Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-06 / 30. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 6. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ THE INDEPENDENT ON SUNDAY Idén kivonják az Irakban állomásozó brit haderő negyedét, a brit hadvezetés által is mind erőteljesebben sürgetett csapatkivonás már tavasszal megkezdődik - írta a londoni lap. A szövetségesek titkos menetrendet vázoltak fel, amely alapján a mintegy nyolcezer fős brit kontingensből már május végéig ötszázat hazahívnak, az év végéig pedig összesen kétezret. A lap szerint az Egyesült Államok elvben beleegyezett a nagyarányú brit csapatkivonásba. 'A brit hadvezetés úgy tartja, hogy a jelentős kaki brit katonai jelenlét további fenntartásával „sok minden már nem érhető el”.- Drágám, szereztem anyádnak beutalót a termálfürdőbe. (Kiss Tibor rajza) Az a bökkenő, hogy ha a szervezet feladná ideológiáját, eddigi tevékenységét kérdőjelezné meg Válaszúthoz ért a Hamasz Megdöbbenve fogadta a világ a palesztin választások eredményeit. A Hamasz győzelme nem igazán jó hír, sőt azok sem állnak messze a valóságtól, akik egy jó időre temetik a közel-keleti béke- folyamatot. Rögtön az elején le kell viszont szögezni egy fontos dolgot: a palesztinok szemében a Hamasz nem pusztán és nem elsősorban terrorista szervezet. ONDREJCSÁK RÓBERT A palesztin autonómia területén gyakorlatilag nem létezik a legalapvetőbb szociális háló, ezért ebbe a vákuumba nyomult be a szervezet. Kihasználta a körülményeket és felépített egy alternatív rendszert, iskolákkal, egyéb intézményekkel. Fel kell tenni azonban azt a kérdést is, vajon a Hamasz iskoláiban milyen ideológiát és világnézetet oltanak a tanulókba. Viszont annak ellenére, hogy a palesztin lakosság nem a terrorizmusra kívánta adni a voksát, tisztában kellett lennie a következményekkel. Azok pedig komolyak. A hivatalos palesztin vezetés gerincét ezután az a szélsőséges szervezet adja, amely azon túl, hogy erősen Nyugat-ellenes, gyakorlatilag nem ismeri el Izrael jogát a létezésre és a fegyveres harcot legitim eszköznek tekinti politikai céljai elérésére. Márpedig ha izraeli szemszögből vizsgáljuk a helyzetet, elég nehéz úgy megállapodást kötni, hogy a másik fél el akar pusztítani. Ennek fényében ugyancsak érdekes a Hamasz intenzív tiltakozása az ellen, hogy a Nyugat és Izrael le akarja állítani a pénzügyi segélyeket. Ezt sokan akár cinizmusnak is mondhatnák, hiszen attól kér pénzt, aki ellen harcolni akar. Más kérdés viszont, hogy a pénzügyi források leállása ismét csak a lakosságot fogja sújtani, hiszen a Hamasz eddig is képes volt forrásokat biztosítani saját tevékenységére, és várhatóan ezek az anyagi források a jövőben sem fognak elapadni. „Hivatalosan” Iránnak, és különösen Szíriának ehhez sincs semmi köze, csakúgy, mint például „hivatalosan” a Haríri-gyilkossághoz sem volt. A lényeg az, hogy a Hamasz komoly válaszút előtt áll, a legkomolyabb előtt fennállása óta. Gyakorlatilag két lehetősége van: vagy folytatja eddigi tevékenységét, vagy elfogadja a politikát műit az érdekek érvényesítésének egyetlen szóba jöhető eszközét. Ha az elsőt, tehát a fegyveres harcot választja, egyhamar nem lesz béke a bibliai tájakon. Az izraeli politika színpadán megerősödnek a palesztinokkal való megegyezést ellenzők, ami szintén elodázhatja a rendezést. Ráadásul Ariel Sáron kiválását követően nem látni Izraelben olyan politikust, aki lenne annyira bátor és továbbvinné a folyamatot. Ha a Hamasz folytatja a harcot, az közvetett módon a ke- ményvonalasabb amerikai nézeteket fogja erősíteni. Ráadásul az Európai Unió is kénytelen lesz elhatárolódni, ami azt eredményezi, hogy a palesztinok egy nagyon fontos szövetségesüket, és - nem utolsó sorban - pénzforrásukat veszítik el. Ha azonban a Hamasz a második megoldást, tehát a fegyveres harc feladását és a politikai megállapodásokat választaná, sokkal érdekesebben alakulhatnának a dolgok az egész Közel-Keleten. Persze ez nem azt jelenti, hogy hirtelen megszeretnék az izraelieket, mint ahogy valószínűleg Jasszer Arafat sem szerelemből vált terroristából Nobel-békedíjjal jutalmazott politikussá. Sokkal inkább azt jelentené, hogy felismerik saját lehetőségeiket és a palesztin nép érdekeit. Sok szakértő úgy véh, hogy a szélsőséges erők „leszerelésének” leghatékonyabb módja a normális politikai rendszerbe való integrálásuk. A kérdés csak az, képes lenne-e a Hamasz ilyen drámai fordulatra. Annak ugyanis, hogy tárgyalóképes partnernek ismerjék el az általa alakított és vezetett kormányt, számos feltétele van. Ezek közül a legfontosabbak az erőszak és a terrorista módszerek feladása, valamint Izrael létének elismerése, ebből következően annak feladása, hogy a zsidó államot meg kell semmisíteni. Egyébként akik a fejüket csóválják, jó ha visszaemlékeznek, hogy a Jasszer Arafat vezette hajdani PFSZ is hasonló módon járt el és vitte véghez csodálatos átalakulását, ami elvezetett a nemzetközi elismeréshez és a Nobel Békedíjhoz. Természetesen azoknak van igazuk, akik úgy vélik, egy ilyen transzformáció igencsak kétséges, ráadásul nem is igazán látszik a hajlandóság és az akarat a Hamasz vezetői részéről. Mi több, meg kell jegyezni, hogy egy üyen váltás a Hamasz ideológiáját és eddigi tevékenységét alapjaiban kérdőjelezné meg, ami végső soron komoly identitásválsághoz is vezethet. Ráadásul az említett probléma sokkal bonyolultabb, mint első ránézésre tűnik, hiszen számtalan fontos külső tényezőt kell figyelembe venni. Ide tartoznak például a külső hatalmak (USA, Európai Unió) biztonsági és a térség egészét vizsgálva gazdasági-energetikai érdekei. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a térségbeli ambíciókkal bíró országok, például Szaúd-Arábia, Szíria, Irán, Egyiptom érdekeit sem. És akkor még nem beszéltünk a történelmi, kulturális összefüggésekről, vagy a sok esetben több ezer éves történelmi tapasztalatokról, amelyek elsősorban az izraeli belpolitikában játszanak komoly szerepet. Fontos továbbá a demográfiai helyzet és a trendek, amelyek a palesztin területek végzetes túlnépesedéséről szólnak - néhány évtizedes távlatban. Márpedig a kis helyen elő, szegény és Ausztrált fiatalok tömege a világ egyetlen régiójában sem a stabüitás záloga. Az nem tudni, hogy meghallgattak-e már lengyelországi, szlovákiai és ukrajnai tanűkat Kelet-európai nácikat keres a Scotland Yard MT1-FIGYELŐ Ismét kelet-európai náci háborús bűnösöket keres a Scotland Yard, amely évekkel ezelőtt felhagyott ezzel, de az azóta előkerült adatok szerint akár több száz, a térségben toborzott egykori SS- tag is élhet Nagy-Britanniában - írta a The Guardian. A napilap értesülése szerint a londoni rendőrség terrorellenes ügyosztályának nyolcfős csoportja kezdett hozzá különösebb hírverés nélkül olyan nagy-britanniai lakosok előéletének felderítéséhez, akikről gyanítják, hogy a II. világháborúban bűncselekményeket követtek el. A csoport elsősorban a Waffen SS - az egykori náci párt fegyveres alakulata - által Ukrajnában toborzott hadosztály volt tagjaira összpontosít, akiket a háború után a súlyos angliai munkaerőhiány miatt tömegesen vittek Nagy- Britanniába mezőgazdasági munkára, „nem sokat kérdezve tőlük”. A belügyminisztérium szerint ma is több százan élhetnek közülük Angliában. A lap azt írta, hogy maga tucatnál is többet azonosított az egykori ukrán SS-ek közül, akik jórészt Közép- és Kelet-Angliában élnek, nem messze azoktól a hadifogoly- táboroktól, ahová hat évtizede megérkeztek. A Scotland Yard szóvivője - jóllehet a rendőrség korábban nem jelentette be a vizsgálat újraindítását, sőt kezdetben cáfolta - most megerősítette, hogy az ügyre ráállított csoport felnyitotta a háborús bűncselekményekről szóló korabeli aktákat. Ugyanakkor nem közölte, hogy megkeresték-e már személyesen a Waffen SS érintett, 14. galíciai hadosztályának volt tagjait, vagy meghallgat- tak-e már tanúkat Lengyelországban, Szlovákiában és Ukrajnában, ahol az egység működött, és a vádak szerint egyes tagjai zsidó és nem zsidó polgári személyek lemészárlásában vettek részt. A The Guardian megjegyzi, hogy mivel az alakulat legfiatalabb volt tagjai is a 80-as éveikben járnak, és a még élő tanúk emlékezete is halványul, csekély az esély, hogy bármely esetleges büntetőeljárás sikerrel járhat. A Scotland Yard háborús bűnöket vizsgáló egységét 1999-ben egyszer már feloszlatták, miután az összesen 6,5 millió fontot (400 millió korona) felemésztő vizsgálatok egyetlen bírósági ítéletet eredményeztek. A lengyel nemzetiségű, de fehéroroszországi születésű Andrzej - felvett nevén Anthony - Sa- woniukot 1999-ben kétszeres életfogytiglani börtönre ítélte a norwichi bíróság, miután bizonyítást nyert, hogy 1941-ben, a német megszállók megérkezése u- tán csatlakozott a náci rendőrséghez, és legalább 18 fehérorosz zsidót végzett ki személyesen Doma- csevo városában. Sawoniuk a háború után magát lengyel hazafinak mondva Nagy- Britanniába költözött, ahol állam- polgárságot kapott, és 25 évig vasúti jegyszedőként dolgozott; 84 éves korában, tavaly novemberben a börtönben halt meg. KOMMENTÁR Utánuk a vízözön? BARAK LÁSZLÓ A Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke, egyszersmind a parlament alelnöke, Pavol Hrušovský hétvégi ultimátuma, amely szerint, pártja kilép a koalícióból, ha a kormány, legközelebbi, azaz szerdai ülésén nem lesz napirenden a Vatikán és a szlovák kormány között megkötendő, „lelkiismereti szabadságról” szóló szerződés, egyértelműen a politikai kultúra szute- rénjéről szól. E szerződésnek egyébként már az alapötlete is arra vall, hogy ebben az országban a hatalom gyakorlói en bloc le sem baltázzák az állampolgárokat. Ellenkező esetben nyilván fel sem vetődik, hogy itt egyetlen, nevezetesen a katolikus egyház híveit kellene pozitíve diszkriminálni, mégpedig egy államközi szerződéssel. Ha mégoly nagy többséget is alkotnak azok a társadalomban. Akkor sem, ha a klérus, egyértelműen saját recept szerint, a vallási alapú hatalmi haszonlesés elvére építve, egyéb egyházak képviselőit is megnyerte az ügynek... Pedig annak idején épp Daniel Lipšic, az ugyancsak a KDH által kormányba delegált igazságügyi miniszter volt az előterjesztője és képviselője annak az alkotmánybírósági beadványnak, amely alkotmányellenesnek minősített egy törvényi rendelkezést, mert az, úgymond, a pozitív diszkrimináció eszközeivel szavatolt volna esély- egyenlőséget a hátrányos helyzetűeknek. A kifogásolt rendelkezésnek persze etnikai vonatkozásai is voltak! Ezért fűlt volna hozzá sokkal kevésbé a katolikus miniszter „nemzetileg kezelt” fogsora, mint a vallási alapon gyakorolt pozitív diszkriminációhoz? A szlovák kereszténydemokraták ezek szerint inkább hívei katolikus hittestvéreik kiváltságainak, mintsem holmi romák, a testi fogyatékosok vagy ne adj’ isten, a szlovákiai magyarok esetleges pozitív diszkriminációjának...? De vajon mi is a konkrét probléma a Vatikánnal megkötendő szerződéssel? Elvileg az, hogy a vonatkozó javaslat szerint, jellemzően a Szentszék által „kanonizált” vallási és erkölcsi normákból eredeztetné a lelkiismereti szabadságot. Holott e pillanatban az égvilágon senki nem tudja, mit takarnak a szerződés- tervezet olyan fogalmai, mint az ún. „hit- és erkölcstani alapelvek” (a tervezet 3/1. cikkelye), amelyeknek jogrendünkben se híre, se hamva nincsen... Ennek ellenére felülírná azt, s gyakorlatilag, többek között, lehetővé tenné, hogy például némely hithű orvosok, pedagógusok, jogászok bizonyos hivatásbeli kötelezettségeiket lelkiismereti okokból tagadhassák meg. Ilyen alapon ördögtől valóvá válhatna akár a terhességmegszakítás, a szervátültetés, az állami iskolákban dolgozó pedagógusok elutasíthatnák, mondjuk, a darwini evolúciós elmélet oktatását, sőt egy-egy bíró esetleg ignorálhatná a válóperes keresetek megtárgyalását is - mégpedig szigorúan vallási meggyőződésből... Nyilvánvaló tehát e szerződés szentesítését immár tűzzel- vassal követelő politikusok vakbuzgósága. A kormányból történő kilépés „utánunk a vízözön”-szerű kilátásba helyezése, pedig nem más, mint egy kultúrálatlan, sőt erkölcstelen zsarolási manőver. Olyan mérvű felelőtlenség, amelynek, akár rövid távon is, evidensen negatív társadalmi következményei lehetnek. Egy kormányválságból ugyanis kivétel nélkül mindig a politika demagóg, haszonleső bozótharcosai szoktak volt a leginkább profitálni... JEGYZET Síppal, dobbal, vaslogikával... LŐR1NCZ ADRIÁN Vakújjak meg, vagy egy fél lityi rum! - mondhatnám Lakatos Andor, ugyanakkor Bogyó névre is hallgató polgártársam stílusában, ha értem, mit visz véghez a kormány. Tudom, törvényben, rendeletben logikát keresni reménytelen dolog, most mégis megpróbálom összerakni a képet - ha másért nem, hát hogy valaki segítsen már rajtam. Nos, a múlt század kilencvenes éveinek első felében a kormány fokozatosan leállította az érc- bányászatot, mondván: a mélységi kitermelés akkora anyagi ráfordítást igényel, hogy az üzlet veszteségessé válik. Fagyasszuk be tehát a készleteket, míg feltalálják a bányászat nélküli kitermelést, vagy ilyesmi, s úgy is lett - a Szepesség- ben, Felső-Gömörben egész falvak maradtak munka nélkül. Alig egy évtizeddel a honi bányaipar eutanáziáját követően pedig jönnek a kanadaiak, hogy rátegyék a kezüket a nyersanyagkészletekre - például a körmöci aranyra és ezüstre, újabban pedig a Kassa-melléki uránra is. Nem riadnak vissza attól sem, hogy szakembereink óva intik őket: jól vigyázzanak, nehogy csak mínuszokat termeljenek ki a büszke szlovák hegyek gyomrából. A kormány, illetve az érintett tárcavezetők pedig nagyokat bólintanak, és azon sem lepődnék meg, ha anyagi támogatást, esetleg adókedvezményeket ígérnének a szegény kanadaiaknak. Ugyanabban a térben és időben a kormány egy másik minisztere arról győzködi a még mindig gyanútlan lakosságot, hogy igenis madárvédelmi területté kell nyilvánítani az ország területének több mint egynegyedét, hadd teleljenek és költsenek itt a récerucák, bikkfánprüttyentők és egyéb madarak; hadd legyünk mi Közép-Európa vadrezervátuma, melyekben a vadak etetése és simogatása szigorúan tilos. Meglehet az én vezetékemben van a hiba, de valahogy nem tudom összerakni, hogy a nehézipar legsúlyosabbikának felvirágoztatásával egyidőben akarunk további Natura 2000- es területeket létrehozni - az Úr, de inkább néhány brüsszeli ökofasiszta nagyobb dicsőségére. Azt a fűzfán fütyörésző uránérc-angyalát...!
