Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-16 / 39. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2006. február 16., csütörtök 3. évfolyam 7. szám Február 18-án ünnepük Jókai Mór születésnapját A név kötelez 1BOLYÁNÉ CS. JOLÁN Új név jelent meg 2005 szeptemberétől a magyar tannyelvű alapiskolák között: a komáromi Jókai Mór Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. Az intézmény fennállásának 50. évfordulója kettős ünnepet jelentett: születésnapot és névadást is egyben. A tantestület és a szülői szövetség együttes döntése volt, hogy a város szülöttének, a nagy írófejedelemnek a nevét vegyük fel a jól csengő és sokak által kedvelt Béke utcai alapiskola helyett. A név kötelez. Mire is? Mindenekelőtt Jókai szellemiségének továbbvitelére. Kötelez arra, hogy a név viselői ápolják mindazon emlékeket, amelyek Jókaihoz köthetők. Ennek egyik formája a református temetőben található Jókai-sírok gondozása. Iskolánk vállalta, hogy havi egy alkalommal mindig másmás osztály látogat a temetőbe osztályfőnökével, hogy a sírok rendbetételéről gondoskodjon. A legidősebbek, a 9. osztályosok nyitották a sort novemberben: halottak napja alkalmából a megemlékezés koszorúit helyezték el a sírokon, s megannyi mécses parányi lángja hirdette akkor is, karácsonykor is: nem felejtünk, kegyelettel emlékezünk. Névadónk tiszteletére az iskola épületében létrehoztunk egy Jókai-termet. A falakat különféle Jó- kai-portrék, az íróval kapcsolatos dokumentumok díszítik. Ezúton is kérünk minden kedves olvasót, iskolabarátot, támogasson bennünket egy-egy Jókai-könywel, hogy szerény könyvállományunk gyarapodhasson, legyen az ön(ök) által ajándékozott könyv is a terem becses dísze. Ebben a tanévben ismét meghir; dettük a, Jókai és kora” elnevezésű műveltségi vetélkedőt, amelybe most is szép számban bekapcsolódtak az iskolák. A név kötelez arra, hogy hagyományt teremtsünk az évről évre megrendezett versennyel, melynek országos döntőjéhez iskolánk Jókai-terme ad méltó színteret. Számtalan versenybe bekapcsolódunk. Szép eredményekkel büszkélkedhetünk nemzetközi, országos, kerületi és járási szinten is. Mindenképpen az eddig elért eredményeknek, az iskolán folyó nevelőmunkának, a családias légkörnek köszönhető az a bizalom, hogy a szülők az iskolaválasztáskor mellettünk voksoltak, s a 2006/07-es iskolaévre 61 leendő elsőst írattak hozzánk. A név bennünket is és minden irodalomszerető olvasót kötelez, hogy február 18-án méltóképpen emlékezzünk meg a nagy író születésnapjáról. Aktuális problémákra keresik a választ Pedagógiai napok V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Dr. Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem tanárának, a Kutató Diákokért Alapítvány elnökének a hálózatok társadalomban és természetben betöltött szerepéről szóló előadása nyitotta meg a tegnapelőtt kezdődött XI. Komáromi Pedagógiai Napok programsorozatát. A megnyitón jelen volt Szigeti László oktatásügyi miniszter és Bastrnák Tibor, a város polgármestere is. „Tíz évvel ezelőtt, 1996-ban Eva Slavkovská miniszter asszony tevékenysége idején indítottuk útjára a pedagógiai napokat, és akkor bizony nem gondoltuk, hogy valaha magyar minisztert köszönthetünk e tárca élén” - ezekkel a szavakkal üdvözölte az összegyűlteket Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója, a rendezvény egyik főszervezője. Szigeti László bevezetőjében abbéli örömének adott hangot, hogy a hallgatóság körében több egyetemistát, sőt olyan fiatalt is látott, aki most készül a pályaválasztásra, és talán ezt a nehéz, de szép hivatást választja. „A pedagógusok és a szülők sokszor egymásra mutogatnak, amikor a gyermekek nevelésének kérdése merül fel, és úgy tűnik, az utóbbi időben a szülők mind inkább a másik félre szeretnék hárítani ezt a feladatot. Ezért egyre nagyobb teher, felelősség van a pedagógusok vállán” - szólt a miniszter. Ahhoz, hogy ezeknek a kihívásoknak eleget tudjanak tenni, nagy szükség van az ilyen szakmai találkozókra. Egyben dicsérte a szervezők munkáját, akik igyekeznek mindig olyan átfogó programot összeállítani, amivel az éppen aktuális problémákra próbálnak választ adni. Jelenleg Uyen kérdések például a pedagógiai innováció, a nyelvoktatás, a történelmi tudat erősítése, vagy éppen a drogmegelőzés, illetve a gyermekkori agresszivitás. Szigeti László és Csermely Péter a megnyitón (Vas Gyula felvétele) Személyes ellentétek, gondok, boldogtalanság, sikertelenség is lehetnek a nézeteltérések okozói Konfliktusok a nevelőtestületben Egyáltalán nem mellékes, ki kivel tud igazán hatékonyan együttműködni (Képarchívum) Kevés olyan munkahely van, ahol nem fordulnak elő nézeteltérések, feszültségek, békétlenség és hasonló problémák, amelyek bizony nem fokozzák a munkateljesítményt, az eredményeket. Ez vonatkozik az iskola dolgozóinak a közösségére is. SZEBERÉNY1 Z. JUDIT Minden nevelői testület más és más, mégis sok a hasonlóság közöttük. Olykor a helyi problémáknak hitt nehézségek felbukkannak máshol is. Mi minden válthat ki feszültséget a pedagógusok között, mire alapozzák ellenszenvüket, rokonszenvüket, és hogyan kezelhetők eredményesen ezek a helyzetek? A tantestületi konfliktusok az egy iskolában dolgozó pedagógusok között jönnek létre, zajlanak le és oldódnak meg valamilyen módon. Ezért fontos ismerni konkrétan a csoportjellemzőit. Csoportszellem A nevelési és oktatási célok és egyéb iskolai feladatok megoldása megfelelő munkamegosztást kíván. Egyáltalán nem mellékes, ki kivel tud igazán hatékonyan együttműködni. így alakulnak ki teamek a tantestületben. Egyes pedagógusok kapcsolódhatnak az alsó vagy a felső tagozathoz, a tagozatokon belül egyes évfolyamokhoz, így munkájuk révén kapcsolatban állnak mindazokkal, alak e csoportba tartoznak. Szólhatunk még vezető beosztású (igazgató, igazgatóhelyettes, munkaközösség vezető) és beosztott kollégákról. Kialakulhatnak kisebb csoportok érdeklődési körök szerint is, pl. természetbarátok, állatbarátok, művészetszeretők stb. Baráti társaságok alakulhatnak, eseüeg „klikke- sedés” is előfordulhat. Ha új tanerő érkezik az iskolába, vagy távozik egy régi, mindenképpen változás történik a nevelőtestületben. Az új munkaerőnek meg kell találnia a helyét a formális és az informális csoportban is. Alkalmazkodnia kell a csoportnormákhoz, de lehetnek saját elképzelései is, ami nem feltétlenül ütközik a már meglévő normákkal. A konfliktusok lehetséges okai, formái A konfliktusok kialakulásához két szervezeti előfeltétel elengedhetetlenül jelen kell, hogy legyen. Egyik az elégedetlenség, vagyis az az érzés, hogy a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretnénk, vagy a kedvezőtlen változástól való félelem. A másik előfeltétel egy személy vagy csoport, akit az elégedetlenségért vagy félelemért hibáztatni vagy büntetni lehet. Személyes ellentétek, gondok, boldogtalanság, sikertelenség is lehetnek a konfliktusok okozói még akkor is, ha a munkahelyi körülmények alapján ez teljesen indokolatlan. Vitáit és versengések is lehetnek konfliktusforrások. A konstruktív konfliktusok nyomán javulnak a személyközi kapcsolatok, a csoportdinamika, természetessé válik a javaslatok és az elképzelések közlésének gyakorlata. A destruktív konfliktusok éppen ellenkező hatást váltanak ki. A versengés is lehet pozitív hatású: jobb teljesítményre, esetleg újabb kapcsolatokra ösztönző, de lehet egészségtelen: másokon átgázoló, egyéni kizárólagos dicsőségre törekvő is, s mindezek kihatnak az egész intézmény munkájára. Az érdekek, célok és szerepek különbözősége is okozhat konfliktust éppen úgy, mint a strukturális, szervezeti különbözőségek. A szervezet működését veszélyeztetheti a jogkörök, munkakörök tisztázatlansága, a kompetenciahatárok összemosódása éppen úgy, mint a hozzá tartozó emberek elégedettségérzése, közérzete. Az áthelyezés, új munkaidő-beosztás, a kedvezmények szűkülése, a kényelem, de főképpen a biztonság elvesztésének a félelme napjainkban különösen sok konfliktuslehetőséget jelent, kezelésük feltétele a tapintatos hozzáállás, jóllehet az objektivitás biztosítása igen gyakran kívánnivalót hagy maga után. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Mobil a gyereknek Hétéves kislányom kérlel, hogy vegyek neld mobiltelefont, mert az iskolában már mindenkinek van, csak neki nincs. Mitévő legyek? Tényleg szükséges egy ilyen kicsi gyereknek a mobü? Jelige: Mobiltelefon. Ne az legyen a döntő ok, hogy már mindenkinek van, csak nekem nincs, hanem az, hogy mikor is tudná hasznosan használni. A gyerekek sok felesleges információt küldenek egymásnak, és kicsiségekkel is zaklatják a másikat. A híreknek nincs igazi hírértékük, túlnyomó többségük nem is életbevágóan fontos, csak mert kéznél van a mobiltelefon, hát használják. Sőt, vannak olyanok is, akik az iskolában dolgozatírásnál ily módon szerzik be a helyes válaszokat, megoldásokat. Nem korhatárhoz van kötve a mobil használata, hisz tudvalevő, hogy Finnországban a kisgyerekek úgy indulnak reggel óvodába, hogy a kis hátizsákjukból kikandikál a mobiltelefon, ami arra jó, ha napközben nagyon szomorkodna valamelyik szülő után, akkor üy módon enyhíthet kellemetlen érzésem. Hídja, ha a piros gombot nyomja meg, akkor az anyukája szólal meg, s mond pár biztató szót, ha a kéket, akkor az apukájával válthat pár mondatot. Ezek után megnyugszik a szülő és a gyerek is, s nyugodtan folytathatja ki-ki a saját tevékenységét tovább. Műit semmiről a világon, a mobiltelefonról sem mondható ki kategorikusan, hogy csak jó, vagy csak rossz lehet. Attól válik hasznossá vagy haszontalanná, hogy hogyan alkalmazzuk. Vannak helyzetek, amikor életeket menthet, s vannak helyzetek, amikor baráti szálakat hasít szét, családokat tesz tönkre. Ahhoz, hogy jó szolgánk lehessen, tudni kell vele bánni, ismerni kell csínját-bínját. A korhatárt se lehet élesen meghúzni, hogy eddig a korig nem alkalmasak, s ezentúl már mindenkinek lehet. A piros és a kék gombos mobiltelefonokat csak a színvak nem tudja kezelni, habár az elhelyezése szerint, hogy melyik van fent, melyik lent, neld sem okozhat különösebb gondot az alkalmazása. Ezek alapján elmondható, hogy miután a gyerek már tud kommunikálni, s meg tud nyomni egy gombot a készüléken, alkalmassá válik arra, hogy mobilt használhasson. Ez azonban egyúttal nem jelend azt is, hogy feltétlenül szükséges is a használata. Azt önnek kellene tudnia, hogy kislányának tényleg szükséges-e, vagy sem a mobütelefonra. Gondolok itt arra, hogy vannak-e olyan külön programjai a gyereknek, aminek nem tudja a pontos végét, s nem szeretné, ha egyedül bóklászna haza a sötétben, de nem is akar feleslegesen ott szobrozni az épület előtt, hogy megvárja, amíg végez. Ezzel tulajdonképpen a saját maga idejét is jobban kordában tudja tartani, s jobban ellenőrizheti gyermekét is. Egy a lényeges dolog, ha úgy dönt, hogy megveszi gyermekének a mobiltelefont, előre beszéljék Dr. Hadas Katalin pszichológus meg, hogy milyen hírek közlésére fogja alkalmazni, kiknek fog vele telefonálni, sms-eket, esetleg mms- eket küldeni. Legyen tisztába vele, hogy ezekért a szolgáltatásokért fizetni kell, s hogy a szülőknek ezért meg kell dolgozniuk. Lehet, hogy azt a pénzt más, hasznosabb dologra is fel tudnák használni. Már előre legyen a gyereknek elképzelése arról, hogy mikor és mire használja majd. Vegyék sorra a helyzeteket, mikor lenne rá igazán szüksége, amit más úton-módon nem tudna időben közölni azzal, akivel kell. Vagy naponta utazik az iskolába a gyerek, s ön is nyugodtabb, ha időnként leellenőrizteti, hogy jött-e már az autóbusz, kikkel utazik, mikor ér haza. Ha viszont úgy dönt, vagy döntenek, hogy még nincs szüksége a gyereknek erre a technikai vívmányra, akkor ezt a döntését is magyarázza el neki. Tisztában legyen a gyerek azzal, hogy nem azért nem kap mobiltelefont, mert a szülei rossz emberek, s nem akarják, hogy neki is legyen az, ami már mindenkinek van, hanem lássa be, hogy még nincs annyira ráutalva a használatára, hogy feltétlenül birtokolnia kellene. Az is lehet indok, hogy meggondolatlanul használná még, s esetleg ott és olyankor zaklatná a felnőtteket, amikor nekik ez abszolút nem felelne meg. Ha több mindenben megbízhatatlan a gyerek, akkor még ne kísérletezzenek a mobillal. Kár lenne óriási számlákat fizetniük ilyen meggondolatlanságokra. A feladat tehát az, hogy mérlegre tegye a mobütelefon mellett, valamint ellene szóló érveket. Ha abból lesz több, hogy még nincs szüksége rá, akkor ezt bátran közölje is vele, s tegye hozzá, hogy természetesen ez most nem a világ végezetéig lesz majd így, de csak addig, míg meg nem változik az arány, vagyis több lesz a mellette szóló érv.
