Új Szó, 2006. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-07 / 5. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JANUÁR 7. Családikor 11 Otthagyni mindent sokkal egyszerűbb, mint időt és energiát áldozni a házasság megmentésére Titkok, hazugságok a házasságban A múlt ismerete segítség lehet abban, hogy megértsük partnerünk mostani reakcióit (Archívum) Milyen titkokat őriznek a férjek és a feleségek? Miért titkolóznak egymás előtt a házastársak? Miről szeretnének egymással többet beszélgetni? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ egy nemzetközi felmérésben. Arra voltak kíváncsiak, hogy mit titkolnak és mit árulnak el társuknak a házasságban élő nők és férfiak. LÉLEKBÚVÁR Kik a nyíltabbak? A házasságban a nők mindig jóval beszédesebbnek bizonyulnak - ez nem újdonság. A felmérés szerint a magyar nők 53 százaléka mondja magáról, hogy többnyire ő kezdeményezi otthon a beszélgetést. Viszonylag kevesen, ha azt vesszük, hogy 83 százalék amerikai, 73 százalék cseh és 80 százalék szlovák nő nyilatkozott így. - A két nem kommunikációja között nagy a stratégiai, stílusbeli különbség - magyarázza Gecse Andrea pszichológus, párterapeuta. A nők alapvetően verbális lények, hajlamosabbak a kapcsolatteremtő, kapcsolat- orientált kommunikációra, a féljek nehezebben beszélnek érzéseikről, az információközlésre helyezik a hangsúlyt. Amiről nem beszélnek A felmérés azt is firtatja, mit hiányolnak beszélgetéseikből a házasfelek, különösen a férjek. Miközben a nők azt panaszolják, hogy páijuk túlságosan szűkszavú, a kérdésekre adott válaszok azt mutatják, hogy a férjek szeretnének közös dolgaikról is beszélni, csak nem mindig tudják, hogyan fogjanak hozzá. Mit tegyenek például, ha a szokásosnál több gyöngédségre vágynak? - Talán sokak számára meglepő: a férfiak igenis vágynak gyöngédségre - mondja dr. Matol- csi Ágnes debreceni klinikai szakpszichológus. A felmérés szerint a férfiak 36 százaléka szeremé, ha megkérhetné a feleségét, hogy legyen gyöngé- debb. És itt nem a nemi életükről van szó. Úgy érzik, dédelgetésre, babusgatásra vágyni nőies dolog. Ez a hárítás azonban nem velük született adottság, hanem tanult viselkedés. Az ideális férfi kemény, mint az acél, és ritkán vallja be a páijának, hogy vágyik a simogatás- ra. Kár, mert ez segítene a lelki egészség megőrzésében és a kettejük közötti kapcsolat megszilárdításában egyaránt. Lászlóné Szabó Hajnalka pszichológus, a tatabányai Pedagógiai Szakszolgálati Intézmények igazgatója úgy véli, a férfiak gyakran maguk sem akaiják tudomásul venni a gyengédség iránt való sóvárgásuk tényét. A magyar házastársak 17 százaléka szeremé, ha partnere „velem kapcsolatos kérdéseket tenne fel nekem”. Ebben a magyar házaspárok a környező országokbeli társaikhoz képest hátul kullognak: a csehek 31, a szlovákok 37 és a lengyelek 42,5 százaléka mondott igent erre a kérdésre. Említésre méltó érdekes tény, hogy a legtöbb német férfi a közös szexről beszélne leginkább partnerével, második helyen pedig a vallásos kérdések megvitatásának hiánya áll. Egyszerűen félnek attól, hogy a nők kinevetik őket. A legféltettebb titkok A felmérésben azt is kérdezték a válaszadóktól, eltitkoltak-e valaha valamit a házastársuk elől. Igen, mondja a férfiak 42 és a nők 31 százaléka. A férfiak (50,6%) és a nők (47,5%) is Lengyelországban a leg- titkolózóbbak. - A párkapcsolatban élők egymás közötti kommunikációja az évek során változik - hívja fel a figyelmet Gecse Andrea. Hogy miért? Például mert tartanak attól, hogy nem tudnak megfelelni a másik elvárásainak. Igyekeznek elkerülni az esetleges konfliktusokat. Hogy melyik a leggyakrabban leplezett kérdés? A következő: Mennyit fizettünk azért, amit vettünk? A számlán szereplő összeg elhallgatásának vagy meghamisításának bűnét azon féljek és feleségek közel fele (43 százaléka) elkövette, akik valaha is eltitkoltak valamit. Gecse Andrea szerint ez a tény egyebek között arra utal, hogy a pénz birtoklása szimbolikus: aki rendelkezik fölötte, azé a hatalom és a szabadság. Régi kapcsolatok, új vágyak Arra a kérdésre, hogy a házastársuk tud-e minden fontosat előző szerelmeikről, a magyar nők 62 százaléka (ugyanannyi, mint az Egyesült Államokban, és majd kétszer annyi, mint Lengyelországban) felelt igéiméi, míg a férfiaknak csak 43 százaléka bizonyult közlékenynek e tekintetben. További 48 százalék nyilatkozott úgy, hogy a felesége csak némely dologról tud, vagy azért, mert nem fag- gatózott eléggé (14 százalék), vagy azért, mert ő nem óhajt többet elmondani (34 százalék). Számít ez? - Ha érdekelnek bennünket a társunk korábbi kapcsolatai, jó, ha tudunk róluk - mondja Szilágyi Vilmos pszichológus. A múlt ismerete segítség lehet abban, hogy megértsük partnerünk mostani érzéseit, reakcióit. Németországban háromszor annyi férfi csalta meg feleségét - illetve volt kalandja -, mint nő a férjét. Pszichológusok és pszichiáterek szerint ezek a férfiak azonban nem szeretnék kockáztatni házastársi kapcsolatukat, félrelépésük csupán segítségként használják arra, hogy egyenesbe jöjjenek önmagukkal. Új életet kezdene? A felmérésben azt is megkérdezték a férjektől és feleségektől, kívánták-e valaha, hogy egy szép napon arra ébredjenek, már nem házasok többé. A magyar válaszadók 11, műiden környező országénál alacsonyabb százaléka ismerte el, hogy igen (Csehországban 19%, Lengyelországban 21% és Szlovákiában 27% volt az igenlő válasz). Annak, aki úgy érzi, válságba jutott a házassága, még az is megfordulhat a fejében, hogy elmegy, otthagy mindent. Sajnos ma ez nagyon divatos megoldás. Sokkal egyszerűbb, mint időt és energiát áldozni a házasság megmentésére. Fontos tehát mindent elmondani a másiknak? - Igen, feltédenül, mindenképp mindent, jót és rosszat egyaránt meg kell osztani egymással - vallják a pszichológusok. (R. D.) KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGE Edinburgh, 2005. december BOLEMANT ÉVA Csak nemrég tudatosítottam, hogy hamarosan el kell jönnünk a skót fővárosból, és egész nap az a régi sláger járt az eszemben, hogy az élet: „...csupa búcsúzásból s találkozásból áll...” Lejárt az időnk, csomagolás, repülőjegy-vásárlás, kijelentkezés a doktortól, a könyvtárból, az iskolából, az óvodából és a lakásból. Még egyszer bebarangoljuk a kedvenc helyeinket. A házunkhoz közeli parkot, a botanikus kertet, a nemzeti múzeumot, kimegyünk a tengerpartra elköszönni a hullámoktól és a régi szokás szerint hátat fordítva bedobunk néhány fillért a vízbe annak reményében, hogy majd még jövünk látogatóba. Az utolsó hetek napjait a búcsúvacsorák fémjelzik. Ez a legnehezebb, megszeretni valakit, és aztán elbúcsúzni tőle, lehet hogy örökre... Ugyanakkor a hazautazás közeledtével egyre jobban várjuk a pillanatot, amikor újra találkozunk a családunkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel, és a régi utakon, utcákon járunk majd. Mert jó érzés valahol otthon lenni a világban! A hétvégi programjaink nagyon sűrűek. Kislányom osztályában szülte minden hétre jut egy születésnapi party, így ezen a héten is részt vettünk egyen, ezután pedig egy kedves ismerősünk ebédmeghívásának tettünk eleget. Dunblane egy 6000 főt számláló városka, negyven mérföldre a fővárostól nyugatra. A glasgow-iak és a stirlmgiek nyugdíjazásuk után előszeretettel vásárolnak ingadant e meseszép településen. A város középpontjában a 13. századból fennmaradt hatalmas katedrális áll, egy a kevés középkori katedrálisok közül, amelyek nem romjaikban hevernek, hanem a mai napig működnek, és a hívők imáit védelmezik égbe nyúló, díszes falaikkal. A városból érdekes felfedezőutakat tervezhetünk be magunknak a közeli Stirling városába, a Loch Katrin-tóhoz, amelyen Sir Walter Scott írta A tó hölgye című romantikus versét, valamint a csodálatos Trossachs Nemzeti Parkba, amelyet az új skót parlament az egyik legfontosabb feladatai között szereplő nemzeti parkok alapításánál az elsők között valósított meg. Barátaink a katedrális tövében húzódó teraszos utcácskában egy ldcsiny házban laknak, ahol kellemes meleg és romantikus környezet fogadott. A ház ura a szomszédságban álló Skót Egyházi Hitközpont fő gondnoka, így az ízletes ebéd után betekintést nyertünk a közösség életébe, tevékenységébe, és megnéztük a szépen felszerelt konferenciatermet, a vendégszobákat és a nem olyan régen felújított, a 14. századból fennmaradt kicsiny kápolnát. A kápolnában gyertyát gyújtva elmesélték, hogy a város jövő év márciusában emlékezik majd meg a 10 éve történt tragédiáról, amely hír annak idején megrázta az egész világot. Egy ámokfutó fegyverrel támadott az egyik helyi alapiskola diákjaira és tanáraira. Az a nap a városka történetének örökös gyásznapja marad. Továbbhaladva a dimbes-dombos, kanyargós belvárosi utcákon eljutottunk a város egyik kilátópontjára, ahonnan szép időben látni Trossachs és a Higlands körvonalait. A várost átszelő Allan folyó mellett sétáltunk vissza a házig, ahol még elfogyasztottuk az elmaradha- tatían délutáni teánkat, és lassan hazafelé készülődtünk. A vasárnapot nagy várakozás előzte meg, lányom egyik születés- napi ajándéka ugyanis az új Harry Potter-filmre szóló jegy volt. Mivel az osztályából már hárman (!) is látták az új epizódot, sietni kellett, hogy le ne késsünk valamüől. Bár a moziban kiderült, hogy a filmet 12 éven felülieknek ajánlják, becsülettel végignézte, és szerencsére mégsem a félelmetes részletek maradtak meg emlékként, így elégedetten távoztunk a moziból. Közben a fiúk bevásároltak, sétáltak és ebédet készítettek. Ebéd után a Princess Street Garden hangulatos karácsonyi piacára látogattunk el, átérezve a teljes karácsonyi pompába öltöztetett belváros ünnepi hangulatát. Hazafelé jövet, a klasz- szikus piros városi busz emeletén, ahonnan beláttuk a csillogó-villo- gó díszítést, mindegyikünk az elmúlt egy évre gondolt, és arra, hogy egyszer minden befejeződik... A család biztonság, háttér, oltalom, a család segítség, együttműködés, szeretet, a család konfliktus, problémamegoldás, békülés. Nem jó az embernek egyedül. Keressenek bennünket idén is az Új Szóban! Családi Kör — az Önöké KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGE Brooklyn, 2005. december vége MOLNÁR MIRIAM H Talán a karácsony az egyetien olyan időszak, amikor érzem - nem otthon vagyok. New Yorkban olyan sokféle ember lakik, akik olyan sokféle földrészről és országból költöztek ide, hogy semmi sem eleve adott, így a karácsony sem. A mozlimok, a hinduk, a buddhisták, a zsidók és más vallásokhoz tartozók nem ünnepelik a karácsonyt, sem a keresztény újévet. Igaz, majdnem mindegyik vallásnak vannak a karácsonyhoz hasonló ünnepei, ezek viszont általában nem december végére esnek. Az élet nem áll meg úgy, mint otthon. 24-én este tele vannak a mozik termei és 25-ére is tervezhetünk bármilyen programot. Brooklynban, azon a részen, ahol én lakom, viszont már december elején megjelennek a fenyőfák és a fenyőfaágak, adventi koszorúk az utcasarkokon, ahol általában koreaiak és latin-amerikaiak árusítják őket. Amikor este jövök haza, a fenyő illata áthatja az utca légterét, és mindig azok a kellemes iskolaszü- neti napok jutnak az eszembe, amikor hasonló illat áradt a nappalinkban. A házak ablakait, balkonjait, néha pedig a tűzlépcsőket is apró fényekkel díszítik ki a lakók. Ahol sok és színes a díszítés, valószínűleg gyerekek is laknak. Egyvalami viszont összeköti New York város összes lakóját így december vége felé. És ez a vásárlási láz. Mindegy, müyen valláshoz tartozik az ember, a fürdetéseket nem lehet elkerülni, mert mindenhol ott vannak - az újságok és magazinok hasábjain, a TV képernyőjén, a rádióban és a katalógusokban. Fogalmam sincs, honnan tudják azok, akik a katalógusokat küldözgetik, hogy én egyáltalán létezem. Valaki sok pénzt kereshet azzal, hogy adatbázisokat készít és ad el. Tízesével jönnek a katalógusok naponta. Garantálják, hogy minden időben érkezik, és sokszor még a szállítási díjat is elengedik. Azok, akik karácsonyoznak, itteni szokás szerint 25-én reggel adják át ajándékaikat szeretteiknek. Ennek megfelelően 26-a az a nap, amikor az emberek ezrei lepik meg az üzleteket és bevásárlóközpontokat, hogy kicseréljék azokat az ajándékokat, amelyeket nem szeretnének megtartani. Itt a vásárló az úr - nem kell megindokolni, miért nem kell, bármit, ami eredeti állapotban van, ki lehet cseréim akármi másra, amit az áruház forgalmaz. December 26-a az a nap, amikor elkezdődik az év legnagyobb kiárusítása. Hiheteden kedvezményekre talál rá az ember, ha van energiája, ideje és kedve végigjárni az üzleteket. Tavaly volt, hogy az eredeti ár negyedéért vásároltam, főleg ruhaféléket, ilymód olyasmire is szert tehettem, amit egyébként nem engedhetnék meg magamnak. Mert Amerikában így működik a gazdaság. A múlt szezonbeli árunak mennie kell, és minden dollárért verseny folyik. Persze, a nagy kiárusításoknak főleg azok örülnek és azok spórolnak a legtöbbet, akik nem ünnepelik a karácsonyt, és akiknek ezáltal nem kell 24-ig megvenniük az ajándékokat. A hangulatból viszont mindenki profitál. Az egész város fel van díszítve: a sugárutakon nagy hópelyhek világítanak a póznákról, nagyobb irodaházak és üzletházak óriási karácsonyfákat állítanak fel, vagy nagy adventi koszorúkat és karácsonyfadíszeket helyeznek a bejáratuk elé. Műiden templom belseje ünnepi díszbe borul. Sok ezernyi gyermek megy el meglátogatni a Télapót a Mac/s áruházban, aki hosszas várakozás után végül az ölébe ülteti őket, nevén szólítja mindegyiket és megkérdezi, mit szeretnének tőle kapni ajándékba. Az apró, zöld kosztümbe öltözött tündék ezekután elintézik, hogy némi készpénzért egy képet is kapjon a gyermek, amely tanúsítja, tényleg találkozott Santa Clausszal, ahogy itt emlegetik a mi Mikulásunkat.
