Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2006-02-15 / 38. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. február 15., szerda 3. évfolyam, 7. szám Belső megújulás a kassai magyar óvodában A felújításra 2,7 millió koronát költöttek, a konyha berendezését teljesen kicserélték 30. oldal Ax iskolaépület felújítása még hátravan Minden pályázati lehetőséget igyekeznek kihasználni Jókán a község vezetői 31. oldal A diákok kreativitását is mutatja a kiállítás Bálint-napi virágkötészeti tárlatot rendeztek a karvai mezőgazdasági középiskolában 32. oldal Megújult a szklabonyai Mikszáth-emlékház, az az épület, amelyben az író gyerekkorát és ifjúságának nagy részét töltötte. Sajnos a szülőház már nincs meg. Haza, „Görbeországba” volt a honti, nógrádi es gömöri muzeológusok legjava, a civil szerveződések képviselői Hogy újra egy országos je­lentőségű rendezvénynek tudott helyet adni január 21-én Szklabonya, a Nagy­kürtöstől alig pár kilomé­terre lév& kisközség, az ar­ról is tanúskodik, van élet­erő és akarás az itt élőkben. SZÁSZ1 ZOLTÁN Két évig tartó felújítási munkála­tok után nem véletlenül éppen a Magyar Kultúra Napjának előes­téjén adták át azt az emlékházat, amelyben a legnagyobb palóc, Mikszáth Kálmán töltötte gyermek­korát és ifjúságának egy részét. Saj­nos mára az egykori szülőház már nincs meg, bár néhány évtizeddel ezelőtt tán még menthető lett vol­na, csak akkor erre semmilyen szándék és lehetőség nem volt. Az elmúlt néhány évben pedig csak a Az avatóünnepélyen jelen volt egy kései utódja is a legnagyobb palócnak, Mikszáth Kál­mán dédunokája. Palóc Társaság lelkes önkéntes munkájának köszönhetően maradt meg, erősödött és élt tovább Mik­száth Kálmán kultusza. Mígnem alig két és fél éve végre olyan gaz­dához, a Szlovákiai Magyar Kultú­ra Múzeumához került a Mikszáth- ház kezelési és tulajdonjoga, amelynek munkatársai szívükön viselik a fővárostól távolabbra eső, a magyar kultúr-, irodalomtörténet és művelődéstörténet szempontjá­ból jelentős emlékhely sorsát. 2006. január 21-én pedig szép ren­dezvénysorozat adott alkalmat ar­ra, hogy újra megnyissa kapuit a Mikszáth-emlékház a közönség előtt. Jelen volt a honti, nógrádi és gömöri muzeológusok legjava, a ci­vil szerveződések képviselői. Magas rangú állami tisztségviselők és a po­litikai, valamint a kulturális élet je­les személyiségei is ellátogattak. Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója fontosnak tartotta hang­súlyozni, a Mikszáth-ház felújítását a helyiek anyagi és erkölcsi támo­gatása, odafigyelő szeretete nélkül nem lehetett volna véghezvinni. Az emlékházban a Mikszáthról össze­gyűjtött levéltári és irodalomtörté­neti anyagból áttekinthető, látvá­nyos tárlat nyűt, amely nem csupán a hagyományos múzeumi tárlók­ban elhelyezett kiállítási tárgyakra szorítkozott, hanem a modern technika minden előnyét kihasz­nálta, tehát a fiatalabb generáció számára is élvezetes. A látogatók a Mikszáth műveiből készült filme­ket is megnézhetik. Például a Szent Péter esernyője című filmet, amely az első csehszlovák-magyar kopro­dukcióban készült filmek közé tar­tozik, vagy a Magyar Televízióban többször is levetített Fekete város és A Noszty fiú esete Tóth Marival. Mikszáth korának hangulatát két korabeli bútorokkal berendezett, a kisnemesi életstílust bemutatni hi­vatott szoba is felidézi. Az avatóünnepélyen jelen volt egy kései utódja is a nagy palócnak, Mikszáth Kálmán dédunokája, aki (Szekeres Éva felvételei) Jó volna, ha a Mikszáth-háznak minél több látogatója lenne ma Budapesten él, és dédapja nevét viseli. Elmondása szerint sokszor járt már az ősi házban, még azok­ban az időkben, mikor a házat két távoli rokon, két idős hölgy lakta. Hazaért hát Mikszáth Kálmán az ő szeretett szülőföldjére, „Görbe­országba”, ahol a „nagy szakállú úristen” is mosolyogva tekint alá az ő palócaira. Jó lenne, ha a megújult Mikszáth-háznak minél több láto­gatója lenne. Hogy éljen Mikszáth kultusza, tekintsék meg minél töb­ben ezt a szívvel és lélekkel megal­kotott kiállítást, amelynek talán a legjobban azok örültek, akik eddig is odafigyeltek Mikszáth emlékére és hagyatékára. Mint Böhm And­rás, aki már évek óta gondozta a házat, vezette a látogatókat, vagy Urbán Aladár, a vidék kultúrájának elkötelezettje. És sokan mások, akiknek munkája nélkül nem újul­hatott volna meg az emlékház. Látványos, érdekes kiállítás nyílt Száz éve hozták haza és helyezték el a kassai dóm kriptájában 11. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem földi maradványait. Nagyszabású ünnepségsorozatot terveznek. A város multikulturális és multinacionális jellegét is szeretnék hangsúlyozni Mányoki Ádám világszerte ismert Rákóczi-portréja (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN „Bárki itélend a magyar ügyek­ről, a háború szerencsés kezdetét az ellenség fölötte nagy óvatossá­gának tulajdoníthatja, és annak, hogy az erősségek és helyőrségek nagyon rosszul valának ellátva és még rosszabbul védelmezve. A háború szerencsétlen végének oká­ul pedig a nemzet tapasztalatlansá­gát s tudadanságát, a fegyver és pénz hiányát - amelyek a hadako­zás idegei, - a pestist és a francia udvar által nyújtott segedelem cse­kélységét tulajdonítandja” - foglal­ta össze a Habsburg-uralom elleni szabadságharc bukásának okait II. Rákóczi Ferenc. Bár a kurucok ve­reséget szenvedtek a 1703-1711 között zajló háborúban, a küzdel­meknek köszönhetően sikerült olyan kedvező pozíciót kicsikarni Magyarország számára, ami két évszázadon keresztül biztosította az ország különleges státusát a Habsburg Birodalmon belül, a ren­di alkotmány pedig, ha látszólago­san is, de fennmaradt. A szabadságharc bukásának legnagyobb vesztese maga Rákó­czi volt, akinek birtokait felosztot­ták az udvarhű nemesség köré­ben, ő pedig élete utolsó húsz évét száműzetésben töltötte a törökor­szági Rodostóban, ahol jobb híján asztalosmunkával múlatta az időt, és megírta irodalmi szempontból is fontosnak számító emlékiratait. A fejedelem végakaratában egye­bek mellett az is szerepelt, hogy magyar földben szeretne nyugod­ni. Ez a kívánsága csak 1906-ban teljesülhetett, amikor földi marad­ványait hosszú huzavona után Kassára szállították, és a Szent Er- zsébet-székesegyház kriptájában helyezték el. Á sírboltban négy kőkoporsó ta­lálható. Az egyikben a fejedelem, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc egyik fia, József nyugszik, a másik­ban gróf Esterházy Antal, a harma­dikban Sibrik Miidós, a negyedik­ben pedig gróf Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Krisztina. A fejedelem hamvai hazahoza­talának századik évfordulója al­kalmából Kassán, illetve a kelet- szlovákiai Rákóczi-emlékhelyeken csaknem fél éven át tartó ünnep­ségsorozat kezdődik. A városi hi­vatalban különbizottság alakult az egyes programok koordinálására, és bár konkrétumokról még nem tudunk beszámolni, annyi bizo­nyos, hogy nagyszabású, nemzet­közi akcióról lesz szó, amelynek szervezésében a helyi magyar kul­A fejedelem végakaratá­ban az szerepelt, hogy ma­gyar földben szeretne nyu­godni. Ez a kívánsága csak 1906-ban teljesülhetett turális intézmények, a magyar kormány, valamint a hazai kultu­rális minisztérium is részt vesz. Amint azt Tibor Ičotól, a főpolgár­mesteri hivatal szóvivőjétől meg­tudtuk, az említett bizottság feb­ruár középén ülésezik, ekkor tár­gyalnak az egyik legkényesebb kérdésről, arról, mennyi pénzt szánnak az egyes intézmények és szervezetek a centenárium meg­ünneplésére. „A mai kassai szlovákok sajnos nagyon keveset tudnak Rákócziról, sokan azt sem sejtik, hogy ez az eu­rópai mértékkel mérve is hatalmas jelentőségű történelmi személyiség a dóm kriptájában nyugszik. Az ün­nepségsorozatot a lakosság infor­málására is szeretnénk kihasznál­ni, ez nagyon fontos a város vezeté­se számára” - mondta a hivatal szóvivője. Az említett hat hónap során elő­adások, kiállítások, konferenciák, ünnepi koncertek hivatottak felhív­ni a figyelmet II. Rákóczi Ferenc ér­demeire. A rendezvénysorozat március 26-án kezdődik a kelet-szlovákiai Borsiban, a fejedelem szülőfalu­jában, és október 29-én csúcso­sodnak ki Kassán. A szervezők nem titkolt célja a város multina­cionális és multikulturális jelle­gének kihangsúlyozása a cente­nárium kapcsán.

Next

/
Thumbnails
Contents