Új Szó, 2006. február (59. évfolyam, 26-49. szám)
2006-02-06 / 30. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com RÖVIDEN Kiállítás Anna Ličková képeiből Pozsony. A szlovák naiv festészet egyik legjelentősebb alkotójának, Anna Ličkovának a műveiből látható kiállítás a Pálffy-palotá- ban. A rendezők a művészi hagyatékból válogatták össze a képeket, a naiv festő születésének 110. évfordulója alkalmából. Anna Ličková Téšínben született, festeni 58 évesen kezdett. Életének jelentős részét Csacán töltötte, ott is temették el 1975-ben. (TASR) Márqueznek nincs ihlete Mexikóváros. Saját bevallása szerint „rettenetes” volt a 2005- ös év Gabriel García Márquez számára. A Nobel-díjas kolumbiai író tizenkét hónap alatt egy sort sem írt, és ez évtizedek óta most történt meg vele először. „Valóságos kiapadt kúttá váltam” - idézte Márquez szavait az II Messaggero című olasz napilap. Az író ennek ellenére nem zárja ki, hogy ihlete visszatérjen, még ha borúlátó is e tekintetben. A mesterségben szerzett gyakorlata miatt meg tudna írni egy újabb regényt minden gond nélkül, „de az emberek észrevennék, hogy nem tettem bele a lelkemet” - mondta. Lehet, hogy már a 2004-ben megjelent Bánatos kurváim emlékezete dmű regénye idején sem volt teljes a kreativitása, mert bevallotta, hogy csak egyötödét írta meg annak, ami a fejében volt. (MTI) Február 8-10-én filmvetítések a Fórum Intézetben Egy világ - mozgóképeken ELŐZETES Somoija. Egy világ a címe annak a dokumentum-filmfesztiválnak, melynek célja, hogy elsősorban a fiatal nemzedék figyelmét a vüágot sújtó problémákra irányítsa azzal, hogy felismertesse: nem lehetnek közömbösek irántuk. A fesztivált - több éve - előbb Pozsonyban rendezik meg, majd a fővárosban bemutatott filmek közül válogatást mutatnak be más városokban is. Február 8. és 10. között Somor- ján, a Fórum Intézetben tartanak vetítéseket az Egy vüág című film- fesztiválra beválogatott alkotásokból. Mindhárom nap más lesz a bemutatandó opusok témája: az első nap a nők, másnap a gyerekek és a terror, a befejező napon pedig Irak lesz a fókuszban. 8-án 19 órától két filmet vetítenek. A Manont, amely egy nő története, aki a sderosis multiplex elől a halálba akar menekülni. A vele készült inteijúban egyebek közt arról is vall, miért akarja eldobni az életét. A Ne maradj csendben című film három nő harcáról szól, akik a szerelem jogáért küzdenek. 9-en a Gyerekek egy moszkvai állomáson című mozgóképpel kezdik a vetítést. Moszkva utcáin mintegy 30 ezer gyermek él hajléktalanként, e dokumentumfilm a hajléktalan gyermekek egy csoportjának tengődő életét mutatja be. Az ezt követő filmben, a Besz- lan gyermekeiben 6-12 éves gyerekek vallanak a beszlani iskolában történt terrorakdóról. Egy 13 éves fiú a főhőse az Arif Hossein, a TV Dháka riportere című filmnek, amelyet szintén 9-én mutatnak be. Arif Dháka külvárosi szegénynegyedében él. Apja bére nem elég a család fenntartására, ezért Arif dolgozni kényszerül. Álma, hogy egyszer újságíró legyen, megvalósulni látszik, amikor sikerül riporteri állást találnia az egyik tévétársaságnál. Arif tudósításokat készít a nehéz és veszélyes körülmények között dolgozó bangladesi gyermekekről. A zárónapon a Más szemszögből - az Al-Dzsazíra hírtelevízió, valamint A háború a médiákban című dokumentumokat láthatják a Fórum Intézetben: e mozgóképek Irakkal, valamint a média szerepével foglalkoznak, (tébé) Egy 13 éves fiú a főhőse az Arif Hossein, a TV Dháka riportere című filmnek (Képarchívum) Adatbázis a határon túli kulturális intézményekről Átfogó képet akar nyújtani MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest A szomszédos országok magyar kulturális intézményeit felsoroló adatbázist és címtárat készített a Magyar Túdományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete. Az adatbázis célja, hogy átfogó képet nyújtson a Kárpát-medencei magyar kulturális intézményekről, szervezetekről, azok szakmai tevékenységéről és gazdálkodásáról. A magyar kultúra határon túli intézményrendszere című kutatás a kulturális tárca kezdeményezésére 2003-ban indult, a kisebbségkutató intézet által megtervezett és koordinált munka tavaly fejeződött be. Ilyen adatbázis először készült, a hét szomszédos ország magyarlakta vidékeinek kulturális intézményeit vették számba. Az anyag, a gazdasági adatok kivételével napokon belül elérhető lesz a www.mtaki.hu internetes oldalon. A folyamatosan frissíteni kívánt adatbázisban jelenleg mintegy kétezer intézmény, szervezet szerepel, az összeállítás további, több mint háromezer címét közli. A kutatás eredményeiről pénteken tudományos szimpóziumot rendeznek Budapesten. Befejezett és befejezetlen sorsok, mondatok és képsorok a 37. Magyar Filmszemlén A gyertyák lassan égnek Történelmi filmszemle az idei. Történelmi, mert „a nagy leleplezés” és „a nagy színt vallás” rendezvénye lett. Filmekről és alkotóikról így aztán sokkal kevesebb szó esik, mint arról a katar- tikus élményről, amely a magyar film ünnepének fájó nyitó akkordja lett. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szabó István új, magyar pénzen, magyar színészekkel és magyar alapanyagból (Móricz Zsigmond regénye nyomán) forgatott friss alkotása, a Rokonok díszbemutatója előtt sokan attól tartottak: a rendező bombahírként robbant ügynökmúltja miatt - az alkotás értékétől eltekintve - kudarccal végződhet a vetítés. Szerencsére nem ez történt. A Magyar Filmszemle szolidaritást vállalt a filmmel és annak neves, Oscar-díjas alkotójával. Jeles művészek és közéleti személyiségek aláírásukkal támogatták az érintettet: értik és megbocsátják, amit 1957-ben tett, hiszen nem önszántából, hanem kényszerűségből írta alá beszervezését. Élete, életműve azonban tisztességre vall, emberi tartását végül is nem kérdőjelezheti meg senki, jelentéseivel senkinek sem ártott. Ment is a smúzolás rendesen, emlegetik nem kis iróniával azok, akik a Rokonok első vetítése után, a szemle megnyitóján ott álltak a rendező közelében: Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egymással versengve igyekeztek elsőként gratulálni Szabó Istvánnak, aki ugyan erővel és emelt fővel viseli az őt ért támadásokat, idegállapota azonban korántsem a régi. Idő kell, hogy a belső hangok elcsituljanak. A döbbenet azon a nemzetközi sajtótájékoztatón folytatódott, amelyen az Élet és Irodalom hasábjain megtett vallomásában, anélkül, hogy bárki is felfedte volna Szabó Istvánéhoz hasonló titkát, egy másik rendező, Kézdi Kovács Zsolt (Ha megjön József, Visszaesők) is kimondta, hogy „bedolgozott”. Előbb tehát írásban, aztán élő szóban, a hazai és külföldi szakma képviselői előtt idézte fel beszervezésének történetét, amellyel azokat is megdöbbentette, akik ebből a korból semmit nem éltek át, de azokat is, akiknek szerencséjük volt, hogy a gépezet nem darálta be őket. Gazdag Gyula, a Bástyasétány 74 és a Kétfenekű dob neves rendezője, aki ma a Los Angeles-i Egyetem filmtanszakán tanít, elsírta magát a teremben, de mások arcából is olvasni lehetett. A döbbenet csendje akkor volt talán a legmélyebb, amikor az egymástól karnyújtásnyira ülő Szabó István és Kézdi Kovács Zsolt egymás személy nézve, röviden és tömören megjegyezték: „Én nem tudtam rólad...” Mire a másik: „Én sem rólad!” Ez a „csoda” azonban nem három napja tart. Bár a szemle holnap este véget ér, a politika, a történelem, a nem is olyan távoli múlt még a szakmai vitákra is rányomja bélyegét. Itt és most még sebek esnek. A Rokonok azonban, mindentől eltekintve, remek film. A korrupciá és a csábítás, az emberi tartás és megroppanás színtiszta lenyomata. A hatalomra jutás buktatóinak páratlan „térképe”. Kopjáss Istvánként Csányi Sándor kemény lelki akadályfutásból brillírozik a vásznon, a feleségét alakító Tóth Ildikónak a legjobb női alakítás díját máris megelőlegezhetjük, a veszedelmes vonzerőt sugárzó Magdaléna alakjában pedig Marozsán Erika Pindroch Csaba és Csányi Sándor a Rokonok egyik jelenetében kápráztatja el a nézőt. De tehetségük legjavát adják a többiek is: Eperjes Károly, Pindroch Csaba és a film két külföldi vendége, Jirí Menzel és Oleg Tabakov. Iglódi István rendezéséről, a Má- rai Sándor regényéből készült A gyertyák csonkig égnek című tévéfilmről, amely a nemrég elhunyt Agárdy Gábor életműdíja kapcsán került be a szemle programjába, s előbb a Duna Televízió, majd az m2 tűzi műsorára, ugyanez sajnos nem mondható el. Ennek a filmnek elsősorban a történet izgalmássá- ga, valamint Agárdy Gábor elegáns, s nyugodtan mondhatom: parádés játéka ad különös fényt, de a feldolgozás és Avar István inkább színpadra, mint filmszalagra illő alakítása fékezi, sőt sok helyen gátolja is a néző repülését. Ennek eredményeként aztán „a gyertyák lassan égnek”, és félő, hogy pár év múltán már csak Agárdy hattyúdalaként fogjuk emlegetni ezt a szépen fényképezett (operatőr: Szalay András) filmet. Tavaly A porcelánbabával nyert, idén Az igazi Mikulással került be a versenyprogramba Gárdos Péter. A magányról és az elkeseredettségről beszél új filmjében, egy elrontott életű antihős reménytelen jelenéről és még reménytelenebb jövőjéről. Két ember éhezik a szeretette: egy hatvanadik éve felé közeledő hajléktalan férfi és égy kilencéves kislány, aki sem csevegni, sem mosolyogni nem tud. Kardos angyal a gyerek, de így is sikerül befészkelnie magát az áruházi Mikulás szívébe. A film ettől függetlenül mégsem csak kettejük szoros kapcsolatáról szól - a mai Magyar- országról is igyekszik árnyalt képet adni. Cserhalmi György a filmkritikusok díját kapta megejtő játékáért, a kislányról, Szilasi Blankáról pedig csak annyit: méltó partnere neves „kollégájának”. Igazi közönségfilm a Kútfejek is, Kapitány Iván rendezése (főszerepben Fenyő Ivánnal), amely egyetlen nap őrült pörgését mutatja meg egy kisebb forgalmat bonyolító benzinkútnál. Biztos, hogy több nézője lesz, mint a Hukklével a világ számos fesztiválján díjat nyert Pálfi György új opusának, a Taxidermiának. Téved, aki első hallásra azt hiszi: a taxisofőrök kalandos, ugyanakkor veszélyektől sem mentes hétköznapjairól kap majd áratlan látleletet. (Egyszer talán el is készíti a rendező, hiszen édesapja Albert Györgyi, a jó tollú újságíró szerint: „Budapest legédesebb taxisa”.) A Taxidermia ugyanis a preparátor mesterség görög elnevezése. (Ahogy azt a Parti Nagy Lajos novellája alapján készült forgatókönyv írójától megtudtam: Eredetileg az így mentem el címet szánták a filmnek, s nem azért, hogy hősének köze lenne Jancsó Miklós legendás így jöttem című alkotásához, hanem mert a történet hősei valóban „elmennek”, méghozzá úgy, ahogy ezt magyar filmben eddig még soha nem láthattuk). Amíg a Hukkle szakmai vonalon és a közönség körében is fergeteges sikert hozott a rendezőnek, a Taxidermia máris megosztja a nézőket. Vannak, akik a magyar film új korszakának a nyitódarabját látják benne, mások viszont pornográfnak és undorítónak találják. Nincs középérték, csak szélsőséges, egymásnak merőben ellentmondó vélemények vannak. A magyar-francia-oszt- rák koprodukcióban forgatott film „az emberi borzalom gyönyörű esztétikáját” kívánja megmutatni három különböző korban és történetben. Egy tiszti szolga, egy „sportevő” és egy fiatal preparátor vágyai elevenednek meg a vásznon. Az egyik a (testi) szerelmet, a másik az életre szóló sikert, a harmadik a halhatatlanságot haj- hássza - a szó szoros értelmében elképesztő módon. Kollégáim, akik már korábban látták a filmet, figyelmeztettek, ne egyek előtte, és lehet, hogy aznap már nem is fogok. Tisztelettel jelentem: ettem. Előtte is, utána is. Nem volt baj. Nem a gyomrom, az agyam háborgott az alatt a másfél óra alatt, amit a filmmel töltöttem. Ez a szemle már csak ilyen. Szabó István a múltjával kapcsolatos nemzetközi sajtótájékoztató előtt azt súgta a fülembe: „Engem most tönkre akarnak tenni, de túl fogom élni”. Agárdy Gábor nem vehette át az életműdíját, hiszen a szemle előtt pár nappal meghalt. Halász Péter, a magyar színházi élet senkihez sem hasonlítható egyénisége, aki Hermina- mező-Szellemidézés című rendezésével most filmrendezőként is bemutatkozik, orvosai szerint halálos beteg. Mivel kíváncsi természetű ember, látni szeretné saját temetését. Ha már az élete színház volt, legyen a halála is az, mondja. Ma fekszik a ravatalra a Műcsarnok falai között. Élet és halál játéka 2006-ban Budapesten. Kész mozi! Fenyő Iván a Kútfejekben (Képarchívum)
