyan gondolatok foglalkoztatnak, hogy mi lesz, ha nem sikerül..., teljesen ellehetetlenülök az ismerőseim előtt, nevetség tárgyává válók..., éppen ezért az lesz a legjobb, ha nem teszek semmit. Ezt gondoltam, és lélekben tépelődtem tovább. Valószínűleg mindez az arcomra volt írva, mert ismerősöm a találkozásunk elején azonnal megkérdezte, hallottam-e a süket béka történetét. Ilyen hülyeség, gondoltam magamban, de neki csak annyit mondtam: nem. Erre belekezdett. Egy csoport ambiciózus béka elhatározta, hogy megnézi, milyen a világ felülről. Eldöntötték, felugrálnak a legközelebbi domb tetejére. Társaik próbálták lebeszélni őket a szándékukról, mondván, felesleges elindulni, hiszen a legközelebbi domb is túl hosszú út egy békának. „Még mielőtt célba érnétek, elpusztultok a fáradtságtól és a vízhiánytól” - okoskodtak az idősebb békák. Néhányan hagyták magukat lebeszélni, páran azonban útnak indultak. A domb valóban messze volt, a békák út közben találkoztak különféle állatokkal, melyek szintén próbálták meggyőzni őket arról, hogy jobb lesz visszafordulni, még mielőtt végelgyengülésben elpusztulnak. A bátor békák száma alaposan megcsappant, többségük hallgatott az állatokra és visszafordult. A végén egyetlenegy béka maradt, aki felugrált a domb tetejére, ahol csodálatos látvány tárult eléje. A tó, amelyben a békák élnek elég piszkos, a partja meg tele van szeméttel, törött üvegekkel, de odafentről csak azt látni, hogy a víztükör fényesen csillog a ragyogó napsütésben, s a tó melletti tisztás is élénkzöld. Föntről azt sem látni, hogy a békák időnként hevesen vitatkoznak, veszekednek, verekednek egymással. A domb tetejéről minden csodaszépnek és békésnek tűnik, akárcsak a mesében. Miután a béka eleget gyönyörködött a látványban, megtelve azzal a csodálatos érzéssel, hogy képes volt eljutni a domb tetejére, visszatért a tóban maradt társaihoz, akik egymás szavába vágva kérdezgették: milyen a vüág odafentről? De mindhiába, mert a dombot megjárt bóka nem válaszolt. Süket volt ugyanis, és nem hallotta, mit kérdeznek a társai. Nos, a végén jót nevettem ezen a történeten, és azóta is eszembe jut mindig, ha túl sokat vívódom valami miatt. Ha sokan mondják, ne csináld, úgysem sikerül, úgy teszek, mintha süket volnék.
